Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. január 26. I| Kelet Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Beszélgetés egy megyei levéltári kiadványról A dzsentri főszolgabíró Mozart-operák Magyarországon Jelenet a Don Giovanniból Kalmár Magda és Melis György zetesebb sikereit. 1877-ben a Nemzeti Színház, 1885 szeptemberében az Operaház is felvette műsorára, s azóta állandó repertoárdarabja a színháznak. A darabot ma Magyarországon immár Harsányi Zsolt veretes fordításában hallhatjuk. A következő Mozart-bemutató 1797-ben volt Magyarországon, ekkor a Cosi fan tutte szólalt meg, ugyancsak a pesti Német Színházban, ahol ugyanebben az évben a Don Giovanni is színre került. Magyar nyelven azonban az előbbi csak 1930-ban szólalt meg az Operaházban, az utóbbi 1826-ban, Kolozsvárott. A Don Giovannit a budapesti Operaház csak 1885-ben mutatta be. A legjelentősebb Mozart-operák tehát láthatóan hamar ismertté váltak hazánkban, ám a bemutatók sorrendje s az évszámok jól mutatják: miként a világon mindenütt, Magyarországon is csak lassan ismerték fel az opera műfajának Gluck utáni, és Mozart művészetében kiteljesedő reformváltozásait. Igaz: az operalátogató közönséget soha nem érdekelte igazán e reformok természete, inkább csak ösztönösen érzett rá arra, hogy az opera valójában Mozarttal támadt igazi életre, hogy a színpadi figurák nála tettek szert először határozott zenei személyiségre. Mozart ugyanis az első zeneszerző, aki felismerte, milyen nagy lehetőségek rejlenek az operaformában kisebb-na- gyobb jellemek teremtésére, akik úgy mozognak, gondolkodnak és lélegeznek a zenében, mint valódi emberi lények. Ahogyan A varázsfuvola mitológiai köntösbe öltöztetett szereplői. Érthető, ha a Figaró, a Cosi, a Don Giovanni immár minden mitológától megfosztott, realisztikusabb, valóban hús-vér alakjai csak valamivel később, az említett reformok teljes térhódítása után váltak a Mozart hazáján kívüli zenés színházak elfogadott hőseivé. Mozart legjelentősebb operái ma már állandó repertoárdarabjai a magyar zenés színpadoknak is. Operái közül utoljára 1966-ban volt magyarországi ősbemutató: az Idomeneo elevenedett meg a Szegedi Nemzeti Színházban, az egyéb színpadi zenék közül pedig a Gebier drámájához írt kísérőzene, a Tha- mos, Egyiptom királya 1971-ben a szombathelyi lseumban szólalt meg hazánkban először. És ha jó néhány nemzetközileg is kimagasló Mozart-produkció tarkította is az operajátszást a műfaj hazai történetében, amilyen például a Jurij Ljubimov rendezte legutóbbi budapesti Don Giovan- ni-produkció volt, azért akad adósságunk is a 200 esztendővel ezelőtt elhunyt zeneköltővel szemben. Nem mutatták be nálunk mindeddig egyebek közt a korai Lucio Silla című operát, ismeretlen maradt a befejezetlen Zside, a Semiramis és néhány színpadi kísérőzene. Sz. Gy. A mögöttünk hagyott esztendő utolsó hónapjában a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai sorozatban értékes, érdekes mü jelent meg: A dzsentri főszolgabíró címmel. Két kötetben, több mint hatszáz oldalon dr. Gyarma- thy Zsigmond levéltár-igazgató szerkesztésében Olchváry Pál volt gávai főszolgabíró két évtizedet (1922—1938) felöleld naplójával ismerkedhetünk meg. A kiadvány szerkesztőjét kértük meg, mondjon rövid ismertetőt a nem mindennapi műről. A századforduló táján a dzsentri leginkább az irodalomban, Jókainál, Mikszáthnál, később Móricznál, kitalált figura, különböző végletekben. A mi dzsentrink ismert, hús-vér személy. Hogyan Jellemezné öt, társadalmi rétegét? Nem tőkés, nem vállalkozó — A napló minden rövidítés, átírás nélküli napvilágra hozásával elértük, hogy történelmi hitelességgel, lehetőleg ne szubjektív és érzelmi alapon közelítsük meg a naplóíró személyében azt a társadalmi réteget, amelyik az átmeneti feudálkapitalizmus társadalmi rendszerének sajátos csoportját alkotja, a dzsentrit, aki már nem földbirtokos, de származása odaköti, aki nem tőkés, hiszen vagyona nincs, nem is vállalkozó polgár, a hatalmat már nem tudja igazán gyakorolni, de még el sem veszítette véglegesen. Aki úgy világpolgár, hogy megmaradt magyarnak, embere válogatja, esetenként érzelmektől is túlfűtött magyarnak. Ezt determinálta az a helyzet, amit a trianoni béke teremtett és adott, illetve elvett a magyartól. Birtok, pénz és netán jó beházasodás nélkül mihez kezdett századunk első felének dzsentrije? — A többsége jogot végzett, szakigazgatást értő, e területen elhelyezkedő szakember lett. A vármegyei közigazgatás olyan pálya volt, ahol a tenni akaró dzsentri erre alkalmat is találhatott, míg mások az ügyvédi, bírói pályán próbálkoztak. A dzsentri számára a régi köz- igazgatási rendszerben funkcionáló főszolgabírói beosztás még rangjának eléggé megfelelő állást jelentett. A főszolgabíró a vármegye vezető tisztviselőinek egyike, a járás egyszemélyi felelős vezető hatósági személye volt. A főszolgabíró szerepe az 1867-es kiegyezés után vált jelentőssé, amikor a birtokát vesztett nemesség dzsentrivé alakult. A vármegye törvényhatósági bizottsága választotta a főszolgabírót, akinek a hivatala életfogytiglan tartott. A járásban a főszolgabíró teljhatalmú úrként a megyei földbirtokos osztály és dzsentrik érdekeinek a képviselője volt, ezzel együtt a dolgozó osztályok kegyetlen elnyomója lett. Ez az utóbbi társadalmi szerep tette hírhedtté a magyar falvak lakosságának a szemében a járási főszolgabírót. Felülemelkedett-e ezen a korláton a Horthy-világban egyedileg valamelyik főszolgabíró? — Addig a mértékig igen, amennyit a földbirtokos és dzsentri érdeke megkívánt vagy eltűrt a dolgozó népnek mint munkaerőnek, mint adózó félnek a megóvásában, mint olyanoknak a. védelmében, akiknek a Romániai magyarok kiállítása József mobil plasztikáin, Kan- csura István, Nemes László festményein. S különös egybeesés, hogy miként a magyar, az erdélyi grafikák is világszínvonalúak. keze munkája nélkül az úr sem lehet úr. Kudarcok után Nem volt átlagos a könyvtárát gyűjtő, a folyóiratokat nemcsak járató, hanem olvasó, a legújabb találmányokat megismerni, megérteni szándékozó dzsentri főszolgabíró, sem Szabolcsban, sem országszerte. Egy magyar dzsentri, akinek volt adóssága, akinek mégis mindig volt annyi pénze, amennyi igényeit nem mértéktelenül, de nem is alacsony szinten kielégíthette, aki világutazó volt és a megyei közéletben sokat szerepelt, és értelmes célokért hadakozott, sikereket ért el, sőt a kudarcok után is volt mindig ereje újrakezdeni: ilyen volt Olchváry Pál. A naplót nevezhetjük-e a húszas-harmincas évek történelmének? — Ez természetesen nem maga a történelem, hanem egy időszak történetének egyféle szempontból történő leírása, átélt élmények és tapasztalatok alapján. Ez is a tényleges történések egyfajta látása, leírása, és csak ennyiben történelem. A naplót a szerkesztő széles körű családi és kortörténeti kutatás alapján a dzsentrikép tudományos feldolgozását, történetiségét bemutató tanulmánnyal látta el. A tanulmány több mint iránytű a napló jobb megértéséhez, tudományos alap e társadalmi réteg hű megismeréséhez. A jobb eligazodást, mintegy negyven oldalnyi névjegyzék és jegyzetszótár segíti. Hiteles napló A könyv alapját egy kézzel írott, a naplóírás követelményeinek megfelelő munka adja, amelyet lejegyzője, Olchváry Pál az eseményekkel egy időben írt, úgy, ahogyan ő látta, érzékelte, átélte az eseményeket, és ezek az események Szabolcsban, Nyíregyházán zajlottak. A naplóíró hivatali, társadalmi és magánélete során — a ma élő idősebb emberek számára ismert — nyíregyházi és megyebeli személyiségekkel állt kapcsolatban. Ez a tény a napló érdekességét, hitelességét nagymértékben fokozza. Csikós Balázs Két Mozart-évfordulót ülünk ebben az évben. Január 27-én lesz 235 éve annak, hogy Salzburgban megszületett Wolfgang Amadeus Mozart, minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője, aki addig ismeretlen harmóniákkal ajándékozta meg a világot. Decemberben pedig kétszáz éve, hogy a családi és anyagi gondokkal küdző, súlyosan beteg zeneköltö elhunyt. Zsenijét csak a későbbi korok ismerték fel. Most, 1991-ben Mozart-évet ünnepel a müveit világ. Hangversenysorozatokkal, operabemutatókkal, kiállításokkal emlékeznek rá világszerte s Magyarországon is. Az alábbi írásokat a Mozart-év alkalmából közöljük. Az év folyamán még többször visszatérünk az emlékév eseményeire. Jó két évszázaddal ezelőtt Bécsben egy fiatal, kószálva szemlélődő, Kazinczy Ferenc nevű, még alig ismert magyar író betévedt egy hangversenyre, s még aznap este szenvedélyes szavakat írt naplójába: „Mozart az orchestert igazgatá, fortepia- nóját vervén. De az olyannyira nem testi örömek felől, mint amiket a muzsika ád, nem szabad szólani. Hol az a szó, mely azt fesse?” Az 1776-ban kelt napló- bejegyzés idején Mozart 30, Kazinczy 27 esztendős volt. A hazai zenetörténet-írás szerint ez a néhány sor a legelső magyar feljegyzés Wolfgang Amadeus Mozartról, az európai zeneművészet egyik legzseniálisabb alkotójáról. Ennek az állításnak ugyan némileg talán ellentmond az a tény, hogy a Mozart-operák közül a Szöktetés a szerájból első magyarországi bemutatója, Pozsonyban egy évvel megelőzte Kazinczy napló- bejegyzését, de joggal feltehető az is, hogy a Pozsonyban vendégszereplő német társulat alkalmi előadása még nemigen keltette fel a magyar zenetörténet érdeklődését Mozart iránt. Sokkal inkább volt ebben úttörő szerepe a német nyelvű színjátszásnak, amelyik érthető módon nálunk is terjeszteni akarta a maga értékeit. Énnek a magyar nyelvű színjátszásra gyakorolt számos, ismert bénító hatása mellett mindenesetre egyik vitathatatlan érdeme volt, hogy többek között a német zenés színház értékeit is, többek között Mozart operáit viszonylag, korán elhozta Magyarországra. így került sor a Szöktetés említett, 1775-ös bemutatójára, mindösz- sze egy évvel a bécsi bemutató után. Már az ugyancsak 1786-ban, Bécsben bemutatott Figaró házassága csak 9 esztendővel később, 1795-ben szólalt meg a pesti Német Színházban. A kor sokkal inkább kedvelte a meseszerű szerelmi történeteket, ezt kereste, s ezt látta egyelőre a színpadon, játszódjék bár a mese a legendás Távol-Keleten vagy a csupán képzeletbeli Éj sötét és Nappal fényes birodalmában. Miként a A varázsfuvola, amely az 1791-es bécsi bemutató után szintén nem sokkal, már 1793-ban megszólalt német nyelven, Budán és Pesten egyaránt. Szövegét Csokonai 1794- ben lefordítja magyarra A boszorkánysíp címen, majd egyes részeit 1802-ben ismét közreadja Varázs-síp címmel. A mű a XIX. század 20-as éveiben már a vidéki színpadok kedvelt darabja, Verseghy, Batsányi, Pály Elek újabb és újabb fordításai jelennek meg, s Déryné éppen a Tündérsípban aratja legemlékeÜzenetek , ugyanaz az eg ■ - ugyanaz az ablak valami mégsincsben élek itt csak az üzenetek maradtak '■ veled Isten ■ fijfil | .pll| s velem ki lehet-e ilyen léttelenben lenni hol rámmereviil a kígyóhideg üresség ■ • s árnyszegezve jönnek a kivégzó esték ma arra gondoltam mikor Tériké a közértben (tudod az a morcos) megint fölfújta magát hagyni kéne a francba az egészet belecsapni a kosarat a pultba s hussanni mint elriadt varjú az égre , . de kifizettem ahogy illik , a pénztárosnő: viszontlátásra drága és indultam a gesztenyés-utcán tegye ez a nap is a dolgát , meg a kutyának is ennie kell és neki rajtam kívül... wäH T . —közben a kapuig érek — jó alibi az ittmaradáshoz . , 1 s a kutya s a költő M egymásnál így lel menedéket Sípos Nóra „Kötődve” (sgrafitto, zománc, réz) Negyven évig nem állíthatta! ki romániai magyar művésze! csoportos kiállításon Magyaron szágon. Most, egy bukaresti ma gyár kortárs művészeti kiállítás viszonzásaként érkeztek erdély festők, szobrászok alkotása Budapestre. Ezért is, meg a2 igen értékes művek okán is nagj jelentőségű az a kiállítás, amely nek január végéig a Budapest Történeti Múzeum adott helyet. Megadták az esemény módjá azzal is, hogy magyar és romár kulturális államtitkár nyitotta mec a romániai magyar művésze! tárlatát. S a Bukarestből érkezet Horváth Andornak a románul majd magyarul is elhangzó be széde alatt többször elcsuklott; hangja a meghatottságtól. Negyven romániai — jószeri vei erdélyi — festő, szobrász grafikus 120 alkotása ismeretle nül is ismerősnek tűnik. Egyik másik művész munkássága al bumokból, külföldi kiállításokról s szórványosan Magyarországor is megjelent művei által valóbar ismert. Nagyrészt azonban a sa játosan erdélyi magyar hagyó mány által ismerjük fel a méc sohasem látott képeket,'szobra kát. A nagybányai, az alföldi pik túra jegyeit viselik Cs. Erdős Ti bor, Györkös Mányai Albert, Ba rabás Éva, Kovács Zoltán, Má tyás József munkái. És ugyan ilyen határozottan jelennek met az európai modernista, ső posztmodern irányzatok is egye; művészeknél, például Benedei
