Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-23 / 19. szám
1991. január 23. Kelet-Magyarország 3 ŐRSÉGBEN AMIT A SZAKÉRTŐK egy pasztaihatott pezsdülés jótéko- része már jó ideje megjósolt, nyam hatott az emberek védeke- bekövetkezett. 1990-re elképzel- zési ösztönére is, mind több telehetetlenül megnőtt a bűnözés, és pülésről kaptuk a hírt, hogy pol- szomorúan kellett megállapíta- gárörséget szerveztek, szervezZSÁKGYÁRI RAPSZÓDIA Kiosztottak százötven útilaput KIKTŐL KELL VEDENI? Önkormányzatok magányossága „Az önkormányzatok hivatali apparátusában a minőségi romlás tendenciája erősödik, új kontra- szelekció van kialakulóban. Ma Magyarországon a településeken is a pártok tagolják a társadalmat.” Mindezek a megállapítások a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének beszámolójából valóak. A TÖOSZ az elmúlt héten tartotta országos tisztújító közgyűlését. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az 576 települést magába tömörítő szervezet így vélekedik az önkormányzatok helyzetéről. A rendszerváltás igazi kezdetét 1990. szeptember 30án, az önkormányzati törvény hatálybalépésével és az első ön- kormányzati választások napjával reméltük. De ahogyan a másfél éve működő TÖOSZ is megfogalmazza: oda kell figyelni, hogy ez a váltás milyen irányban halad. Az igaz, hogy a valós önkormányzatiság csak hosszabb folyamat eredményeként, sok-sok vita során alakulhat ki. De ha a kezdeti döntések nem megalapozottak, ha a közérdek nem érvényesül, a hibákért az egész lakosságot sújtó terhek nehezednek. S a helyben járó kilátásta- lanságon akkor már a felelősök számonkérése sem segít. Ezért talán.a legnagyobb veszély leselkedik a települések életében, mikor az emberek hagyják folyni az eseményeket, miközben józanul átlátják azok káros következményeit. Az önkormányzatok érdekeinek képviseletére egyébként a TÖOSZ-on kívül is már több szövetség alakult. A dolog furcsasága abban van, hogy a demokrácia zászlaja alatt alig néhány hónapja megalakult — a törvénnyel alátámasztott — legitim önkormányzatokat miért és kiktől kell máris megvédeni? (bojté) M egdöbbenéssel vegyes csodálkozás kerített hatalmába szombaton reggel, amikor olvastam az újfehértói halálos kimenetelű fegyveres baleset hírét. Már megint — sokadszor az utóbbi időben — fegyveres testület tagjának a kezében sült el véletlenül a korábban csőre töltött, kibiztosított fegyver. Megdöbbenek azon, hogy lám, még a véletlen is embert öl és elcsodálkozom azon, hogy ez a véletlen végül is nem a véletlen műve. Már megint nem. Magam — aki ösztönösen félek áramtól, gáztól és mindentől, ami veszélyt hordoz vagy hordozhat magában, ennélfogva talán túlságosan is megille- tődve kezelem őket — képtelen vagyok felfogni, hogy lehetett, hogy maradhatott csőre töltve az a pisztoly. Katonaviselt cimboráimtól tudom, hogy egy lőfegyver csőre töltése, kibiztosítása már önmagában is dermesztő hatású arra nézve, aki ellen fordítják. És ez mindig csak a legeslegutolsó érv. Ezt igazolják a kalandfilmek is: amikor a főhős kezében felemelkedik a pisztoly, amikor hátracsikorítja a ravaszt, miközben a tár lassan az ütőszög elé fordítja a golyót, többnyire abba is marad a dolog és a konfliktus valamilyen békés megoldást nyer. Nálunk meg sorra sülnek el, okoznak súlyos sérülést vagy halálos végű tragédiát találomra felhúzott, kibiztosított fegyverek. Fegyver és vitéz Annak az embernek, aki hivatásosan fegyverviselő, tudnia kell, hogy ezeknek a halált osztó szerkezeteknek a kezelése talán nem is művelet, hanem szertartás, amiben minden pontos menetrend és beidegződés szerint történik. Nem ismerem sem a vétkest, sem az áldozatot, sem a helyzetet, ezért nincs okom ítélkezni. De az mégiscsak kórtünet, sajnos, hogy lövésre kész fegyverrel járunk intézkedni, és ez akkor is elgondolkodtató, ha az ügyben konfliktus vetíti előre árnyékát. „Hát mérgezett volt a tőr is?” — kiált szomorú csodálkozással Hamlet —, pillanatokkal a dráma végkifejlete előtt. Hát a pisztolyok elevl csőre vannak töltve? — kiálthatnánk mi is szomorú csodálkozással. Miért megyünk felhúzott pisztollyal, szívvel, szándékkal egymás felé, közös dolgainkat intézendő? Bízni kellene önmagunkban, a másikban, az emberi szó erejében! Amíg békés megoldásra csak egyetlen út is járhatónak ígérkezik, addig ne töltsük csőre fegyvereinket, indulatainkat, hanem próbáljunk emberként közeledni egymáshoz, legnagyobb viharaink közepette is! Réti János nunk, a rendőrök egyszerűen képtelenek voltak felvenni vele a versenyt. A látványos bűnözési hullám főleg a városokat érintette, ám e helyeken legalább az vigasztalhatta az embereket, hogy itt olykor-olykor azért mégiscsak feltűnt egy-egy járőr. Ám a kisebb településeken a rendőr ritka volt, akár a fehér holló. Jobb szervezéssel minden bizonnyal maga a rendőrség is étérhette volna, hogy az egyenruhások gyakrabban feltűnjenek a falvak utcáin, de lehet abban valami, amit a testületen kívül álló okoknak neveznek. A központosítási törekvések nem kerülhették el a rendőrséget sem, így aztán az ésszerűsítés címén sorra szüntették tneg az egykori őrsöket, s csökkentették a körzeti megbízottak számát. Logikus következménye volt ez annak az illúziónak, hogy a fejlett szocialista társadalomban a bűnözésnek törvényszerűen csökkenni kell, nincs tehát szükség rendőrre, mint azt az emberek mondják. Aztán, ahogy fogytak az elmúlt évtized esztendői, úgy váltak mind gyakoribbakká az ijesztőbbnél ijesztőbb hírek. S úgy forr mind erősebben az emberben a méreg. A társadalmi tulajdon,ellen elkövetett bűnök miatt még nem is nagyon morogtunk, hisz az az államé, gondoltuk, majd csak kigazdálkodja a veszteséget a szóban forgó ÁFÉSZ, téesz, vagy állami vállalat. Ám mikor magányos özvegyasszonyokat, tehetetlen öregembereket, védtelen gyermekeket raboltak ki az útonállók, tehetetlen dühünkben ökölbe szorult majd’ mindannyiunk keze. Valóban tehetetlenek voltunk? A múlt esztendő derekáig, úgy tűnik, igen. Ám akkorra betelt a pohár. Az élet más területein tanek a'falu márkosabb férfimből. Aj önszerveződés ma is tart, s ahol idejekorán összeállt a harminc—-ötven önkéntesből verbuválódott csapat, az eredmények is kezdenek mutatkozni. Kevesebb lett a betörés, a rablás, s éjszakánként nyugodtan hajthatja álomra fejét az eddig mindenféle jöttmentnek kiszolgáltatott öregasszony is. ÉJJELENTE NYOLC—TÍZ főből álló őrség cirkál a faluban, akiknek nemigen kerüli el a figyelmét egyetlen gyanús mozgás sem. Önkéntesekről van szó, s itt meg kell állnunk egy pillanatra. Az önkormányzatoknak e célra sajnos alig-alig jut néhány fillér, így aztán a legtöbb helyen még a benzinpénzt is saját zsebből kell állniuk az őrség tagjainak. Ám ha jól belegondolunk, ők azért nem csupán a saját családjuk s rokonságuk biztonságára vigyáznak. Hanem arra is, hogy ne törjenek be az ÁFÉSZ boltjá- ba, a gabonaforgalmi vállalat takarmányüzletébe, a termelőszövetkezet telepére, a posta fiókjába, ne rongálják meg a fénysorompót, a villanyvezetéket... bizony ők is á pénztárcájukba nyúlhatnának, hogy némi segítséget adjanak a faluőrségeknek. S a végére hagytuk a lehetséges legnagyobb támogatót, a biztosító társaságokat. Akiknek sokszorosan nagyobb hasznuk származna a megelőzésből, mint amennyit kifizetnek utólag a lopások, rablások, betörések kárvallottjainak. JOGGAL VÁRHATJÁK el tehát a polgári őrségek e jól menő biztosító cégek segítségét. Balogh Géza Fele kapacitással, kevés megrendeléssel Január 14-én Budapesten vállalati tanácsülésen döntöttek többek között a törzsgyár és a nagyhalászi gyáregység létszámleépítéséről. Ketten mellette A 16 fős vállalati tanácsba hat főt delegáltak a megyéből, valamint munkakörénél fogva tagként vett részt Kovács Sándor gyáregység-igazgató és Németh Béla, a gyáregység termelési főmérnöke. Az arány tehát felefele volt. Végül csak 15-en vettek részt, és a szavazás eredményeként 13:2 arányban elfogadták a létszámleépítést. Buda- pestről kb. 30, Nagyhalászról 150 dolgozót engednek el. A vt. tárgyalta még a gyáregység első negyedévi gazdasági tervét is, de nem fogadta el, mivel az elképzelések szerint a veszteség több milliós lett volna. A terv újratárgyalása után várhatóan veszteségmentesen fogadják el mindezt. Bár a szakszervezet elnöke is részt vehetett volna a vt-ülésen, Nagyhalászról Kállai Jánosné nem utazott fel Budapestre. A korábbi szakszervezeti titkár búcsúztatóját is akkoriban tartót- ták, az új Ónodi Mihály pont belecsöppent az elbocsátások közepébe. Á nagyhalászi gyáregységben kedden már megkezdődtek a találgatások, kik esnek be a 150- es létszámba. Üzemrészenként és műszakonként tartottak a vezetők tájékoztatót a vállalati tanács döntéséről.-— Nem tudjuk foglalkoztatni azt a 150 dolgozót — kommentálta hétfőn az elbocsátásokat Kovács Sándor igazgató. — A A sakkban elképzelhetetlen, hogy csak gyalogokat áldozzanak fel, a tisztek is sorra kerülnek. Nagyhalászon a Kender, Juta és Politextil Vállalat helyi gyáregységében a közel kilencszázas munkáslétszámból 150-en hétfőtől kezdve ezen a héten a lakására címezve levélben kapja meg a felmondólevelet. Ok valamennyien fizikai munkások, vezető egy sincs közöttük... leterheltségünk 50-55 százalékos, alig van megrendelésünk. A vezetők azért maradtak, mert mi szeretnénk az elbocsátásra kerülő dolgozókat visszavenni, ha lesz megint kellő megrendelésünk. Néhány üzemrészt megszüntettünk, a vezetőket részben fizikai, részben nem fizikai munkakörbe helyeztük át. Olyan dolgozók maradtak, akik több szakterületen, megfelelő képesítéssel tudnak dolgozni. Azt is figyelembe vettük, hogy egy családból hányán dolgoznak a gyáregységnél. A többséget pénteken tájékoztattuk, volt aki azt kérte, személyesen beszélgessünk el vele. A héten valamennyien levélben kapják meg a felmondólevelet, a felmondási időre járó pénzt pedig kifizetjük. Január elsejétől önelszámoló a gyáregység, a belföldi piaci megrendeléseket mi kutatjuk, reméljük az export is növekedni fog. Jóslásokba nem merek bocsátkozni, ha további leépítésekről lenne szó, akkor a ve- zetői garnitúrához is hozzá kell nyúlni. Ez nagy részben a piaci helyzetünktől függ. Kire kenik? Egy másik érdekképviseleti szervet, a helyi munkástanácsot is hívták pénteken, hogy hagyják jóvá az elbocsátásra kerülők névsorát, de ők erre nem voltak hajlandók, mondván, később majd rájuk kenik, hogy ők döntöttek. A munkástanács egyébként a múlt évben megszűnt Tiszatex Kft. tevékenységéről törvényességi vizsgálatot kért, mert szerintük igen nagy összegek jutottak ki a gyáregység kapuján kívül, amely néhány benti vezető pénztárcáját gazdagította. Nyugdíj előtt... Pontosan még csak kevesen ismerik, ki az a 150 dolgozó, akik között vannak olyanok, akik 20-30 éve dolgoznak a gyáregységnél és 3 évük van a nyugdíjig. Az elbocsátás érinti Tiszatelket, Ibrányt, Paszabot, Tiszabercelt és Vasmegyeit is. Munkalehetőség pedig minimális, a munkanélküli-segély az eddigi alacsony bérek miatt kevés lesz, így várhatóan közülük csak kevesen tudnak elhelyezkedni. (máthé) r%. uiucg un ickiimmjgia során előállított mosópor legmodernebb gyárát építették fel Nyírbátorban. A TEL- SCHIG német szervezésű technológia alapján készülő 10-12 féle mosópor ezentúl granulált — ezáltal jobban oldódó, — és homogén állapotban gyártják a Növényolajipari Vállalat nyírbátori gyárában. Az új berendezés segítségével a korábbi termelést csaknem 40 százalékkal növelheti. A próbaüzem megkezdődött, annak ellenére, hogy egy olasz gyártmányú új csomagoló gépsor üzembe helyezésére csak ezt követően kerül sor. Ezzel a géppel a 300 grammos csomagolástóla 3,5 kilogrammos kiszerelésig tetszetős dobozokban hozhatják forgalomba a háztartások részére a mosóporokat.
