Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. január 15. Hőegylet — teljes gőzzel kínai magus GYÓGYÍT NYÍREGYHÁZÁN Mi tagadás, némi borzongás futott végig raj­tunk a nyíregyházi Váci Mihály művelődési ház­ban, amikor a konferanszié bejelentette; nem ve­szélytelenek a körülmények, hiszen 220 volt alatt vagyunk, és mindazok, akik vállalkoznak részt venni a színpadi produkcióban, azt a saját felelős­ségükre teszik. Vendégünk — tette hozzá — Li- Kiang Ming, kínai természetgyógyász ép és egész­séges, eddig még nem történt baj. Az ősi kínai gyógymód, amelynek segítségével maga is gyógyít, a csikung módszereiről tart előadásokat, tanfolyamokat a fél éve hazánkban élő Mester. Bár a hivatalos tudomány ezt (is) kételkedve fogadja, mint a para- jelenségeket, Kínában nagyon sok természetgyógyász orvos al­kalmazza eredményesen. E négy­ezer éves gyógymódból egyéb­ként a buddhizmus'és a taoizmus iS sokat merített. Mi a csikung lényege? Azt vallja: valamiféle ősenergia, ős- erő kering az emberben, amely megvéd bennünket a betegségek­kel szemben. Spontán nem érzé­keljük, de gyakorlás útján bánni tudunk vele, fejleszthető. Ami­kor elfogyasztja az ember ezt az ősenergiát, meghal. De ha el tud­juk érni, hogy azt megerősítsük, gyógyíthatunk vele — önmagun­kat is, valamint közel és távol lévő személyeket is. HIPNÓZIS Ott helyben egy közösen el­végzett gyakorlat során, amely­ben vagy háromszázan vehettünk részt, számomra az derült ki: va­lamiféle önhipnózis, agykontroll, meditáció lehet a csiküng alapja. Legott megkísérelhettük szerve­zetünk megerősítését, lelki úton. A Mester, különféle titokzatos kézjelek segítségével a színpad­ról sugározta felénk mágikus ere­jét. Úgv kattogott-pattogott a fü­lem, ahogyan csak a Magas-Tát- rában fordult elő, majd öt-hat percnyi koncentrálás után egy feltörő köszörüléssel hirtelen felszakadt valami a torkomban, és megkönnyebbülést éreztem a torokkaparás alól, ami két éve tart, és az időnkénti gondos orvo­si kezelés ellenére sem múlt el. — Kérem, jöjjenek fel villa­mos szakemberek — szólt ezután a Mester — győződjenek meg saját szemükkel! Több villany- szerelő is akadt a közönség sorai­ban, ellenőrizték a műszerekkel a színpadra odavezetett áram erős­ségét és jelentették: 220 volt. A mágus az áramkörbe kapcsolta magát, bevezette a testébe a 220 voltot, hogy miként, az az ő titka, és a két keze között kigyulladt egy 40 wattos égő. Majd önként jelentkezőket kért. Tizenketten futottak fel azonnal a színpadra, majd magam is csatlakoztam. Utolsó előttinek álltam be a sor­ba. Fogtuk egymás kezét. Le­transzformálta magában az ára­mot és sorra érintette meg az embereket, arcukon, homloku­kon, azután egy-egy személy előttem már csak négyen voltak, éreztem az áram érintését. A kö­vetkező személynél még erőseb­ben. Minél közelebb jött, túrnál inkább. Erős áramütés ért, amint az arcomat megérintette. ATTRAKCIÓ Gyógyít az árammal, dehát a közönségnek kell az attrakció is: néhány szelet sertéshúst a kezébe fogott, fémlapokra fektetett, és mint egy villanytűzhelyen, kb. 3­4 perc alatt megsütötte. Szakem­berek mondják: 50-100 volt kö­zött képes a mágus önmagában az áramerősséget változtatni. Csoda-e, hogy ezek után meg­rohamozták? Ölben hoztak elé egy kamasz gyereket, aki hat éve nem tud lábra állni. Egy bácsíka 52 éve leesett a lóról, a csontjai fájnak, most a mágusban bízik. Egy fiatal nőnek egy pohár vizet adott, amibe belevitte mágikus erejét — elmúlt a hasfájása. Egy férfinak a fogfájását szüntette meg, kézrátétellel. Li-Kiang Ming ezen a héten, előzetes beje­lentkezés alapján, a művelődési központban rendel. CSIKUNG Ismerik világszerte, járt az USA-ban, Japánban. Kérdésem­re, hogy miért éppen hazánkban telepedett le, azt válaszolta; az itteni változások híre vonzotta, reméli, köreinkben sikere lesz a csikungnak, amelyet azért tanít, hogy a segítségével- boldogabbá tehessük az életünket. Baraksó Erzsébet Képünkön kézrátétellel gyó­gyít, átsugározza delejes erejét a kínai mágus. (B. Demkó Pé­ter felvétele) Műszaki, meg egyáltalán az energiagazdálkodás iránt érdeklődök Nyíregyházán, a Szabolcshő Vállalatnál létre­hozták a Höszolgáltatók Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületét, röviden a Hőegy­letet. A szervezet nem az MTESZ- szel és annak tagszervezeteivel versenyez, éppen ellenkezőleg, velük együttműködve, de hely­ben, a Szabolcshő Vállalatnál dolgozó műszakiaknak és má­soknak igyekszik a korábbiaknál többet nyújtani. A cégnél már két éve műszaki klub működik. Annak sikere nyomán jött az ötlet: egyesületi keretben több fontos szakmai kérdést tűzzenek napirendre, s előadásokat, bemutatókat szer­vezzenek. A Hőegylet természetesen nyi­tott, a tevékenységébe mind egyént, mind jogi személyek be­kapcsolódhatnak. Nem titok: a hőszolgáltatók egyesülete külön­böző megbízásoknak is szeretne eleget tenni, az értelmes szellemi érők kamatoztatásának így is te­ret adva. Például az egylet szak­emberei műszaki tanulmányokat, és terveket is készítenek, ener­giagazdálkodási tanácsokat ad­nak, s szeretnének az intézmé­nyek, létesítmények hőellátásá­nak, fűtésének korszerűsítésébe olcsón, de gyorsan, rugalmasan bekapcsolódni. Máris vannak megrendeléseik. — A közeljövőben részt ve­szünk a kisvárdai fűtőmű füstgá­zai hője hasznosításának megol­dásában, közreműködünk új fo­gyasztók távhőrendszerbe kap­csolásának megtervezésében, to­vábbá a nyíregyházi termálkút- beruházás előkészítésében — tájékoztatott Szirmai László, az egyesület elnöke, aki egyben a Szabolcshő Vállalat igazgatója. — Megfelelő díjazásért az em­berek alkotási hajlamát szeret­nénk ösztönözni és kamatoztatni, ugyanis a jó ötletek pénzt is hoz­hatnak — folytatta Szirmai Lász­ló. — A műszakiakat a vállalko­zási jelleg erősítése mellett igyekszünk megmozgatni. Erre nagy szükség van, mert sok a gazdaságtalanul működő fűtő- rendszer, s számos helyen ener­giapazarlás tapasztalható. Sze­rintem az ország rendelkezésére álló energiahordozók nagy részét a „kis helyeken füstöljük el”. Egy elavult rendszer is üzemel­tethető a jelenleginél jobb hatás­fokkal, és gazdaságosabban. Az energiával való takarékosság a jövőben még a mostaninál is hús­ba- és életbevágóbb igény lesz. Cselényi György Tizenkét tantermes általános iskola épül Mátészalkán a 31. Szá­mú Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében. A 120 millió forin­tos beruházásból megépülő új iskolát az idei tanévre átadják. (E. E. felv.) KI TESZI TISZTÁBA A GONDOZÓK SORSÁT? Kiborult bölcsödések Kellemetlen döntést kellett hoznia az elmúlt év végén Kisvárdán a képviselő-testületnek; a kérdés az volt: melyik bölcsődei részleget szüntessék meg. Mert az egyértelművé vált, az egyiket he kell zárni. Már az elő­készületek hírére megmozdult a szülők jó része, de a dolgozók körében is érezhető volt a feszültség: jövőjü­kért aggódtak. Hogyan jutottak el idáig, mi­ként próbálták megoldani a lét­számcsökkentés következtében jelentkező problémákat? Berecz Csaba, a polgármesteri hivatal tisztviselője állítja: legjobb tudá­suk, s lehetőségeik szerint.' — A péntelenség és a kihasz­nálatlanság egyaránt arra kény­szerítette a várost, hogy meghoz­za ezt az elkerülhetetlen döntést, valamelyik részleg bezárását. A 62 beírt gyerekből 51 vette igénybe ezt a szolgáltatást, több mint 40 dolgozó látta el őket. Korábban a Tordai úti részleget számoltuk fel, most a testület határozata alapján a Zrínyi téren lévőt. A gyerekek kényelmesen elférnek a megmaradtban is, nincs túlzsúfoltság. Azért a lakó­telepi bölcsőde megtartása mel­lett tették le voksukat a képvise­lők, mert ez újabb, modernebb, korszerűbb. Mivel a megszünte­tés következményeként a dolgo­zók létszámának csökkentése is elkerülhetetlen volt, az intéz­mény vezetője kapta feladatául a döntés végrehajtását, december 31-i határidővel. Természetesen a város, a testület mindent meg­próbált annak érdekében, hogy a iehetőség szerint segítse az állás nélkül maradt alkalmazottak el­helyezkedését. Néhányukat szer­ződéssel — a gyesen és gyeden lévők helyettesítésére —alkal­mazni tudott a vezetőnő, mások rokkantsági nyugdíjba mentek, illetve leszázalékolási kérelmet adtak be. A munka nélkül maradt tíz fő számára a kórházban tud­tunk munkát felajánlani, de leg­többjük ezt nem tudta, vagy nem akarta elfogadni. Ők tudomásom szerint bejelentkeztek munkanél­küli-segélyre, reméljük, számuk­ra is tudnak majd megfelelő munkakört biztosítani. Veres Tibor né, a bölcsőde ve­zetője nagyon nehéz helyzetbe került: rá hárult a döntés végre­hajtásának súlya, felelőssége. Arról beszélt, ettől kellemetle­nebb, hálátlanabb feladatot el sem tudott képzelni, senkinek nem kíván hasonlót. Még szenti este is bent dolgozott, sok tennia való akadt, s az idő rövid volt; hiszen csak néhány nap állt ren­delkezésére. Elmondta, arra tö­rekedett, hogy a szakképzettség­gel bírókat alkalmazza, igyeke­zett legjobb tudása és lelkiisme­rete szerint dönteni. Nem akart abba a hibába esni, hogy csak a megszüntetett részleg dolgozói­tól váljanak meg, megtartotta az egyenlőség elvét, a felállított szempontok figyelembevételé­vel. Még akkor is, ha a vezetőnek joga van munkatársainak megvá­lasztására. Úgy érzi, a lehetősé­gekhez képest sikerült megoldani a problémát, bár ezt a hátrányo­sabb helyzetbe kerülték nem biz­tos, hogy így látják. Több önkormányzati képvise­lővel is sikerült szót váltanom bölcsődeügyben, a testületi viták egyik-másikán jelen is voltam. Többen úgy vélik, másképp dön­teni nem lehetett, még akkor sem, ha egy dolgozó megoldatlan jövője is gond. Azt vallják, igye­keztek tisztességgel rendezni az emberek sorsát, bár sajnos nem mindegyikükét sikerült. Hiszen voltak, akik családi, mások egészségügyi okok miatt nem vállalták, vállalhatták a kórház­ban felajánlott munkát. De — jegyezte meg valaki — azzal szá­mot kell vetni sajnos manapság, hogy sorozatban megszűnnek a munkahelyek, s nem biztos, hogy ugyanolyan körülmények között tud állást kapni az ember. Kényszerűségből vállalni kell a nehezebb, hátrányosabb mun­kahelyi környezetet, munkaren­det is. Arról nem beszélve, hogy itt legalább megpróbáltak segíte­ni, ha nem is minden esetben si­került, ezzel ellentétben nem egy helyen csak a4 útilaput kötik a (volt) dolgozó lába alá. Szomorú a helyzet, érthető azok panasza, akik e döntés kö­vetkezményeit elszenvedték. Azt hiszem, embertársaink többsége együtt is érez velük. De sajnos más az együttérzés, és másak a köz érdekei. S ebben az esetben az egész város költségvetését érintő kérdésről volt szó. S mint oly sok helyen, Kisvárdán is a pénzből van a legkevesebb... Kováts Dénes MEGMOZGATJÁK A MŰSZAKIAKAT Kakukk a Krúdyban A vendéglátás, a szakma francia lovagrendjével is ki­tüntetett egyik hazai híressé­ge, az óbudai vendéglős Ka­kukkok leszármazottja, a „csárdagazda” néhány na­pon át a Krúdy Szálló étter­mében. A vendéglősgénekkel megáldott, három-négy nyel­vet elfogadhatóan beszélő Kakukk András a mai ma­gyar vendéglátásban már sajnos fehér hollónak számí­tó elképzelésekkel rendelke­zik a vendégről, vendégfoga­dásról. Elképzelései persze sokaknak lehetnek. A mi lo­vagunk abban különbözik a legtöbb álmodozótól, hogy ő a gyakorlatban is megvaló­sítja — a mi szerencsénkre — amit kigondolt. Ehhez persze — mint mondta — egy alapvető dolog kell még az elhivatottságon kívül. Nevezetesen az, hogy az üz- let magánvállalkozásban menjen, privát legyen. A gazdanélküliség példá­zatát adja a Krúdy „bérlőjé­nek” következő kis történe­te. A vendég bemegy az étte­rembe és rendel hét tojásból rántottat. A pincér beballag a konyhába és leadja a rende­lést a szakácsnak: „hat tojás­ból rántotta rendel!”. A sza­kács szól a kuktának, csinál­jon öt tojásból rántottat. A kukta, az ott tébláboló kézi­lánynak adja át a feladatot: „készíts négy tojásból ráti- tottát. A lány közli,, hogy csak három tojás van: Meg­csináljam? — kérdi. A" séf utasítja: „csináld meg”. A rántotta elkészül, kiviszik a vendégnek. Az elfogyasztja, majd hívja a fizetőt, aki szá­mol: „akkor volt kilenc to­jásból egy rántotta...” A pél­dázat egyben recept is, ho­gyan nem lehet csinálni a vendéglősszakmát. Ha már a receptnél tartunk, megkértük a csárdagazdát, ajánljon va­lamit az étlapján szereplő ínycsiklandó ételek közül, amit viszonylag olcsón, ott­hon is el lehet készíteni. A gazda inkább a fősza­kácsához, Demeter Ttbörhóz irányított, aki az alábbi “re­ceptet mondta el készsége­sen olvasóink számára: ,.Köményes oldalas ros- dásan sütve — nem saj­náljuk’’, áll az étek megne­vezése az étlapon. Ezt, én a következőképpen csinálom. A hentessel kettéüttetett ol­dalast megmosom, besózom. Ez azt jelenti, hogy legalább tíz percig állni hagyom a sóban. Ezután kizsírozok egy tepsit és a húst belehe­lyezem. Az oldalasdarabokat meghintem köménymaggal, teszek mellé néhány fok­hagymagerezdet, cikkekre vágott vöröshagymát és egész borsot. Egy kevés vi­zet öntök alá és ügyelve arra, hogy a sütés folyamán a víz ki ne menjen alóla, a húst időnként megforgatva a sü­tőben pirosra sütöm. A zsír­ban párolás eredményeként . az oldalas nem szárad ki, hanem szaftos marad. Tála­láskor egy kis reszelt fok­hagymából készített fok­hagymás olajjal kenem meg. Félig főzött, egész burgo­nyákat teszek a hús mellé a tepsibe, melyek együtt sül­nek az oldalassal és pompás köretet adnak a pecsenyé­hez. Többféle házi savanyú­sággal, salátákkal tálalom. Jó étvágyat kívánok hoz­zá!” G. B.

Next

/
Thumbnails
Contents