Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-10 / 289. szám

1990. december 10. Kelet-Magyarorsrag 3 Itt a11-277! Válaszol Bodnár István újságíró Űj vezér az Alkaloidában Nem szeletelik fel a retortát — Nem nekem kell a legokosabb műszakinak és közgazda­ságinak lenni, aki egyformán ért a közgazdaságtanhoz és a vegyiparhoz. A vállalat men edzselése a feladatom. Straté­giai kérdéseknél a döntés előkészítésbe helyetteseimet és a megfelelő szakágazati vezetőket is bevonom, de ez nem jelenthet halogató taktikát és a felelősséget is vállalni fo­gom. Ugyanakkor minden beosztott vezetőnek a felelősség mellett a területét érintő döntési jogkört is megadom — kezdte a beszélgetést Dupcsák László, a tiszavasvári Al­kaloida Vegyészeti Gyár igazgatója, akinek ebben a be­osztásban az első munkanapja egybeesett 47. születésnap­jával. Bár még csak néhány hó­nap telt el az idei tanévből, és még a félévi bizonyítvány is kérdőjel, érthetően a leg­több szülőt már a továbbta­nulás foglalkoztatja. A hoz­zám intézett kérdések jó ré­sze erre vonatkoznak. Néhány felvetésnek viszont úgy ér­zem, részletesebben kell utá­najárni, s ezekre a későbbiek során visszatérek. Mezey Agnes az iránt érdek­lődött, hogy milyen felvételi előkészítő tanfolyamok indul­nak a Bessenyei György Ta­nárképző Főiskolán, és lehet-e még például angol tanfolyamra jelentkezni? A főiskolától megtudtuk, hogy angol nyelvből, bioló­giából, fizikából, földrajzból, magyarból, matematikából, testnevelésből, gyors- és gép­írásból (ez utóbbi levelező úton) és tanító—magyar szak­ra tartanak felvételizők szá­mára előkészítőket. A tanfo­lyamok egyébként már meg­kezdődtek, de még be lehet kapcsolódni a tanulásba. Az előkészítők április végéig, május elejéig tartanak. Karnei Bélánét szintén ha­sonló gondok foglalkoztatják Lánya negyedikes gimnazista, ezért arra kíváncsi, milyen új szakpárosítások indulnak a ta­nárképző főiskolán. A tanárképző főiskolán az új tanévben több új szakpár indul. így például a követ­kező tanévben lesz angol— francia, angol—német, és an­gol-orosz szak. A kémia- fizika és az ének—zene—nép­zene szakpárosítás is újdon­ságnak számít. Egy másik anyuka — mióta újságunkban olvasta, hogy a DOTE Egészségügyi Főiskolai Karán egészségügyi ügyvitel- szervezői szak indul —. azt szeretné tudni, milyen eséllyel tehet ide jelentkezni? Válaszolnám rögtön, hogy természetesen a jó tanuló na­gyobb eséllyel, de tudom, ez­zel mindenki tisztában van. Felvételi tantárgy viszont a biológia és matematika, és támpontot adhat az esélyek­hez, hogy húsz jelentkezőt vesznek majd fel az új szakra. Mátészalkáról küldölt levelet az egyik szülő, akinek a gyer­meke a Zalka Máté Általános Iskolába jár. Mint Írja, sok gyermek szükségtantermekben tanul, ezért szeretnék tudni, mikor adják át végre az iskola új tantermeit? Nos. a Mátészalkai Polgár- mesteri Hivataltól megtud­tuk, már nem kell sokáig várni, ősztől tizenkét új- kor­szerű tanteremmel bővül az iskola, az építkezések, mint látható, biztatóan folynak. Az újjáépített intézményben egyébként egy modern torna­terem is a tanulók rendelke­zésére áll majd. Az a hír járja Kisvárdán, hogy megszűnik a ének-zenei szakosítás a Kodály Zoltán Általános Iskolában. Igaz-e? — kérdezi Baráth Károly. Valóban szó van erről — tájékoztattak a Kisvárdai Polgármesteri Hivatalban. Mivel csökken az érdeklődés az ének-zene iránt, szeretnék, ha angol nyelvű szakosítása lenne az iskola. Ha a minisz­térium is áldását adja a vál­toztatásra, jövőre már meg­kezdenék az angol oktatást és fokozatosan szűnne meg az ének-zene tagozat. Közeledik« a téli szünet. B. Lászlónét az érdekli, hogy a szünidő alatt szerveznek-e nap­közis ügyeletet az általános is­kolákban, hiszen neki dolgoz­nia kell, és nem tudja majd másodikos gyerekét kire hagy­ni. Felhívtunk néhány nyír­egyházi általános iskolát (2- es, 13-as, 17-es), ahol el­mondták, hogy kellő számú jelentkező esetén, ami álta­lában kb. 10 gyermeket je­lent. lesz napközi. Egyébként az ilyen igényeket épp a na­pokban mérik fel az iskolák­ban. Kisvárdáról Tóth Józsefné kellemesebb ügyben telefonált. Városunkban jól bevált gya­korlat, hogy minden télen van valahol jégpálya. Lesz-e az idén? — kérdezi. Lesz — tudtuk meg a pol­gármesteri hivatalban. A Mártírok utcai 5-.öa és a Sár­vári Endre úti 4-es iskolában — ha az idő is engedi — ké­szítenek majd korcsolyázásra alkalmas jégpályát. Egy szakoly! olvasónk az Iránt érdeklődött, hogy mi lett a tanácstitkár jogsértő határo­zatával. amelyben a helyi álta­lános iskola Igazgatóját arra kötelezte, hogy változtassa meg néhány diáki magatartási le­gyét. A megjelent cikkünk után sok minden történt. A me­gyei tanács illetékesei például egyetértettek a tanácstitkár döntésével mindaddig, amíg az ügyészségi óvást meg nem kapták. Ezután megsemmisí­tették a korábbi határozatu­kat és természetesen a ta­nácstitkárét is. aki egyébként nyugdíjba ment. A megye talán legnagyobb, 2150 dolgozót foglalkoztató, és közel ötmilliárdos árbe­vételt produkáló vállalatá­nál a privatizáció felgyorsí­tásával bízta meg a vállala­ti tanács az új első számú vezetőt. Az Alkaloida kezde­ményezése nélkül is megsza­porodtak külföldről a jelent­kezők az elmúlt hónapokban, akik tőkével lépnének be a megalakítandó részvénytár­saságba. Egyben marad agyár A vállalat elképzelése, hogy a gyárat nem szabdal­ja fel, hanem egyben tartja és a külföldi tőke a leendő rt.-ben csak 49 százalékos tulajdonosi részig terjedhet, az eddig lefolytatott külföl­di tárgyalásokról szóló be­számolót és a leendő part­nerek szándéknyilatkozatát ebben a hónapban nyújtják be a Vagyonügynökséghez. Dupcsák László a beszél­getés elején a városhoz kötő­dő kapcsolatot elemzi. A vá­ros nem létezhetne az Alka­loida, a vállalat a város nél­kül elv alapján társadalmi munkával és anyagi eszkö­zökkel segítették a várossá válást. A jelenleg épülő sportcsarnok beruházásához 20 millióval járultak hozzá, ha az anyagiak engedik ezt jövőre még tízzel megnöve­lik. Egy nagy összegű alapít­ványt fognak tenni a város egészségügyi, szociális, ifjú­sági és sport gondjai enyhí­tésére, amely kamatainak felhasználásáról egy kurató­rium dönt. A környezetvédelmi gondok megoldása miatt nem köny- nyű örökséget kapott az új igazgató. A gyár melletti környezetszennyező gödrök ártalmatlanítása, megsemmi­sítése már meghaladja az Alkaloida erejét, ehhez váro­si segítség és a szakminisz­térium támogatása szüksé­ges. A hulladékok egy részét két égetőberendezésükben, különböző oldószerek égeté­sét hatósági engedéllyel a gyári kazánban semmisíte­nek meg, utóbbival energiát nyernek. Egy nagy kapacitá­sú hulladékégetőre adtak be pályázatot, de eddig erre még nem kaptak választ. Azt már a helyiek is belátták, hogy a gyárat néhány kilo­méterrel arrébb telepíteni nem lehet, az embereknek együtt kell élni az Alkaloi­dával, és támogatni a gyár, valamint az önkormányzat törekvéseit a környezetvé­delmi gondok megoldásában. Piacváltás zökkenő nélkül A gazdálkodásra áttérve az igazgató a gyár speciális helyzetét érzékeltetve el­mondja: a rubelexport visz- szafogásából hátrányuk nem származott. Magyar—szovjet agrokémiai szerződés alap­ján 28—30 millió rubeles ex­portot teljesítettek, keleti szomszédaiknak kisebb meny- nyiségben gyógyszert, na­gyobb tételben növényvédő szert szállítottak. Számukra a dollárelszámolásra való át­térés szintén nem okoz hát­rányt. A szovjet felekkel a jövő évi szállításokról már tárgyaltak, sőt túl vannak a megegyezésen is, bár az aláírt szerződések még nin­csenek a kezükben. Az ál­lamközi és a magánjogi szer­ződésen túl alapanyagokat kapnak a Szovjetunióból, cse­rébe vegyipari berendezése­ket és lakásfelszerelési cik­keket küldenek ki, amely megfelelő hasznot hoz a vál­lalatnak. Ezen kívül a tőkés exportjuk idén eléri a 30 millió dollárt. Valamennyi termékcsoportjuk kedvező helyet foglal el a világpia­con. Megnyugtató fizetőképesség — Egy-két éven belül je­lentős struktúraváltozást nem hajtunk végre — ma­gyarázza az igazgató. — To­vábbra is alapvetően jelenle­gi termékszerkezetünk ma­rad, morfint és származéka­it, gyógyszer-hatóanyagokat és a kiszerelt gyógyszereket, valamint növényvédő szere­ket fogunk gyártani. A jelen­tős licencpartnereink meg­maradnak, némelyikükkel már 20 éves a kapcsolatunk. Viszont hiába vannak kuta­tási eredményeink, tőkehi­ány miatt nehezen tudunk új terméket piacra dobni. Eh­hez technológiai korszerűsí­tés is szükséges. Attól sem riadunk vissza, hogy gazda­ságtalan, környezetszennye­ző technológiákat leállít­sunk, Elmúlt évi és idei bér­politikánkkal elértük, hogy keresnek bennünket a jó szakemberek, akiket helyben le tudunk telepíteni. Az igazgató nem tagadja, mint minden vállalatnál, az Alkaloidánál is voltak likvi­ditási gondok, de a gyár nincs eladósodva. A 196 ezer forintos évi átlagkereset alapján pedig a megye leg­jobbjai közé tartoznak. A gyár meghatározó szerepet tölt be Tiszavasvári és kör­nyéke foglalkoztatás-politi­kájában. A privatizációs el­képzelések ismertetése után az emberek megnyugodtak, hiszen nem lesz létszámle­építés. A termékek minőségi követelményei szigorodnak, ezért az Alkaloida dolgozói­nak a minőségbiztosítási rendszerben kell gondolkod­niuk, amellyel még stabilabb lesz a hazai és a világpia­con is a gyár helyzete. Máthé Csaba Megvagyunk mm i újság? Hogy vagy? nnt — vetjük oda és en­gedjük el a fülünk mellett a kérdést nap mint nap. A válaszra alig figye­lünk. Látja, a kérdezett, megvan, szalad a dolga után. Kösz, én is megva­gyok, én is szaladok. Aztán olyasmi történik — baj, betegség —, ami addig valahogy csak másokkal fordult elő. S egyszerre szembesülünk a közismert, de megélni gyötrelmes ténnyel: én, mint a világon minden ember, megismétel­hetetlen, így egyetlen va­gyok ugyan — mégis olyan gyorsan feledhető és pótol­ható. S egyszerre felértékelő­dik a korábbi, szokványos „hogy vagy?” Akkor is, ha a kérdést csupán barátsá­gos gesztusnak szánták Hát még ha igazi érdeklődés, együttérzés, sőt — ilyen is van természetesen — .segí- teniakarás csendül ki belő­le. Az embernek kedve tá­mad őszintén válaszolni az addig szinte köszönésszám­ba menő kérdésre: hogy vagy? Mit csinálsz mosta­nában? Például csodára varok. Arra, hogy elkezd visszafe­lé peregni a film. A hideg- rideg december átfordul a mögöttünk hagyott őszbe, majd a már szintén tova­tűnt nyárba. S máris jelen — nem pedig dermedt múlt — lesz a reményekkel ter­hes május. Amikor még minden előttünk áll, még minden lehetséges. „Azt a hegyet a zsebkendőmnek Is, négy sarkában is elhoir- dom ...” Odakinn áldott eső áztatja az akkor még gaz­dag termést ígérő földeket. A két karom tele frisseit vágott, víztől csöpögő, tö­mött, sötétlila fürtöket bon­togató orgonaágakkal. Majd „mint egy hűvös hullám, a kétszerkettő jó­zansága hull rám". Életünk filmje nem vágható, át nem szerkeszthető. Hiába csal­nánk a világot vagy önma­gunkat — utólag el nem ve­hetünk, hozzá nem tehetünk semmit. S ez a film csak egy irányban pereg. Kö­nyörtelenül előre. j^ecember van, nem MM pedig május. Pár hét, és elkezdődik a huszadik század utolsó év­tizede. Ne találgassuk majd, mit hoz. Csak csönd­ben reménykedjünk. Ha már nincsenek csodák. GBncsi Mária Naprakész a BANKMASTER Mától naprakész számla­kimutatással rendelkeznek azok az ügyfelek — az ön- kormányzati szervek, vállal­kozók, kft.-k, rt.-k és a tár­sadalmi szervezetek —, ame­lyek az OTP megyei igazga­tóságával állnak kapcsolat­ban. A pénzintézet hétfőtől átáll a BANKMASTER szá­mítógépes rendszerre. A vi­lágban 300 nagy bank dolgo­zik ezzel a módszerrel, mos­tantól a nyíregyházi OTP ön- kormányzati és vállalkozási osztálya is. Képünk a számí­tógépes átállás előkészítési adatrögzítési munkáiról ké­szült. (Elek Emil felvétele) SZERKESZTŐI oooooooo m A térítő A hölgy kitartó. Megál­lít, utánam szól, férfitár­saim irigykedve ugratnak: ez igen. A hölgy fél évti­zede még kislány volt, de már akkor is megállított, utánam szólt... És ami­kor megálltam, beszélt, beszélt. Az évek fölöttem sem röppentek el nyomta­lanul. Akkor még türel­metlenebb voltam, és na­gyobb erőfeszítésembe ke­rült meghallgatni mon­dandóját. Most inkább be­letörődöm, bár befejezni így sincs módja. Szemem­ben egyszerűen feloldha­tatlan az ellentmondás: egy jobb sorsra érdemes no szájából papírízű, „fel­mondott” bölcsességek. Nem hagy nyugton az ér­zés: ugyanezt ismétli más­nak is, akit alkalmasnak talál a megtérésre. A hölgy ugyanis egy vallási csoportosulás tagja. Mesterkéltsége ellenére ott van a szemében a jóaka­rat tüze, és el is hiszem, hogy ö komolyan gondol­ja, amit mond. Nincs két­sége afelől, ha elfogadnám nézeteit, boldogabb ember volnék. Emlékszem-e rá — kérdezte, amikor a na­pokban megszólalt a há­tam mögött. Tüzetesen megnéztem, és szégyenkez­ve vallottam be: nem. Ez a tény igazolja egyrészt az eltelt éveket, másrészt pedig azt, hogy már ek­kor sem ragadt meg ben­nem mondanivalója. Talán nem volt eléggé fontos? Vajon most az-e? Amire a választ keresi hit­társaival együtt, nagyon is fontos volt akkor is és most is. Napjainkban még inkább tele van a világ nyomasztó problé­mával, és a rossz emberek rossz csekedetetei is sza­porodtak. Bölcsességeket, és régebben kiforrott igaz­ságokat segítségül hívni helyes emberi reakció. A keresztény erkölcs a múlt rendszerben is fogódzó maradt, mert a szocialis­tának nevezettről az ideo­lógusai is bizonytalanul állították érvényét. Divat volt ateizmust hangoztat­ni. az elmúlt hónapokban viszont tömegesen kerül­tek vissza a falakra a fe­születek. Vajon azért kerültem-e csinos „hittérítőm” figyel­mének középpontjába, mert azt gondolta, hogy „akkor” a rendszer kívá­nalmai miatt nem mond­tam igent, ő tudja. Azt a régi-régi nyári délutánt követően, amxkor úgyszin­tén a telkemre akart be­szélni, ugyancsak írtam egy jegyzetet, és eléggé erőteljesen utasítottam el. Ma csak kitérek. A bro­súrát, amit a kezembe adott, türelmesen végig­böngésztem. Szép kivite­lű, jól szerkesztett. Ahogy olvasom, a nagyvilágban igen népes a táboruk. Sok beszámolóból az derül ki, hogy irgalmas tevékenysé­gük nyomán enyhültek az emberek gondjai. Akad­nak olyanok is, amelyek nem férnek össze az én nézeteimmel. Nem tudom, hogy a többi ember is ilyen hatá­rozottan tér-e ki, mint én, nyilván akad, aki igent mond. Ha nekik vigaszt nyújt az én utcai megszó­lnám társasága, nyújtson. Bár... Attól tartok, hogy az én türelmemet nem osztják azok a kereszté­nyek, akiknek nyájából emezek különváltak. Esik Sándor I

Next

/
Thumbnails
Contents