Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-20 / 43. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. február 20. VTV, FEHÉRGYARMAT Politizáló képernyő VÁGYAK HELYETT LEHETŐSÉGEK Elkallódás nélkül Évek óta kényszerűen regisztrált tény a fehérgyarmati 142. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben is, hogy az ide jelentkezők között igen kevés a jobb tanulmányi eredmé­nyű diák. Olvasóink az utóbbi he­tekben rendszeresen talál­kozhattak a Fehérgyar­mati Városi Televízió mű­sorajánlatával. Az alig 9 ezres kisvárosban az ön- kormányzat Bolyáki Atti­lát — a helyi szakmunkás- képző intézet tanárát bíz­ta meg intézményvezetői feladattal. — A fehérgyarmati 142. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet vezetői hajlottak egy komplett videólánc kiépítésére, amihez az iskola korszerűsítése, bővítése jó lehetőséget kínált. Kézenfekvő volt: meg kell találni a városi hasznosítás lehetőségét! Már 1985 áprilisában létrejött — a városi művelődési központ támogatásával — a MOZGÓKÉ­PEK. Márton István igazgató és munkatársai segítettek a kazetta bemutatásában, magnót, készülé­ket, kazettát szállítva moziba, iskolába, ABC- és ruházati áru­házba, de a kórház előterébe, s más látogatott helyekre. A havi 30 perces műsor egy hónap je­lentősebb történéseit idézte — említi a helyi tv vezetője. — Kezdeményeztük a város­ban a nagyközösségi antenna- rendszer kiépítését. A lakások bekötése viszonylag sok hibával, s kissé vontatottan haladt. Az akkori tanács 1990. március 1- jén létrehozta a Fehérgyarmati Városi Televíziót. Egyéves ide­iglenes működési engedélyt kap­tunk a Művelődési Miniszté­riumtól. 1991 júniusára kell olyan tárgyi és személyi feltéte­leket kialakítani, mely zavarta­lanná teszi a működést (stúdió, szerkesztőség). — Most is a helyi szakmun­kásképző segített. Itt készül az anyag, mely két hetet dolgoz fel. Minden második hét hétfőjén, 20 órától sugározzuk az előre fel­vett anyagokat a kábelrendsze­ren; amit a következő héten ugyanebben az időben isméte­lünk. — Az idén január 1 -jétől a he­lyi önkormányzat összevonta a kábelhálózat és a városi tv mun­káját. Az új önkormányzati in­tézmény vezetője, főszerkesztője lettem — beleegyezésükkel. Most már szerdánként is jelent­kezünk (18 órai kezdettel), ami­kor az előző önkormányzati ülés­ről adunk részletes helyszíni ösz- szeállítást. — Fő feladatunknak tekintjük ez évben: kiépíteni a kábelrend­szert a város 50-60 százalékára, és a városi tv eszközeit folyama- tosan felújítva — végleges mű­ködési engedélyt szeretnénk kap­ni. Változatos a műsorunk: neves politikusoktól az utca emberéig, országos helyi ügyek jelennek meg a képernyőn. — A stábról: nem főfoglalko­zásban: Molnár Károly hírszer­kesztő, (aki a Kelet-Magyaror- szágot közel másfél évtizede tu­dósítja); Török László operatőr; s jelenleg két pedagógus, Farkas Emese és Torma Lívia — be­mondóként segítenek. Lakatos József tanműhelyve­zető több mint két évtizedes ta­pasztalatok alapján igyekezett fogalmazni akkor, amikor meg­határozták a tehetségvizsgálat ismérveit. Tény, hogy a tervezett nyolc új első osztály diákjait il­letően a valós helyzetből kell kiindulni. A városban és körzeté­ben közel hétszáz diák végez. A legjobbak Debrecenbe, Buda­pestre, Miskolcra, illetve Nyír­egyházára készülnek. Egyes szakközépiskolákba, szakisko­lákba a megye más városaiba je­lentkeznek. Bihari Zsigmond igazgatóhe­lyettes pár éve van a pályán, de az eddigi tehetségvizsgálatok eredményeit idézve csak az au­tószerelő, illetve a nőiruha-ké­szítők közötti egy-két teljesít­ményről tud jókat mondani. Mo­tiválja a nyolcadikat végzők irá­nyultságát a bizonytalanság is. Sorra szűnnek meg a munkahe­lyek, a korábbi években végzett vasasok sem tudnak elhelyez­kedni. A régi bázisüzemek megszüntetett tanműhelyeinek többsége helyett az intézet kínál tanműhelyében képzési helyet. De mi lesz a szakmunkásvizsga után? — erre ma nincs ember, aki választ tudna adni. Vágyakat hiába fogalmaz meg egy kisváros szakmunkásképző Egy gondokkal, szaporodó bajok­kal teli világban alig van hitelesebb mércéje a megőrzött emberségnek, mint az ember ember iránti önzetlen­ség, segítőkészség, ellenszolgáltatás nélküli cselekvés. Ez késztetett ben- nünket arra, hogy a nyilvánosságnak szánt levélben mondjunk köszönetét Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több mint ötvenezres vöröskeresztes tagsá­gának, annak a kétszázat meghaladó vállalatnak, intézménynek, vállalko­zónak, szervezetnek, akik az elmúlt esztendőben — és már láthatóan az idén is — lehetővé tették alapvető cé­lunk, a bajba jutottak megsegítésének megvalósítását. Megváltozott viszonyok között, ál­lami támogatás nélkül, csak tagjaink tagsági díjai, az egyéni és közösségi felajánlások, a tárgy- és pénztámoga­tások, a személyes feladatvállalások tették lehetővé, hogy egy év alatt 30 ezer főt támogathassunk, hogy 7800 ember számára megadjuk a napi segít­séget, hogy 18 ezer embert láthassunk el ruha- és élelemsegéllyel, hogy 564- en kaphassanak, elsősorban menekül- tek, pénzbeli támogatást. Csak vörös­keresztes tagjaink áldozatkész szerve­zőmunkájával tudtuk elérni, hogy a múlt évben 18 ezer véradó, köztük 7 ezer új, elsősorban fiatal, révén folya­matosan kielégítsük az egészségügy igényeit. Az elmúlt esztendő minden koráb­bi évnél nehezebb feladatok elé állí- tóttá tagságunkat. Több lett a szegény és a rászoruló. Egyre több olyan em­bert kutattak fel városainkban és köz­ségeinkben vöröskereszteseink, akik egyedülállók, idősek, betegek, az élet perifériájára kerültek. Menekültek sokasága jelentkezett szervezeteink­nél, a legtöbbször egy szál ruhában, lakás, elemi használati tárgyak nélkül. Csak a társadalom áldozatkészsége, a intézete, végül azokból kell a legjobbakat megtartani, akik va­lamilyen téren kiemelkednek az egyébként nagyon gyenge átlag­ból. Az viszont tény, hogy jó lenne ezeket a kevésbé eredmé­nyes fiatalokat is hadra fogni, megtanítani dolgozni, megismer­tetni egy szakmával, azaz még mindig a kisebbik rossz, ha a gyengék is bekerülnek az iskola­padokba, mintha elkallódnának, s szunnyadó tehetségük nem ke­rülne felszínre. mozgalmunk iránt rokonszenvezők- kel voltunk képesek megfelelni a ko­rábban nem ismert feladatnak. Meg- sokasodtak azok, akik a börtönből szabadulva kerestek kiutat mozgal­munknál. Állami gondozásból kike- rült fiatalok kértek támogatást életük első önálló lépéseihez. Beteg, rokkant gyermekek reméltek számukra meg­határozó nyári örömet táborainkban. Hajléktalanok, egy éhséget csillapító feladatra várók jöttek és jönnek — nem hiába. Városainkban és munkahelyeken, községekben és tanyákon ma 717 vö- röskeresztes szervezet tagságát illeti a köszönet azért, hogy minden feladatra minden időben volt alkalmas ember. Példájuk másokat is vonzott, erőnket növelte az emberszeretetből tévé- kenykedni akarók hite, cselekvése. Talán éppen ez az önzetlen tettrekész- ség mozgatta meg a gazdálkodó szer- veket, az anyagiakkal rendelkezőket, de sok esetben a kis megtakarított pénzüket is felajánlókat, hogy megte­remtsék a humanitárius munkához szükséges pénzt, élelmet, ruhát, fel- szerelést. De nem feledkezhetünk meg köszönetmondásról az iskoláso­król sem, akik megőrizve szervezeti kereteiket, semmihez sem hasonlítha­tó, tiszta emberségükkel és szerete- tükkel vettek részt a bajban lévőkért folyó munkában. Ez az esztendő sem ígér könnyebb­séget. Hisszük, hogy akik tavaly ve- lünk voltak, társak maradnak. Kérjük tagjainkat, a velünk ro- konszenvezőket, a minket segítőket, emberségüket őrizzék, önzetlen segí­tőkészségüket biztosítsák a következő hónapokra is. Magyar Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vezetősége ANYANYELV, O! Vajh Vágó István, az Álljunk meg egy szóra! című nyelvművelő műsor vezetője, Grétsy Lász­ló famulusa miként vélekedhetett magában a te­levízió legújabb luftballonos giccsparádéjáról, az ÁB-popfesztivál '91-ről? Meglehet, a pénz­nek valóban nincs szaga...). Nem tudom, Vágó hogyan látja a helyzetet, saját ügyetlenkedéseit és a dalok előadóinak minősíthetetlen dilettan­tizmusát, a szövegek abszolút ostobaságait, az otromba közhelyeket, a frázisok feltupírozását, most azonban csak egy nyelvi jelenségről szól­junk csupán. Hallgatván a semmiről sem szóló számokat, azért itt is akadt „közéletiség”, amolyan régi vágású polbeates zöngemény, primőr állapot­ban, esetleg metálosítva, s persze szerelem, sze­relem, szerelem, no meg Andi a kutyájával. Minden bizonnyal az egész produkcióban ő — mármint az eb — érdemelhette volna meg egye­dül a maximális pontszámot, mert neki valószí­nűleg volt hangja...) Nos, fülelve a nótákra, a névtelenebbnél név­telenebb új csillagoktól azt hallom: a világban a dolgok egy része hulla jó, (rávág a rím: hull a hó, kár, hogy nem hózik) s van, ami tök jó, s végül betetőzésként, ha eddig esetleg nem tud­tuk volna, vagy kételyeink lennének e kijelenté­sek igazságtartalmát illetően, az aranylemezes banda, a Mohó Sapiens közli, hogy angyal­bőrben „tuti jó buli vár rád". (Vajon e sikeres legénykék közül hányán húzták le a 18 hónapot, mondjuk Lentiben, Nagykanizsán, netán Kalo­csán? De ne firtassuk.) A zsűri tagjai (valószínűleg a nem kevés tisz­teletdíj fejében) petyhüdten emelgették a táb­lácskákat, s dicséretes munkájuk nyomán nem­sokára gazdára lel a több száz ezret is érő autó, a sztereó tévé, a videokamera. A díjakat felaján­lók nem fukarkodtak, nagylelkűek, jutalmazni kell a könnyű műfaj újdonsült üdvöskéit, meg­dolgoztak a sikerért, elképzelhető, hogy néme­lyiküknek még az érettségije is megvan, sőt!... A hulla jó összeállításban marha klassz han­gulatot csináltak a báró csajok, ellenben a dögös csávók csak úgy kapkodták a bárójukat, amikor Vágó Pista még a második pápaszemével sem tudta rendesen kikuksizni a pontokat. Mellesleg valóban tuti jó buli volt. Csak egy baj van: szombaton, huszonharmadikán jön a döntő. Tök jó, nem? (karádi) TÖBB A SZEGÉNY, A RÁSZORULÓ Köszönet az emberségért Konvertibilis diplomát ad Menedzserképzés angolul Debrecenben Szajré az ARO-ban Áprilisban kezdődik, két év múlva 1993 májusában pe­dig már diplomaosztás lesz azon az Európa Közösség által támogatott üzletemberképző kurzuson, mely az országban eddig egyedülállóan a Debreceni Agrártudományi Egyete­men indul. A debreceniek a „Tempus” segélyprogramból elnyert közel hetvenezer ECU felhasználásá­val és holland, valamint ír egye­temek részvételével a nyugati országokban is elismert MBA (Master of Business Administra­tion), vagyis „az üzleti ügyinté­zés mestere” diplomát adó, leg­magasabb szintű egyetemi üzlet­emberképzést valósítanak meg. Az oktatás két esztendeje alatt — mely zömmel angol nyelven folyik majd, s így a nyelv isme­rete kötelező a jelentkezők szá­mára — a hallgatók a „Mester” diploma mellett felsőfokú külkereskedelmi képzettséget és jogosítványt, valamint mérlegké­pes könyvelői végzettséget is szereznek. Az egyetemi diploma és az angol nyelvismeret, mint jelent­kezési feltétel mellett nem kis anyagi terhet jelent a beiratkozni szándékozóknak a százötvenezer forintos tandíj, melyet két rész­letben kell befizetni a jövő me­nedzserének vagy a munkáltató­jának. Azonban az első hallásra magasnak tűnő összeg, majd­hogynem kedvezményesnek mondható —- fejtette ki dr. Pfau Ernő, a DATE Vállalatgazdaság- tani Tanszékének egyetemi taná­ra, aki az új képzési forma egyik szervezője is —, hiszen a kurzus egy 2—3 hónapos nyelvtanfo­lyammal kezdődik és a jelzett költség tartalmazza a tanköny­vek árán kívül annak a tanul­mányútnak a fedezetét is, amely­re az oktatás végén kerül sor. 1993-ban ugyanis minden hall­gató három hónapos külföldi gyakorlaton vesz majd részt Hol­landiában vagy Írországban egy saját szakterületének megfelelő vállalatnál, intézménynél. A hallgatók a képzés során és a ta­nulmányúton szerzett űj ismere­tek felhasználásával saját válla­latuk lényeges problémájával foglalkozó esettanulmányt készí­tenek, amelyet az államvizsgán védenek majd meg. A diplomát az öt félév és a sikeres állam­vizsga teljesítése után, a nyugat­európai intézmények megerősí­tésével az a Debreceni Agrártu­dományi Egyetem adja majd ki, amelyiknél a jelentkezőket is várják március elsejéig. G. B. Egy nyíregyházi és egy nyír- pazonyi fiatalember ARO kiste­herautóval járt lopni. A Nyíregy­háza külterületén lévő hétvégi házakat „látogatták meg” éjsza­ÖSZTÖL NYÍREGYHÁZÁN IS Iskola csökkentlátó gyerekeknek Csökkentlátó gyermekeknek szerveznek Nyíregyházán első osztályt. Nagy Mihályné szülőtől tudjuk: eddig csak Budapesten vagy Debrecenben tanulhatott speciális osztályban az a kis­gyermek, amelyik lényegesen rosszabbul lát társainál. Most viszont szeretnék azt elérni, hogy Nyíregyházáról és a kör­nyékbeli településekről egy ön­álló osztályt — legalább nyolc fővel — indíthatnának ettől a tanévtől kezdve. Mivel a hagyományos oktatási keretek közt ezek a gyermekek képtelenek lennének tanulni és a tanulásukhoz szükséges felszere­lések igen drágák, így — leg­alábbis egyelőre — magániskola vagy kft. formájában szeretnék működtetni az osztályt. A nyír­egyházi önkormányzat valame­lyik megüresedő bölcsődében adna helyet az intézménynek. Ám a magas költségek miatt még így is jó lenne szponzorokat találniuk, esetleg a későbbiekben alapítványt hoznának létre. Mi­vel a szervezők egyelőre nem tudják, hány hatéves, csökkent- látó kisgyerek szüleit érdekelné az iskola, kérik, hogy március 15-ig jelentkezzenek Nagy Mi­hályné, Nyíregyháza, Homok sor 11. szám alatt, vagy a 19-385-ös telefonon. kánként. Mindketten többszörö­sen visszaeső bűnözők — és munkanélküliek. A nyíregyházi Szilágyi György és a nyírpazonyi Vitáli János éjszakánként a kisteherau­tóra rakta fel a lopott holmikat: rotációs kapát, gumitömlőt, ja­pán permetezőgépet... 25 ezer forintot érő, Honda típusú kerti kapát is loptak egy víkendház- ból. A lopott holmikat természe­tesen értékesítették, főleg ebből éltek, amíg le nem buktak. A Nyíregyházi Városi Bíróság Szilágyi Györgyöt halmazati büntetésül két év fegyházbünte­tésre ítélte és két évre eltiltotta a járművezetéstől. Vitáli Jánost egy év és két hónap börtönre ítélték, mellékbüntetésül két évre eltiltották a járművezeté­stől. Az ítélet jogerős. A Máriapócsi Rákóczi Mgtsz tehenészeti telepén 450—500 állatot gondoznak. (TF.)

Next

/
Thumbnails
Contents