Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-30 / 25. szám

2 Kelet-Magyarország 1991, január 30. Kacagott Annyi szomorú szombat után végre vidám ka­cagás várta mindazokat, akik elmentek a Móricz Zsigmond Színház idei első bemutatójára. Szi- porkázóan szellemes szöveg és játék, technikai­lag te érétt színpadi kivitelezés. A forgószínpad úgy mozgott, hogy szinte beleszédült az ember. Jók voltak a ki- és belépők, „ültek” a poénok is. A krimi ezúttal csaknem telt házat vonzott. Mégis. Nem - a kötelező fa- nyalgá's íratja le velem, hogy köbért Thomas Gyilkostársak című • vígjátéka semmiről sem szól. Ä kisse hosszlíra nyúlt első fetvoúás ‘még teljesen a hatása alá Vonta; az embert, élvezte a já­ték szokatlanul eleven ritmusát, a jó színészi alakításokat. De mintha a. színpadon a petárdák öncélúan robbantak volna, nem meg egymást, hiszen mást-mást akarnak: a nő a férfit, a férfi a nőt. Itt azonban élesebb a küzde­lem a két nem között. Előkerül a kalapács, a revolver, a kötél. Léo Barbize' újságíró lehetetlennek érzi a feleségé mellett az életet, de mint kiderül, nincs egyedül. Adrién báró, Paul és César ha­sonló helyzetben vannak. Kita­lálják hát, hogy megölik a teher­GyilRosságra készülve. Szabó Tünde és Tóth Károly (Elek Emil felvételei) akart velük sem az író, sem a rendező kezdeni semmit. Csak robbantak. Karakterek görbe tükörben ^ Dehát kell-e egy bűnügyi tör­ténetnek szólni valamiről? Ele­gendő, ha a bűntett szálait felfej­ti a nyomozó, s azzal az elégté­tellel szolgál mindnyájunknak, hogy a bűnt mindig követi a bün­tetés. Egyszerű mindnyájunknak nagy szüksége van erre a nem mindig megalapozott hitre. A vígjátéki humor azonban többet kell, hogy eláruljon az ábrázolt világról, mint egy egyszerű szín­mű. Az esztétikailag megjelení­tett görbe tükörben karakterek­ről, helyzetekről, sorsokról mond, ítéletet az alkotó. Bizo­nyos személyiségjegyek elutasí­tására bíztat bennünket, míg má­sok kialakítására ösztönöz. S a nevetés, a kinevetés (nagyon jól tudjuk) sokszor fájóbb, mint a tárgyilagos igazság. A Gyilkostársak című vígjá­téknak nincs gondolati íve, egy helyben toporog, de mindezt meglehetősen hatásosan teszi. A darab alaphelyZefe a férfi-nő el­lentétre épül. Sohasem érthetik ré vált hölgyeket. De hogy a gya­núnak még az árnyékát is elke­rüljék, felosztják egymás között a feladatokat. A vígjáték ennek a megoldásnak a módozatait tárja elénk két felvonáson keresztül. A második felvonás végére a nők helyett sorban meghalnak a férfiak, de — hiába a lelkesült öröm — magukkal rántják a’höl- gyeket is. így aztán elpusztul a darab minden szereplője. Hely­reáll a rend, mert mégis, milyen ostoba dolog azon meditálni, hogyan szabaduljunk meg attól, akit már nem szeretünk. Hiteles vénkisasszony A Gyilkostársak nyolc szí­nésznek adott kiváló alkalmat arra, hogy mókázó kedvét kiélje. A darab szempontjából ez lehe­tett volna hat is, négy is, hiszen a nyolc szereplőre csak azért van szükség, hogy az előadás leg­alább két és fél órás legyen. A legjobb teljesítményt Zubor Agnes nyújtotta, mert képes volt elszakadni a darab szűkös szelle­miségétől. Szerelemsóvár vén­kisasszonya azért tűnt hiteles­nek, mert volt benne távolságtar­tás. Zubor Ágnes azt is megfő­Szerelmi mámor. Zubor Ágnes és Csikós Sándor galmazta, hogy ő mit gondol er­ről a figuráról meg az egész da­rabról. Csacskaság, nem érde­mes komolyan venni, valami ilyesmit hallottunk ki ebből a já­tékból. A Csíkos Sándor—Szabó Tünde kettős mozgatta az esemé­nyeket. A báró úrból nem hiány­zott az úri tartás sem, a báróné hatalomvágya pedig már-már fé­lelmetes méreteket öltött. A Tóth Károly—Orosz Anna párosnak elnagyolt szerep jutott. Orosz Anna egyszínűre rajzolt Júliája a színésznő számára csak a köny- nyű öltözet eszközét kínálta. Tóth Károly kisszerű újságírója belső tartás hiányában csak a külsődleges eszközök irányába mozdíthatta el a figurát. A ne­gyedik párban Szigeté András és Matol-csi Marianna játszottak. Szigeti rendőrkapitánya inkább német volt, mint francia, de az általa életre keltett figurában volt valami életteli egyszerűség. Matolcsi Marianna szolgálóleá­nya több eltanult eszközzel élt. Hosszú, de élvezhető S-... V _jr Úgy gondolom, hogy még meg kell tanulnia a figura hitelesítését. Gados Béla játéká­ban éppen ez az egyik nagy ér­ték. Úgy képes a maga személyi­ségét belevinni a figurába, hogy önmaga is marad. Ahogyan ezt most is tette Paul esetében, Zu­bor Ágnes partnereként. Az ol­vasó bizonyára egyértelmű állás- foglalást vár a kritikustól: tet­szett-e neki az előadás vagy sem? A vígjátéknak mindig örül az ember (különösen mostaná­ban). Az előadás lehetne rövi- debb, de így is élvezhető. Ez pe­dig elsősorban a színészek érde­me, akik mindent megtesznek a siker érdekében. Nem az ő hibá­juk, hogy ezúttal a közös gondol­kodás élményével nem ajándé­kozhatnak meg bennünket: Nagy István Attila Tinik nagy napja A BM Fehérgyarmati Városi * Rendőrkapitányság, igazgatás- rendészeti csoportjának dolgozói derekas munkát végeztek az el­múlt hetekben is. Még a múlt év­ben megkeresték a város három s a városkörzet közel húsz általá­nos iskoláját: az osztályfőnökök, nevelők segítségét kérve. Azok a fiatalok ugyanis, akik idén töltik be a 14. életévüket, személyi igazolványt kapnak. A nevelők segítettek a mint­egy 700 tizenévesnek a helyes kitöltésben. A kapitányság dol­gozói az előző évekhez hason­lóan az igazolványképek szerve­zett elkészíttetéséhez nyújtottak támogatást. így szinte zavarta­lanná lehetett tenni a tinik életé­nek első komoly ügyrendi ese­ményét. Az igazgatásiak elkészí­tették a személyi igazolványo­kat, s a diákönkormányzatok be­vonásával a legtöbb helyen ün­nepélyes külsőségek között kap­hatja meg ki-ki élete első szemé­lyi igazolványát. A sort a fehérgyarmati iskolák nyitották. Tóth Miklós százados — a "csoport vezetője — az át­adási ünnepséget arra is felhasz­nálta, hogy az igazolvány érté­két, helyes használatát is megis­mertesse az ifjakkal. Az alsóbb osztályosok kultúr­műsorral köszöntötték például a Bajcsy-Zsilinszky úti iskolában is irigyelt társaikat, de ott voltak a diákok osztályfőnökei, s akadt olyan szülő is, aki jelen kívánt lenni gyermeke életének e ritka pillanatában. HELYES KIEJTÉS, MINDENNAPI TÁRSALGÁS Klub angoltanároknak Lehet, hogy sokan megharagudnak érte, de mégis azt mondom, hogy aki él és mozog, az ma taníthat angol nyelvet. Akkora volt és akkora ma is a kereslet a nyelvtanárok iránt, hogy aki vala­miképpen — mondjuk egy középfokú nyelvvizs­gával — bizonyítani tudja rátermettségét, no azt senki sem menti meg a katedrától. ' Ez a jelenség még örömteli­nek1 is mondható, hiszen a mai állásínséges időkben mégiscsak jobb nebulókkal bajlódni, mint kaparós sorsjegyet árulni a sé­tálóutcában. (Egyetemi diplomá­val rendelkezőt ismerek az utób­bira példaként). Számomra még­is az a fontosabb, hogy a ma ál­talános és középiskolásait biz­tos kézzel tanítsák például a he­lyes kiejtésre, a mindennapi tár­salgásra. S erre még a hajdan az orosz nyelvnek hűséget esküdő, s ma attól válni kénytelen peda­gógusok sem képesek maradék­talanul, a két nyelv közti lénye­ges különbségek miatt. Nincs megfelelő irodalom, tankönyv, segédanyag. Illetve van, csak mondjuk nem itt a megyében. Már országos klubja is alakult az angolt tanítóknak. Budapesten. Ide majd’ 300 kilo­méterre. Mondjuk meg őszintén, kinek van kedve a fővárosba fel- zötyögni havonta egyszer-két- szer néhány óráért. Arról nem is beszélve, mibe kerül a vonat­jegy- ■ Sajnos, ilyen hétköznapi dol­gok jelentik ma a legnagyobb problémát. Pedig a kölcsönös szakmai támogatás nélkül nem alakulhat ki nívós nyelvoktatás. A megyebeli angoltanárok közül néhányan fejükbe vették: miért ne lehetné itt helyben klu­bot alakítani. Támogatóra talál­tak az amerikai nagykövetség kultúrattaséjában, Gregory Orr úrban, a nyíregyházi önkormány­zat vezető személyiségeiben, Mádi Zoltánban és Endreffy Ildikóban, a megyei pedagógiai intézetben és a tanárképző főis­kolában. Megkeresésükre több mint száz kolléga jelezte, szívesen bekapcsolódna a klub munká­jába. Nem véletlen. Terveik között szerepel például az amerikai nyelvvizsgának megfelelő TOEFL-tanfolyomok indítása, társalkodóklubok szervezése, az iskolákban tanító, Amerikából és Angliából érkezett tanárok rész­vételével. Csak a leendő mecé­nások bőkezűségétől függ a ter­vezett könyvtár felszereltsége, amely a könyvek, a szakkönyvek mellett hang- és videókazetták­kal is segítené az angolt tanító­kat. Február közepén, alakuló ülé­sük napján, (16-án) már prog­rammal várják az érdeklődőket. Az új nyelvvizsga rendjéről tart majd előadást két neves vizsgáz­tató, az írásbeli mintafeladatok, s az új szóbeli vizsgáról készült Videófelvételek bemutatásával. Áprilisban könyvbemutatóra ké­szül a megyei angoltanárok klub­ja, melynek székhelye jelenleg a nyíregyházi tanárképző főiskola angol nyelvi tanszéke. Tapolcai Zoltán Ketten egy ellen A nyírpazonyi presszó egy este verekedés színhelyé volt. Rossz magyar szokás szerint ez az eset is jelentéktelen szóváltás­sal kezdődött. A korrekt érvek helyett csattantak a pofonok, rú­gásoktól repedt a csont. Két helyi fiatalember: Faze­kas Miklós és Péter János egy harmadik fiatalembert szóváltás közben a presszó pultja előtt ala­posan helybenhagyott. Amikor a sértett már padlóra került és vé­dekezésre képtelen volt. akkor is ütötték, rugdosták. A verekedés az udvaron folytatódott. Itt is rugdosták, ütötték az ismét föld­re, került „ellenfelüket”. A Gséppet sem fair és indokolatlan verekedést csak a vendégek többszöri felszólítására hagyták abba. A sértett férfi nyolc napon túl gyógyuló arc- és orrcsonttörést szenvedett, s az egyik szeme is súlyosan megsérült. A brutális Fazekas Miklóst a Nyíregyházi Városi Bíróság nyolc hónap börtönre ítélte, az ítélet végrehajtását azonban két évre felfüggesztették. A másod­rendű vádlott Péter Jánosra nyolcezer forint pénz főbüntetést szabott ki a bíróság. Tőkés exportra készítenek férfi felsőruhát Nyíregyházán, az Elit Ruhagyárban. A befejező részben a zakók gépi va­salását végzik. (T. É. felv). a nP7n­^^BSMSIEHggSHBBlai-a ■

Next

/
Thumbnails
Contents