Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-08 / 6. szám
2 Kelet-Magyarország 1991. január 8. Két Elba 45 típusú keverőgéppel történik a transzport beton előállítása a Nyíregyházi Kemév Vállalatnál, ahol jelenleg a Nyírkomplex Kft. kereskedők háza részére szállít betont. Az üzem 80-90 köbméter beton keverésére alkalmas, ezt a megyében 40 kilométeres körzetben használják fel különböző vállalatok, kft-k és kislakásépítők. Képünkön Czifra György a betonszállító autóval. (Harasztosi Pál felvétele) Ránk számoltak Év végén, de különösen új év elején egy össznépi játékba kezdett az ország, mindenki papírt, ceruzát vett elő, és számolgatni kezdett. Először a kocsik árának alakulását próbáltuk kikalkulálni, majd a kötelező biztosítással birkóztunk. A következő lépés az élelmiszerek beharangozott százalékos emelésének kiszámítása: vajon mi mennyibe kerül? Megismerhettük közben, a munkahelyünkön milyen fizetés- emelés várható. Számba vettük minden jövedelmünket. Érdemes- e kertet művelni, állatot tartani? Összeadtunk és kivontunk, a sok mínusz láttán megijedtünk: fontolgattuk, melyik tételről mondjunk le. S hogy azóta se unatkozzunk, arról mindennap gondoskodik az Országgyűlés, a kormány vagy valamelyik hatóság. Újabb és újabb információkkal bombáznak bennünket. Éppen csak megdöbbentünk a benzinárakon, másnap már újra számolhattunk. Az igazi csúcsot mégis a lakáshitel kamatadója jelentette. Bizony, fellendült a matematikusok ázsiója, mert ezt az egyszerű halandó nem tudja megérteni. Ismerősöm egész oldalas levezetése engem is csak arról győzött meg, mindenféleképpen én járok rosszul. Egyre jobban az az érzésem, a nagy számolósdinak rászámolás lesz a vége, mert padlóra kerülünk. Csak aban lehet bízni, hogy még tíz előtt sikerül felkelni. D. M. Kenyértelen vasárnap Szégyen, nem szégyen, be kell vallanom, elszámítottam magam szombaton a kenyérvásárlásnál. Gondoltam, a megmaradt vég mellett egy kiló elég lesz a családnak hétvégére, túl sokat ugyanis nem szerelek vásárolni} nehogy ránk száradjon, a friss jobban esik. Vasárnap reggel már rájöttem tévedésemre. Sebaj — bíztattam magam — majd veszek valahol... Irány az örökösföldi büfé. A kenyér, bár még tíz óra sem volt, elfogyott. De nem adta még fel a reményt, „a Shell áruházban biztosan lesz!” felkiáltással továbbindultam. Ott újra csalódnom kellett. Jött azonban az „isteni szikra”: közel a kenyérgyár — hátha megszánnak... Mondanom sem kell talán, nem jött össze a dolog. Szívesen adtak volna, de nem volt mit... Reményvesztve még két helyet felkerestem a megyeszékhely központjában, eredménytelenül. Maradt a keserű felismerés: hibáztam, mehetek reggel nyitáskor a boltba, hogy reggelizhessünk... Azért csak felmerült bennem a kérdés: kit okolhatok még magamon kívül? A gyárat, mert keveset sütöttek, az üzleteket, mert ke- veset rendeltek, vagy embertársaimat, akik túl sokat vásároltak fel az áremelés előtt?... (kováts) Polgármesterek a várható turistahullámról 1 Örömök és gondok szorításában Az egyre többet emlegetett szovjet világútlevél bevezetésével még élénkebbé válik majd a forgalom megyénk útjain s boltjaiban. Tapasztalataink vannak már, de várhatóan az eddigiektől jóval nagyobb rohamra, valóságos invázióra számíthatunk. Területi elhelyezkedése következtében Sza- bolcs-Szatmár-Bereg valóságos átjáróházzá válik, annak minden jó és rossz oldalával együtt. Körképünkben három polgármestert kérdeztünk, mit várnak a rohamtól, hogyan készülnek rá. Záhony, a határváros évek óta együtt él az érkező és távozó látogatókkal, közvetlenül bőrükön érzik lakói a külföldiek rohamát. Bajor Tibor, a város polgármestere a megszerezhető előnyökben bízik. Itt költsék el a pénzüket — Különösebb intézkedéseket nem tervezünk — mondta. — Biztató tárgyalásokat folytatunk több külföldi céggel is kereskedelmi központok építésére, mert e nagy- beruházások révén el szeretnénk érni, hogy a turisták itt költsék el pénzüket. A másik haszon pedig az lenne, hogy a helybeliek ellátását Ésszerűbb forgalmi rendre várva Biztonság és gyorsaság A megyeszékhely lakóinak, vagy az ott gyakran közlekedőknek azt hiszem, nem árulok et titkot, ha azt mondom, bőven vannak gondok a közlekedés és a parkolás terén. Hasonló véleményt több olvasónktól is hallottam már, írásban is kaptam ez ügyben. Úgy vélem (és vélik), bizonyos változásokra, változtatásokra szükség lenne, hogy a felgyorsult élettempót a közlekedésszabályozás is kövesse. Tény, a KRESZ — helyesen — számos dolgot előír és szabályoz, de az útburkolati jelek felfestését, vagy a jelzőlámpák összehangolását, ne adj' Isten újak elhelyezését bizonyára észszerűbben lehetne megoldani. Ezzel az észrevételcsokorral nem a teljességre kívánok törekedni, csupán néhány példa segítségével rávilágítani a problémára, ötleteket, javaslatokat adni a vál- toztatásra; a magam, s olvasóink által megfigyeltek révén. Vegyük például a forgalomirányítójelzőlámpákat! A körutakon sincs még igazán összehangolva a rendszer, itt is meg lehetne oldani a folyamatos haladás lehetőségét. A Marx téren pedig az is sok gondot jelent, hogy a forgalmi rend gyakran változik. Arról nem is szólva, hogy egyes helyeken elegendő ideig kapnak zöld utat az autósok, sokan át tudnak haladni a kereszteződésen, másutt jó ha két- három jut át. Ez utóbbi egyáltalán nem szerencsés megoldás, különösen, ha az egyenesen tovább indulókat még a kanyarodó jármű- vek — esetleg a zöld utat kapott gyalogosok is — akadályozzák. H ajnali öt. Zúzmarás garázste- tökfölött nézem a teret. Látom, jön már a kutyaidomár. A férfi magas és sovány. A kutya korcs, tacskó, agár,puli és uszkár keverék, egészséges sétatéri fajta, lusta és kövér. A tréning bemelegítéssel kezdődik. A kutya leül a tér közepére, a férfi eközben lelkesen körbefutja a teret. A kutya ül és néz, a férfi integet. Kiabálja: —Gyere Rudi...! MozduljRudi...! Csináld azt, amit a gazdi!... Légy férfi, Rudi! Rudi nem akar fétfi lenni. Szükségét érzi viszont, hogy odamenjen a tujafához és felemeli a bal hátsót. A férfi befejezi a*bemelegítést. Kellőképpen liheg, kutyamódra a nyelvét is kilógatja. A kutya komótosan hozzáballag, leül szembe vele és nézi. A korcs szeretetteljes, hűséges és megértő kutyatekintettel néz, várja, hogy mi következik. —Lusti vagy Rudi! Rudi ezt tudja, de már megszokta. Rudi azt is tudja, hogy a gazdi néhány másodperc múlva előveszi a hajítófát. Rudi a reggeli sétafikából ezt élvezi a legjobban. A gazdi a hajítófát megszagolja, végighúzza a duda orra alatt, szipog, mélyeket lélegzik, aztán a kutya orra alá is odadugja a botot. Rudi nem hülye. Tudja mit kellene tennie, szimatot venni, de mit tegyen, utálja az akácfa kesernyés illatát. Elfordítja a fejét. A gazdi azonban kitartóan makacs. —Szagold meg Rudi!... Szimat, Rudi! A tukmálással eltelik vagy öt perc, végül is a kutya enged, az ember szenved érv alapján Rudi kegyes lesz, és szimatot vesz. Hadd örüljön a gazdi, ha már ilyen a mániája. A nehéz, de végül sikeres szagvétel után a sovány fétfi elhajítja a fát. Repül a bot ,ki tudja hol áll meg. A kutya nézi, a férfi nézi. Hosszan nézik .Végül a gazdi már nem bírja cérnával. — Na, mi lesz? Mozdulj már, Rudikám! Jó kutya, okos kutya. Szaladj a fáért, hozd vissza! Az eb ül a fenekén, és ülve csóválja a farkát. Arra gondol, hogy túl sok a szöveg. Tudja, hogy mit kellene tennie. Majd ha fagy, hó lesz nagy. Talán akkor, de akkor se biztos. Viszont hegyezi a fülét, mert jön a kioktatás. — Hát idefigyelj Rudi! Én most megmutatom; hogy mit kell tenned. Elszaladsz a fáért, ahogyan én. Szádba veszed áfát, ahogyan én, ha ez megvan, visszaszaladsz, leteszed a. botot, pitizel és várod az újabb dobást. A sovány férfi nemcsak mondja, mutatja is a dolgot. A kutya ül a tér közepén, nézi ahogy bakugrásokkal lohol a gazdi a botért, lehajol, szájába veszi és visszagaloppozik. Ügyes. Bizony isten, megtapsolná a produkciót. Dehát ki látott már kutyát tapsolni? A produkció megismételtetik. Ötször. Ötször szagolja meg áfát a kutya, ötször hajítja el a sovány férfi, és az eredmény ugyanaz. Az okos kutya ül a fenekén, és nézi, miként rohangál a gazdája ,szájában egy fadarabbal. A gazdi kutyamódra pompásan pitizik, morog és vakkant, és a korcs ezt nagyra értékeli. Elismerően csóválja a farkát. És már nincs is más hátra, csak a zárójelenet: — Hülye kutya! intha ez lenne a vezényszó, M Rudi felpattan, odarohan a tujafához, kivételesen a jobb hátsóját emelifel. Aztán vakkant. Mehetünk haza. Mennek. A sovány férfi útközben arra gondol, hogy infarktus, érszűkület, reuma ellen nincs jobb gyógyszer, mint egy kutya. Az idegcsillapítót viszont ki lehet bírni, de eljön majd az idő, amikor már nem a kutya hajigálja a gazdájának a botokat. De mikor lesz az? — kuncog magában a „hülye kutya”. Seres Ernő Szólni kell azonban arról is — bár tudom, ez esetben sok pénzre van szükség —, hogy van jó néhány olyan útkereszteződés, ahol szabályos forgalmi dugók alakulnak ki a jelzőlámpák hiánya miatt. Az egyik ilyen a Család utca és az Orosi út kereszteződése, ahol az Oros felé, nagy ívben balra kanyarodni szándékozók napközben is nehezen jutnak ki, csúcsforgalomban pedig mindez csak negyedó- rák-félórák ’kérdése... Mindenki siet, sokszor az udvariasság is hiányzik, a türelmetlenkedők pedig könnyen okoznak és okozhatnak balesetet. A forgalomnövekedés következményeként a Rákóczi út zsúfolttá vált, a Ságvári utca egyirá- nyúságának megváltoztatásával enyhítem lehetne a gondokon. Arról pedig már regényt lehetne írni, mi a helyzet a Tokaji úton a vásártér felé menet, vagy onnan jövet... Sokfelé, így például a Kossuth és a Kun Béla út kereszteződésében az úttest nagy részét ferde csíkokkal zárják le a forgalom elől. Ezeken a helyeken közlekedési sáv, vagy parkolók kialakításával tovább lehetne racionalizálni a közlekedés rendjét, gyorsítani a haladást, vagy újabb — igényelt! — parkolóhelyeket kialakítani. A sort lehetne még folytatni, gondolom, sokan meg is teszik. Ezúton is javaslom az illetékesek figyelmébe: gondolják át, segítsenek! Hisz mindannyiunk érdeke, sőt biztonsága is így kívánja. K. D. tudnánk javítani, nem kellene hosszú ideig sorban állniuk, hogy a boltba bejussanak. Pályázatot írtunk ki piac kialakítására a városon kívül, vannak érdeklődők. Ami a közbiztonságot illeti: a rendőreink hatékonyan dolgoznak, s a szervezés alatt álló polgárőrség is sokat jelenthet majd a közrend védelmében. A bűz és szemét városa? Oláh Albert kisvárdai polgár- mester sötéten látja a helyzetet. — Bosszantó a kormány halogató, totojázó taktikája, már előre konkrét, határozott intézkedéseket kellett volna hoznia a probléma megoldására. Az önkormány zatok önmagukban, nem utol sósorban az anyagiak hiánya miatt ugyanis képtelenek megfelelő intézkedéseket hozni, hatáskörük sincs a válság kezelésére. A jelen leg meglévő — például a piacon kialakult — helyzet ismeretében attól kell tartanunk, hogy Kisvár- da a bűz és a szemét városa lesz. Intézkedéseket tervezünk, ha kell radikális döntéseket hozunk. A piacot mindenképpen a városon kívülre kívánjuk helyezni, tárgyalunk egy bevásárlóközpont felépítéséről, s bízunk abban, hamarosan a Shell-kút is megépül. Vállalkozói szemlélettel! Mádi Zoltán, Nyíregyháza polgármestere: ! — Az invázió kezelésére nem tudunk konkrét intézkedéseket tenni, politikai lehetőségünk mindössze annyi: közvetítjük a veszélyt és az esélyt .is a politikai » döntéshozók felé. A veszélyt illetően: az Országgyűlés és a Belügyminisztérium tehet- javaslatot a megelőzésére és elhárítására. Ami az esélyt illeti, a vállalkozói szemlélet és tevékenység révén gazdasági előnyökhöz, bevételhez juthatunk, ha kihasználjuk Példaként lebeghet szemünk előtt a bécsi magyar roham, melyet az osztrákok azonnal kihasználtak. Ezért tervezzük mi is bevásárló- központok létrehozását. Komoly infrastruktúrára és biztonsági erpr re is szükség lesz, erre viszont nincsenek meg az önkormányzatok eszközei. Állami beavatkozásra is szükség van, hiszen nincsenek többsávos útjaink, korszerű autóspihenőink, de a szó pozitív értelmében vett „csalogató embereink” sem (lásd Bécsi), akik honfitársként, testvérként várnák az érkezőket. S a várható menekült- áradattal sem tudunk majd mit kezdeni, nem tudjuk hol elhelyezni őket, pedig vélhetően ez a keleti és nyugati országrészek gondja lesz.) És látni kell azt is, ezeknek az embereknek a kulturális színvonala és indulatai nehezen egyeztethetők össze az európai normákkal (bár mi sem arattunk osztatlan elismerést Ausztriában). Hasonlóan látják Mint látható, a polgármesterek különbözőképpen, de mégis hasonlóan látják a problémát. Jelentős terhek hárulnak majd megyénkre, de előnyünk is származhat. Arról viszont nem szabad megfeledkezni, sőt fel kell rá hívni a figyelmet, hogy az ország vezetőinek is konkrét lépéseket kell hozniuk a várható nehézségek kezelésére. Megfontolt, ésszerű, a köz javát figyelembe vevő döntéseket! Kováts Dénes A tárgyalóteremből Ittasan vezetett Boros László bökönyi lakos borból, pálinkából sokat ivott, népiesen szólva tökrészeg volt, amikor a volánhoz ült. Néhány kilométert viszonylag simán vezetett, aztán megtörtént a baj. Falujából Hajdúhadháztéglás irányába vezette kocsiját. A Hajdúsági Iparművek közelében járt, itt karambolozott. A sötétség és ittassága miatt áttért az üt menetirány szerinti bal oldalára, és nekihajtott az ott szabályosan közlekedő Trabant gépkocsinak. A tra- bantos és utasa, valamint Boros könnyű sérüléseket szenvedett. Am a gépkocsik megrongálódtak. Boros Lászlót a Nyíregyházi Városi Bíróság kilencezer forint pénzbüntetésre ítélte és három évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet jogerős.
