Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. február 2. Jó közérzet — egy ezresért? Szerencsés hozzáépítés­sel, külső megjelenésében a környék arculatát ked­vezően befolyásolva újabb közösségi térrel gyarapo­dott a nyíregyházi Honvéd utcai művelődési ház. Ki­alakítottak egy több funk­cióra alkalmas aulát, amelyben lehetőség lesz kölönféle zenés, táncos programok, kiállítások, bábelőadások, vagy akár vallási rendezvények meg­tartására. Bár még nincs teljesen kész, Jámbor István, a ház vezetője bízik abban, hogy ha használatba veszik, olyan kulturális esemé­nyeket is szervezhetnek itt, ami­re eddig, helyszűkében nem volt lehetőség. Jó évet zártak Ehhez persze pénz kellene, ám jelenleg nem lehet tudni, hogyan is alakul majd ebben az új önkor­mányzati rendszerben a művelő­dési intézmények sorsa. Abban kiegyeznének a Honvéd utcán, zönség? A legfőbb sláger a természetgyógyászat, amibe be­letartozik pl. az akupresszúra, a talpmasszázs. Változatlanul nép­szerűek a különböző önvédelmi, balett- és nyelvtanfolyamok, a konditoma, a jóga. Egy jóga- és egy konditomacsoport egész év­ben működött, hat csoportot tesznek ki a balettosok, német és angolt 150-160 fiatal és felnőtt tanul itt, és továbbra is látoga­ha legalább olyan jó év lenne ez a mostani, mint a tavalyi volt — jobb azért persze lehetne. A statisztika tavalyi évről hat­vanötezer látogatót említ, a számadatok pedig azt mutatják; a megyeszékhely lakóterületi művelődési házai közül magasan a Honvéd utcai vezet a bevételé­vel. Itt indították a legtöbb olyan tanfolyamot, amelyre manapság, még ebben a pénzszegény világ­ban is, odaadják az emberek a forintokat. Mi az, amire ma vevő a kö­tottak a hagyományos szabó­varró, vagy gépi kötő tanfolya­mok. Jöhet a lakodalom is Sajnálják, hogy a Legyen há­zigazda! sorozat, amely igen jól indult — egy-egy vállalkozó maga hívott vendégeket, gondos­kodott közös vacsoráról és mű­ilyen az aula belül — és ilyen kívül (alsó kép) (HP) sorról —-, később érdektelenné vált, talán valamilyen más for­mában sikerül újjáéleszteni. Vi­szonylag jó bevételi forrásnak bizonyult a teremkölcsönzés a családi rendezvényekre: úgy felszerelkeztek, mint egy foga­dó, van konyhájuk, étkészletük, mint otthon, csak a művelődési házban minden tágasabb. A múlt évben több lakodalmat és egyéb családi programot rendeztek itt. új tanfolyamok Megragadták a lehetőséget és több pályázatot nyújtottak be, amelynek összegeit elsősorban egészségmegörzési sorozatok szervezésére fordítják. Az új ter­vek között az eddigieken túl sze- remének többet foglalkozni a fiatal tehetségek gondozásával, valamint az itt jól működő nyug­díjasklub tagjait is bevonva megszervezni az idős korúak tor­náját. 'Ezekben a napokban a műve­lődési ház új tanfolyamait szer­vezik. Az érdekesebbek: növény- védelemről 80 óra, reformkony­ha — vegetáriánus ételek, közér­zetterápia szombat-vasárnap egész nap. Az árak az időtartam­tól és a témától függően 250-től 1500 forintig terjednek — min­denesetre kíváncsi lennék, kik adnak egy ezrest azért, hogy megtanulják hogyan lehet jobb a közérzetünk. Baraksó Erzsébet Megtámadta a segítő rendőrt „Nála az italozással összefüggő agresszív magatartás tapasztalható. Alkoholos személyiségzavara ellené­re nem korlátozott cselekménye felis­merésében. Idült alkoholista, több al­koholelvonó kezelésen vett részt, eredménytelenül.” A nyíregyházi Ná- nási András bírósági aktájából való az idézet. Az alkoholista férfit azért állí­tották bíróság elé, mert rátámadt a neki segítséget nyújtó rendőrre. A büntetett előéletű Nánási erősen ittas állapotban kerékpározott az Alma utcán. Felborult és az út szélén feküdt. Az arra járó 'rendőrjárőr felse­gítette,, s mivel a borulás következté­ben vérzett az arca, felajánlotta, hogy orvosi segítséget hív. Ám igazolványt is kért a rendőr. A részeg férfi azon­ban az igazolást megtagadta, majd szitkozódás közepette ökölbe szorított kézzel rátámadt a jogszerűen és segítő szándékkal intézkedő rendőrre. A rendőr csak a gumibot használatával tudta lefékezni a dühöngő Nánásit. (Dulakodás közben a rendőr karján karcolás keletkezett, s a zubbonyáról leszakadt egy gomb.) A Nyíregyházi Városi Bíróság Nánási Andrást hivatalos személy el­leni erőszak miatt nyolc hónap bör­tönre ítélte, s meg kell fizetnie az öt­ezer forint pénzmellékbüntetést és a 4500 forint bűnügyi költséget. A bör­tönbüntetés végrehajtását két évre fel­függesztették. Az ítélet jogerős. TELLER EDE ÉS A VILÁGOSZÖLDEK „Nem vagyunk kísérleti nyu- lak!” hirdeti a stanszparens, s mögötte rosszalló tekintetű srác figyeli, hatodmagával együtt, ahogy a Debreceni Akadémiai Bizottság épületébe araszolunk. Bent nem más vár bennünket, túl a nyolcvanon, hatalmas dorong­jára támaszkodva, mint Teller Ede, az atommagkutatás magyar géniusza, akinek nevét — sajnos — általában csak a hidrogén­bombával társítják. Naív gondolatom támad, talán csak ez csalta ide a „zöldeket”? De az előadás megkezdése előtt már a széksorok között hömpö­lyög a pletyka, Teller Ede atom­erőművet akar Debrecenbe tele­píteni! Belép. Taps. A levegő ideges remegését észlelve a leglényege­sebb kérdéssel kezd. — A félelem, kérem szépen, az egy betegség. Méghozzá ragá­lyos. Ha valamiről nem tudunk, mert nem ismerjük, akkor fé­ÉJJEL-NAPPALI SÖRÉRTÉKESÍTÉS NAGYKERESKEDELMI ÁRON. A VICTORIA-SPEED Kereskedelmi és Szállítási Kft. 4533 Sényő, Kossuth u. 69. szám alatti telephelyén megkezdte a Kőbányai Sörgyár termékeinek nagykereskedelmi értékesítését. FIZETÉSI MÓDOK: KÉSZPÉNZ, BÉLYEGZŐ. VÁLASZTÉKUNK: Kőbányai vil. 0,5 I, Budapest Special 0,5 I, Jubileum 0,5 I, Gold Fassl 0,5 I, Gold Fassl 0,33 17 Dreher Exp. 0,5 I, Dreher Exp. 0,33 I, Dreher Exp. dob. 0,33 I, Royal 0,5 I, Mátyás 0,5 I. Tehetségek műhelye A Diák Amatőr Művészeti Egyesület (DAM) vers- és próza­mondó tagozata a közelmúltban megtartotta alakuló összejövete­lét. A tehetségfelismerés és gon­dozás e sajátos cél rendszerű műhelye jó lehetőséget teremi az előadóművészet iránt behatób­ban érdeklődő középiskolások számára, hogy szakértők segítsé­gével' készülhessenek fel egy- egy versenyre, vers-, prózamon­dó találkozóra, s maguk is képe­sek legyenek egy idő után saját műsorok összeállítására, bemu­tatására. A szervezők megkeresésére mintegy 50 tanuló „jelzett visz- sza” (válaszlevelükben megfo­galmazva a tervekkel kapcsola­tos észrevételeiket), s az első ta­lálkozón közülük többen — sza­badon választott produkciójuk­kal — be is mutatkoztak: Szim­patikus vonása a kezdeménye­zésnek, hogy a foglalkozásokon való részvétel teljesen önkéntes, nem igényel semmiféle felülről jött „ráhatást”. A jövőbeni mű­helymunkának aktualitást ad a Kálnoky-szavalóversenyre, illet­ve az Országos Arany János Bal­ladamondó Versenyre való minél eredményesebb felkészülés. Kiállítják, Magyar—német vegyes válla­latként működik a nyíregyházi Jósavárosban lévő Elex Elektro­technikai Kft. A Frankfurt mel­letti résztulajdonos közreműkö­désével a legmodernebb német és japán híradástechnikai eszkö­zöket szerezték be a jósaváro- siak. Jövő kedden, február 5-én, a Városi Galéria mellett, a volt úttöróházban nagy érdeklődésre Húszezer A sztori: ismerősöm két-há- rom hónappal ezelőtt olvasott egy hírt az újságunkban. Valaki talált húszezer forintot, amit sze­retne visszaadni igazolt tulajdo­nosának. Jé, ilyen még van a mai világban, döbbent meg, majd el­felejtette az ügyet. A bonyodalom: ismerősöm négy-öt hete elő akarta venni a szekrényből a húszezer forintját, amit mosógépvásárlásra tett fél­re. Hűlt helye volt, viszont meg­jelent egy kép a lelki szemei előtt: egy ruhával kirázta a pénzt az ablakon. A keresés: ismerősöm bevette magát a könyvtárba, és minden feltételezett lapszámunkat átrág­ta. Az eredmény: nulla. Sajnos szerkesztőségünkben sem tud­tunk segíteni, kevés a támpont az azonosításhoz. A kérdés: elfelejtettem feiten- • ni ismerősömnek, ha tiszta egy ruha, miért kell kirázni, ha pisz­kos, minek van a szekrényben? A kérés: netán, ha valaki még őrzi a pénzt, tudjon róla, hogy az egy kétgyermekes családanyáé. A kétkedés: annyi idő eltelt azóta, hol van már az a húszezer forint. beszerelik számot tartó kiállítást és bemuta­tót nyit meg a kft. Megyénk városaiban, nagy­községeiben mostanában sok dolga akad a korlátolt felelőssé­gű társaságnak. Az új telefonhá­lózat és a kábeltévé-hálózat ki­építésénél elfogadható áron szin­te csak a japán és a német hír­adástechnikai eszközöket szere­lik be. A szabolcs-szatmár-bere- gi vállalatok, kft.-k modem tele­fon- és telefaxhálózatának kiépí­tésén is dolgoznak. A kiállításon a telefonra és a műholdas tv- adásra várók, valamint a techni­ka iránt érdeklődők többek közt telefon-alközpontokat, különbö­ző színű és formájú telefonké­szülékeket láthatnak, megtekint­hető lesz működés közben a mű­holdas antenna, a fénymásoló és néhány hangosító berendezés. A kiállítást február 7-én (csütörtö­kön) estig tekinthetik meg az ér­deklődők. Gyász­ajándék F urcsa szó ütötte meg fülünket: gyászajándek. A tévé késői műsorában fejte­gette egy hölgy, mi á szokás Amerikában: csak a legkö­zelebbi rokonok visznek pár szál virágot a temetésire, a többi gyászoló másként fe­jezi ki részvétét. Úgyis elhervad a virág, a halotton nem segít, minek kidobni a pénzt. Sokkal töb­bet ér, ha egy alapítvány támogatására fordítják, pi. ha a hozzátartozó szív-, vagy vesebetegségben hunyt el, akkor a szív-, vagy a ve­sebetegek alapítványára fi­zetik be. Ezek az összegek a továbbiakban főként a tu­dományos kutatás céljait szolgálják, s mivel arról lis­ta készül, mindenki tudja, ki mennyit adományozott. Praktikus, ám félelmetes, hideg logika, íme, ezt is ki­termeli az amerikai jóléti társadalom. Érdekes volt a tévévita résztvevőinek rea­gálása: az üzleti élethez kö­zelebb állók hajlottak arra, hogy nálunk is lehetne vala­mi hasonlóval kísérletezni, míg a jelenlévő művészek egyértelműen elutasították az ötletet. Tudunk-e vigyázni, ha mindenünk veszni látszik is; legalább magyarságunkat, hagyományainkat, magun­kat meg tudjuk menteni? El ne vegyük halottainktól azo­kat a virágokat, melyeket nekik az utolsó útra, tiszta szívói viszünk... A remény: ez az, amiről azt tanultuk, soha nem szabad fel­adni. — be — Délutáni séta az örökösfftldi lakótelepen. (TÉ) Atomerőmű a szomszédvárban? lünk. A magenergiától. Az atom­erőművektől. Pedig lehet bizton­ságosan is megépíteni. Hogy abszolút biztonságos lesz-e, arra nincs garancia. En se adhatok. De ha összehasonlítanánk hány embert ölt meg reaktor, s hányat más erőmű, annak tükrében mennyi energiát termelnek, úgy hiszem nekem adnának igazat. Tudják maguk, mekkora kárt tud okozni a hőerőművek szén-di- oxid-kibocsátása?! Melegszik a föld! S mi emberek nem va­gyunk képesek a változásra! Egy átszakadó gát is kiolthat ember­életeket, mégse félünk tőle! Csak a magreaktoroktól. Csak azért, mert volt egy Csernobil! Mert felelőtlen emberek vannak! A csernobiliak ugyan mérnökök voltak, de nem reaktormémö- kök! A legnagyobb hibatényező az ember! Ki keli iktatni! Az elektronikával együtt csak a tisz­ta fizikai folyamatok szabályoz­zák a reaktort! Javallatom tehát: ne építsünk nagy erőműveket, csak kicsit, ami mondjuk elég egy városnak. Helyezzük mélyen a föld alá. Az én és a barátaim által kifejlesztett„Gejzir” nevű prototípus fölött még húsz méter vízoszlop is van. Es húsz évig hozzá se kell nyúlni, addig min­den beavatkozás nélkül termeli az energiát. Igaz, aztán is sugá­roz még. De az felhasználható a gyógyászatban, az élelmiszer tartósításban, és még oly sok mindenben. Veszélyessé csak akkor válhatna, ha egy meteor pont oda csapna be, de higgyék el, a meteor nagyobb kárt okoz­na, mint a felgerjesztett régi reaktor. Derültség fut végig a hallgató­ságon, rekedtre beszélt hangszá­lait egy pohár vízzel nyugtatja. — Debrecenben meggyőződ­tem arról, hogy itt van olyan szakembergárda, amelyik ért a magenergiához. Ezért beszélget­tünk arról, hogy megvalósítható lenne egy kisebb reaktor. Ame­lyik először csak kicsiny részben váltaná ki a többi energiahordo­zót, de legalább példát mutatna arra, hogy lehet veszélytelenül is működtetni. Ha egy szakember hibát talál benne, állítsák le. Mi Amerikában három atomerőmű­vel meg is tettük. Igaz, hosszú harc volt. Mindegyik reaktor a csernobilinek felelt meg. S ilyen veszélyes erőmű már sehol sincs a világon. Csak a Szovjetunió­ban. Mi már negyven éve meg­mondtuk, hogy mi az, ami nem fogja bírni a terhelést. Az utolsó szempont az anyagi. Vannak veszélytelen energiafor­rások — a nap, a szél —, de költ­ségeik nem állnak egyensúlyban a termelt villamossággal. Min­den az atomenergia biztonságos felhasználása mellett szól. Nem szabad félni. Illetve szabad. Ra­cionálisan. S ezt hívják óvatos­ságnak. (tapolcai)

Next

/
Thumbnails
Contents