Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

1991. január 15. Kelet-Magyarország 3 TSZ-TÖRVÉNY, FÖLDTÖRVÉNY Modernebb modell KÉRDÉSEK ÖZÖNE VETŐDÖTT FEL megyénk mezőgazdasági szövetkezeti vezetőiben a múlt héten Bu­dapesten megtartott három­napos továbbképzés előtt. Ilyenek: a kárpótlási, a szö­vetkezeti törvény, a modell­váltás, az elmaradott térsé­gek támogatása, az aszálykár rendezése, az érdekképvise­let helyzete stb., hogy csak a fontosabbakat említsük. Ha­zafelé sem mondhattuk el, most már minden kérdés vi­lágos, hiszen a gondok na­gyobbik részére majd a par­lament hoz döntést. A tör­vénytervezeteket megfogal­mazó szakemberek — akik a továbbképzésen előadók vol­tak — beavatták a résztvevő­ket a legújabb elképzelések­be. Néhányat ezekből: A föld körüli mestersége­sen feltüzelt vitában a szembenállók között közele­dés van, a ma földet műve­lők részére is elfogadhatóbb ajánlás kerül az Országgyű­lés elé. Azóta ismert, hogy a kormány a hét végén vissza­vonta a decemberi kárpótlási törvénytervezetét. Várható, hogy . földügyben jelentős változást terjesztenek elő. A szakemberek szerint földet helyben lakó egyenesági le­származott, vagy feleség kaphat művelési kötelezett­ség mellett. A távol lakók csökkent értékű kárpótlási jegyet kapnak. A visszaka­pott földet öt évig nem ad­hatják el. A korábbi aranyko- ronánkénti kétezer forintos kárpótlási jegyértéket egy­ezer forintban terjesztik elő. Az aranykorona mértékét a jelenlegi állapot határozza meg a kiadandó területen: például egy meliorált terüle­tet, vagy volt szántón létesí­tett ültetvényt nem lehet a régi aranykoronával számol­ni. A kiadás helyéről, részlet- kérdéseiről a termelőszövet­kezet önkormányzata és a visszakérő állapodnak meg. Vitás kérdésekben a bíróság dönt. A KÁRPÓTLÁSI JE­GYET a termelőszövetkezet állami privatizációban fel­használhatja. Például, ha egy élelmiszeripari üzembe akar társulni, akkor ezzel vá­sárolhat részjegyet. Ha az előterjesztést a parlament így fogadja el — végre a sok el­vonás mellett — némi tökéhez juthat a szövetkezet, a falu. Az új szövetkezeti tör­vénytervezet vitája eddig sem kavart olyan vihart, mint a földkérdés. A javaslat sze­rint a törvény átfogó, keret­jellegű lesz. Tartalommal minden szövetkezeti ágazat­ban a helyi szövetkezeti ön- kormányzatok töltik meg. Az új szövetkezet magántulajdo­non és a tagok közös vállal­kozásán alapul. A közös ügyekben egy tag — egy sza­vazat dönt, nem pedig a tőke, mint a részvénytársaságok­ban. Az előterjesztők kötele­ző részjegyet javasolnak, a célrészjegy önkéntes. A SZÖVETKEZETE­KET NEM MEGSZÜN­TETNI KELL, hanem mo­dellváltásra van szükség. Po­litikai okból szövetkezetét átalakulásra kötelezni nem lehet, az átalakulást szakmai, gazdasági kérdéskörben kell eldönteni. A szövetkezetek feladata a gazdálkodás, nem lehet rájuk kötelező foglal­koztatást szabni, sem szociá­lis kérdések megoldására bír­ni. Az átalakulás nem lehet divat, ezt gazdasági kényszer kell hogy meghatározza. Me­gyénk szövetkezeti vezetői egy fél napig, az ország más megyéiben már átalakult szö­vetkezeti elnökök módszerei­vel ismerkedtek. Volt közöt­tük részvénytársaság párti, mások kft.-ket, különböző gazdasági társaságokat ala­kítottak. Többségüknél egy koordináló, szűk körű közös szövetkezeti vezetés maradt. A vitában olyan következte­tés alakult ki, hogy minden modellváltás a helyi adottsá­gokon alapuljon, másokat utánozni nem lehet, és na­gyon körültekintő, tisztázott jogi keretek között alkossák meg az új modellt. VÉGEZETÜL AZ ÉR- DEKKÉP VISELETRŐL annyit, hogy szükség van rá, de működésében igazodnia kell az új követelményekhez: Kezdetben az új kormány mintha tudomást sem vett volna az érdekképviseletek­ről. A taxisblokád szinte új­jászületését jelenti az érdek- képviseleteknek. Azóta a kormány is számol velük. Csikós Balázs A grafikusok munkáját segíti nagvbar az a FÜJIX sokszorosító gép, amellyel az MTC-P1-; .SS Kft.-ben dolgoznak. Az A/4-es méretű rajzokat solyzo ásíthatják, illetve nagyíthatják fel plakátméretbe. (E.j Nagyít a FUJIX SÓS LEHETŐSÉG FEHÉRGYARMATON Szatmárban is örömmel fogad­nak minden munkalehetősé­get. A Zöldért fehérgyarmati üzeme megálla­podást kötött a Kompakt Válla­lattal só csoma­golására. A szomszédos Szovjetunióból érkező vagonok ömlesztett sóját 50 kg-os zsákok­ba rakják Fe­hérgyarmaton. Eddig mintegy 150 vagon só csomagolását végezték el a zöidértesek. A későbbiekben is foglalkoztatni tudnak itt 8—10 dolgozót KÖZÖS ÚTON KÉTFELÉ (1.) Boldogtalanító igen I Engedje meg az olvaso, hogy egy közhellyel kezdjem: Ember legyen az a talpán, aki képes ma kiigazodni, s tisztán látni szövevényes gazdasági viszonyainkban. Va­lami elmúlt, s valami most van születőben. Ám, hogy közben az ember megtalálja az igazat, s az igazit... Nagyjából erről szól majd történetünk. Az óesztendő utolsó napjaiban megkeresett két régi geszterédi ismerősöm. Félig-meddig hiva­talos látogatás volt az, a falujuk­ba invitáltak. El szeretnének vál­ni a nagykállói székhellyel mű­ködő Nyírség termelőszövetke­zettől, és önálló szövetkezetét kívánnak alakítani Geszteréden. Ám nagy gondban vannak, mert a kállói vezetés köti az ebet a karóhoz, semmiképpen sem akarják, hogy sikerüljön a gesz­terédiek törekvése. önállóságunkat is. Kezdetben úgy tűnt, mi sem lesz egysze­rűbb ennél, A káliói szövetkezet vezetői sem akadékoskodtak, sőt...! Mi már azt latolgattuk, hogy felkérjük Donka Györgyöt, a kállói elnököt, másodállásban vállalja el a mi leendő szövetke­zetünk vezetését is, mikor azt vettük észre, a kállóiak mind finnyásabb arcot vágnak..., most pedig már csak a jogszabályok megváltozásában, s a külső se­gítségben bízhatunk. Százharminchat aláírás Nem mindennapinak ígérke­zett az úgy, így aztán néhány nap múlva a helyszínen folytattuk a beszélgetést. Az első lépés ter­mészetesen az volt, hogy meg­győződjünk, valóban akarják-e a szétválást a geszterédiek, vagy az csupán egy kétségkívül jó­szándékú, de törpe kisebbség szándéka. A község frissen megválasz­tott polgármestere, Bujdosó László aztán szó szerint megis­mételte, s megerősítette a né­hány nappal korábban, Nyíregy­házán hallottakat, de bővebb fel­világosítást is kaptunk tőle. — A faluban egy háromtagú intézőbizottság alakult, hogy ki­kérje a helybéli téesztagok véle­ményét, s hogy összehangolja a geszterédiek törekvését. Két nap alatt százharminchat aláírást gyűjtöttek össze a szétválás szor­galmazására, s azt el is juttatták a szövetkezet vezetéséhez. A geszterédiek egyébként még a hetvenes évek végén egyesül­tek a Nagykállói Virágzó Föld Termelőszövetkezettel. Az egye­sülés persze jó magyar szokás szerint felsőbb utasításra tör­tént, s a geszterédiek hol élén­kebben, hol lanyhábban, de szin­te folyamatosan berzenkedtek a rájuk erőltetett frigy ellen. Most, hogy a múlt rendszernek bevé­geztetett, látták eljönni az időt, hogy minden korábbinál erőtel­jesebben követeljék vissza az önállóságukat. Ütött az óra Bodnár Béla, a demokrata fó­rum helyi elnökhelyettese, és a szétválást előkészítő bizottság vezetője ekképp vélekedett: — Geszteréd a legnehezebb időkben is megőrizte közigazga­tási integritását, ütött az óra, meg kell szereznünk a gazdasági A. geszterédiek gondjait, felel meit röviden össze lehet foglal­ni. A legnagyobb fájdalmuk ta­lán: az ígéretek ellenére az el­múlt évtizedben a geszterédi kerületet nem hogy fejlesztették volna, de egyenesen elsor­vasztották. A falu is csak fillére­ket kapott a téesztől még a leg­eredményesebb esztendőkben is, pedig a közös gazdaság nyeresé­gének kis híján felét pontosan itt érték el. A helybéli beszélgetőtársaink példák tucatjait hozták fel ennek igazolására, a mondatok kicsen­gése mindannyiszor az volt, sok­A z a hely hatévesen a világ legrejtelme­sebb csücske volt számomra, s bár csak délután kezdődött a tanítás, már haj­nalban nem bírtam magammal az izgatottságtól. Porzik utá­nam a földút, mint mikor még hátitáskával jártam rajta, s egy üres gólyafészek is ugyanarról az ismerős póznáról bólogat. Hajdani iskolám — ki tudja, mióta — az isten háta mögött alussza Csipkerózsika-álmát. Az épület kukoricaföldektől kö­rülölelve emelkedik sárgán, méltóságteljesen. De ereszté­keit rozsda marja, dölyfét megroggyantotta az idő, min­dig tárt kapuját hiába keresem. Óriásinak hitt udvara a sze­mem láttára zsugorodik zseb- kendőnyivé. Nincs már meg a szivattyús kút sem. hiába érzem kezemben a fogantyú hideg va­sát. Lakatlan a szolgálati la­kás, s a kert, melyben mályvák meg dáliák illatoztak egykor, elvadult. Felverte a gaz. Egyet­len almafa tartja még magát, dacolva az enyészet gonosz tündérével, aki elvarázsolta a kertet, elűzte a gyermekzsivajt. A fa — mitsem törődve a más­kai jobban boldogulnának, ha a saját lábukra állnának. Ám ha nem igyekeznek, füstbe mehet a tervük. — A szövetkezetben megkez­dődött a hatalom átmentése — állította Bodnár Béla, s a kisgaz­dapárt helyi szervezetének elnöke, dr. Kovács János. — Hét kft.-t hoztak, illetv^, terveznek létrehozni, melynek vezetői, tag­jai szinte kizárólag azok, akik ma is irányító posztokon ülnek. A legjobb példa erre a nálunk működő Biogal-üzem, ahol a dolgozókat annak rendje-módja szerint máris kisemmizték, a kft.- nek csupa vezető beosztású dol­gozó lehetett csak a tagja. A dol­gozókat pedig sakkban tartják, mondván, ha Geszteréd elválik, felszámolják az üzemet, s nem lesz munkája a száz ottani dolgozónak. így aztán ők most a válást illetően várakozó állás­ponton vannak, nem mernek mondani se igent, se nemet. Balogh Géza (Következik: Visszavonha­tatlan nem) Az Ikladi Műszergyár szoros munkakapcsolatot alakított ki a Vásárosnaményi Vegyesipari Kisszövetkezettel. A betanított munkások készítette termékeket a szövetkezeti jármű szállítja Ikladra, s hozza onnan a további munkához szükséges tartozékokat toha körülményekkel, dús ter­mést hozott. Szakítok egyet a gyümölcsből, beleharapok. Férges. Hát cigányok sincse­nek ezen a vidéken, akik el­hordják? Putrijaik üresen tá- tonganak. Hová lettek az osz­tálytársak, hová tűntek az em­berek a tanyákról? Elfújta őket keze. Előbb ütött, aztán kérde­zett. Csípős körmöseire máig emlékszem, pedig hány éve már, hogy halálhírét vettük Amerikából... Belesek az ablakon: a tante­rem most bútorraktár, egérta­nya. Az üvegek kitörve, a kere­tek felfeszítve. Ugyan miféle Meghalt egy iskola a szél: a fiatalok elköltöztek, az idősebbek meghaltak. Nincs már szükség iskolára. A nyárvégi délután fülledt csendjében sorra eszembe jut­nak tanítóim: a kedves, töré­keny Etelka néni, kinek arcvo­násait elmosták az évek. Aztán jött az K apró, zömök Miklós bácsi. O kapatott rá az olva­sásra. Italos ember volt a taní­tó úr, megesett, hogy az árok­parton akadtak rá a környékbe­liek. Ilyenkor a felesége kinyi­totta az üveges szekrényt, és meséskönyvet adott a kezünk­be. Az osztályelső egész dél­után felolvasott. A harmadik tanítómnak hamar eljárt a tolvajok járhattak itt? Mintha engem loptak volna meg, bár a frissen olajozott padló nehéz szagát, a vacogós írásórák, a katedra és mártogatós toll em­lékét el nem vihették. G yermekkorom tanúja, múltam egy darab­kája pusztul e falak között. Fáj látnom az értelem bölcsőjének csöndes haldoklá­sát. Újra beleharapok az almá­ba, mely eszembe juttatta egy­kori iskolámat. Most decem­bert mutat a kalendárium. Az alma piros és hibátlan. Az a férges zöld volt. De mennyivel jobban ízlett! Sz. S. B. Kisemmizték a dolgozókat?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents