Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. február 14. A kórház személyzetét, orvo­sait és nővéreit egyaránt megren­dítette az eset, fájdalom nélkül szinte senki nem tud beszélni róla. Nem kivétel ez alól a kór­ház igazgatója, dr. Séra Gyula sem. — Tudomásom van az esetről, az intézet a nővér ellen eljárást kezdeményezett a rendőrségen. Azóta munkáltatójától szigorú fegyelmi megrovást kapott. Rendkívül szomorú az eset, hi­szen a figyelmetlenség egy kis­gyermek életét. testi épségét tet­te kockára. Nem menti a nővért az sem. hogy az egyik legjobb Olasz gyártmányú csempetípusokkal gazdagodott Nyíregyházán a Debreceni úti Fészek Áruház kinálata. (Harasztosi Pál felv.) Rossz szomszédság... Rossz szomszédság török átok — így szól a mondás. Ezt lehet tapasztalni Ibrányban is, hosz- szabb ideje. Dályai Gábor élt, illetve él haragos viszonyban szomszédaival. Vitájukat eddig nem törvényes úton intézték... Egy délután Dályai ittas álla­potban hívatlanul átment a szomszéd kijött szinte az egész csa 1 a váratlan látogató „fogadás ”. A látogató és a házigazda szóváltás után dula­kodni ke ett. Dályai hirtelen előrántotta a bicskáját és hado­nászni kezdett vele. Hadonászás közben a bicska az egyik család­tag lapockájába fúródott. A to­vábbi verekedést, illetve véron­tást a bátor és határozott háziasz- szony akadályozta meg. Dályai Gábort súlyos testi sér­tés bűntettének kísérletével vá­dolták. Ezért őt a Nyíregyházi Városi Bíróság nyolcezer forint pénz főbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. Mire szavaz a képviselő? SOK A DOLGA a juhászoknak, hiszen itt az ellés időszaka. Csa­ládi segédlettel vállalkozásban viseli gondját Magyar József 284 juhanyának, a vajai Boglyatanyán. Ezeket a tsz-töl bérlik, remé­lik, hogy a most megkezdődött ellések után számuk megkétszere­ződik. (Harasztosi Pál felvétele) Értékpapírra osztalék Vagyonnevesítés az ÁFÉSZ-nél A politikai és gazdasági változások a fogyasztási és értékesítési szövetkezeteket sem hagyták érintetlenül. A megújulás során lehetőség nyílott arra, hogy a felhal­mozott, osztatlan szövetke­zeti vagyon felét nevesítsék. Minderre a szövetkezeti tör­vény 1989. évi módosítása adta a jogi keretet, s ennek révén kezd­ték meg az országban a szövet­kezetek a vagyonnevesítést. A Nyíregyháza és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél is elkezdődött a taglétszám feldolgozása, ugyanis azoknak a tagoknak lehet a va­gyont nevesíteni, akik 1988. de­cember 31. elŐft a szövetkezet tagjai voltak, s azóta folyamato­san, a nevesítés időpontjában is tagsági viszonyban vannak. Nem kis feladatot jelent a nyíregyházi ÁFÉSZ-nél a tagok rendezése, hiszen közel 14 ezer főről van szó, akik közül sokan elhunytak, vagy új címre költöznek. Mint Géczi Miklós elnökhe­lyettes elmondta, a gazdálkodás szempontjából egyelőre a va­gyon 30 százalékát látják célsze­rűnek nevesíteni: ez 57,6 millió forint. A vagyonnevesítési bi­zottság javaslatokat dolgozott ki, amelyekről a tagság a részköz­gyűléseken mondhat véleményt, s majd márciusban a küldöttgyű­lésen döntenek véglegesen a ne­vesítés módjáról. A bizottság két szempont összehangolását java­solja, figyelembe kell venni azt, hogy ki milyen régóta tagja a szövetkezetnek, valamint meny­nyi a befizetett részjegy értéke. A tagok a vagyonnevesítésről értékpapírt kapnak, amely örö­kölhető, a szövetkezeti tagok között szabadon eladható, s osz­talékra jogosít. Az osztalék nagyságáról mindig az adott év eredménye alapján a küldöttgyű­lés fog határozni. ( mml) Megállapodás május elsejéről A munkavállalói kerekasztal február 12-én tartotta Nyíregyhá­zán soron következő ülését. Dön­tés született arról, hogy a megyei érdekegyeztető tanács négy munkabizottságába a kerekasztal résztvevői egy-egy főt javasol­nak. Megállapodtak abban is, hogy a hagyományokhoz híven a május elsejei ünnepséget a szakszervezetek, a munkaválla­lói szervezetek a helyi önkor­mányzatokkal együtt rendezik meg. A munkavállalói kerékasz­tal készített egy javaslatot, amely elbocsátást megnehezítő előírásokai tartalmaz. A korábbi években a jövede­lemadóból lehetett leírni a ked­vezményeket közműfejlesztési hozzájárulás címén. Ez a rend­szer megszűnt, s a változásról tá­jékoztatta szerkesztőségünket Estók János, a nyíregyházi pol­gármesteri hivatal munkatársa. Mint mondta, a 132/1989. XII. 22. MT rendelet értelmében szűnt meg ez a lehetőség, ugyan­akkor lehetővé tette a rendelet, hogy a polgármesteri hivatal a pénzügyi árás után az OTP-n keresztül utalja vissza az érintet­teknek a közműfejlesztési hozzá­járulás tizenöt százalékát. Azért jobb ez a módszer a korábbinál, mert így nemcsak a magasabb keresetűek részesedhetnek a ked­vezményben, hanem azok is, akik szerényebb jövedelemmel rendelkeznek és így eddig lehe­tőségük sem volt arra, hogy jö­vedelemadójukba beszámítsák a H allgatom a parla­menti közvetítést. A képviselő éppen arról beszél, hogy a nagy sietségben az átlagosnál na­gyobb mértékű béremelés­ből kimaradtak azok a kuta­tók, akik nem akadémiai, hanem költségvetési kutató­helyeken dolgoznak. Az ér­vek logikusak, a képviselő szavaiból hiányzik a sanda indulat, csupán egy korri­gálható tévedésre szeretné felhívni a figyelmet. A mi­nisztériumi államtitkár vá­lasza határozott és elutasí­tó: majd a jövő évi költség- vetés elkészítésekor figye­lembe veszik. Az interpelláló arra hi­vatkozik, hogy a pénzügy- miniszter megígérte: a kormány áprilisban vissza­tér a költségvetésre, s ahol szükséges, a módosításokat javasolni fogja. Ezért a kép­viselő nem fogadja el az ál­lamtitkár válaszát. Követ­kezik a szavazás. Ahogy az meglehetősen gyakran lenni szokott, a képviselők jelen­tős része ügyeit intézi vala­hol, mindenesetre a parla­ment határozatképtelen. Az elnök kiszól a folyosókra, sikerül megállítani a távoz­ni készülőket is. Megtörté­nik a második szavazás. Az eredmény nem kétséges: győ­zött a parlamenti többség. De hát van-e erkölcsi joga a képviselőnek arra, hogy olyasmiről nyilvánít­son szavazásával véleményt, amit meg sem hallgatott? Félni kezdtem. Lehetséges, hogy ebben a demokratiku­san megválasztott parla­mentben a képviselők egy része nem tudja, mi a de­mokrácia? Az „okos gyüle- kezet”-ben minden döntést úgy kell(ene) meghozni, hogy amögött emberi tartás, felelősségérzet is legyen. Akkor is, ha a nemzet sors­kérdéseiről van szó, de ak­kor is, ha a képviselők egyetlen ember dolgában döntenek. (n. i. a.) víz-, gáz-, stb. bekötésekre befi­zetett összegeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy senkinek nem kell ezután igazo­lást kérnie a polgármesteri hiva­taltól, ugyanis a visszatérítésről mindenki az OTP-től kapja meg az értesítést (hisz ott kezelik a számlát). Fontos tudnivaló az is, hogy a közmű elkészülte után a pénz­ügyi zárás irataiba a résztvevők betekinthetnek, vagyis megtud­hatják, miként és mire használ­ták az általuk befizetett pénzt. Előfordulhat, hogy kevesebbe kerül a közműépítés, ilyenkor a különbözetet visszakapják azok, akik egy összegben fizették be a pénzt, akik pedig OTP-hitelt vet­tek fel, azoknál a különbözetet egyösszegű befizetésként keze­lik, vagyis ennyivel kevesebbet kell törleszteniük. (csk) KOZMUFEJLESZTES Gyorsabb visszatérítés A hasfájás a gyermekkor sajátos betegsége, amely az esetek 90 száza­lékában nem igényel sebészeti be­avatkozást. Többnyire felső légúti betegségekhez társul, gyermekgyó­gyászati szempontból akár két-há- rom nap alatt gyógyítható. Jávori Andrea az 5 éves kislány hasfájásra panaszkodott, szülei 1990. november 26-án vitték kór­házba. A megyei kórház Il-es számú sebészeti osztályára került, mivel orvosai vakbélgyulladásra gyana­kodtak. szakember az osztályon, s mint ilyen, rendelkezik azzal az írásos engedéllyel, amely szerint infú­ziót, vénás injekciót beadhat. Más kérdés persze, hogy a sza­bályok szerint bármit is rendel betegének az orvos, olyan infú­zió nem köthető be, amelyet kö­telezően személy szerint maga nem ellenőrzött. A sebészeti osz­tály orvosa ezt elmulasztotta, az ellene irányuló vizsgálat még nyitott. A szabály tehát védi a beteget, és nem menti az orvost. Más kér­dés persze, hogy ezt az előírást a gyakorlatban megtartani szinte lehetetlen. A kórháznak csak ezen az osztályán naponta olykor száznál is több infúziót kötnek be a betegeknek, az órákig műtő­ben lévő, gyakorta egyszerre két helyre is riasztott orvos fizikai­lag sem képes valamennyi palac­kot ellenőrizni. A figyelmetlen­séget, a bármilyen okból bekö­vetkező hibát azonban az egészségügyben semmi nem menti, hiszen itt nem elfuserált széklábakról, elvesztett perekről, hanem emberéletekről van szó. — Még ma sem tértem ma­gamhoz, higgye el, a dolog en­gem visel meg legjobban — mondja Pálóczi Miklósné, aki­nek figyelmetlensége' Jávori Andrea tragédiáját okozta. Ez a fajta infúzióspalack eddig nem volt használatban az osztályon, ráadásul a címkéje megtéveszté­sig hasonlít a nálunk gyakori- akra. Az, hogy a kislány hányni kezdett, számomra azért nem volt feltűnő, mert vakbélgyanú esetén ez természetes dolog. Amikor az anya szólt, hogy rosz- szabbodik a gyermek állapota, magam rohantam orvosért, mi­vel mindketten a műtőben ope­ráltak. Pillanatokon belül jöttek, s megpróbáltak segíteni. Amikor kiderült, hogy a bajt én okoztam, alig tértem magamhoz... — Ez a fajta infúzió új volt a mi osztályunkon, s a mulasztás véletlenek vészes sorozata — kezdi a beszélgetést dr. Doha- nics Sándor, a Il-es számú sebé­— Tudomásunk szerint a se­bészeti osztályra kerülés előtt gyermekgyógyász nem látta a beteget, akinek az ilyenkor szo­kásos infúziós kezelést írták elő, melynek bekötése után szokatlan tünetek jelentkeztek. A gyermek­nek erős hányása lett, majd rán­gatózni kedzett, ami kifejezetten agyi görcs tünete — mondja dr. Dicső Ferenc, az I-es gyermek- osztály vezető főorvosa, akinek osztályán Jávori Andrea jelenleg is fekszik. A tüneteket látva a szülő szólt a nővérnek, aki értesítette az or­vost. A konzíliumba hívott dr. Papp István gyermekorvos, az I- es számú gyermekosztály inten­zív részlegére kérette a beteget, ahol a megfelelő terápia alkal­mazása ellenére is tovább sú­lyosbodott a kislány állapota, mesterséges lélegeztetésre, ké­sőbb gégemetszésre is szükség volt. Figyelmetlenség, tévedés Azóta már tudjuk: Jávori And­rea a kórház Il-es számú sebé­szetén nem a vakbélgyanú esetén szokásos infúziót kapta. Figyel­metlenségből, tévedésből minő­ségében és mennyiségében is más koncentrációjú oldatot adtak be neki. Ezt az infúziót olyan betegeknek adják, akik súlyos ál­lapotuk miatt csak vénán keresz­tül, mesterségesen táplálhatok. A bajt okozó infúzió a sebészéti osztályon soha nem volt, egy „öngyilkosjelöltnek” íratta ki műtét előttre az altatóorvosa. O közben meghalt, a tervezett mű­tét elmaradt, az infúziót azonban nem vitték el az osztályról. A gyógyszerek között maradt, cím­kéje pedig vészesen hasonlít az osztályon nap mint nap alkalma­zott infúzió címkéjéhez. Jávori Andrea jelenlegi egész­ségi állapotáról dr. Dicső Ferenc elmondta: korábban teljesen béna végtagjait mozgatni tudja ugyan, de sem felülni, sem járni nem képes, kontaktust vele létesí­teni nem lehet. A távolabbi kilá­tások sem túl rózsásak, minimá­lis a remény arra, hogy szellemi képességeit valaha is vissza­nyeri. A legjobb szakember... szét főorvosa. — Gyógyszeres­nővérünk, aki az infúziókért is felelős, hónapok óta táppénzen van, az őt helyettesítő, s ugyan­csak rátermett nővér épp abban az időben két napra kiállt a mun­kából. A „második helyettes”, aki igen alacsony termetű, nem kapaszkodott a különleges infú­ziós palackokat tároló legfelső polcig, letette azt a hűtőszek­rényre. Máig is tisztázatlan kö­rülmények között keveredett a hozzá megtévesztésig hasonlító, szokásos palackok közé. Levonták a tanulságokat — Tudja, ebben az esetben a kislány helyzetén túl az is tragé­dia, hogy ez az elhibázott, egyet­len pillanat a legjobb nővérünk­kel fordult elő. Pálóczi Miklósné az a szakember, akire a legbo­nyolultabb, a legnagyobb meg­fontoltságot és megbízhatóságot igénylő feladatokat bíztuk. Ha kvalifikált munkáról volt szó, legtöbbször őt választottuk. Az eset után azonnal segédápolói munkakörbe osztottam be, de számára nem ez a legnagyobb böntetés. Egy biztos, az eset után levontuk a megfelelő tanul­ságokat, bár a gyógykezelés, a szakszerűség és pontosság eddig is követelmény volt osztályun­kon. Ezután azonban duplán az lesz. Jávori Andrea esete elsősor­ban a szülők számára tragikus, de az egészségügyben dolgozó­kat sem hagyja megrendülés nél­kül. Egyetlen pillanat, mely elég volt ahhoz, hogy a legjobb szán­dék és tudás mellett is megtör­ténjen a tragédia. Pálóczi Miklósné ellen a rend­őrség foglalkozás körében, gon­datlanságból elkövetett ve­szélyeztetés vétsége miatt indí­tott eljárást. A vizsgálat folyik. Kovács Éva as

Next

/
Thumbnails
Contents