Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-21 / 44. szám
1991. február 21. Kelet- Magyarország 3 JEGYZET Mámorító a politika ság, jobban lehet vigyázni a közélet tisztaságára. Csupa szép és jó juthat eszünkbe egy kis fantáziával, mi mindenre lehet alkalmas ez az új szervezeti felépítés. De a kisördög bennünk azt kérdezi: hogy is van ez? Alpolgármesteri hivatalra nincs szükség, alpolgármesteri címre, rangra mégis van? Csak nem azért, mert az „alpolgár- mester”szó valamivel hangzatosabb, mint az, hogy „képviselő”? Láthattunk már ebben az új érában olyan hivatalos iratot, amelyen az egyik megyénkbeli város polgármestere saját magát a külföldi tárgyalópartner előtt főpolgármesternek titulálta. Főpolgármester csak a fővárosban van. Alpolgármester kis településeken általában nincs. Egy sincs. Nemhogy tizenhárom. Mámorító a politika, főleg, ha szabadság van és demokrácia, de ne adj’ isten, hogy itt most valakik a hatalomtól megrészegül- jenek... (be<) Örökösföldön l44 kis alaPterületü — egy-másfél szobás — lakást épít a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat. A , , , főleg egyedülállóknak és kezdő házasoknak készülő lakásokat tavasszal adják át a megyeszékhely folyamatosan tovább epulo keleti városnegyedében. (Elek Emil felvétele.) A gazdasági válság előszele 1929-ben érte el az üzemet s ez a bizonytalanság 1935-ig tartott. Furcsa a sors iróniája, hogy ma, 1991-ben, amikor recseg-ropög a gazdaság, mintha hasonló bizonytalanság jellemezné az üzeizonyosan előfordult m \ már mindannyiunk- kai, elábrándoztunk: milyen jó lenne egy köteg pénzt vagy egy lömölt erszényt találni. Nos Kovács Lászlóval és lányával megesett ez a csoda, amikor nemrégiben a nyíregyházi OTP ügyfélfogadó helyiségében egy bemutatóra szóló betétkönyvet pillantottak meg a lábuk előtt. Kiderült: a benne lévő összeg 195 ezer forint. ..Mit csináljunk vele?” — tette fel a gyerek a kérdést, de szemében már ott rejtőzött a válasz is: „Ugye, visszaadjuk?”. „Természetesen kislányom” — hangzott el a megnyugtató apai szó. Az ügyintéző rövid jegyzőkönyvbe rögzítette a tényeket. Rövid idő múlva Kovácsék útja ismét az OTP-be vezetett, kíváncsiságból rákérdeztek: „mi lett a takarékbetétkönyv sorsa?”. „Igen, jelentkezett egy idős néni, kétségbeesve, s mi visszaadtuk neki” — kapták a tájékoztatást. Csak így egyszerűen. Kovácsék kissé csalódottak lettek. Nem akartak ők jutalmat vagy dicséretet, legfeljebb egy-két köszönő szó jólesett volna. Bár valószínű a tulajdonos nem is sejti, kinek a nemes cselekedete mentette meg a kétségbeeséstől. Mindenesetre mi örülünk az ilyen és hasonló tetteknek, melyek azt bizonyítják, rohanó világunkban mégsem halt ki a becsület, az emberség, — s ezért köszönet Önöknek! (dm) Csoda VALAMIVEL A NULLA FELETT Ricsikán most „aratnak” A tél a favágás, -szállítás igazi ideje (A szerző felvétele.) Meredek dombokon, mély völgyekben járunk. Gyönyörű akácosok között kanyargunk, s feltűnik egy-egy folt fiatal fenyves. Vastag, jéggé fagyott hódunnák alatt nyögnek az ágak, minden pillanatban leszakadhatnak a törzsről. Ritka nehéz pillanatok ezek egy erdész életében. — Tehetetlenek vagyunk — int ki az ablakon. — Felneveli őket az ember, s egyik napról a másikra értelmetlenné válhat a munkája. Ám tudomásul kell venni, ez a vidék nem Szibéria. Ahol a fenyő sokkal szívósabb. Dehogynem Szibéria! — veszem elő a zsebkendőt, mikor felérünk egy újabb dombra, s kiszállunk az autóból. Péntek van, mely köztudomásúan a fakiadások napja. Legalábbis itt, Nyírlövő és Aranyosapáti között, a Ricsikában. Egy nagy farakás mellett két férfi küszködik havas, vaskos akácrönkökkel. Reggel az erdészházban megkapták már a cédulát, befizették a pénzt, vihetik a tűzrevalót. Őket jött most ellenőrizni az erdész, miképp boldogulnak. Nehezen. Mint az a husángokkal megrakott pótkocsis zetor is, mely előttünk bukdácsol, s mielőtt felérne a dombra, hirtelen megáll, kipörögnek a kerekei. Zán Sándor kiszáll a Nivából, s mutatja a kerülő utat a zetoros- nak, aki szót fogad nyomban. Bízik a szavában, hisz tudja, Zán Sándor mellett aligha van még egy ember, aki úgy ismeri a ri- csikai erdőt, mint ő. Ami természetes is. Majd egy negyedszázada él s dolgozik már itt. Testvérbátyja is erdész, ő a híres lányai erdő „gondnoka”. így aztán, ha a tákosi szülői házban összejön a család, az asszonyok bizony hallgathatnak. Mert ott alig-alig esik szó másról, mint a tölgyekről, az akácokról meg az erdei vadakról. A zetor már eltűnt, a pöfögését sem hallani. Nagy, eget kar- molászó „árbocakácok” között járunk, amikor házigazdám kiszállást vezényel. Hatalmas, villám szablyázta nyárfák tornyosulnak fölénk, s alattunk, ameddig csak ellát a szem, derék nyírfák meg nyírfák mindenütt. A messze földön számon tartott ricsikai ősnyíres kellős közepén állunk. Templomi csönd, hosszú, hóra vetődő árnyékok. Egy-egy ág pattan néha, s két csőrét élező fakopáncs. Az erdész a madarak felé fordul s elmosolyodik. A leghívebb szövetségeseit köszönti ezzel. S közben arra gondol tán, itt van már hamarosan a tavasz, megérkeznek a fakopáncsok társai is. Jönnek a melegebb napok, jön az ültetés, telepítés ideje. Kezdődik elölről a természet örök körforgása. , Balogh Géza Világpiacra tart a Vulkán Lódul-e a piac? — Nem tudjuk pontosan a fuvardíjtételek alakulását, csak egy példa: a finnországi partnereinknek a szállítási kötelezettség bennünket terhel. Egy kamion korábbi 130 ezer forintos fuvardíja ma 210 ezer forint. Ezek a dolgok azt vetítik előre, hogy örülni fogunk, ha valamivel nulla feletti eredményeket fogunk elérni ez évben. A belső tartalékaink az elmúlt években elfogytak, és ennél keményebb munkát mint amit itt végeznek a dolgozók és ilyen körülmények között, már nemigen lehet elvárni. A mai Kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalat alapításának évét 1921-re rögzítik a dokumentumok. Akkor lemezből készült tüzhelyalkatrészek gyártását kezdték a Vulkán Műszaki Kereskedelmi Rt. műhelyében. met, mint a 60 évvel ezelőtti években. — Mi a jelenlegi helyzet?-— Ma önköltséggel számolni és követni az inflációt —- tájékoztat Kovács Zoltán igazgató —, annak mértékét, egyszerűen képtelenség. Egy dolgot szeretnék kiemelni. Az öntödei alapanyagok közül az energia- hordozók és a nyersvas korábban a volt szocialista országokból érkeztek. A dollárelszámolásra való áttérés ezen a területen 2-2,5-szeres árnövekedést jelentett a termékek beszerzésénél. — Bonyolítja a helyzetet, hogy jelenleg ezek tájékoztató jellegű számadatok, konkrét szerződésekkel még nem rendelkezünk. A Szovjetunióból vásárolt nyersvasra még nincs szerződésünk, és a közölt ár is bizonytalan. Az öntödei koksznál sikerült a csehszlovákokkal szerződést kötni, ami árnövekedést jelentett. De ezt az árnövekedést már a múlt év szeptemberétől tudjuk, hisz ez időponttól már a dollárelszámolásra tértünk át. Ennek ellenére most egy 40 százalékos árnövekedés van a múlt év szeptemberi árakhoz képest. Természetesen bonyolítja tervezési dolgainkat a bérszabályozás kérdése, az egész magyar belső inflációnak a továbbhárítása, esetleg a forintleértékelés formájában. Késik a szerződés Feltűnést keltett a közlemény a napi megyei hírek között, helyet kapott az országos sajtóban is: egyik nagyközségünk önkormányzati képviselő-testületének tagjai, szám szerint tizenhármán, úgy határoztak, hogy ezután mind a tizenhármán alpolgármesterek lesznek. Annyi a változás körülöttünk, annyi minden történik velünk, hogy néha igencsak kapkodjuk a fejünket, mi történt, hogy is van ez. A hivatalos magyarázatban azt olvashatjuk, salamoni döntés eredményeként működik immár az adott településen tizenhárom alpolgármester: arról van szó, hogy nincs olyan és annyi feladat helyben, ami az alpolgármesteri hivatal betöltését szükségessé tenné, ezért nem választottak meg senkit alpolgármesterré, viszont valakinek mégiscsak helyettesítenie kell az esetleg távol lévő polgármestert, így lettek mind a tizenhármán alpolgármesterek. Születendő demokráciánkban, amelyet immár minden önkormányzat úgy alakít magának, ahogy tud és ahogy megérdemli, bizonyára találkozhatunk majd eddig ismeretlen vagy szokatlan szervezeti megoldásokkal. Mint például a tizenhárom alpolgár- mesteres variációval. Van egy település, ahol így látták a leginkább biztosítottnak a helyi ügyek intézését, így érzik méltóképpen képviselni a lakosság érdekeit. Valami olyasféle beosztásnak képzelhető el a tizenhárom egyenrangú tisztség, mint a tárca nélküli minisztereké? Nincs konkrét lekötöttség, hanem a feladathoz választják majd ki a megfelelő személyt? Elég jónak ígérkezik az az elgondolás is, hogy negyedévenként váltják egymást az alpolgármesteri „székben”. így, feltételezhető, hogy kevesebb az esély a megvesztegethetőségre, a korrupcióra, a kiskapuk keresésére, köny- nyebben érvényesül a nyilvánosNEMZETI KINCSÜNK, AZ ERDŐ Csendes az erdő. Vastag hó alatt alszik az avar, és napközben is fagy keményen. Hiába süt a nap, s szikrázik a hó, tartja magát a hideg hetek óta. A városról jött, radiátorok melegéhez szokott krónikás szipog, krá- kog a szúrós hidegben és vékony cipőjében egyik lábáról a másikra ugrál. De ha a téli erdő szépségeiről akar írni, akkor szenvedjen! Miért nem fogadta meg a ricsikai erdész, Zán Sándor előzetes szavait!? Hogy öltözzön melegen...! Ám könnyű Zán Sándornak! Hisz ő, mióta csak az eszét tudja, mindig az erdőt járja. Beregben született, Tákoson, a híres boc- kereki erdő szomszédságában. Igaz, már felnőttként adta a fejét az erdészkedésre, de bármerre is keveredett az ötven esztendeje során, sohasem szakadt el az erdőtől. Apja a második világháborúban Battonyánál pusztult el, így ő félárván nőtt fel harmad- magával. Mint a legtöbb szegény ember gyermeke, megtanulta idejekorán, mi a munka. Ám cseppet sem bánja, hogy ilyen korán munkára fogták. Hisz nem csak a család földjén dolgozott, de a bockereki erdőn is. Nem tudta még persze, de minden bizonnyal akkor fogalmazódhatott meg benne a vágy, hogy ő erdész lesz egykoron. Ha törik, ha szakad. Az autó óvatosan araszol a jéggé fagyott erdei utakon, közben ismerkedem házigazdám életének legfontosabb állomásaival. Igaz, ő legszívesebben az ötszáz hektáros „birtokáról” mesélne, de arról majd később. Ám előbb arról, mi dolga van az erdésznek télen! — A növénytermesztőnek a nyár, nekünk a tél a betakarítás ideje — mondja. — De ha nem türelmetlenkedik, mindjárt meg is látja. — Hogyan tovább? — A Vulkán Öntödei Vállalat az elmúlt években is nagy célokat tűzött maga elé. Ezek a célok úgy fogalmazhatók meg, hogy termelésünket növelni tudjuk, s jelentős létszámleépítés ne legyen. Ebben az évben a rendelésállományunk a múlt évihez képest 150 millió forinttal növekszik, ezen belül a tőkésex- port-lehetőségünk várhatóan 2 millió dollárral lesz több mint 1990-ben. Természetesen a számok mellett az önköltségek alakulása nagyon befolyásolja eredményességünket. — Eladhatók-e a késztermékek? — Értékesítési gondjaink a tőkésexport-növekedésnél nemigen akadnak, de a belföldi partnereinknél teljes bizonytalanságban vagyunk. Egyik legnagyobb partnerünknek, a Hajdúsági Iparműveknek az automata mosógépekhez gyártunk öntvényeket. De ebben a pillanatban nem tudják megmondani, hogy hogyan fog alakulni saját piaci helyzetük. Ugyanez vonatkozik ránk is, az öntöttvas radiátoroknál. A jelenlegi megrendelés a kapacitásunk kétharmadát köti le, mint amivel számoltunk. Bízunk abban, hogy a második negyedévtől meglódul a piac, s az emberek, ha kevesebben is, de csak fognak az építkezéseikhez radiátort igényelni. Cél: a nyereség — Terveznek-e elbocsátásokat? — Van munkánk, s ez az egyik legfőbb dolog. De, sajnos, szembe kell nézni azzal dolgozóinknak, hogy havonta vagy hetente, alkalmazkodva a piaci igényekhez, belső átcsoportosításokat kell végrehajtanunk. De aki itt akar hosszú távon dolgozni, annak ehhez hozzá kell majd szoknia. Lassan elérkeztünk oda, hogy ma már jönnek a Vulkánba is a munkavállalók és a szakmunkások. —- Milyen körülhatárolható termelési értékkel rendelkeznek ez évre? — Most látszik 800 millió forint. Nagyon sok tárgyalásnak vagyunk részesei. Szeretnénk, hogy ha sikerülne még erre az összegre 50-100 milliót rátenni. S ekkor a nyereségkilátásaink kedvezőbben alakulnának. Vincze Péter
