Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
II Kelet, a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1991. január 19.. A BEKETLENSEG GYÖKEREI Közös dolgainkról A “““'1'“*“"! háború utáni demokratizá- I lási folyamat, ha csak rövid időre is, de lehetővé tette a közeledést, a Duna-medencei népek együttműködését. Sikerült visszaszorítani a gyűlölködést és a sovinizmust. A Kárpát-medence országainak többsége azt kereste, ami a népeket összeköti, és nem azt, ami elválasztja. Az 1945-ös választások után létrejött T/Vdy-kormány különös jelentőséget tulajdonított a szomszéd népekkel való viszony rendezésének és a kölcsönös megértés szellemében való továbbfejlesztésnek. A miniszterelnök november 30-i parlamenti beszédében újból kinyilvánította, hogy a magyar kormány egyszer s mindekorra szakított mindenféle imperialista politikával és nem igényel magának a Kárpát-medencében előjogot. A Tildy-kabinetet követő Nagy Fe- renc-kormány is abban bízott, hogy a szomszéd népek — amelyekkel sorsunk össze van kötve — megértik azt, hogy a magyar köztársaság leszámolt azzal a soviniszta múlttal, amely ellentétek egyik okozója volt, és hogy a magyar nép legőszintébb vágya megtalálni velük a testvéri együttélés útjait. A világkultúrára nyitott magyar művelődéspolitikának a szomszédos országokkal kiépítendő viszonyt preferenciában kellett részesítenie. Ennek szükségszerűségéről beszélt Keresztury Dezső 1946. február 9-i sajtóérkezletén, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországnak különös gondot kell fordítania külföldi, elsősorban a Duna- medence népeivel való kulturális kapcsolatok elmélyítésére. A Kelet-Európára irányuló figyelem fejleményeként értékelhetők a rövid életű Emberség című folyóirat Jószomszédság című rovatának idevágó írásai, ugyanúgy az Újszántás hasonló publikációi. A szomszédainkhoz közelítő politikában fontos állomás volt, hogy 1946. január 5-én a Minisztertanács, Balogh István államtitkár előterjesztésében, elfogadta azt a rendeletet, amely kimondta, hogy a nemzetiségi tanulókat anyanyelven folyó oktatásban kell részesíteni. * * * A magyar—román államközi együttműködés rendezett volt, ezért kulturális téren is az örvendetes közeledés jelei - voltak tapasztalhatók. A két ország kulturális kapcsolatainak elmélyítését kívánta elősegíteni Magyarország a Debreceni Intézet létesítésével. A magyar— román kapcsolatok elmélyítésében fontos feladatot töltött be a Magyar—Román Társaság működése és lapja, a Kelet Kapu és az 1945 novemberében Bukarestben létrejött Román—Magyar Társaság. Hogy mennyire központi kérdésnek tekintették a két nép barátságának pozitív alakulását, azt mindennél jobban jellemzi a vezetőségválasztó közgyűlésen megjelent személyiségek nevének felsorolása: a zeneszerző Enescu, a biológus Savulescu, a politikus C. I. Parhon, az írók közül Sadove- anu, Viktor Eftimiu, Gala Galaction, Philippidde és a szociológus Gusti. 1946 első felétől a Magyar—Román Társaság rendkívüli aktivitást tanúsított. Ugyanakkor Erdélyt is eleven kulturális élet jellemezte. A magyar nyelvű könyvkiadás is igen produktív volt. Az Útunk, a Romániai Magyar írószövetség lapja igen élénk irodalmi életről tett tanúságot. Az államközi kulturális kapcsolatokban nagy jelentősége volt az 1946. március 14. és 17. között tartott bukaresti filmnapoknak. 1946 tavaszán kiépültek a magyar—román zenei kapcsolatok is. Április 24-én Budapestre érkeztek a bukaresti opera művészei. Április 25-én viszont a magyar operaház művészei utaztak Bukarestbe. A két nép kulturális közeledésének előmozdítására a Magyar Rádió május 19-én román estet rendezett. A Romániai Magyar írószövetség szükségesnek érezte a magyar- országi és az erdélyi irodalmi élet kapcsolatainak kölcsönös elmélyítését, az erdélyi és az egyetemes magyar, másrészt a román irodalom közötti termékeny együttműködés megteremtését. A sovinizmus az együttélést lehetetlenné teszi. A jól indult magyar—román kapcsolatokat 1946 júniusában a felszított sovinizmus megzavarta. Erdélyben zavargásokra és magyarellenes tüntetésekre került sor. A romániai magyarságnak sokszor súlyos küzdelmeket kellett vívnia, hogy a hivatalosan biztosított jogokat a gyakorlatban megvalósítsák, a kormányzat demokratikus elgondolásainak céltudatosan ellenszegülő nacionalista apparátussal szemben. A Groza- kormány jó szándékát a tisztviselői kar nyíltan szabotálta. így történt ez a kolozsvári magyar egyetem számára kiutalt pénzügyi támogatásnál is. Az egyetemi személyzet hónapokon keresztül nem kapott fizetést. Emiatt a magyar egyetem megindulásának gyakorlati feltételei 1945 végére nem intéződtek el, noha kormányzati síkon több ízben is megegyezésre jutottak. Egyes román soviniszta körök a kulturális sértések sorát követték el. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a kormányzat a legmesszebbmenő készséggel ült le tárgyalni az MNSZ vezetőivel a fájdalmas sérelmek megszüntetése érdekében. A Bukarestből visszaérkező magyar küldöttség jelentős eredményeket és a hibák orvoslására vonatkozó komoly ígéreteket hozott magával. így a magyar iskolák felügyeletét az újonnan szervezendő független, magyar tanfelügyelő szervre bízzák. A tisztviselők besorolását újra megvizsgálják és a hátrányos helyzeteket megszüntetik. Kedvezően alakult a Kolozsvári Magyar Színház régen vajúdó kérdése. A színház állami színházzá vált, jelentős adósságait elengedték és állami szubvencióban részesítették. A magyar kormány 1946 nyarán azzal a kéréssel fordult a párizsi békekonferenciához, hogy a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségiek jogállásának rendezését ne tekintsék az illető országok belügyeinek, hanem nemzetközi jogszabályokban nyerjen szabályozást. A magyar kérést azonban a párizsi konferencia elutasította. magyarellenes akciókra Maniuék azzal szították a tömeget, hogy Budapesten a párizsi döntés hatására nagyarányú revíziós tüntetéseket szerveztek, holott csupán arról volt szó, hogy a Csonka-gépgyárban bizonyos, Románia elleni hangulat volt tapasztalható. A sovinizmus elleni harcban a Kárpátmedencében élő népek összefogásának hirdetésében fontos szerepet töltött be a Valóság. A folyóirat majd minden száma foglalkozott a történelmi múlttal, a testvéri népek életével, kultúrájával. A soviniszta uszítás és gyűlölködés helyett Köpeczi Béla például a Valóság 1946. évi 10. számában megjelent Duna-táji valóság című tanulmányában egyértelműen kijelenti, hogy a Duna-táji népek a nacionalizmus alapján sohasem találkozhatnak. A sovinizmus helyett csak a gazdasági-társadalmi és kulturális valóság helyes feltárása vezethet egymás megismeréséhez és az együttműködéshez. Az együttműködésben szükség volt olyan szellemre, amelyben megvalósulhatott a kölcsönhatás egymás kultúrájára és szellemére. N. Szabó László (A szerző művelődéstörténész, politológus, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola docense.) Egy híres AMIKOR TOKAJBAN Kobylitz Dániel patikáriüs a XIX. század első felében jelentős közéleti egyénisége volt Nyíregyházának (kézaláírását követve írjuk ekként a nevét). Sok mindent nem ismerünk még életrajzi adataiból, de a reánk maradt részletek is jól érzékeltetik egyéniségét. Be tudjuk mutatni Kobylitz Dánielt mint patikáriust, mint városi polgárt és utóbbival összefüggésben, mint a pítva: 1648) tulajdonosa volt. Megyénk gyógyszerészettör- ténete szempontjából rendkívül jelentős az 1829. július 12- én a város elöljáróságához intézett folyamodványa, melyben tiltakozott második patika felállítása ellen; egyebek között ekként: „Már mi is, akiknek Patikánk van, annyira el győzzük az orvosságokat készíteni, ezen népnek, mely ahol csak lehet, a Patikát keRásztokai Kobylitz Illés Dániel gyógyszerész síremléke az Északi temetőben nyíregyházi evangélikus eklézsia vezető világi személyiségét. I.GYÓGYSZERÉSZI MŰKÖDÉSÉBŐL ismert, hogy 1812—1842 között a híres Arany Sas patika (alarüli, s magát inkább házi orvossággal kúrálja, hogy jól lehet én Nyíregyházán csak magam vagyok, egyéb foglalatosságaim is vannak, mégis csak egy praktikánssal is nemcsak ezen, de a Nkállai Patikámat is győzöm provízió<S>zombati GALEEHA Katona Judit: Feltámadás előtt Most köd jön, nyirkos és nehéz. Reményt üldöznek s mécs sem fénylik. Holtak hatalmas ligetében virágok csontváza fehérlik. Most fagy jön. Gyorsan este lesz. Az erdők mezítlen rohannak. Hóravetett, meleg szívemre leszállnak éhes, csúnya varjak. Ezrével ülnek utakon, gubbasztanak vetésen, álmon s undok, nagy hangon feleselnek, míg tűnődöm a feltámadáson. i Zsigmond Attila (Marosvásárhely): Gyökerek M ától kezdve hívjatok Jón Rájsznak. Kicsoda Jón Rájsz? Most nem tudom elmondani, majd legközelebb. — Ez még tegnap este történt. Most Jón Rájsz, a kisfiú anyaszült meztelenül áll az anyja előtt, és azt hajtogatja, azért nem tud felöltözni, mert nincs ruhája. A nyomaték kedvéért meg is rázza az anyját, ébredjen fel, ha véletlenül aludna. Ruhahegy az ágyon, kirámolt szekrény, korho- lás, de szelíd, hiszen végül minden előkerült, egy rövid példázat a rendetlen gyerekről, aki, mint a korsó, addig járt a kútra... — de óvatosan, mert a hétfő reggelt elrontani nem szabad. És ki tudná egyébként is megmagyarázni, hogy egy kilencéves reggelenként miért gunyoros, mérges és ingerlékeny, milyen indulatok, fáradság és túlfűtöttség torlódik össze egy ilyen szőlőkaró méretű gyerekben? Szidike, a nagylány dúdol ,, Domine Deeeus, Domine Deeeus” — szólj neki! szólj neki, hagyja abba! — talán nem kellene mindig szürkét hordanod, mondja neki az anyja, világosszürkét sötétszürkével, és szürkét barnával. De én nem akarok se feltűnő, se divatos, se szép lenni. Talán csúnya akarsz lenni? Igen, csúnya akarokI Csúnya is vagy, mondja Jón Rájsz, és roppantul elégedett saját, talpraesett válaszával. A feszült pillanat után elmélyült csend, a földön ülnek mind a ketten, a cipőjüket húzzák. Előbb fűzőiazítás, a két szár hosszának egyeztetése, fűzés, majd lassú, gondos masnikötés. A reggeli öltözködés utolsó pillanata ez, ahogy fölhúzott lábbal, egymás háta mögött ülnek a sötét előszobában, — akárcsak szánkózni indulnának. Kabát, táska, búcsúzkodás. Vigyázz magadra, te is, te vigyázz —, sietős integetés, rohanás. Az egész akció, a felkelés, a reggeli, az indulás, nem tart tovább húsz percnél, hiába, gyorsuló idő, gyorsuló világ. Vathy Zsuzsa: Reggeli Az asszony, akit Beatricsének hívnak, a liftajtó előtt áll, és el-eljátszik a gondolattal, hogy a Beatrice, az egykor népszerű popegyüttes, nápolyi Beatrix, Corvin Mátyás felesége és szerény személye ugyanazt a nevet viselik, így, ha tetszik, kedve szerint választhat a három szerep közül, lehet bármelyik: délelőtt a baboskendős tinik sztárja, délután a budai hegyekben szánkázó királyné, este pedig tankönyvíró és krónikás. De Riese egyelőre a lépcsőházban a liftajtó előtt áll, föl sincs még öltözve, és nézelődik. A ház, mint egy partra vonszolt hajó; hosszú folyosó, antennák, kémények, szélkakasok, és sehol egy lélek. Megnézi, odasüt-e a nap a tűzfalra, odasüt, és a gesztenyefa csúcsát is éri — ez jó jel —, vár egy kicsit, hallgatózik, hátha feltűnik valaki, egy ismerős, vagy ismeretlen, esetleg a postás, de sehol egy lélek, csak ötven-hatvan csukott ajtó, lábtörlők, üres függőfolyosók. A bérházban a lakások bonyolult kapcsolatban vannak egymással, a szobákban, kamrákban hallani a fenti, lenti és az oldalsó szomszédok zaját, egyszerre, egymással versenyezve, egyik a másikat túlszárnyalva, s nappal mindezeket túldübörgi az utca ideges moraja, a prüszkölő, nyugtalan rohanás. A zajok nem ismernek jogviszonyt — hogy albérlő, társbérlő, saját vagy idegen lakás —, csak függőlegest, vízszintes és irányt. Az ötödik emelet szennyvízlefolyója a negyedik éléskamráján megy 8 _________
