Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-30 / 25. szám
2 Kelet-Magyarország 1991, január 30. Kacagott Annyi szomorú szombat után végre vidám kacagás várta mindazokat, akik elmentek a Móricz Zsigmond Színház idei első bemutatójára. Szi- porkázóan szellemes szöveg és játék, technikailag te érétt színpadi kivitelezés. A forgószínpad úgy mozgott, hogy szinte beleszédült az ember. Jók voltak a ki- és belépők, „ültek” a poénok is. A krimi ezúttal csaknem telt házat vonzott. Mégis. Nem - a kötelező fa- nyalgá's íratja le velem, hogy köbért Thomas Gyilkostársak című • vígjátéka semmiről sem szól. Ä kisse hosszlíra nyúlt első fetvoúás ‘még teljesen a hatása alá Vonta; az embert, élvezte a játék szokatlanul eleven ritmusát, a jó színészi alakításokat. De mintha a. színpadon a petárdák öncélúan robbantak volna, nem meg egymást, hiszen mást-mást akarnak: a nő a férfit, a férfi a nőt. Itt azonban élesebb a küzdelem a két nem között. Előkerül a kalapács, a revolver, a kötél. Léo Barbize' újságíró lehetetlennek érzi a feleségé mellett az életet, de mint kiderül, nincs egyedül. Adrién báró, Paul és César hasonló helyzetben vannak. Kitalálják hát, hogy megölik a teherGyilRosságra készülve. Szabó Tünde és Tóth Károly (Elek Emil felvételei) akart velük sem az író, sem a rendező kezdeni semmit. Csak robbantak. Karakterek görbe tükörben ^ Dehát kell-e egy bűnügyi történetnek szólni valamiről? Elegendő, ha a bűntett szálait felfejti a nyomozó, s azzal az elégtétellel szolgál mindnyájunknak, hogy a bűnt mindig követi a büntetés. Egyszerű mindnyájunknak nagy szüksége van erre a nem mindig megalapozott hitre. A vígjátéki humor azonban többet kell, hogy eláruljon az ábrázolt világról, mint egy egyszerű színmű. Az esztétikailag megjelenített görbe tükörben karakterekről, helyzetekről, sorsokról mond, ítéletet az alkotó. Bizonyos személyiségjegyek elutasítására bíztat bennünket, míg mások kialakítására ösztönöz. S a nevetés, a kinevetés (nagyon jól tudjuk) sokszor fájóbb, mint a tárgyilagos igazság. A Gyilkostársak című vígjátéknak nincs gondolati íve, egy helyben toporog, de mindezt meglehetősen hatásosan teszi. A darab alaphelyZefe a férfi-nő ellentétre épül. Sohasem érthetik ré vált hölgyeket. De hogy a gyanúnak még az árnyékát is elkerüljék, felosztják egymás között a feladatokat. A vígjáték ennek a megoldásnak a módozatait tárja elénk két felvonáson keresztül. A második felvonás végére a nők helyett sorban meghalnak a férfiak, de — hiába a lelkesült öröm — magukkal rántják a’höl- gyeket is. így aztán elpusztul a darab minden szereplője. Helyreáll a rend, mert mégis, milyen ostoba dolog azon meditálni, hogyan szabaduljunk meg attól, akit már nem szeretünk. Hiteles vénkisasszony A Gyilkostársak nyolc színésznek adott kiváló alkalmat arra, hogy mókázó kedvét kiélje. A darab szempontjából ez lehetett volna hat is, négy is, hiszen a nyolc szereplőre csak azért van szükség, hogy az előadás legalább két és fél órás legyen. A legjobb teljesítményt Zubor Agnes nyújtotta, mert képes volt elszakadni a darab szűkös szellemiségétől. Szerelemsóvár vénkisasszonya azért tűnt hitelesnek, mert volt benne távolságtartás. Zubor Ágnes azt is megfőSzerelmi mámor. Zubor Ágnes és Csikós Sándor galmazta, hogy ő mit gondol erről a figuráról meg az egész darabról. Csacskaság, nem érdemes komolyan venni, valami ilyesmit hallottunk ki ebből a játékból. A Csíkos Sándor—Szabó Tünde kettős mozgatta az eseményeket. A báró úrból nem hiányzott az úri tartás sem, a báróné hatalomvágya pedig már-már félelmetes méreteket öltött. A Tóth Károly—Orosz Anna párosnak elnagyolt szerep jutott. Orosz Anna egyszínűre rajzolt Júliája a színésznő számára csak a köny- nyű öltözet eszközét kínálta. Tóth Károly kisszerű újságírója belső tartás hiányában csak a külsődleges eszközök irányába mozdíthatta el a figurát. A negyedik párban Szigeté András és Matol-csi Marianna játszottak. Szigeti rendőrkapitánya inkább német volt, mint francia, de az általa életre keltett figurában volt valami életteli egyszerűség. Matolcsi Marianna szolgálóleánya több eltanult eszközzel élt. Hosszú, de élvezhető S-... V _jr Úgy gondolom, hogy még meg kell tanulnia a figura hitelesítését. Gados Béla játékában éppen ez az egyik nagy érték. Úgy képes a maga személyiségét belevinni a figurába, hogy önmaga is marad. Ahogyan ezt most is tette Paul esetében, Zubor Ágnes partnereként. Az olvasó bizonyára egyértelmű állás- foglalást vár a kritikustól: tetszett-e neki az előadás vagy sem? A vígjátéknak mindig örül az ember (különösen mostanában). Az előadás lehetne rövi- debb, de így is élvezhető. Ez pedig elsősorban a színészek érdeme, akik mindent megtesznek a siker érdekében. Nem az ő hibájuk, hogy ezúttal a közös gondolkodás élményével nem ajándékozhatnak meg bennünket: Nagy István Attila Tinik nagy napja A BM Fehérgyarmati Városi * Rendőrkapitányság, igazgatás- rendészeti csoportjának dolgozói derekas munkát végeztek az elmúlt hetekben is. Még a múlt évben megkeresték a város három s a városkörzet közel húsz általános iskoláját: az osztályfőnökök, nevelők segítségét kérve. Azok a fiatalok ugyanis, akik idén töltik be a 14. életévüket, személyi igazolványt kapnak. A nevelők segítettek a mintegy 700 tizenévesnek a helyes kitöltésben. A kapitányság dolgozói az előző évekhez hasonlóan az igazolványképek szervezett elkészíttetéséhez nyújtottak támogatást. így szinte zavartalanná lehetett tenni a tinik életének első komoly ügyrendi eseményét. Az igazgatásiak elkészítették a személyi igazolványokat, s a diákönkormányzatok bevonásával a legtöbb helyen ünnepélyes külsőségek között kaphatja meg ki-ki élete első személyi igazolványát. A sort a fehérgyarmati iskolák nyitották. Tóth Miklós százados — a "csoport vezetője — az átadási ünnepséget arra is felhasználta, hogy az igazolvány értékét, helyes használatát is megismertesse az ifjakkal. Az alsóbb osztályosok kultúrműsorral köszöntötték például a Bajcsy-Zsilinszky úti iskolában is irigyelt társaikat, de ott voltak a diákok osztályfőnökei, s akadt olyan szülő is, aki jelen kívánt lenni gyermeke életének e ritka pillanatában. HELYES KIEJTÉS, MINDENNAPI TÁRSALGÁS Klub angoltanároknak Lehet, hogy sokan megharagudnak érte, de mégis azt mondom, hogy aki él és mozog, az ma taníthat angol nyelvet. Akkora volt és akkora ma is a kereslet a nyelvtanárok iránt, hogy aki valamiképpen — mondjuk egy középfokú nyelvvizsgával — bizonyítani tudja rátermettségét, no azt senki sem menti meg a katedrától. ' Ez a jelenség még örömtelinek1 is mondható, hiszen a mai állásínséges időkben mégiscsak jobb nebulókkal bajlódni, mint kaparós sorsjegyet árulni a sétálóutcában. (Egyetemi diplomával rendelkezőt ismerek az utóbbira példaként). Számomra mégis az a fontosabb, hogy a ma általános és középiskolásait biztos kézzel tanítsák például a helyes kiejtésre, a mindennapi társalgásra. S erre még a hajdan az orosz nyelvnek hűséget esküdő, s ma attól válni kénytelen pedagógusok sem képesek maradéktalanul, a két nyelv közti lényeges különbségek miatt. Nincs megfelelő irodalom, tankönyv, segédanyag. Illetve van, csak mondjuk nem itt a megyében. Már országos klubja is alakult az angolt tanítóknak. Budapesten. Ide majd’ 300 kilométerre. Mondjuk meg őszintén, kinek van kedve a fővárosba fel- zötyögni havonta egyszer-két- szer néhány óráért. Arról nem is beszélve, mibe kerül a vonatjegy- ■ Sajnos, ilyen hétköznapi dolgok jelentik ma a legnagyobb problémát. Pedig a kölcsönös szakmai támogatás nélkül nem alakulhat ki nívós nyelvoktatás. A megyebeli angoltanárok közül néhányan fejükbe vették: miért ne lehetné itt helyben klubot alakítani. Támogatóra találtak az amerikai nagykövetség kultúrattaséjában, Gregory Orr úrban, a nyíregyházi önkormányzat vezető személyiségeiben, Mádi Zoltánban és Endreffy Ildikóban, a megyei pedagógiai intézetben és a tanárképző főiskolában. Megkeresésükre több mint száz kolléga jelezte, szívesen bekapcsolódna a klub munkájába. Nem véletlen. Terveik között szerepel például az amerikai nyelvvizsgának megfelelő TOEFL-tanfolyomok indítása, társalkodóklubok szervezése, az iskolákban tanító, Amerikából és Angliából érkezett tanárok részvételével. Csak a leendő mecénások bőkezűségétől függ a tervezett könyvtár felszereltsége, amely a könyvek, a szakkönyvek mellett hang- és videókazettákkal is segítené az angolt tanítókat. Február közepén, alakuló ülésük napján, (16-án) már programmal várják az érdeklődőket. Az új nyelvvizsga rendjéről tart majd előadást két neves vizsgáztató, az írásbeli mintafeladatok, s az új szóbeli vizsgáról készült Videófelvételek bemutatásával. Áprilisban könyvbemutatóra készül a megyei angoltanárok klubja, melynek székhelye jelenleg a nyíregyházi tanárképző főiskola angol nyelvi tanszéke. Tapolcai Zoltán Ketten egy ellen A nyírpazonyi presszó egy este verekedés színhelyé volt. Rossz magyar szokás szerint ez az eset is jelentéktelen szóváltással kezdődött. A korrekt érvek helyett csattantak a pofonok, rúgásoktól repedt a csont. Két helyi fiatalember: Fazekas Miklós és Péter János egy harmadik fiatalembert szóváltás közben a presszó pultja előtt alaposan helybenhagyott. Amikor a sértett már padlóra került és védekezésre képtelen volt. akkor is ütötték, rugdosták. A verekedés az udvaron folytatódott. Itt is rugdosták, ütötték az ismét földre, került „ellenfelüket”. A Gséppet sem fair és indokolatlan verekedést csak a vendégek többszöri felszólítására hagyták abba. A sértett férfi nyolc napon túl gyógyuló arc- és orrcsonttörést szenvedett, s az egyik szeme is súlyosan megsérült. A brutális Fazekas Miklóst a Nyíregyházi Városi Bíróság nyolc hónap börtönre ítélte, az ítélet végrehajtását azonban két évre felfüggesztették. A másodrendű vádlott Péter Jánosra nyolcezer forint pénz főbüntetést szabott ki a bíróság. Tőkés exportra készítenek férfi felsőruhát Nyíregyházán, az Elit Ruhagyárban. A befejező részben a zakók gépi vasalását végzik. (T. É. felv). a nP7n^^BSMSIEHggSHBBlai-a ■
