Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
1991. január 12, A HÉTVÉGI MELLÉKLETE 7 Másképpen lesz végre? Szellemi önvédelem K iszabadult a szellem a palackból, ami nem baj. Sokáig a jó szellem is a palackban kényszerült lakni és a rossz is. Most a hazai és nemzetközi nyitottságnak megfelelően a kényszerű bezártságából végre kiszabadult a szellem, itt röpköd a fejünk fölött, a vállunkra ül, nógat bennünket, tévé elé kényszerít, könyvet ad a kezünkbe, moziba küld... Még akkor is, ha mi nem is mindig akarjuk ezt a jótéteményt. Velünk él, velünk lélegzik és nincs olyan erő, amely kordában tudná tartani. Azaz, már nincs tiltó, őt a palackba parancsoló cenzúra, így nincs más hátra, mint jómagunknak kell a jó ízlés, a mértéktartás, a tartalmas válogatás jegyében e cenzori teendőket ellátni. Ránkzúdult a nagy szellemi böjt után a magyar és nemzetközi szellemi piac megannyi termése — film, könyv, tévéműsor, millióféle szórakoztató magazin, poszter, kazetta, lemez — s olykor talán válogatás nélkül merítünk a nagy kínálatból. ízlésünk és pénztárcánk szerint. Mi ebben a rossz? — kérdezhetnénk. Mindig is úgy volt, hogy a hivatalos irányzatok, cenzori és egyéb intelmek mellett — olykor azokkal ellentétben — kinek-kinek kialakult egy belső igénye, amin felmérte az őt érő hatásokat és annak megfelelően válogatott. A mostani bőség azonban zavarba hozza az embert, azokat is, akik rendelkeznek azzal a képességgel, adottsággal, hogy különbséget tudnak tenni érték és értéktelen között. Olykor még ők sem mentesek a szellemi kártevésektől, mert a giccs, az értékek ruhájában tetszeleg előttünk. És sokan a modernségnek, olykor a sznobságnak hódolva nem, vagy későn veszik észre, hogy az ízlést, a lelket, a belső békét felborzoló „müvek” fogyasztása kezdi eldeformálni, vagy legalábbis meg-megrezdíti egészséges és eddig jól működő reflexeiket. Nem az a baj velük, hogy a szabadversenyben érték és értéktelen közös gyékényen kínálja magát. A lehangoló és elgondolkoztató az, hogy rohanó, zaklatott apró kapaszkodókra építő világunkban nem mindig érzékeljük: nemcsak a természeti környezet tartogat veszélyeket számunkra, hanem a szellemi környezet is. Nem gondolom, hogy a halódó, pénztelenséggel, az életképesség minimumával küszködő művelődési intézményekre kellene bíznunk egyedül az egyéni „védelmet”. E z még ideális körülmények között is esetleges. De munkál bennem a félelem, ha idejekorán nem szelektálunk; nem védjük magunkat a szellemi kártétel ellen, tartós sebeket kaphatunk, amiből nehezen gyógyul ki az ember. Másképpen kellene hát művelődnünk, szórakoznunk, módjával bánni a szellemi kínálat csipegetésével. Az ízetlent, a rosszat ne röstelljük arrébb tolni az asztalon... Újkori népvándorlás S okféle híresztelés, talán túl korai aggodalmak is szárnyra keltek arról, mi lesz, ha a Szovjetunióban az elképzelések szerint szabaddá teszik az állampolgárok kiutazását és elkezdődik egy újkori népvándorlás. Valószínű, hogy a különféle prognózisokban több a kitaláció, a mesterséges izgalomkeltés, mint a valóságban bekövetkező turista-, vagy menekülthullám okozta veszély. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a megyében élők hamar felkapják a fejüket, ha ezeket a híreket, jóslatokat hallják. Még nemrég tapasztalhatták a kishatármenti forgalom káros mellékhatásait, a kifosztott áruházakat, a gépkocsi-parkolóhelyek áldatlan állapotát, a lépten-nyomon felbukkanó KGST-piaco- kat, utcai árusokat. S még sorolhatnánk a vasútállomások — persze nemcsak ezért — felborult rendjét, nyugalmát, az itt éjszakázok által kiváltott tűrhetetlen állapotokat. Az egyik szemünk — valljuk be — örült, amikor a szovjet oldalon korlátozták — illetve megszüntették a kishatármenti átjövetelt — másrészt viszont szomorúsággal is fogadtuk az intézkedést, mert a határon túli magyarok, rokonok, barátok ritkábban jöhetnek hozzánk. Lehet-e valami módon másképpen felkészülni megyénknek az előbb-utóbb bekövetkező szabad turistaáramlásra, vagy marad minden a régiben? Néhány napja lapunk hasábjain is szó volt erről, Záhony, Kisvárda és Nyíregyháza polgármesterei nyilatkoztak arról, milyen reményekkel, vagy éppen reménytelenséggel várják a határok megnyitását. Megoszlottak a vélemények, s ebben nincs semmi kivetni való, hisz pozitív és negatív hatásokat tartogat az ország, annak keleti előszobája, megyénk számára az ugrásszerűen megszaporodó vendégsereg. Valóban vendégek lesznek-e, akik szétnéznek, ne adj isten, ha lesz egy kis pénzük, bevásárolnak, túladnak az általuk hozott holmikon és szépen hazamennek, vagy menekültként kívánnak ittmaradni, netán továbbmenni. Ezt a hatalmas terhelést előrelátható, megyénk nem bírja majd elviselni. S bár a két dolgot — a menekült-ügyet és turizmust — külön kell választani és kezelni —, mind a két ügy, amikor eljön az ideje, kormányszíntű, országos intézkedéseket kíván. DE nem akkor, amikor a kert alatt gyűl majd az érkező tömeg és a pániktól nem tudunk mit kezdeni velük. I gaz, van most az országnak ezen kívül is tennivalója, de ha nem készülünk fel időben, hiába szeretnénk, vagy képzeljük, hogy másképpen lesz végre, esetleg ismétlődni fog az eddigi, ami sem az érkezőknek, sem az ittélőknek nem jó. Márpedig ez egy újkori népvándorlás, sokkoló hatású lehet számunkra, ami ellen sok mindent tehetünk. Egyet nem. Aligha tudjuk megakadályozni... Páii Géza II Kelet Magyarország Tihanyi kilátások Történelmet tarol a szikla Tucatnyi újságcikk, tudományos publikáció, fotó örökíti meg Tihany egyik nevezetességét, a félsziget északi-északkeleti részén található remete-barlangokat vagy barátlakásokat. Szerencsére — mondhatnánk —, mert Közép- Európa legnagyobb, és aránylag épségben megmaradt XI. századi remete telepét a pusztulás veszélye fenyegeti. A vulkanikus kőzetbe vájt barlangokat eddig több sziklaomlás ritkította, legutóbb 1952-ben a remetetelepből mindössze négy cellacsoport maradt érintetlen a természeti beavatkozástól. A múlt században Römer Flóris és Cholnoky Jenő végzett kutatásokat a területen, majd 1980—85 között dr. Uzsoki András régész tárt fel addig nem ismert részleteket. Ekkor bukkantak rá a barlangkápolnában egy oltárkép nyomaira, megvizsgálták a tufapadozatba vájt sírgödröket, s III. Béla alatt vert, a XII. század utolsó harmadában forgalomban lévő pénzleletet találtak. A további munkálatok azonban különböző okok — mindenekelőtt pénzhiány — miatt nem folytatódtak, így a páratlan történelmi értékű leletet a látogatók elől is el kellett zárni. Mindhiába, mert az utóbbi időben akadtak, akik „besegítettek" a természetnek, s az aládúcolást szolgáló bányafákat kibontották, s ledobálták a hegyoldalon. Még az életveszélyt jelző táblát is eltüntették. Úgy tűnik hát, hogy az 1954- ben természetvédelmi területté nyilvánítás, amely magában foglalja a régészeti védettséget is, Tihanyban ezen a részén hatályát vesztette. Pedig dr. Uzsoki András dokumentálni tudja, hogy lelkes és hozzáértő szakemberek várnak ugrásra készen, kidolgozott „válságtervekkel” a fiókjukban a barátlakások megmentésére, és a további kutatásokra. Hiszen például a nagy mennyiségű leomlott törmeléket eddig azért nem vizsgálták át, mert a megbolyga- tással sok tonnányi szikla lezuhanását idézhetnék elő. S ez beláthatatlan következményekkel járna nemcsak a barátlakásokra nézve. A szakemberek sürgetésére a Balatoni Intéző Bizottság tanácskozásra hívta mindazokat az intézményeket, akik érintettek a remetetelep és a Tihanyi-félsziget többi, ugyancsak vészhelyzetben lévő nevezetességeinek megmentésében. A sok hasznos ötlethez azonban nem akadt igazi mecénás. Pedig sürgős segítségre szorulnak az időközben elkezdett restaurálás mellett is az apátsági templom, a barátlakásokhoz közeli bronzkori, kora-vaskori földvár, az Árpád-kori templomromok is. Felvetődött egy alapítvány létrehozásának gondolata, amelyben álla- 1 mi, egyházi, idegenforgalmi szer- j vezetek is részt kérhetnének. A j magyar történelem e szinte fel- j becsülhetetlen jelentőségű rekvi- j zítumai azt is megérdemelnék, hogy ] a nyugat-európai országokból felkínált támogatások egy töredékét j erre a célra igényeljük. Tihanyban évente 3—4 millió ■ ember fordul meg, 1989-ben csak a révnél 630 ezer gépkocsit regisztráltak. Ki tudja, marad-e még látnivaló a következő millióknak. Magyar hajókat választott Cousteau kapitány a Dunát kutatja — Akar beszélni Cousteau kapitánnyal? — hangzik a telefonban dr. Halázs Rudolfnak, a bajai vízügy műszaki igazgatójának kérdése. Szinte nem hiszek a fülemnek, de pillanatok alatt a Sugovica-parton termek. Az idén 80 esztendős Jacques- Yves Cousteau-nak köszönheti az emberiség, hogy megismerhette a tenger mélyének varázsos világát. Az első, sűrített levegővel működő könnyűbúvár-felszerelést ugyanis ő tervezte meg 1943-ban, később pedig résztvett a búvárhajók kifejlesztésében is. Miután a haditengerészet kötelékéből korvettkapitányi rangban kivált, az aknaszedőből átalakított kutatóhajón, a Calypsón számos expedíciót vezetett. Egy ilyen út során merültek le például a könnyűbúvárok először a déli sarkvidék jege alá. — Bizonyára a pihenését megszervezni jönn Bajára, kapitányúr- vélekedtem, amikor bemutattak a rangos vendégnek. — Szó sincs pihenésről — válaszolta mosolyogva Cousteau kapitány. Régi álmom a világ nagy Jacques-Yves COUSTEAU tengerkutató, tengerésztiszt, az aqualung rendszerű búvárberendezés feltalálója (született 1910-ben). A sekély merülésű kutatási módszer egyik megalapítójaként 1963 óta sok expedíció szervezője és vezetője. 1957 óta a monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatója. Leghíresebb filmje „A csend világa”, amely 1955-ben készült. folyóinak kutatása. A Nílus és az Duna következik. A helikopteres Amazonas után most Európában megfigyelések szerint a gemenci folytatom. S így természetesen a ártér rengeteg érdekességet kínál, ezért itt kezdjük a fél-háromnegyed évre tervezett munkát, j Vizsgáljuk az ember és a természet együttélésének évszázados harmóniáját, a különböző műtárgyaknak a környezetre gyakorolt hatását, a víz tisztaságát, a kör- ' nyék flóráját és faunáját. — Vendégünk megszemlélte az igazgatóság hajóparkját, és ala- l posan megegzamináltatta a kapitányokat — mondja dr. Szenti János vízügyi igazgató. Előzőleg több más országból is kért ajánlatokat, majd kiküldöttjei a helyszínen is megvizsgálták a német, osztrák, bolgár és magyar hajózási társaságok pályázatait. Végül úgy döntött, hogy a mi Jégtörő Xl-ünket, illetve a környéken folytatandó kutatásokhoz a kisebb Kitűző IV- et veszi igénybe, Kiss Ferenc és Mező Ferenc kapitányokkal egye temben. Nagy megtiszteltetés egy ilyen nemzetközi programban résztvenni, és miután a kutatásokat a Cousteau-alapítvány finanszírozza, a magyar államnak ko moly anyagi bevételt jelent. G. Z. I Sárándi József: HÁTHA V&taftoztnm Kíszoigáttatatti vagyaik mint nemkívmaitiss macskaítoffvik Gazdájmpuszttí3!nv,:myf?a f&tíHifcvái&möeitmk akár ^ezmltóttr azarmcajkteit tettem Esetleg elföldetódft&tíéik ha nem lennék tehe&ám Ám nem sikerülhet olyannak eltűntetnie látszatlétét ki nem tisztázta holta előtt önnön rejtjeles kilétét Várakozom tehát Rád és senki másra Hátha közös gyermekünk lesz válasz negatív varázsra Az 1860—70-es években megjelent Archeológiái Közleményekben publikált ábrázolás. J. F. NYÍRSÉGI TÁJ. (Krutilla József grafikája)
