Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
1991. február 2. Kelet-Magyarország 3 MINDKÉT FEL JÓL JÁR MÁST MOND MOSZKVA, mást mond Kijev, és megint mást lehet tapasztalni a magyar—szovjet határ keleti oldalán. Szigorodtak a bar- terszerződések, kaptuk a híradást. a moszkvai vezetés is rájött, hogy alapvető cikkek, elsősorban alapanyagok, ásványkincsek vándorolnak ki az országból az árucsere keretein belül. Csak különleges engedéllyel lehet folytatni ezeket az ügyleteket. Azt, hogy ezért cserébe élelmiszert, gépeket, számítógépeket, híradástechnikai cikkeket kaptak, az más lapra tartozik, hiszen kifosztják az országot, jött a hír Moszkvából. Vészesen csökken azoknak a termékeknek a mennyisége, amelyeket kivisznek az országból. Kijevből a napokban érkezett szerkesztőségünkbe az Ukrán Távirati Iroda igazgató- helyettese, Viktor Csamara. Amikor a moszkvai engedélyezést említettük, hevesen rázta a fejét, és mondta, az az idő már lejárt, a köztársaság önállóan intéz minden ügyet, és ha valamilyen terméket akarunk importálni Ukrajnából, akkor az ottani kereskedők intézik. A BESZÉLGETÉS SORÁN elsőként vetődött fel a gazdasági kapcsolatok kiépítése és meglepődtünk, hogy Csamara úr egyúttal kereskedelmi közvetítőként lépett fel, és a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok kiépítésén fáradozik. Felajánlotta, hogy a szabolcsi cégek lapunkon keresztül a Kijevben székelő cégéhez fordulhatnak, ő az igényeket továbbítja a köztársaság kereskedőihez. Az volt az érzésünk, hogy a híradásokkal ellentétben, nemhogy csökkenteni, hanem bővíteni akarják a barterszerző- déseket, és több csatornán próbálkoznak a kapcsolatfelvételre. Elmondása szerint nekik Magyarország és szűkebben ez a megye a Nyugat, ahol mindent lehet kapni, bármit be lehet szerezni, amire szüksége van a köztársaságnak. Cserébe a korábban felkínált alapanyagokat, ásványkincseket, gépeket ajánlott fel. MOSZKVA ÉS KIJEV után, ha figyelembe veszem, milyen kereskedelemről lehetett hallani a magyar—szovjet határon, akkor valóban azt kell mondani, ami kuriózum és amire szüksége volt a magyar kereskedőknek, azt szovjet partnereik beszerezték, és be is hozták Magyarországra. Utóbbi volt egyébként az alap- feltétele annak, hogy magyar áru útnak induljon a Szovjetunióba. Lehetett hallani mesés értékű csempészáruról is, de erre nincs bizonyíték. Mindenesetre az eddigiek szerint mindkét fél jól járt. Az elmúlt egy évben és januártól, amióta dollárelszámolásra tért át a két ország, fel sem merült a pénzfizetés lehetősége, bár a magyar fél szívesen venné, ha dollárban fizetnének a szovjetek, nekik viszont nincs annyi valutájuk, hogy dollárral egyenlítsék ki a számlát. A BARTERSZIGORÍTÁS szerintem átmenetinek fog bizonyulni, hiszen akkora a hiány a Szovjetunióban, és akkora a nyomás a kormányzatra, hogy folytatódhasson az ilyen fajta kereskedelem. Mindez csak tipp, de az az igazság, a hallgatás szerintem nem azt jelenti, hogy fontolgatják a dolláros fizetéseket, hanem a barterra kacsingatok- (máthé) Öltésváltás Igényes megrendelőknek dolgoznak a fehérgyarmati Szamos Menti Ruhaipari Szövetkezetben. Ezért is fontos, hogy termelőeszközeit világszínvonalúra fejlesszék. A szövetkezetben a közelmúltban 40 darab szenzoros, japán gyártmányú varrógépet állítottak munkába. Ezekkel a gépekkel — könnyebben — különböző öltésváltásokat, előre, hátra egyaránt lehet varrni. A későbbiekben megvan a lehetősége, hogy a szenzorok kicserélésével komputervezérlésre állítsák át a varrógépeket. • Elek Emil felvétele Egy panasz miatt indultam Nyírtassra a közelmúltban, ám nem számítottam arra, hogy panaszáradat vár. Több helybelivel beszélgetve az a meggyőződés alakult ki bennem: nincs béke a faluban. A nyírtassi viszonyok ékes példája a fodrászüzlet körül kialakult helyzet, mely — úgy tűnik — lassan háborúvá fajul. Oka a jelek szerint az: nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb... Szeles Gyöngyi körei két éve végzett fodrász, nyugodt körülmények között szeretne dolgozni, de azokat mindennek lehet nevezni, csak nyugodtnak nem. Az okokról így beszélt: — Amikor befejeztem tanulmányaimat, megkerestem Sze- mán Miklós tanácselnököt (ma ő a polgármester), tudna-e munkahelyet ajánlani. Azt javasolta, dolgozzam (heti egy alkalommal) Berkeszen, s ha lesz Nyírtasson hely, ott is munkába állhatok. Bízott j az ígéretben Időközben kétszer is megkerestem, tartja-e ígéretét, mert Kisvárdára hívtak dolgozni. Azt felelte: természetesen állja a szavát. Amikor a tassi fodrásznő szülési szabadságra ment, a polgármester megkeresett, nyissam meg sürgősen az üzletet, mert hónapok óta nincs fodrásza a falunak. Október 31-én át is vettem az üzlet kulcsát, saját pénzemen (a berkeszi után) ide is beszereztem a szükséges eszközöket, kitakarítottuk a helyiséget. November 7-én egy kockás papírra írott engedélyen azután azt közölte a polgármester: két hétig díjmentesen használhatom az üzletet, a továbbiakat a képviselő- testületi ülés döntésétől teszi függővé. Ebben csak az a furcsa, hogy ha korábban nekem ígérte, sőt kérte, hogy itt dolgozzak, akkor miért kell a döntést a testület elé vinni? — Végül nagy meglepetéssel értesültem arról, hogy Kiss Máriát — akinek akkor még vállalkozói engedélye sem lehetett — jelölték ki a fodrászüzlet működtetésére. Azután, hogy nekem megígérték, hogy beruháztam... Mindezt egy levélből, s nem határozatból tudtam meg, amit először meg sem kaptam, bár állítólag postán feladták. Nem értem a polgármester eljárásait, üzenget, behívogat, hogy adjam le a kulcsot. Nem teszem, mert én fizetem a bérleti díjat, csekket is kaptam, s érvényes határozatot nem hozott a testület! Csak a polgármester változtatta meg ígéretét. Szemán Miklós, a tanácselnök-polgármester harapófogóba, saját ígéretei csapdájába került. — Még 1989-ben azt mondtam Szeles Gyöngyinek, ha Berkeszen vagy Nyírtasson fodrászüzlet lesz, dolgozhat ott. Nyáron megkapta a berkeszi üzletet, s az is szóba került, ha a tassi fodrásznő szülési szabadságra megy, helyette munkába állhat. Tavaly októberben Gyöngyi beadta kérelmét a tassi üzletre, egy hétre rá Kiss Mária is megtette. Amikor én az előbbinek ígéretet tettem, nem gondoltam, hogy más jelentkező is lesz. A jelentkező igény, s a várható nagy karácsonyi forgalom miatt két hétre, a testületi döntésig engedélyeztem Gyöngyinek az üzlet használatát, díjmentesen. (Fura: novemberben miért a karácsonyi forgalomra hivatkozik?! K. D.) Ezután döntött úgy a testület, szótöbbséggel, hogy Kiss Mária kapja, szociális és egyéb okok miatt a helyiséget. Én tartózkodtam a szavazástól: Döntésképtelenség jába esett. Odaígérte a fodrászatot Szeles Gyöngyinek, még a kulcsot is átadatta neki. hogy megnyissa, aztán a testületre hízta (volna) a döntést. Miért kellett akkor ez előtt engedélyt adnia, ha csak két hétre is, fölösleges beruházásra késztetve a fodrászt? Lesz-e megoldás? — Én nem érzem, hogy csapdába estem, nem lett volna komplikáció, ha a másik kérelem nem jön be. Ellentmondásos helyzetbe kerültem, ezért vittem az ügyet a testület elé. Szeretném, ha az előzmények ellenére is megoldás születne, meg fogom oldani hamarosan. Az események ismeretében kíváncsian várom most már magam is, hogyan rendeződik az ügy. Úgy tűnik, a testület nem akarta ezt felvállalni. Kérdés, mennyire lehet ezt igazságosan megtenni. A polgármester ígéretek, s mondhatni, nem kellően átgondolt döntések sokaságát hozta, mindkét felet kecsegtetve. Szeles Gyöngyi joggal érzi sértve magát, hiszen az adott szóban bízva nem vállalta el a kisvárdai munkalehetőséget, s ruházott be eszközökre. Kiss Mária is a nyírtassi üzletre számít a döntés értelmében. Ok ketten nem tudnak — vagy nem akarnak — megegyezni, ami valahol szintén érthető. Csak az az eljárássorozat nem, ahogy a község vezetője ezt az ügyet idáig juttatta. Kováts Dénes — Láthatnám a testületi határozatot? — Úgy gondolom, a szabályok szerint ilyen döntésekben határozatot kell alkotni. Vagy nem? — Én egyedül nem akartam dönteni ebben a kérdésben, ezért kértem a testület véleményét. Ok szavaztak, de határozatot nem hoztak, mondván, én tegyem meg a szükséges lépéseket. (Ismét egy fura helyzet: döntsön az, aki korábban nem vállalta ezt fel, s aki tartózkodott a szavazástól... K. D.) Kerestem a megoldást, de a próbálkozásaim eredménytelenek voltak, a két lány sem jutott közös nevezőre. — Akkor azt is mondhatjuk, hogy Ön az ígérgetései csapdáik. nyíregyházi Vasgyár utcán a SZAÉV dolgozói télen is építik az üzletsort, amely fölött lakóházak lesznek. (H. P. felv.) Mondja a férfi: — Hívatott a főnök, s előadta: nézd öregem, nagy a rezsi, összébb kell húznunk magunkat, ezért kiadunk az irodáinkból 5 helyiséget egy kft.-nek, s igaz, hogy te csoportvezető vagy, mégsem maradhatsz egyedül a szobában. Ezután ott dolgozik majd Emiké, a kontírozó, aki mint köztudott, a légynek sem árt, csendes, aranyos teremtés. Tiltakozni próbáltam, mondtam, tudod, hogy nekem csend kell, korábban is többször becsuktam az ajtót, nem bírtam, ha lépten-nyomon zavarnak, hiszen elemző munkát végzek, oda nagy figyelem kell. Nem volt pardon, s hiába szökött az agyamba a vér, délután már hozták is Emiké íróasztalát, és átrendezték a szobát. Egy hétig köszöntem neki, semmi más. Egyszer hosszabban telefonált, utána leteremtettem: a magánügyeit intézze munka után... Talán ha akkor nem durváskodom. higgadtabb maradok, talán minden másként alakul. A lány szemében ugyanis könnycseppek kezdtek fényleni, s magamban arra gondoltam, milyen nagy állat vagyok! Megsajnáltam az Emikét, aki különben tényleg kedves teremtés, közel a harminchoz, de meg hajadon, ráadásul vidéki, albérletben lakik. Másnap is szomorú volt, s akkor tűnt fel, hogy még ez is milyen jól áll neki. Nem kértem bocsánatot, csak félszavakat hebegtem, hogy tekintettel kell lenni egymásra, s hogy én elszoktam már az alkalmazkodástól, talán majd visszaszokom, legyen türelemmel. Kis mosoly kerekedett az arcán, s akkor valami melegség ömlött el rajtam: hiszen ez a lány szép! Figyelni kezdtem titokban, amikor a szekrényhez ment, és láttam a formás lábát, a feszülő szoknyáját... Már mondtam, a cégnél megszokták korábban, hogy gyakran zárom az ajtót. így tettem ezután is, és Emiké tudomásul vette. Előbb megkínáltam csokival, mert hogy édesszájú vagyok. Majd dicsértem a frizuráját, az új blúzát, a spray-jét, amit használ. Olykor föléhajoltam, hogy segítsek a könyvelésben, és... Csak kissé szabadkozott, amikor a haját megcsókoltam. Az összezártság, a kis bókok — minek foly-. tassam? Nemcsak elfogadta a • közeledésemet, hanem már ő is kezdeményezett. Százezren felül vert a szívem a hosszú csókok alatt, a zárt ajtó mögött, s aztán egy hónap múlva az albérletben beteljesült minden... Azóta rendszeresen találkozunk, s én az őrület határán vagyok, mert otthon vár a feleségem, a gimnazista lányom, akik még nem sejtenek semmit. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, néha szeretném szembeköpni magamat. Százszor elhatározom, hogy vége, de százszor újrakezdem, mert reszketek a gondolattól is, hogy O már nincs. Tudom, kicsi a város, a munkahelynek is Ifi er szeme van, s én mégis játszom a tűzzel. Lehet, hogy egyszer még nagy árat fizetek. (Vénusz) SZIGORÍTOTT BARTEREK ÍGÉRETEK CSAPDAJABAN NYÍRTASSON Felborzolt fodrászkedély
