Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
10 1991. február 16. HÉTVÉGI MELLÉKLETE Az ortodoxia tudósa Megyénkben eddig tizenegy népfőiskola alakult. A Humanitás Népfőiskola a kereszténység művelődéstörténeti értékeiről szervezett előadás-sorozatot. Legutóbb az érdeklődők az ortodox egyház művészetével ismerkedhettek meg. Nincs még egy olyan keresztény egyházi közösség, amely az ezeréves magyarországi múltja ellenére is annyira ismeretlen lenne a hazai közvélemény előtt, mint a világon 370 milliót számláló ortodox egyház. Dr. Kárpáti László, a miskolci Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Osztályának vezetője a napokban érdekes előadást tartott Nyíregyházán, a TIT székházában. A művészettörténész már szinte évtizedek óta foglalkozik az ortodoxia tárgyi és szellemi értékeinek összegyűjtésével, megmentésével. — Szentendrén az elmúlt évben nyílt meg egy állandó kiállítás az ortodox művészetről, Miskolcon pedig 1986-tól létezik a Magyar Ortodox Múzeum, melynek egyik alapítója és vezetője vagyok. Szeretem a tárgyakat, azoknak gondját viselni, a mu- zeológiának inkább a prózai része áll közel hozzám. Igaz, hogy műszaki középiskolába jártam, — bár az is jó volt arra, hogy az ember legalább megtanult vakolni —, de igazán a művészet állt közel hozzám. így később magyar és rajz szakos diplomát szereztem, de elvégeztem a Képzőművészeti Főiskolát is. — Én is ortodox hívő vagyok, s voltak olyan labilis évek, kilátástalan helyzetek, amikor az ember egyszerűen úgy érezte, hogy csinálnia kell valamit, mert félő volt, hogy elvesznek értékek, pótolhatatlan dolgok. Bár ez a veszély még ma is fennáll. A Nyíregyházi Ortodox Parókián is rendkívül fontos anyagokat gyűjtöttünk össze. A végső cél az lenne, hogy ezeket rendszerezzük és átadjuk a kutatásnak, a nyilvánosságnak. Sajnos, a legtöbben keveset tudnak erről az egyházról. Az oktatásban aligha jutottunk hozzá információkhoz, talán csak néhány könyvben szerezhető e témakörben új ismeret. — Az ortodoxia a környezetében kevés szimpátiát élvez, elsősorban a tudatlanság miatt. Sajnos, hajlamosak az emberek lemuszkázni, lerácozni ezeket a közösségeket. S azt mondani róluk, hogy nincs nemzeti karakterük, történelmi hagyományuk. S ha ez elterjedt volna — vallják — elvágott volna bennünket Európától, s akkor még most is valami rettenetes középkori sötétségben leledzenénk. Pedig az első szent királyaink is kapcsolatban álltak velük, hiszen a magyarság először a kereszténység keleti ágával találkozott. — Az ortodox és a pravoszláv egy és ugyanaz, és igaz hitűt jelent. Minden vallás, felekezet meg van győződve a saját igazságáról, valahogy mindegyik választott népnek tekinti magát. Mi azért ragaszkodunk az igaz hit kifejezéshez, mert ez az egyetlen olyan történeti egyház, amely az őskereszténység gyökereiből kiindulva egyfajta szerves fejlődési folyamat eredményeként, a VII. Zsinat döntéseivel bezárólag soha semmit nem változtatott a kereszténység történeti felfogásán, dogmatikai képén. Nincsenek külön sajátos tantételei. — Hagyományosan 1054-et tekintik az ortodox Kelet és a katolikus Nyugat közti nagy egyházszakadás időpontjának. A pápa felsőbbségét az akkori püspökségek nagy része nem ismerte el, így kiközösítették őket. Ezért a keleti patriarchák összefogtak, s a tiszteletbeli második patriarchátus, Konstantinápoly lépett az első helyre. Kelet egyre inkább elgörögösödött, Nyugat pedig ellatinosodott. Az ortodox egyházak közt lélekszámban a legnagyobb az orosz, de jelentős a grúz, szerb, román, bolgár és a csehszlovák is. Az ortodoxiának van egy különleges jellegzetessége, mégpedig az ikonok világa. Jelentőségükről és szépségükről több könyvet írtak. Igazi szentképeket festeni — állítólag — igazi hívő ember tud, mert csak elmélyültem imával, böjtölve lehet mindezt csinálni. Készítésének pedig ősi hagyományai vannak, melynek betartását maga a hívőtábor ellenőrzi. — Ma az ikonok valójában Nulladik óra. Ennek hallatán minden diák, tanár, szülő eszébe álmos kapkodás, nyűgös panaszkodás jut. Ez az az óra, amely megelőzi az elsőt, s így logikusan(?) a nulladik sorszámot kapta. Bár nem a legszerencsésebb, de úgy tűnik, hogy a nyelvszokás szentesítette, a köztudat befogadta. Azonban jó lenne, ha nem szaporodnának tovább az ilyen típusú kifejezések. Pedig erre megvan, sajnos, minden esély. Ugyanis az egyik helyi gimnáziumban nulladik évfolyamra is lehet jelentkezni. Az elnevezés oka az előbbihez hasonló, egy pluszévfolyammal bővül a képzés, tehát az első évfolyamot megelőzi még egy. Vajon mit válaszol a felvételt nyert gimnazista majd arra a kérdésre, hogy hányadikos? Nulladikos? A közkedvelt, misztikus témákkal foglalkozó televízióműsor, a Nulladik típusú találkozások már nem az előbbi oknál fogva kapta ezt a címet, hanem egy népszerű fantasztikus filmcímről, A harmadik típusú találkozásokról. Visszatérve ,,az elsőt megelőző” nulladik szó jelentésére, jó lenne, ha nem jutnánk el odáig, hogy valamelyik többnapos ünnepünket megelőző napot is nulladiknak nevezzük (pl. húsvét nulladik napja), vagy az egy hónappal korábban született csecsemőt nulladik hónaposnak. Reméljük, hogy azok, akik október 23-át már két éve is megünnepelték, nem fogják ezt nulladik alkalomként emlegetni, mivel hivatalosan először tavaly ünnepelhettük meg. Minya Károly nem esztétikai alkotások, hanem inkább a műkereskedelemben, régiségboltokban előforduló darabok. Nem a tisztelet tárgyai. Sokan úgy gondolják, hogy ez egyszerűen jó befektetésnek bizonyul. Az ikonfestészetben valójában egészen másról van szó. Az ortodox egyház művészetére gyakran rányomják azt a bélyeget, hogy konzervatív. Ez a szó, jó értelemben egyáltalán nem bántó, mert a feladat az, hogy a hagyományokat nemzedékről nemzedékre át kell adni. Az ikonok az ortodox egyház tanításait szóról szóra, csorbítatlanul viszik tovább, úgy, hogy az minden kultúrkörben és földrajzi környezetben egyet jelentsen. Ezért az újítások nem jellemzőek, bár mindig kedvez a korstílusnak és tolerálja, elősegíti a nemzeti karakterek előbbrejutását is. A helyi hagyományok és sajátosságok egymást kiegészítve alkotják a ma is élő, lényegében egységes szellemű ikonfestészetet. Az ortodox ikon nem egyszerűen műtárgy, hanem festménybe foglalt hit és imádság. — Az ortodoxia is kialakította a maga sajátos egyházi művészetét. Különös jellegzetessége a templomépítészetben, az ikonográfiában és az egyházi énekekben jelentkezik. Több évszázadon át formálódott a keleti keresztény vallási ének nyolc alapvető dallamvezetése. Szinte minden egyházi szöveget ezekre a dallamtípusokra énekelnek, meghatározott rendszerben. Ezért különös, szép hangulata van az ortodox istentiszteletnek, mivel spontán alakul a gyülekezeti kórus, és a sajátosságát csak fokozza, hogy nem használnak hangszert. Az ortodox egyházban kétezer éve minden területen az anyanyelvűket használják, így hazánkban a magyart. Magyarországon az ortodox egyház központja a budapesti székhelyű esperesség. Nyíregyházán hosszú kényszerszünet után hat éve éledt újjá az egyházközösség, a Széchenyi utca 5. szám alatti épületben. A kápolna berendezése a város legrégibb műemlékei közé tartozik: az iko- nosztázion két alapképe a XVI- XVII. századból való. Bojté Gizella HA VALAKI A FILMCÍMEK alapján következtet arra, hogyan állunk Magyarországon az idegen nyelvek ismeretével, úgy vélheti, hogy például az angolt legalább annyian beszélik nálunk, mint mondjuk Finnországban. Talán tíz évvel ezelőtt, amikor a Maraton Man eljutott hozzánk, 'még lefordították címét számunkra ekképpen: Maraton életre-halálra. (A közelmúltban a tévé felújította a filmet.) A nemrég mozikba került Cadillac Mant már eredeti elnevezéssel kaptuk, nyilván időközben tömegek sajátították el az angolt. Óvatosságból azért megemlítem kezdő nyelvtanulóknak: a Man nem egészen azt jelenti, hogy életre- halálra. De ez egy percre se zavarja őket, tanulják tovább rendületlenül a nyelvet, hiszen ha így haladunk, több lesz az angol nyelű cím a plakátokon, mint a magyar. Ha egyébként a megrögzött címferdítők következetesek lennének, maradhattak volna a már bevált megoldásnál, hiszen Ro ger Donaldson filmjében is életre-halálra megy a játék a világmárkájú autók körül. Legfeljebb az idézőjel használata lenne indokolt, no nem az átvétel miatt, hanem mert a történet — hála Istennek — a szokványkezdés után átfordul paródiába, s amíg nem fogy el az ötletkészlet, addig szuper a film. NEHEZEN HIHETŐ, hogy a Cadillac Man elejét és végét ugyanaz az alkotógárda készítette, mint az említett középsőt. Húsz percnyi filmezés után az Cadillac életre-halálra embernek kedve támad otthagyni az egészet, hiszen a televízió egyperces reklámfilmjeit is egyre nehezebb elviselni, ha pedig ez a reklám jellegű szörnyűség ilyen hosszan tart, s ráadásul azt su-. gallja, hogy ez így megy majd véges-végig, akkor csoda-e a menekülési szándék? Aztán végre történik valami érdemleges is: Működésbe lép az amerikai film egyik jól bevált patentje, az a dramaturgiai rugó, amely szerint a főhősnek határidőre kell teljesíteni valami erejét meghaladót, ezúttal el kellene adnia 12 Cadillec-et. Nincsen új a nap alatt, ahogy a régi mondás tartja, de ez azért már több a semminél, és a néző a sötétben kigombolja a már felvett kabátot. És amikor már belenyugszunk, hogy csöndes unalomban töltünk el másfél órát, történik meg a csoda. Megjelenik a dús keblű hősnő féltékeny férje az autószalonban egy Kalasnyikov- szerű fegyverrel (vajon hol vehette, csak tán nem jugoszláv viszonteladóktól?) és kezdetét veszi a túszdráma. Vagy hogy pontosabbak legyünk, azt gondolná az előbb már távozni készülő néző, hogy újabb patentét kezdenek működtetni az alkotók, s csak nehezen hiszi el az előbbi két fáradt nekirugaszkodás után, hogy végre valami igazi történik. Merthogy kezdetét veszi egy rendkívül szellemes túszdrámaparódia. A kigombolt kabát pedig rövidesen ránk melegszik, sürgősen le kell vetni. VÉGRE IGAZÁN ELEMÉBEN lehet a „Cadillac Man”, azaz Joey-t alakító Robin Williams (a Jó reggelt. Vietnam! gyors beszédű rádióbemondója), aki egyedien sajátos komikusi tehetségét újólag bizonyítja. Ő az az apró termetű vagány, aki nem az erejével, hanem az eszével és iróniájával tud fölébe emelkedni a nehéz helyzeteknek; arcátlan zsivány, gúnyolódó szemtelen, ám lelke van, s amikor esendő- ségét is megmutatja, akkor válik valójában rokonszenvessé. Nincs túl széles színészi eszköztára, kifejezetten ennek az ideges-vibráló mai világnak a tipikus alakja, s majd az idő dönti el, hozzámérhető-e a nagy komikusokhoz: Fernandelhez vagy Totóhoz, Tátihoz vagy Tognazzi- hoz. De hiába neveti ki magát a néző a komikus helyzetek sorozatán, öröme mégsem lehet teljes. Amikor már-már megbocsátaná Donaldsonnak az első húsz perc üresjáratát, akkor jön az amerikai filmre olyannyira jellemző, elmaradhatatlan generálszósz, az édeskés-szirupos-ta- szító happy end. Bánná a kánya, legyen, ha már az üzlet így kívánja, de akkor készítsék elő tisztességesen. Ne így, az antik eposzok isteni beavatkozása receptjére vezessék elő. Mert miként higgyük el ennek a csapo- dár Joey-nak, hogy visszatérve elvált nejéhez, nem fogja megcsalni másfél nap, mit másfél nap, másfél óra múlva! Hamar Péter MEG DRÁGÁBB AZ ELETED (Die Hard II.) Amerikai film . Rendezte RENNY HARUN Szereplők BRUCE WILLIS. FRANCO NERO nyíregyházi tanárképA ző főiskolán folyó tudományos munka bizonyítéka, hogy a Nyelvtudományi Közlemények után hamarosan megjelent az Irodalomtudományi Közlemények újabb kötete. A kiadványban 13 szerző — közöttük egy vendég — írását olvashatjuk. A tanulmányírók széles érdeklődési körére jellemző, hogy különböző korok magyar és világirodalmának alkotásaival egyaránt foglalkoznak. János István a rejtélyes költő, Janus Pannonius talán legtöbbet vitatott, elemzett elégiáját, az Ad animam suam című alkotását elemzi Vízió az égi túlvilágról című tanulmányában. Érdekes és kevésbé feltárt, de napjainkban nagyon is időszerű oldalról közelíti meg Bessenyei György munkásságát Bánszki István. Dolgozatában arra világít rá, hogy a református szabolcsi köznemesi család íróvá emelkedett gyermekének írásaiban mennyire egyértelműen jelen van a Biblia hatása szemléletében, példáiban és stílusában egyaránt. A szerző számtalan példával bizonyítja, hogy Bessenyeinek szinte minden művéből kimutatható a Károli Gáspár Biblia szövegének és szellemének a hatása. Egészen más szempontból közelíti meg a reformkor másik nagy magyar szellemi óriásának, Berzsenyi Dánielnek a munkásságát Jeney István, miközben a költő korai szerelmi lírájának stílusképeit vázolja. Csorba Sándor Kölcsey Ferenc valláselméleti nézeteiről és biblikus képeinek értelmezési lehetőségeiről ír. S mint összegzésében megállapítja: „Kölcsey világnézetében a Biblia hatása érződik: szavait a vizsolyi-gönci Károli-féle kiadásból vette; gondolkodását tanításához szabta; munkáját Istent tisztelő, bizonyságtévő lélekkel végezte.” Margócsy József már a korábbiakban is óriási munkát végzett Nyíregyháza múltjának, a régi városnak a feltérképezése és megismerése érdekében. E kiadványban is vállalt feladatát, a megkezdett munkát folytatja, amikor bemutatja a Leffler családot, Leffler Sámuelt és Bélát, a Irodalomtudományi Közlemények két nagy tekintélyű tudós pedagógust. (Leffler Sámuelt, az akkori Nyíregyháza egyik legtevékenyebb egyéniségét, az evangélikus főgimnázium tiszteletre méltó tanárát és igazgatóját, valamint fiát, Bélát, aki a nyíregyházi tanárkodás után Svédországban folytatja a magyar irodalom népszerűsítését és megismertetését.) S a múltba tekintés után a jelenkori magyar irodalom. Úgy tűnik, a főiskola három fiatal tanárának érdeklődési köre inkább ehhez kötődik. Karádi Zsolt Áprily Lajos munkásságában a halálmotívum jelentkezését vizsgálja, s azért éppen ezt a motívumot, mert mint írja: „az elmúlás e pályán kezdettől fogva jelen van.” Margócsy Klára kitartó és hű kutatója Határ Győző munkásságának. A Golghelóghi című kötet színes bemutatásával bizonyára újabb olvasókat szerez az Angliában élő, s napjainkban újra felfedezett író-költő fejedelemnek. Jánosi Zoltán Nagy László Szervátiusz Tibornak ajánlott versét, az Ady andezitből című költeményét elemzi. A kötetben több világirodalmi témájú írás is helyet kapott. Orosz György a pogány és eretnek nézetek tovább élését vizsgálja a korai orosz irodalomban Apokrifák és vallásos népénekek című tanulmányában, Újszászi Zsuzsa a gogoli groteszkről értekezik, Udvari István pedig Tarasz Sevcsenko hatását vizsgálja a magyar és ruszin fordítások alapján. Az orosz irodalom egy- egy kiemelkedő alakjával foglalkozik B. Paróczai Jolán, Kiss Lajos, Bállá Tiborné és Balogh István. épzőművészeti alko- WMT fásokkal, Pál Gyula Bt kisvárdai rajzaival ■ ^ foglalkozik Papp Tibor, Bényi Árpád pedig Kondor Béla Darázskirályát elemzi. Mindkét tanulmányt illusztrációk egészítik ki. (A kötet főszerkesztője Udvari István, szerkesztője Csorba Sándor.) Bodnár István || Kelet _ A Magyarország
