Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

1991. február 14.

Kelet-Magyarország

1 t Imáit az ősz, s jött a tél. Nagy, sötét fellegek úsztak az égen, ám esni csak nem akart. Nagynéha egy-egy szem, ám amúgy semmi. Csak a lassan, méltóságteljesen ballagó fellegek, s a csendes, megbotló déli szelek.

Am egy éjszaka hirtelen elkomorult a világ. Szilaj, északi szelek vágtattak végig a mezőn, s hajnalra megdermedt a sár, kopogott a lovak lába a fagyon. A száraz akácokon ijedt cinkék pityeregtek, és estére nagy varjúcsapatok indultak meg a falu felé.

Akkor még csak vékony hártya fedte a tavat, de másnap, mikor a varjak újból erre tévedtek, a jég megbirta már az embert is.

De ki járt volna arra?

Szótlan, kietlen puszta lett a víztükör, álomba szenderült a zsombék, a nád, a sás, a káka. A jégbefagyott csónakok meleg, párás májusi éjszakákról álmodtak, meg halkan csobbanó evezőkről, s öreg, óvatos pontyokról, harcsákról.

És akkor, egy ónos, szürke délután lassan megeredt a hó. Mire megvirradt, fehér lepel fedte a dombokat, s a tó is bebújt a vastag takaró alá. Onnan lesett ki, mikor arra tévedt egy ember, s egy-egy róka eltrappolt a hátán. A rókának melege volt, beleharapott a hóba. Prfiszkölt, elhúzta a száját, majd a levegőbe szagolt.

furcsa, langyos, borzongató illatokat hozott a szél, délnek fordította fejét a nádas. A jégen meglottyant a hó, s a parti füzek nyújtózkodni kezdtek.

A vajai tó akkor már tudta, valahol nagyban készülődik a tavasz.

(Balogh G.—Harasztosi P.)

I

jumpolós rivatizáció

A privatizációs folyamatot lassan úgy könyveljük el, hogy erről beszél mindenki, a koncepció lassan összeáll, de a valóságban és a gyakorlatban nagyon kevesen tudják, hazánkban mi fog ebből kikerekedni. Különböző alapok, hitelek, nyugati kölcsönök segítik a privatizációt, mégis évek fognak még eltelni addig, amíg a mamutvállalatokat, cégeket privatizálják, magánkézbe adják.

Addig a menet simán zajlik, míg az adott cég eldönti, hogy milyen fórmában és kivel alakít valamilyen közös vállalatot, iletve hogy milyen arányban ad dolgozóinak lehetőséget a részvényvásárlásra. Amikor az Állami Vagyonügynökséghez kerül, a szándéknyilatkozat lelassul, megáll a folyamat. Pótadatot kémek, annak is a pótadatát, amit esetleg a vállalat is elfelejtett benyújtani. Megkezdődik a vagyon összeírása, kezdik felszabdalni a privatizációra váró részegységeket, ha külföldi a partner, megfelelő biztosítékot kémek, utánanéznek, vajon anyagilag is bírja a cég a fizetést, nemcsak egyszerű bérmunkát akar.

Mire Záhonytól Hegyeshalomig az összes érintett céget eléri a privatizáció szele, már nem is mernek jósolni, mikorra teszik az utolsó pontot a szerződésekre. Közben a legtöbb cég vezetője azon imádkozik, hogy hosszas keresgélés után egy tőkeerős, megfelelő üzleti korrektséggel rendelkező céget fogjon ki magának, akivel előbbre juthat.

Közben privatizációs kutatóintézet felállításáról hallhattunk a keddi parlamenti közvetítés során. Újabb intézmény a sorban, újabb zsák pénz a költségvetésből. Ez is olyannak tűnik, mint egy korábbi kabarérészlet, amelyben elmondták, te pumpolod az én rokonomat, én pumpolom a tiedet, aztán kölcsönösen elhelyezzük egymást, ha a másik bajba jut. Persze illetlenség azonnal megtámadni az intézményt, várjuk meg, amíg letesz valamit az asztalra. Hogy mindig várunk és közben egy újabb intézmény megalakulásáról hallunk, az már más lapra tartozik. Most kutatják a privatizációt ott fent és mi itt lent.

(m. cs.)

KORALL-TISZTA FÜLKÉK

Mini

Coca-Cola-sziget

Kisvárda, Demecser a láncban

Terjeszkedik a Coca- Cola, olvastuk a híradásokban. A volt NDK területén építi ki hálózatát, illetve Magyarországon vegyes vállalatot hoz létre. A leendő változások érintik-e a Kis- várdai Szeszipari Vállalatot, kérdeztük Szilágyi László vezérigazgatót?

— Egyelőre nem. A Coca- Cola egy magyar partnerrel hazánkban a legnagyobb kapacitású palackozóüzemet kívánja létrehozni, amelyben várhatóan műanyag flakonokba töltik az üdítőitalt. Nekünk az új vegyes vállalattal kell kapcsolatba kerülnünk, hogy temékskálát bővítve mi értékesíthessük ezeket a palackokat. A szerződésünk még három évig szól a Coca-Cola céggel, de mi maradunk az üveg- palackozású termékeknél. Az atlantai cég egyébként túl kicsinek ítélte a magyarországi piacot ahhoz, hogy aluminium dobozos üdítőket helyben gyártsanak. Várhatóan Ausztriából nagy tételben hoznak be konzervkólát.

— Továbbra is tervezik, hogy a Szovjetunió határ menti részeit Kisvárdáról lássák el üdítőitallal?

— Ezt a szándékot Atlantában is ismerik, nem utasították el, de kizárólag az ottani cég engedélyével szállíthatunk a Szovjetunióba. Remélem a szükséges engedélyt meg is kapjuk.

— Január elsejével korábbi gyáregységük önálló vállalalat- ként, Demecseri Élelmiszeripari Vállalatként működik. Megmaradt-e ott a Coca-Cola-gyártás?

— Az idei évre betervezett mennyiséget továbbra is tőlünk várják, viszont egyetlen egy külső partnernek, a demecserieknek adhatunk koncentrátumot, így a termelés megmaradt Demecser- ben.

— Tervez-e áremelést a Coca- Cola?

— A koncentrátum áremelését nem tervezi, ezen a forintleértékelés módosíthat. Ha a belföldi energia- és a termeléshez szükséges egyéb árak emelkednek, akkor kénytelenek leszünk növelni az árát.

— Atlanta les*a centenáriumi 1996-os ötkarikás játékok helyszíne, amit máris Coca-Cola Olimpiának hívnak. Az üdítőitalgyár hogy próbálja kihasználni ezt az óriási lehetőséget?

— Még most nem akarják bedobni a reklámhadjáratot, korainak ítélik az időpontot. Az időzített bomba viszont rövidesen el fog sülni, hiszen hatalmas és az egész világot átfogó reklámkampányra készülnek. Minderről információ még nem szivárgott ki.

(máthé)

Vonattakarítás

vállalkozásban

Vége a fagyszabadságnak

A KEV fehérgyarmati keverőtelepe dolgozói visszatértek egy hónapos fagy szabadságukról.

Megkezdték a keverő és tartozékai alapos ellenőrzését, felújítását.

A bitumen nagy tartályokban

várja, hogy begyúljanak az olajégők, s használhatóvá váljék a massza. Az elevátor, a dob, a teknő javítása igaz, emeletnyi magasságban, a szabadban kissé kényelmetlen, de az itt dolgozók megszokták.

Pár órával később a pályaudvaron azt a szerelvényt keresem, amely délelőtt a mosóvágányon állt. Expresszként indul majd Budapestre 16.20 órakor. Látszanak a takarítás nyomai, itt-ott még vizes a padló. Hiába a tisztaság, a megkopott berendezés, a lemoshatatlan rozsdafolt, az ösz- szetört WC-ülőke nem expresszvonat hatását kelti. Az indulásig még van legalább egy óra. Az egyik fülkében négy srác beszélget. Amíg nem indul Rakamaz felé a vonatuk, a szerelvényen melegszenek. Ha valakinek odaszól a helyjegye, átmennek egy másikba. Lábuk az ülésen, a szétszórt maghéj önmagáért beszél. Vajon hogy néz majd ki a szerelvény öt nap múlva...?

(mini)

Takarítás belül...

vesebben dolgozna a szakmájában, ugyanis építőipari gépszerelő.

...és kívül

fal, polc, asztalka, WC, mosdó. A forgalomban lévő vonatokat bent a pályaudvaron a MÁV alkalmazottai takarítják.

Százalékban a minőség

A gépi kocsimosóra beérkezett szerelvények tisztításának megvan a sorrendje. Először a hulladékokat gyűjtik össze, majd a seprűsök következnek. A kisepert kocsikban lemossák az ablakokat, kitakarítják a folyosót és a fülkéket, ezután a WC-t, mosdót takarító brigádon a sor. Ha mindezzel végeznek, felmossák a padlót. Kívül géppel, műszaki hiba esetén kézzel mossák le a kocsit.

szemmel nézem, hogy milyen az esztétikai hatása. Utána nézem műszaki szemmel, hogy megkapta-e mindazokat a tisztításokat. amelyeket előírtunk.

A hidegben nem kellemes egy kefével mosni a kocsi oldalát, de hát ezt a munkát is el kell végezni.

— Nem nehéz ez a munka, legalábbis én már megszoktam — magyarázza Szántó Antal. — Korábban a csempeüzemben dolgoztam. de a fizetés kevés, a munka az egészségre ártalmas volt, végül a szomszédom javaslatára jöttem ide dolgozni.

Mini kiderül, a felesége és a fia is itt dolgozik. Zsolt tavaly érettségizett a 110. sz. ipari szakközépiskolában, s szülei unszolásai próbálta meg ezt a munkái Most már azonban szíMaghéj a padlón

A legtöbben, valahányszor vonatra szádunk, azzal kezdjük, hogy papírzsebkendövel letöröljük az üléseket. Munkánk nem hiábavaló, hiszen a hófehér színt pár törlés után a fekete váltja fel. Néhány napja drágábbak lettek a vasúti jegyek. Az utazók joggal várhatják el, hogy oly sok pénzért a MÁV tiszta és kényelmes utazást biztosítson a számukra.

Több évtizeden keresztül vasúti alkalmazottak takarították kívül-belül a kocsikat, majd az utóbbi esztendőkben vállalkozók szakosodtak erre a területre. Nyíregyházán a vontatási főnökség területén lévő mosóvágányon a debreceni székhelyű Korall Kft. dolgozói foglalkoznak a szerelvények tisztításával.

Minden zugot

— Itt elsősorban időszakos tisztítást végzünk, ami fő-, alap- és napi nagy tisztításból áll — tájékoztat Nacsa László, a Korall Kft. nyíregyházi részlegének vezetője. — Főtisztítás egy hónapban egyszer történik, a padlótól a mennyezetig minden zugot kitakarítunk. Alaptisztításra a kocsik egy hónapban kétszer kerülnek, a mennyezet kivételével mindent takarítunk. A napi nagy- takarításkor pedig azokat a berendezéseket takarítjuk, amelyekkel az utas közvetlenül érintkezik: kapaszkodó, ülés, oldal-— Öt nap telik el, mire a szerelvények visszaérkeznek hoz- zájtk — folytatja Nacsa László. — Akkor látszik csak igazán, milyen pusztítást végeznek az utasok. Letörik az asztalt, a hulladékgyűjtőt, a hamutartót, kifeszítik a pálcikás polcot, a huzatot felhasogatják, agyonfirkálják a mellékhelyiségeket. Mire a feliratot eltüntetjük, az oldalfalak is megkopnak. Hiába takarítjuk ki tehát a kocsikat, annyira elhasznált illetve megrongált állapotban vannak, hogy már sohasem fognak tiszta hatást kelteni.

A kitakarított szerelvényeket a MÁV ellenőre veszi át, s a takarítás minőségét százalékban fejezi ki. A kft.-vel kötött szerződés alapján csak 75 százalék felett fizet a MÁV, de legalább a 95 százalékot el kell ahhoz érni, hogy az előre megállapított teljes összeg üsse a vállalkozó markát.

— Változó az értékelés -— mondja Völgyi Sándor, a MÁV átvevője. — Függ attól, hogy új, vagy pedig már gyakorlattal rendelkező dolgozó takarította-e. Ellenőrzés során először utas-