Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-14 / 11. szám
1991. január 14. Kelet-Magyarország 3 Csak a pénz szül pénzt Megyénk szinte valamennyi vállalatának, szövetkezetének tartozik valamelyik vállalat, szövetkezet, vagy intézmény. Az energiát és vizet fogyasztó állampolgárok a szolgáltató vállalatoknak, szövetkezeteknek tartoznak. Sok-sok vállalkozónak, kisiparosnak adófizetési hátraléka van. Az államnak is sokan tartoznak. ördögi kör. Szinte mindenki tartozik mindenkinek. A be nem folyt tartozást a pénzügyi szakemberek kintlévőségnek nevezik. A szerződéses fegyelem, vagy inkább a pénzügyi fegyelem igen csak meglazult. S ez rengeteg gondot okoz, főleg mostanában, az év végi mérlegek készítésének idején. A Nyíregyházi Lakásszövetkezet főikönyvelője panaszolta a minap: „A családok egy része fizetés- képtelen, vagy nem akar fizetni. Sok a kintlévőségünk. Ez is nehezíti a mérlegkészítésünket, ezért is tekintünk vissza nehéz gazdasági évre”. A megyeszékhely távhőszolgálatának jogásza az utóbbi hónapokban különösen sdkat dolgozik: egyre több lakó nem fizet a fűtésért, a meleg vízért. Leg- nagyobb építőipari vállalatunknak, a SZÁÉV-nek is sokan tartoznak. A másik építő vállalat, a KEMÉV több tíz milliós veszteség elébe nézett kora ősszel, ám „szerencséjére” a tengi- zi munkák után járó hatalmas összeget kifizették a külkereskedelmi vállalatom keresztül. így az építők mérlege a másik irányba billenhet. A legnagyobb magyar vállalatnak, a MÁV-nak is sokan tartoznak — panaszolták a záhonyi és a mátészalkai vasutasok. A további példákért talán senkinek sem kell menni a szomszédba. Kinek-kinek eszébe juthat a saját munkahelyi tapasztalata. Sajnos, több olyan vállalat és szövetkezet is van, amely azért nem tud fizetni, mert neki sem fizetnek négy-öt helyről. Ez hát az ördögi kör. A kintlévőségek itt-ott manipulálásokra kényszeríthetik a főkönyvelőket, a gazdasági igazgatóhelyetteseket. Igaz az, hogy csak pénzzel lehet igazán pénzt teremteni. A nagyobb összegű kintlévőségek akadályozzák egyebek közt az idei műszaki fejlesztéseket, a különböző beruházásokat. Sok vállalatvezető mondhatja: van pénzünk, de csak papíron, a valóságban a kintlévőségért nem adnak semmit. Mi lehet a megoldás? Rövid távon talán a pesszimistáknak van igazuk: az ifláció, az új piacgazdálkodásra való átállás miatt nem lehet gyors megoldásokat találni. Ám a szerződéses fegyelmet jó lenne máris szigorítani. S jó volna, ha a hosszabb ideje tartozókat még nagyobb kamattal, vagy más szankcióval sújtanák. (nábrádi) Ozragu, töltötl csiga Konyhakészen beesésről A súlyos, tömör tölgyfaasztalon hófehér abrosz, a vázában néhány frissen vágott fenyőág. Halvány gyertyafény, a poharakban soproni kékfrankos. S ott, az asztal közepén pedig maga a csoda: sűrű mélyvörös lében derék őzeombdarabkák, mellette meg zsírjára sütött, hideg vaddisznóoldalas. Hát valahogy így képzelném el én mondjuk a szombat esti vacsorákat. De honnan vegyek hozzá őzbordát, meg vaddisznóoldalast ...!? — Kérem, a mi boltunkból! — mondta a hét derekán egy mély férfihang a telefonba, aki nem volt más, mint Plavecz János, a vadásztársaságok megyei szövetségének vezetője. A megyei fővadász persze mit sem tudott az én ábrándos szombatjaimról, csupán azért telefonált, hogy „helyretegyen” egy, lapunkban nemrég megjelent glosszácskát. Arról volt abban szó, hogy bizony a közönséges halandó is megmegéhezik olykor egy kis vadhúsra, de sehol sem tud hozzájutni. — Két hónapja a szövetség székházában nyitottunk egy kis boltot, akinek pénze van, mindenkit szívesen látunk, hívott fel a keringőre a megyei fő vadász, s a csábításnak bizony nem tudtam ellent- állni. Az első meglepetés akkor ért, mikor megláttam a boltot. Az bizony nem volt más, mint egy kis szobácskábán egy derék hűtőláda. Az viszont tele volt minden földi jóval, özragu, vaddisznócomb, szarvasoldalas, vaddisznóoldalas, töltött csiga .. . A másik meglepetés pedig akkor ért, mikor az ártáblázatra néztem. A boltnak egyáltalán nincs szüksége reklámra, hisz még egyetlen deka hús sem romlott rájuk, ezért hát le merem írni néhány előcsomagolt termékeknek az árát. Özragu és szarvasapróhús 231 forintért, vaddisznóoldalas 119 forintért, szarvasoldalas 106 forintért kilónként. Az ; éjőesomagolt, mélyhűtött, s konyhakész adagokat a vecsési vadfeldolgozó telepről kapják, s csak mint érdekességet jegyezzük meg: a fővároson kívül sehol az országban nem kapható ilyen eledel, csak itt, Nyíregyházán. S hogy mennyi ebből a fenntartók haszna? Az árakat tekintve nem sok. De az is jól jön a szövetség költségeinek támogatásához. B. G. Hidmaradványból emlékmű A TUNYOGMATOLCSI MŰVELŐDÉSI HÁZ parkjában a voU Szamos vasúti hid maradványát emlékként állították az utókor számára. 1944-ben, amikor a németek visszavonulásra kényszerültek felrobbantották a hidat. Az új híd alapozásakor, a búvárok a folyó fenekén rátaláltak erre a vasszerkezetre. A kortörténeti erekjére az Iparművészeti Múzeum is igényt tartott, de a helyiek úgy döntöttek, hogy ennek az emléknek a községben van a helye. E. E. felv.) Kinek lesz pénze kultúrára ? Tíz pályázó - egy székért Pályázatot hirdettek a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központ igazgatói állásának betöltésére. Miért húzódik el a pályázatok értékelésének időpontja, mikorra várható a döntés? — kérdeztük Pataki Józsefet, a megyei művelődési főosztály vezetőjét. összetettebb a kérdés, hiszen nem egyszerűen csak egy személy kinevezéséről van szó — hangzott a válasz — hanem arról, ki lesz a jövőben a művelődési központ gazdája. Előbb arról fog határozni a megyei közgyűlés illetve Nyíregyháza város ön- kormányzati testületé, hogy ki vállalja el a művelődési központ működtetését. Egyeztető megbeszélés szükséges az önkormányzatok állásfoglalásáról. Addig is a tíz pályázót értesítettük, és várhatóan január második felében megszületik a döntés. Legyen a városé Nemcsak a művelődési központ, hanem más nagy kulturális intézmények sorsa, anyagi helyzete is kérdéses ezekben a napokban, önnek mi az elképzelése a színházzal, a könyvtárral és a művelődési központtal kapcsolatban? — Azt a javaslatot tettem a közgyűlésnek, hogy a művelődési központ legyen a városé. A megyei és városi könyvtárat közös megyei és városi működtetésben képzelem el, a színházat pedig a város tartsa fenn úgy, hogy mivel megyei, területi feladatai is vannak, kapjon arányosan támogatást a megyétől. Hangsúlyozom, hogy ezeket az ötleteket nem egy testület, osztály nevében, hanem magánszemélyként adtam. Mi a helyzet ugyanezekkel a személyi, intézményi kérdésekkel kapcsolatban a megyeszékhelyen? — a kérdést ß eteleltettem a Katicát. Kaktuszostól. Eredetileg csak a kaktuszt kívántam téliesíteni, de amikor már a szobámban volt a növény észrevettem, hogy bogaras. Katica bogaras. Hagytam. Miért éppen egy kaktusz ne lehetne bogaras? Stohanek szomszédnak más a véleménye. Belenyúl a kaktuszbozótba, felszisszen és elkáromkod- ja magát. — Ez szúr — közli szemrehányóan és a fájdalomtól lángvörösen. — Hát mit vár egy kaktusztól? Kézcsókot? — Ne vicceljen. Különben is. Direkte mutogatja itt nekem a kaktusza bogarát, hogy megszúrjam magamat. Megvan magáról a véleményem. — Ha megvan, el ne hagyja. De mit szól a Katicához, hát nem aranyos? — Vörös és pettyes. Maga mindig is vonzódott a vörösökhöz, csak rá ne fizessen. Nem csípem ha a szomszédom elkezd személyeskedni. Nekem a kaktusz a heppem, másnak a bélyeggyűjtés. Minden embernek van valami bogara. Stoha- neknek is. Szeret politizálni. De ha tudná milyen hülyén csinálja. Most is, hogy enyhítse a szitut, egy bárgyú rendörviccet mesél. — Mit gondol szomszéd, miért volt annyi betörés az elmúlt héten. — Nem tudom. Mondja? — Mert a szabolcsi rendőrök is a pesti hidakat őrizték. — Miért. El akarták lopni a pesti hidakat? Miután a rendőrviccen nem tudtam nevetni, Stohanek a kérdés miatt dühöng. Elmagyarázza, amit mindenki tud. A rendőrök azért őrizték a hidakat, hogy megelőzzék egy újabb taxis blokád kialakítását. Nesze neked lojalitás. Nesze neked demokrácia. Ott az erőszak a hídon. — Blokád persze nem volt, nincs és nem is lesz — mondom — következik a fogat, foggal játék. — Az meg mi? — Mindenki árat emel. A kormány a benzin árát, taxis a tarifáját, és így tovább. — Mi lesz ebből? Most mondja meg szomszéd úr, hová jutunk így. — Azt akarja, hogy jósoljak? — Azt nem akarom, de legalább azt magyarázza meg, ha már ilyen a helyzet, ha már ennyire szegények vagyunk, miért kell a kormánynak külön repülőgép 15 millió dollárért. — Már megmagyarázták. A MALÉV nagyon drágán számítja a különrepülőgé- pek díját. — De miért kell egyáltalán különrepülőgép. Én emlékszem, hogy egyszer egy gazdag ország, gazdag uralkodója menetrendszerű járattal, mintha turista lenne, úgy jijtt Magyarországra. ai mmite nem emlékszik ez lyl az ember. Még hogy egy gazdag ország, gazdag uralkodója? Kénytelen kelletlen, de kioktatom. Egy gazdag ország, gazdag uralkodója megengedheti magának, hogy szegénynek, mi több garasos- kodónak látszódjék. Viszont egy legatyásodott ország szegény diplomatája legalább a látszatra adjon. A látszat emeli az ázsiónkat, növeli a hitelünket. — Hitelünket? És ki fogja visszafizetni? Kuss mondanám, de maradok az úri modoromnál. Gorombaság helyett nézem a kaktuszt, a Katica bogarat. Megnyugtató. Másoknak is ajánlom. Seres Ernő dr.Endreffy Ildikónak, Nyíregyháza alpolgármesterének tettük fel. Megyei szerepkör — A városi önkormányzatban jelenleg inkább költségvetés-szemléletű az előkészület, személyi kérdésekkel még nem foglalkoztunk! " Most a január 14-i testületi ülésre készülünk, ahol a megyei művelődési központ és a megyei könyvtár körülményeivel 'ismerkedik az önkormányzat — színház ügyeire később térünk vissza. Az volna a jó, ha pl. a megyei művelődési központ önfenntartó lehetne, ha viszont ez lehetetlen, akkor meg fogjuk nézni, mi a tevékenység, ami re támogatást kérnek. Kulturális értékeinket őrizni szey retnénk, nem fogjuk felacK ni a kultúrát, mert átmenetileg megszorultunk. Bizonyos szempontból pedig, mint megyeszékhely, a megye kulturális életében is szeretnénk szerepet vállalni. Vajon hogyan látják saját helyzetüket az illetékesek, milyen sors vár rájuk? — kérdeztük Nagy Miklóst, a megyei művelődési központ megbízott igazgatóját. Közönség őfelsége — A leginkább talán arra a meggondolásra hajlik dolgozóink többsége, hogy a közös működtetést tudnánk elképzelni. Viszont, ha a szakmai szempontokat nézzük, tevékenységünkkel részben Nyíregyháza város lakosságát szolgáljuk. Ha azonban a város lesz a működtető, a megyének hiányozna az a kicsi rész, amit eddig felváírattunk. pL az amatőr művészeti mozgalom területéin. Az azt igaz, mi nemi azt tekintjük fis kérdésnek, hová, kihez tar- tozunk, hanem azt, hogy dolgozni szeretnénk a közönség megelégedésére. Ám ehhez magunkat eltartani nem tudjuk, az teljesen kizárt. Pedig elég szép volt más intézményekhez viszonyítva a bevételünk: tavaly 15 millió volt a saját „termelés” és 15 milliót hozott a nyomdánk. Állami támogatásként ugyanakkor 46 milliót kaptunk. Megtudtuk még: a tíz jelentkező között a művelődési központ népművelői közül is nyújtottak be pályázatot, és több érdeklődő akadt a megyén kívülről is. B. E. T udja, van nálunk egy nagy baj. Nehezen fogjuk fel a legelemibb dolgot, mármint azt, még csak a cipőt, a zoknit vettük le, a régi ruha még rajtunk van, bár igen rosszul érezzük benne magunkat. S még csak most vétettünk méretet az új ruháról, most próbáljuk kigondolni, milyen is legyen a fazon; svéd, svájci, angol, német, spanyol, amerikai __ Csipegetjük az új viseletdivatot, ami nem baj, de arra nem gondolunk, mi csak a magunk ruhájában érezhetjük igazán jól magunkat. Legyen hát az új ruhánk nemzetközileg divatos, több divatirányzatot is ötvöző, de mindenképpen legyen magyar, különben nem fogjuk jól érezni magunkat benne... Az okoskodás talán túlságosan is képletes, de aligha kell sok fantázia hozzá, hogy megértsük. A divat nyelvén megfogalmazott észrevétel, sok valóságot tartalmaz. Már kiléptünk, vagy legalábbis kezdünk kilépni a régi — szovjet divat szerinti — ruhánkból, de ez nem megy egykönnyen, még a régit is viselnünk kell kényszerűségből, mert nincs kész, nem lehet kész ilyen hamar az új ruhánk. Ráadásul, nem is mindenben tudjuk eldönteni, milyen anyag lenne a kedvűnkre való, milyen fazon felelne meg a legjobban az ízlésünknek és persze a pénztárcánknak. Ebből a felemás helyzetből adódnak aztán a félreértéseink, idegeskedésünk, türelmetlenségünk, rossz kedvünk. Az egyik ismerősöm jött haza több hónapos amerikai útjáról. Azt hittem már aligha lehet újat mondani e csodavilágról. Tévedtem. Nem a technikává tudomány, a felhőkarcolók, az elektronizált ,«onyhák és egyebek legújabb változatait ecsetelte. Azt mondta: megfigyelte, az emberek a szóval is ésszerűbben bánnak, mint mi. Kiszámította, hogy körülbelül ötszáz szót használnak, e szókincs birtokában rövid, lényegre törő mondatokkal tárgyalnak az üzleti életben éppúgy, mint az egyetemi vizsgán, vagy a baráti társaságban. Az üresjárat, ismétlés, a fecsegés nem él meg Amerikában, mert feleslegesen terheli a másikat, érdektelenséget, unalmat szül. Érdemes eltöprengeni a dolgon. Az idővel való állandó és soha be nem fejezhető verseayMástaa az amerikaiak *Mgta**l- ták a lefiitiMh, áa mindé* *M*da~ vet te. Ke & 1 nirjí niHfci tett at — éwei LsansBwwmn és as wegé* hmvmdbtÉrr.: axnte <ssy percig: ae* gpmfislijdk. fhuey — n «« »» »» •— ma tóm a^n^DOofflH. Setenehihíik esggimte- tatet 9k. ■ soe a bele**»tettek» g*dagságba, egy tejhat világba, mi pedig rpprai kilépőben vagyunk a régi kopott, kinőtt ruhából, de még nem készült el az új ruhánk. Ehhez a modorunkat, a beszédstílusunkat is meg kell majd újítani. De úgy, hogy azért megértsük egymást. Páll Géza SZERKESZTŐI oooooooo tm
