Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-10 / 289. szám
4 Kelet-Magyaromig 1990. december 10. Vita a nemzetiségekről A kisebbségek jogaiért Lehet-e békében különböző nemzetiségűeknek, kisebbségi csoportoknak egymás mellett élni? S a létrehozott áhított „béke" vajon menynyire lehet igazságos? Vagy csak örök törekvés, álom marad? — ezekről a kérdésekről vitatkoztak az érdeklődők vasárnap délután Nyíregyházán a Polgármesteri Hivatal dísztermében. Az egyik meghívott vendég volt dr. Mikecz Tamás kül- ügyminisztériumi főosztály- vezető, aki szerint nemzetiségi problémákat valójában soha nem lehet megoldani. Az adott szituációkban mindig más-más eszközt kell alkalmazni. Elmondta. hogy nemzetközi szervezetekkel folynak most tárgyálások, ahol egy egyezményben fogalmaznák meg az általános jogokat. Ezentúl kollektív jogok is kellenének. melynek segítségével a nemzetiségiek saját kultúrájukat, nyelvüket tovább feljeszthetnék. Visinszkij Gleb debreceni alkonzul úgy ítéli meg, hogy a kisebbségek bizonyos szempontból jól járnak, hiszen két szellemi forrásból is táplálkozhatnak: ahol él. és az anyanemzethez való kötődés. Szeretné, ha a Szovjetuniót jobban megismernék az itteni emberek. Egyébként az a véleménye, hogy kevés ismerettel rendelkezünk a Kárpátalján élő emberek kulturális életéről, művészetéről, magyarságáról. Amit egy hallgató igyekezett cáfolni, hiszen eddig alig lehetett átjutni a határon, s így nem volt lehetőségünk megismerni egymást. Az alkonzul a hangnemen igazított, de az állítását nem vonta vissza. A Külügyrpinisztóriurn képviselője — a kapcsolatok területén — mindenképpen jónak ítélte meg a Szovjetunióban élő magyarság helyzetét, Romániával kapcsolatban már sokkal pesszimistább. egyelőre nem látnak perspektívát. A Romániából menekültek egyesületének vezetője szomorúan jegyezte meg, hogy ők kint is kisebbségnek számítottak és itt is azoknak tekintik őket. Szó volt még a Szovjetunióban bevezetendő világútlevél várható hatásairól. Visinszkij Gleb alkonzul megjegyezte, hogy eddig a szemükre vetették országuk zártságát, most pedig a nyitottságot kifogásolják. Egyébként leginkább attól tart, hogy elsősorban az értelmiségiek, a szakképzett emberek hagyják el az országot, mert őket a világ is szívesen fogadja. A megyei menekültügyi hivatal munkatársa szerint az ezzel járó problémákat meg tudják majd oldani. — Az igazsághoz az is hozzátartozik — folytatta a Külügyminisztérium főosztályvezetője —, hogy csak tranzitország lehetünk, ugyanis mi nem vagyunk Kánaán. (bojté) Ismeretlen tettesek fegyverrel támadtak egy pénzszállító gépkocsira december 9-ére virradó éjszaka a fővárosban, a Könyves Kálmán körút és a Mester utca kereszteződésében. A támadás következtében több személy megsérült. A rendőrség nagy apparátussal Indította meg a nyomozást. (MTI telefotó) Olvasónk írja Lenin és a cár Tisztelt Főszerkesztő Ur! Lapjukban jelent meg egy írás a cári család meggyilkolásáról és ebben Lenin szerepével kapcsolatosan. Magam a kérdésben teljesen hiteles értesüléssel tudok szolgálni. Demecserben az Elek család birtokán, mint gazdaságvezető élt egy jó barátom. Szmirnov György. Ez annak idején mint cári gárdaőrnagy élt a cári családnál személyes szolgálatban, mint parancsőr tiszt. Erről nekem hiteles fényképet mutatott, például olyat is, mikor a cári családdal ebédnél együtt volt látható az asztalnál. Ez az őrnagy a forradalom kitörését is az udvarnál élte meg és tudott róla, hogy a győztes hatalmak kikötötték, hogy a cárnak és családjának mentelmi jogot biztosítanak. Erre az akkori kormány ígéretet tett. Miközben a családot áttelepítették Carköjészelóba, Lenin táviratot küldött és utasítást adott, hogy odaérkezve végezzék ki őket és ő az eredeti megállapodást érvényteleníti. Ennek az alapján történt meg legyilkolá- suk. Erről Szmirnov őrnagy — mint aki a kíséretben volt — közvetlenül szerzett tudomást és ő csak szökés útján tudott megmenekülni a le- gyilkolástól. Erről tehát mint ténylegesen jelenlévő tudott nekem beszámolni. Most aztán még egy érdekesség ezzel összefüggésben. Elek Endre demecseri föld- birtokos barátom mint hadifogoly került az első világháborúban a krasznojarszki híres fogolytáborba. Itt lakott az összes táborok parancsnoka, Lukjanov nevű tábornok családjával. A táborban a Egy jó ötlet a karácsonyi ajándékozáshoz! Egyes üvegáruk, pohárkészletek, háztartási iLrw tálalóeszközök 1990. december 10-től 40l>„-os árengedménnyel Csillám Üveg-háztartási kisáruházunkban. Nyíregyháza, Rákóczi út 5. sz. alatt. AMfG A KÉSZLET TART! Karácsonyi meglepetés! Játékos kedvű Vásárlóink! Ha a sorszámozott szelvényeinkből 10 db-ot összegyűjtenek és egy levelezőlapra ragasztva az alábbi címre 1990. december 18- ig beküldik, az alábbi összegű vásárlási utalványokat nyerhetik: — S db 5000 Ft-os — 3 db 4000 Ft-os — 3 db 3000 Ft-os I — 3 db 2000 Ft-os — 3 db 1000 Ft-os Sorsolás időpontja: 1990. december 19.. ezt követően a szerencsés nyerteseket postán kiértesítjük. Beküldési cím: Szabolcs-Szat- már Megyei Iparcikk Kisker. Vállalat Nyíregyháza, Tanács- köztársaság tér 9. Vállalkozásszervezési Osztály. (4224) foglyok szabadon járkáltak és így meglátta a tábornok úr leánya — Tatjána — a fiatal fogoly huszár hadnagyot és a természet különös rendje alapján beleszeretett és hosszas konfliktusok után hozzá is ment feleségül a család nem kis ellenkezése ellenére. Aztán mit tesz Isten! Kitör a forradalom, Lukjanovék is menekülnek és Elek Endre is hazakerül Demecserbe sok hányattatás után. Majd pár hónap után különös kalandok után megérkezik az após, Lukjanov tábornok is és később Szmirnov György is a Balkánon keresztül. Először mint lézengő napszámos Kecskeméten, majd mint kiváló zongorista és nagy műveltségű úr kapcsolatot talál Elekékkel és Tatjána révén elhelyezkedik mint intéző az Elek Daysi — azaz Fluckné — gazdaságában, és ott vezeti az ügyeket. Fluckné' ugyanis férje révén itt éli Nyíregyházán, mint őrnagyné. Ez a kapcsolat tartott még akkor is, amikor az oroszok ide bevonultak és Szmirnovot mint tolmácsot fel is használták Elek Endrével együtt, akit a demecseri gyárnál mint magyar, orosz, francia levelezőt vettek igénybe, sőt a gyár vezetője, egy alezredes Elekéknél lakott. Na, de nem ez itt az érdekesség. Annakidején egy orosz tábornok korlátlan kényúr volt a maga posztján. Mikor a magyar hadifoglyok panasszal fordultak Lukja- novhoz a nemzetközi jogra hivakozva, az ellátás gyatra volta miatt, a mindenható kényúr azt a kijelentést tette a tiszti küldöttségnek: olyan az ellátás, amilyen, segíteni nem tud, de nem is nagyon akar, mert a fogoly nem szanatóriumban van és nem az a fő cél, hogy teljesen jó kondícióban térjenek vissza az ellenséges hazájukba. Aztán itt jön a sors furcsasága, az öreg Lukjanov itt halt meg az ellenség földjén és ma is itt van eltemetve Demecserben az Ele- kék családi kriptájában, ha időközben jó polgáraink azt is ki nem fosztották a többi száz hasonló eset mintájára. Hát ebben az ügyben csak •ennyit tudok mondani a még másik több kötetnyi élményhez, mert mint a 89. évemet éldegélő és pár apróságot megélő szem- és fültan u, többszörös börtönviselt magyar honpolgár tudok hir- telenül szíves tudomásukra hozni, ha érdekli mindez a kedves lapom illetékeseit. Kárpátaljai levél fill Impoti A kollégámmal együtt a kivételezettek közé tartó- f~\ zunk. Bennünket az étteremben beenged a rósz■ szül öltözött „elő" portás a ruhatárig. Ott újabb engedélyt kapunk, sőt szíves invitálásban van részünk: ott foglalhatunk helyet, ahová a pincér vezet bennünket. Előbb-utóbb még egyszer odajön hozzánk. Nem vagyunk sokan ebben az egykori pártüdülőben. Akik itt lézengenek ma is „belügyisek", nem akárkik. Ezt onnan tudjuk, hogy ők nem mennek ki dohányozni, hanem vígan pöfékelnek. A pincér vodkát és konyakot hajlandó hozni, a pezsgőt kivételes alkalmakra tartogatják. S a mi jelenlétünk egyáltalán nem kivételes. Az asztalnál egy jókedvű asszonyka meg a barátja melegítik magukat. Mi tagadás eléggé hűvös a levegő, mindenki kabátban vagy pulóverben üldögél. Mi is alaposan átfáztunk, mert a belvárosban sétáltunk. Valamilyen ajándékot szerettünk volna hazavinni, ami az asszonyokrutk és a gyerekeknek is kedvükre lett volna. Hosszas járkálás után megállapodtunk egy-egy üveg bébiételnél, mert az éppen belefért az ötven kópejkás szabad keretbe. A szilvabefőttet már csak kuponra (jegyre) kaptuk volna. Kuponunk viszont nem volt. Az asztalnál ülő asszonyka kérés nélkül mondja: a fizetésük hetven százalékáig kapnak kupont, de a gyerekekre nem adnak. Ezekkel a kuponokkal 2—3—4 órát állnak sorban, s akkor — talán — megvan a kenyér, a tej, a hús, a krumpli. Ha van. Éppen ottjártunkkor irta a Kárpáti Igaz Szó, hogy a piacon egy tyúk negyvenöt rubelbe kerül. A nyíregyházi KGST-piacon négy forint egy rubel, a Kárpátalján élők között sokan keresnek havi nyolcvan, száz rubelt. Az ungvári belváros szép és forgalmas — lehetne. Hatalmas és élénk a nyüzsgés, érdekes és változatos az élet. Dehát most egy órával zárás előtt becsukják a boltokat (délután négy órai), hogy a „kasszát" meg lehessen számolni. Sötétben pedig nehéz a számolás. Vacsoráznunk kellene. A mi bajunk, mért délutáni nem gondoskodtunk magunkról. Hétfő lévén az egyik étteremben éppen takarítanak, a másik meg eleve-zár-, va ván, a harmadikban semmi sincs. Végül kikötünk d* Havasi gyopár nevűben. Nem éppen ünnepélyes a kör- . ■ nyezet, hamar rájövünk, hogy a „melegek" találkahelyére csöppentünk. Rágjuk a megrághatatlan húst. fizetünk, s aztán gyorsan az ágyba biijunk. (Ki-ki egyedül.) Dehát a tegnap este a múlté. Most velünk szemben a párocska üldögél, s az asszonyka panaszkodik. Nem, inkább sorolja a tényeket. Hetek óta csak éjfél körül van víz, akkor felkel, teleengedi az edényeket, hogy másnap este' légyen miből főzni, mosni, fürösz- teni a gyerekeket. A hideg ellen egyelőre még lehet védekezni. de mi lesz később? Messze alattunk hallgat az Gnq folyó, elrejtő ködbe burkolódzik. Ránk szakadt a kora este, a pincérek is készülődnek, legszívesebben lekapcsolnák azt a néhány negyvenes izzót, ami a nagyteremben még világít. Ideje hazamenni, lassan hét óra. Költségvetési előzetes- avagy mennyiben (nem) más a Jövő évi költségvetés, mint az idei Qhupi litván. cAitíJa. A Kelet-Magyarországban 1990. december 4-én közölt cikkemben jónéhány kérdést feltettem a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. Ezek zömében mostanra megválaszolódtak, sajnos a legrosszabb sejtelmeim igazolódtak be a költségvetési tervezet megismerésekor. Ezeket pontokba szedve — a rövidség és a jobb követhetőség szempontjai szerint — ismeretném ezúttal. 1. Sajnos, nem készült el, így nem is került beterjesztésre az államháztartási törvény, amely lehetőséget adott volna a költségvetésnek a meglévő teljesen elavult rendszer megújítására, a kormányzat gazdaságban játszott szerepének újragondolásában. 2. Az előbb említettek miatt sincs esély arra, hogy a sokat kárhoztatott bázis- szemléleten változtatni tudjunk, s arra sem, hogy ne a legkisebb ellenállás irányába mozduljon el a magyar gazdaság. 3. A részleteket vizsgálva megállapítható (az Állami Számvevőszék jelentésével egyetértve), hogy „A tervezés korszerűsítésének kényszerű lépései elsődlegesen formai jellegűek voltak, nem jártak együtt a tervezés és a gyakorlati változásával.” 4. Az óvó figyelmeztetések ellenére nincs átfogó gaz- daságpoltika a költségvetés mögött. (S ezt nem én mondom, hanem a közgazdász-társadalom többsége.) 5. Nem csökkentek — a kormánykoalíció pártjainak ígéretei ellenére — az adminisztrációs költségek, a minisztériumok igazgatási kiadásai. 6. Nem kíván változtatni a központi adóvonalakon a kormány annak ellenére, hogy korábban mindenben gyökeres változtatást ígértek. Az ország sorsát eldöntő jövő évi költségvetésre vonatkozóan feltett kérdéseimre Antall József közel 80 perces beszédében sem kaptam választ. De kapott választ valaki is? Mádi László országgyűlési képviselő FIDESZ Kinevezések Haményban (Folytatás az 1. oldalról) jak fedezeténél csak százezret szavaztak meg a három helyett, szakértői számításokra hivatkozva. A köztemető rendezettségével kapcsolatos problémák miatt pedig szükségesnek látják a temetkezési vállalattal kötött szerződés alapos vizsgálatát, különös tekintettel a kötelezettségekre és a költségekre. Két kinevezés dokumentumának végére tett pontot a városatyák helybenhagyó bó- lintása. így lett a kórház orvos-igazgatója dr. Balogh Eszter, a költségvetési üzen# főkönyvelője pedig Szelestej Péterné. Bűzlő kamimok Kisvárdán (Folytatás az 1. oldalról) el, s erre készültek fel a gépkocsivezetők is. A helyi volánosok segítenek a legszükségesebbekkel várakozásban. Pénteken a polgár- mesteri hivatal illetékesének segítségét kérve sugármérő- vel vizsgáltatta meg a környéket és a kamionokat is. A mérések káros sugárszeny- nyezést nem mutattak ki. A kamionosok most már türelmetlenek. Életük alapvető feltételeit sem biztosította a szállításban közreműködő INTEX Kft. Már vissza is fordulnának, de nem tehetik, mert visszáruban — ezt bizonyítják okmányaik is — csak almával megrakottan térhetnek haza. Az olasz megrendelő pedig még mostanáig sem érkezett meg. Az INTEX Kft. nem intézkedik, pedig a mosó- és fertőtlenítőkocsi Tuzséron várja a kamionokat, hogy áruik kirakása után elvégezzék a szükséges fertőtlenítést és almával megra- kottan induljanak haza. Vajon egy ilyen üzleti vállalkozás nem rontja-e hazánk, s a magyarok üzleti hírnevét? Az INTEX Kft. nem gondoskodott a rakomány lerakásáról, tárolásáról, s arról, hogy a kamionok, mielőbb megrakottan almával, visszafordulhassanak indulási helyükre. Hisz a rakomány egy részét még Moszkvában is várják. Kis1 várda Polgármesteri Hivatala a mai napon további-^ intézkedéseket tesz a kamionok sorsát illetően.
