Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-22 / 18. szám
2 Kelet-Magyarország 1991. január 22. Kínából indult hódító útjára Az ördög bibliája vészük: Salamon Antal jgvar ábann Ketskemctenn. A sok tíz millió ember szórakozását, tanulását, esetenként megélhetését biztosító játékkártya első alkalommal szerepel Magyarországon átfogó történeti kiállítás anyagaként. Miközben számos országban: például az Egyesült Államokban, Spanyolországban, Németországban, Belgiumban múzeumok specializálódtak a kártyák gyűjtésére és bemutatására, nálunk tradíciók nélküli mindkét tevékenység. Hogy az első ilyen jellegű hazai kísérlet létrejöhetett, abban nagy szerepe van Gács Rezső, azaz Rodolfó hagyatékának is: a mester kártyagyüjteménye ugyanis az örökösök szándéka szerint a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeumban nyert végleges elhelyezést. Az 1991. júniusáig látogatható időszaki kiállítás izgalmasan vázolja a játékkártyák ezeréves históriáját, amely az emberiség kultúrtörténetének szerves része. A változatos formájú, méretű, díszítésű lapok a látogató számára sokféle információval szolgálnak. Meglehetősen szokatlan nézőpontból ismerkedhetünk meg általa az. , adott kor techni- * kai fejlettségével, ízlésvilágával, szokás- rendszerével, divatjával. Tenné- L-- - szetesen nem1'’ •' marad közben titokban a képek készítőjének mesterségbeli tudása, fantáziavilága sem. A játékkártyát a szakirodalom kínai találmánynak tartja. A kártya típusú játékok már a 7—8. században megjelentek. Koreában a 9. század óta ismerik az apró, festett, többféle elv szerint csoportosított lapocskákat. A legtöbb kártyatípus őse egyébként Indiából származik. Európai megjelenésükre több magyarázattal is szolgálnak a történészek. A leghihetőbb szerint a keresztes háborúk hazatérő harcosai vagy itáliai kereskedők hozhatták magukkal k'Közel-Keletről. A legelső kártya típusú játékot 1340 körül említik az irodalmi források. A ma is használatos — német, francia, olasz, spanyol — színjelek a 15, századból származnak. Az első nagy kártyafestő műhely Frankfurtban kezdte meg működését 1392- ben. A tárlat egyik érdekes fejezete vázolja az erotikus játékkártyák történetét is. A legelső, legfeljebb merésznek minősíthető rajzok a 16. századtól jelennek meg, ám csak nagyon elvétve, mert 1940-ig igen szigorúak a gyártás előírásai, szinte lehetetlen azokat kijátszani. A II. világháború után a hölgyek fürdőruhás, majd fürdőruha nélküli fotói, rajzai indulnak hódító útjukra, hogy aztán a szexüzlet áldozatai legyenek. Színes összeállítást láthatunk gyermek- és tanulókártyákból is, amelyek a 18. századtól terjedtek el. Jellemző típusaik a nyelvtani, földrajzi, asztrológiai és irodalmi kártyák voltak. A rendkívül bő választék és az újkeletű- ség miatt a gyűjtők és a kutatók csakis a legrégibb gyermekkártyák ritkaságait keresik. A kártyatörténetben mindenképpen említést érdemelnek a manapság újra divatos jóskártyák. Eleinte, a 15. században a hagyományos kártyákat használták jövendölésre, s csak a 17. századtól jelentek meg a kifejezetten erre a célra készített lapok. A játékkártyák hazai története a 15. században kezdődik, amikor a főúri udvarok divatjává vált. Nem tudja viszont az utókor, hogy milyen kártyával milyen játékokat játszottak. A legrégibb tárgyi emlék 1568-ból, Gyulafehérvárról származik. A 18. század közepéig csak Budán gyártanak játékkártyát. A 19. századtól találunk olyan sorozatokat, amelyeket művészek — Markó Ferenc, Tormássy, Baer et Schmid — metszettek fába, acélba. A múlt század második felében már komoly konkurenciaharcot vívnak egymással a legjelentősebb pesti és bécsi kártyagyártók. E kis műhelyek azonban nem sokáig állják a versenyt az új, mechanikus berendezésekkel elérhető minőséggel: Bécsben Piatnik Nándor, Pesten az Első Magyar Kártyagyári Részvénytársaságot létrehozó gyárosok uralják ezt a terepet. A 20. század elején kizárólag a Piatnik család birtokában van a kártyakészítés, és kitűnő üzlet- politikájuk eredményeként az 1950-ben bekövetkező államosításig megtartják egyeduralmukat. Hátrahagyott gyárukban a Játékkártyagyár és Nyomda Nemzeti Vállalat működött. A játékkártya történetét, a különféle típusok bemutatását célzó anyag, ha a teljességhez nem is, de arra mindenképpen elegendő, hogy keresztmetszetét nyújtsa e játékeszköznek. Titkára persze egyáltalán nem biztos, hogy fény derül, hisz tudjuk jól, tiltás, átok és égetés sem árthatott népszerűségének. K. J. Indul a „Gyorsvonat” Koncz Gábor Nyíregyházán A Pódium-sorozat legújabb előadásán Koncz Gábor, érdemes művész volt az MVMK vendége. A közkedvelt színművész ezúttal a szomszédból, Debrecenből jött Nyíregyházára, a Debreceni Csokonai Színházban próbál. A debreceni vendégjátékról, előadóestjéről, terveiről beszélgettünk a pódiumest előtt... — Hogyan egyezteti össze vidéki szereplését fővárosi elfoglaltságával? — Pályafutásom során eddig mindössze egyszer vendégszerepeltem vidéken — meséli Koncz Gábor. Kecskeméten alakítottam a Bánk bán címszerepét. A debreceni társulatot már korábban ismertem, nemrégiben két előadásukat is megnéztem. A közelmúltban Seregi László felkért, vállaljam el Zilahy: Társalgás c. művének főszerepét. A darabot jónak tartom, ezért igent mondtam, és bár nehezen, de megpróbálom összeegyeztetni a pesti színházi, film- szinkronfeladataimat. — Szereti a hosszú próbákat? Kifejezetten nem. Most még egy hete próbálunk, és úgy érzem ez elég. A premier február 8-án lesz. Mindig azt gondoltam, egy bemutatónak árt a sok próba, „kifut” a darab. A háromhetes, egy hónapos időszak bőven elegendő. Kollégáimmal sokat várunk a bemutatótól, és remélem a nyíregyházi színházbarátok is eljönnek megnézni. — Kedvenc rendezője? Úgy érti, akivel dolgozom? Nos, én a hagyományos színházat kedvelem, az oyan rendezőt, akinek van elképzelése az adott műről, nem „avantgárd”. — Előadóestje címe: „Gyorsvonat”. A cím Buzatti egyik versét „jelenti”, és benne van az egész életem. Az ember úgy érzi, nemrég volt fiatal, aztán 30 körül rádöbben arra, az élet olyan, mintha beülne egy száguldó gyorsvonatba, hihetetlenül hamar elsuhannak az évek. — Legközelebbi tervei? Mindenekelőtt magamnak és szeretteimnek egészség, s még jó néhány boldog év a pályán. H. G. Az akcióalosztály tanácsai Amikor hasznos a futás Egyre több állampolgártól, főként nőktől hallani: sötétedés után Nyíregyháza utcáin nem tanácsos sétálgatni. A helyzet tényleg ennyire siralmas? .— A sommás vélemény kissé túlzó, de tény: az állapotok nem megnyugtatók — válaszolta Csák József, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság akcióalosztályának vezetője. — A problémát egy átlagember oldaláról közelítsük meg — vetem közbe. — Ha valaki este valahonnan gyalog kénytelen hazamenni, mire vigyázzon? — Lehetőleg ne menjen egyedül, kerülje a sötét részeket, valamint a későn záró szórakozóhelyek környékét. Ugyancsak kerülje a gyanúsan viselkedő, többnyire ittas személyeket. Értéktárgyaink ne legyenek jól láthatók. lekményükkel. Esetleg kérjen segítséget másoktól is. — Tegyük fel, valakibe a legnagyobb óvatossága ellenére is belekötnek. Ekkor mi a teendő? (Mondjuk, a sértett nem tud ka- ratézni.) —- Legelőször próbálja felmérni a helyzetet, illetve azt: el tud-e menekülni? Ha igen, akkor tegye meg. Szégyen a futás, de hasznos. Ha arra nincs mód, akkor az illető ne restelljen hangosan segítségért kiáltani. Veszélyhelyzetben minél nagyobb zajt, lármát csapunk, annál előnyösebb, ugyanis ekkor a további erőszakosság elkerülésére jobb az esély. Aki teheti, figyelje meg támadóit, mert megfelelő személyleírás a tettes kézrekerí- tését megkönnyítheti. S amint lehet, értesítsék a rendőrséget. — Ha valaki hallja vagy látja a támadást, de nem érzi magát konkrét védelemnyújtásra képesnek, mit csináljon? — Próbálja meg értesíteni a rendőrséget és vétesse magát észre a támadókkal. Ugyanis, ha a bűnözők látják, az esetnek van tanúja, gyakran felhagynak cse— Jellemző, hogy éjjel a súlyos testi sértések, garázdaságok, rablások, kifosztások, lopások nagy részét ittas és védtelen személyek sérelmére követik el — folytatta Csák József. — Aztán az utóbbi időben a betöréses lopások annyira elszaporodtak, hogy már a város központjában lévő áruházakba is betörnek. A riasztókészülékek hasznosak, mert az azzal ellátott üzleteknél a betörők nem sok sikerrel járnak: vagy tetten érik őket, vagy „dolgukvégezetlenül” elmenekülnek. A múlt héten szinte nem volt olyan nap, hogy betörőt ne fogtak volna el. Nagy „divat” a gépkocsifeltörés. Azokat zömmel éjszaka, vagy nem kellően kivilágított parkolóban, vagy elhagyatott helyen lévő garázsokban követik el. A fosztogatók elleni harc igen nehéz, mert a táboruk nagy, sőt egyre több közöttük a külföldi is. A tetten ért személyek jó része a rendőri intézkedéseknek ellenáll. így megnövekédett a hivatalos személyek elleni erőszakok száma. Ennek nyomán természetesen a rendőröknek és a nyomozóknak számos esetben például gumibotot, sprét, bilincset, vagyis kényszerítő eszközöket kellett alkalmazniuk. — A bűnözők ellen a teljes állománnyal megkíséreljük felvenni a harcot. Amennyire erőnkből telik, figyelő- és portyaszolgálá- tot teljesítünk: éjjal-nappal járjuk a várost és annak környékét. A körzeti megbízottakkal együtt a vidéki bűncselekményeket is igyekszünk megelőzni, vagy az elkövetőt felderíteni. Az akcióalosztály munkatársai a törvény előírásait megtartva, de az adott helyzetnek megfelelően intézkednek. Volt rá eset, hogy egy bűnöző elfogása érdekében a nyomozók több mint fél kilométert hason kúsztak, máskor pedig egyfolytában több napig is figyelünk boltokat. Cselényi György Ratkó József-emléktáblát avattak a közelmúltban Nagykállóban. Tóth Sándor szobrászművész alkotását a városi könyvtár bejárata mellett helyezték el. (T. É. felv.) Művészképző stúdió A foglalkozások szombaton és vasárnap lesznek. A színész tagozaton 15 fő; a képzőművészeti tagozaton 10 fővel indul a tervek szerint a stúdiófoglalkozás. A művészeti stúdióra jelentkezők felvételi meghallgatása március 2-án (szombaton) 9-órától lesz Kisvárdán a művelődési központ és ifjúsági házban. Színművészeti és' képzőművészeti tagozatokkal 2 éves elméleti és gyakorlati képzésből álló stúdió indul Kisvárdán a várszínház (művelődési központ és ifjúsági ház) szervezésében. A havi 1000 forintos tagdíjért a résztvevőket a nyíregyházi tanárképző főiskola tanárai, a Móricz Zsigmond Színház művészei; Horváthné Németh Katalin, és Horváth János képzőművészek tanítják többek között a szakmák alapvető mesterfogásaira. — Az aggasztó állapot javulásáért mit tehet az akcióalosztály? A tárgyalóteremből Malac helyett börtön Az elmúlt héten súlyos büntetést szabtak ki Lőjek Lászlóra, aki a Nyíregyházához tartozó Kordován-tanyáról vonult be a büntetés-végrehajtási intézetbe. Különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés és kifosztás bűntette miatt állt a bíróság előtt. A vádlott egy este egy tanyabeli idős asszony lakásán tartózkodott. Már ittasan érkezett ide, itt is folytatta italozását. Tudta, hogy az idős asszony nem rég malacokat adott el, tehát van pénze. Kért, követelt, de természetesen nem kapott pénzt. Ezért dühében ütötte, rúgdosta a szerencsétlen asszonyt, aki bordatörést, arccsonttörést és agyrázkódást szenvedett. Amikor az idős nő eszméletét veszítette, a vádlott a lakásban megtalált húszezer forintot, azt magához vette és, mint aki jól végezte dolgát, távozott. A fiatalember (talán nem túlzás: a tanya réme) rend résén italozott, egyszer erőszak. , nemi közösülés kísérlete, egyszer garázdaság miatt már elítélte a bíróság. Lőjek Lászlót a Nyíregyházi Városi Bíróság három év és tíz hónap börtönre ítélte, elrendelték alkoholelvonó kényszergyógykezelését, és kötelezték a húszezer forint visszafizetésére. Az ítélet jogerős. (n. I.) Csak betűcskék? Tisztelet „m. cs.” avagy nem tudom ki maga újságíró Úr! Szeretem a Kelet-Magyar- ország című lapot, főleg akkor. ha színvonalas írásaival valóban lap — napilap. Nem szeretem viszont az anonim toliforgatókat, kik ki tudja miért, egy-egy írásuk után névtelenségbe burkolóznak azzal, hogy csak betűcs- kéket kanyarintanak egyébként mindig tartalmas mondanivalójuk alá. így van ez Önnel is tisztelt m. cs. Úr(!) a Kelet-Magyarország január 10-én megjelent számában „Maga alatt vágta a fát” című cikkével kapcsolatban is. Nem a megjelent írás színvonalával, tartalmával kapcsolatos az én szerény olvasói megjegyzésem. Erre bizonyára lesznek illetékesebb személyek is. Nosza, lehet, hogy pont a legilletékesebb maga Balogh Gábor. Észrevételezésem csupán csak annyi, a cikkben szereplő néhány név után miért nem szerepelhetett az Ön neve is? — hiszen nem így tisztességes. Mondja! Mitől fél, m. cs. Úr? Tisztelettel: k. cs., azaz Kiss Csaba Nyíregyháza, Hímes u. 2. 1/12. Tündérmese \ Két író találkozik. — Rég nem láttalak, min dolgozol? — Az új regényemet írom, amelyben egy fiatalember , megismerkedik egy csinos nővel... — Szóval kalandregény. — Szerelmesek lesznek... — Szóval erotikus történet. — Összeházasodnak, és új lakásba költöznek. — Úgy, szóval tündérmesét írsz! j / Éjjel-nappal
