Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-05 / 285. szám

XLVn. évfolyam, 285. szám ÁRA: 4,30 FORINT 1990. december 5., szerda Megnyerni a nemzet bizalmát Antall József miniszterelnök beszéde az ország politikaigazdasági és pénzügyi helyzetéről A kelet-magyarországi térség felhőrendszerét pásztázza az a radarrendszer, amely Napkor határában a 41-es út mentén látható. A meteorológiai obszervatórium a tér­ségre vonatkozó csapadékmegfigyelést végez. Ezeket az adatokat elsősorban a vízügyi igazgatóság, és a közúti igazgatóság hasznosítja. Képünk Tóth Ferenc, az obszerva­tórium vezetője felhőmegfigyelés közben. (Elek Emil felvétele) „Mi, egy születő magyar demokrá­cia harcosaiként, nemcsak megvívtuk — bármelyik oldalon — a múlt rend­szer lebomlását, az új megalapozását, hanem eggyek kell, hogy legyünk ab­ban: az ország e súlyos válságból va­ló kivezetését végrehajtjuk, és meg­kíséreljük mindazt megtenni, amit lehetővé tesznek számunkra eszköze­ink s a külvilág.” E gondolattal vezette be Antall József miniszterelnök B parlamenti pártok és a köz­vélemény által oly annyi­ra vár beszédét az Ország- gyűlés keddi ülésnapján. A miniszterelnök előrebocsá­totta: őszintén kíván szólni a politikai és gazdasági kérdé­sekről, hogy a nemzet bizal­mát megnyerje, s hogy azt a hitet valódi hitté és bizalom­má tegye, amit a külföld ha­zánk iránt érez. Megítélése szerint hazánk ezen a télen válaszút elé ér­kezik, „a világ recseg-ropog körülöttünk”. Az elmúlt idő- szakkban — folytatta — sok­szor elmondtuk a vezető kor­mányoknak: ha nem tudjuk megoldani a felemelkedést, megállítani a zuhanást, ak­kor itt olyan szociális fe­szültségek lesznek, amelyek a. sokszor és sokféléi ünne­pelt politikai demokrácia lé­tét, a megszületett parla­mentarizmust veszélyeztetik. A most elérkezett válaszúton az a kérdés, merre megyünk, és merre halad a térség. A tervezett jövő évi költ­ségvetésről szólva érthető­nek nevezte a tárcák újabb és újabb igényét. A minisz­terelnök elmondta: az or­szág adósságállománya 21 milliárd dollár, ebből jövőre 2,4 milliárd dollár törlesz­tés és 1,7 milliárd dollár ka­matfizetés terhe! bennünket, önmagában ez a tény is óriá­si tehertétel. A 21 mililárdos adósságból valamivel több, mint 4 milliárdot költöttünk beruházásokra, a fennmara­dó négyötöd rész a kamatfi­zetés finanszírozására kellett. Az ország infrastrukturá­lis elmaradottsága eléri a 250 milliárd forintot — mon­dotta a továbbiakban a kor­mányfő. Figyelmeztetett ar­ra is, hogy a gazdasági átala­kulás olyan súlyos szociális problémákat vet fel. amelyek miatt a szociálpolitikában, a munkaerő-gazdálkodás kér­désében átütő lépéseket kell tenni. Hazánkban a munka- nélküliek száma jelenleg 61 ezer, becslések szerint ez a létszám kétszeresére, pesszi­mistább nézetek szerint há­romszorosára is növekedhet. 1991-et súlyos megpróbál­tatások jellemzik majd, ám ez az ára annak, hogy 191)2- től megindulhasson a lassú felemelkedés — hangoztatta. A stabilitás, a bizalom és az áldozatvállalás alapkérdés. E három tényező együttes meg­léte biztosítja a hazai és kül­földi beruházást, az egyen­súlyt. Elmondta: kínos keservek közepette szülte meg nem­csak a Pénzügyminisztérium, hanem a kormányzat is azt a költségvetést, amelyet a par­lament elé letett. A kormány nevében szólt néhány szót a költségvetésről. Valamilyen értelemben minden ágazat, minden tárca stratégiai je­lentőségű. Nyugodtan mond­hatja például az érintett tár­ca tulajdonosa, hogy közbiz­tonságot kíván az ország. A közbiztonsághoz jól felsze­relt, működőképes rendőr­ség kell, jó közigazgatás szükséges. Elmondhatja ugyanezt az igazságszolgálta­tás is, ahol ugyancsak csőd­ről lehet már beszélni, elhú­zódó perekről, amelyek már az állam működőképességét érintik. A honvédelem is jo­gos igényekkel léphet fel akkor, amikor teljesen új ka­tonapolitikai helyzet állt elő, amikor kivonulóban a szov­jet hadsereg, amikor a ma­gyar honvédség felszerelése elavult, vagy elavulóban van. Hasonló igényeket nyújthat be a közoktatásügy, több egyetem, a Tudományos Aka­démia, az ipar, a foglalkozta­tás gazdája, de az ország le­hetőségei végesek. Szólt azokról a csapások­ról és kihívásokról, amelyek most és a következő évben sújtják az országot. Minden­ki tudja, hogy mit jelentett az aszály, mit jelent a ku­vaiti—iraki krízis, az esetle­ges öböl-háború veszélye, a KGST-piac összeszűkülése. 1991-ben tehát súlyos kihívá­sok, súlyos csapások várnak ránk — hangsúlyozta. — Hosszú távon a magyar gaz­dasági életre jótékonyan hat a konvertibilis elszámolás a Szovjetunióval és más kelet- közép-európai országokkal. De jelenleg a konvertibilis elszámolásra való átállás, az olajár-emelkedés, az aszály­kár következménye: 1991­ben újabb kétmilliárd dollá­ros veszteséget jelenthetnek a magyar gazdaságnak. Ez —■ a közgazdászok számítása szerint — a lakossági fogyasz­tás 10 százalékával egyenlő. Ha mindezeket a számokat valaki figyelemmel kíséri, 1991 a súlyos megpróbálta­tások esztendeje lesz. A tisz­telt Háznak, a kormánypárt­nak, az ellenzéknek, a füg­getleneknek össze kell fog­niuk a gondok orvoslására. Ezért kér a kormány meg­értést és támogatást az ellen­zéki pártoktól, s bizalmat az ország lakosságától. Képviselőcsoportunk törvénymódosító javaslata: Sováiyabh VANYA térséiiinkiek A vállalkozási nyereségadóról szóló törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatot nyújtottak be ked­den délután a parlamentben a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei képviselőcsoport tagjai. A javaslat­ról dr. Szilassy Géza képviselőt kérdeztük: Hz esyüttmilkoflés azért szaros msraá Szétvált a Fetikövizig Környezetvédelem és vízügy. Ez idáig jól megfér­tek együtt. Egy igazgatóságként, egy házban, egy kenyeren. Ám az átalakuló kormányzati munka so­rán most más és más minisztérium oltalmába ren­deltettek. így — december elsejével — megkezdő­dött a szervezeti szétválasztás, s így jött létre a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, és a Felső- Tisza-vidéki Környezetvédelmi felügyelőség. Elkészült a kárpótlási törvényjavaslat Rendkívüli kormányülésen született meg a kárpótlási törvényjavaslat, amely az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk orvoslásáról intézkedik. Balsai István igazságügy­miniszter reményei szerint a törvényjavaslatot még az idén elfogadja az Országgyű­lés. Az indítvány mindazok­ra kiterjed, akiknek tulaj­donát 1949. június 8-a, a diktatórikus alapokon szer­veződött parlament össze- ülése után érte sérelem. A döntést a parlament hozta, a feladatokról a kor­mány rendelkezik, mit sem adva a területi szervezetek véleményére. Ugyanúgy, mint 1988 nyarán, amikor a szám szerint 12 — a korábbinál ki­sebb — területet felölelő kö­zös igazgatóságokat hoztak létre. Végre megindulhatott a megye környezetvédelmi állapotának alapos feltérké­pezése, elkészült legnagyobb tranzitvárosunk, Záhony és környékének környezetvé­delmi vizsgálata, jól felsze­reltnek mondható laborató­rium épült, s többek között nem lebecsülendő eredmény az sem, hegy a belvárosban nincs már szennyező üzem, nem tűnhet el „nyomtalanul” megyénkben az olajos hulla­dék, a növényvédő szer. a galvániszap. Erre egy szervezet jött lét­re, amely most kettészakad. De nem teheti csak úgy „var­rásmentén”. mert két és fél éve nemcsak egyszerű össze- fércelésről volt szó. Közös az épület, közös a számítógépes rendszer, az egy emberre le­bontott feladatokban is van­nak átfedések, s például a vízügy gátőrei adják a leg­fontosabb információkat ter­mészetes vizeink szennye­zettségéről. De ezek az egyszerűbben megoldható gonddk. Ami ke­vésbé : a Környezetvédelmi Felügyelőség csak az állam­kasszából részesül, szóval ab­ból, ami az osztozkodás vé­gén marad. Nem adatik meg neki az a lehetőség, mint a vízügyi igazgatóság­nak, amely szabad kapacitá­sával vállalkozhat. Bár ez sem egyszerű. A nem ponto­san körvonalazott állami fel­adatok végrehajtásához kellő színvonalú apparátust (szak­embereket, gépeket) kell el­és fenntartani. Amely nem lehet mindig teljes mérték­ben kihasznált, s így a vál­lalkozásokból szerzett bevé­telt sajnos felszippantja az alaptevékenység. A közlekedési és hírközlé­si miniszter a vízügyi igazga­tóság vezetőjének dr. Szlávik Lajost, a korábbi igazgatót nevezte ki azzal, hogy a jövő év első felében pályázatot ír­nak ki erre a posztra. A másik miniszter, a kör­nyezetvédelmi és területfej­lesztési tárca birtokosa fel­mentette igazgatóhelyettesi munkaköréből Illés Lajost, s megbízta a Környezetvédel­mi Felügyelőség megszerve­zésével, amelynek vezetője szintén pályázat útján kezd­heti meg munkáját január elsején. Megindul hát a költözkö­dés, de csak házon belül. AZ átszervezés irányításával megbízott két vezető ígéri, hogy együttműködésük ez­után is legalább olyan szoros lesz, mint a „közös” időkben. A legfontosabb feladatuk­nak most azt tartják, hogy a szervezeti szétválasztásból ügyfeleik semmit se vegye­nek észre. T. Z. — Mi a lényege a pártok­tól független közösen kidol­gozót. elképzelésnek? — Indoklásunk szerint — ahogyan ezt dr. Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének is leírtuk — sze­retnénk elérni, hogy a kiala­kuló piacgazdaságban az ön­hibájukon kívül elmaradot­tá váló gazdasági térségek, melyek között Szabolos-Szat- már-Bereg sajnos előkelő he­lyet foglal el — valamilyen formában kedvezményben részesüljenek. Előnyt élvez­zenek az infrastrukturális, illetve munkahelyteremtő be­ruházások során azok. akik hozzánk jönnek befektetni. Javasoltuk, hogy ezek a be­ruházók ne a kormány által javasolt 30, hanem 40 szá­zalékot vonhassanak le vál­lalkozási nyereségadójukból, a VÁNYA-ból. Úgy véljük, ezzel ösztönözhetnénk a tér­ségekben zajló, vagy éppen kezdődő befektetéseket. Azt reméljük, ez is jelent némi előrelépést a megyének. Ha ötletünk beválik, s módosító javaslatunk átmegy a bizott­ságokon. a parlamenten, ak­kor megyénk valamit behoz­hat eddigi lemaradásából, nőhet a beruházási kedv. Fontos, hogy a remélt ked­vezmény nemcsak a magyar vállalkozókra vonatkozna hanem a külföldi résztulaj­donnal rendelkező vegyes vállalatokra, illetve társasá­gokra is. — Mi a módosító javaslat további sorsa, mikorra vár­nak választ? (Folytatás a 4. oldalon) Meglőtte bajtártét Katonatragédia történt december 3-án 15 és 15,30 óra között megyénkben. Az ügyről dr. Kémeri Kálmán­tól, a Debreceni Katonai Ügyészség munkatársától kértünk tájékoztatást. A Nyírbátori Határőrke­rület bátorligeti őrse állo­mányához tartozó Márton Tibor és Prinda Miklós sor­katonák, határőrök az úgy­nevezett 15-ös tájékozódási pontnál teljesítettek szolgá­latot, de nem járőröztek. Egyébként Márton Tibor ibrányi, Prinda Miklós pe­dig kállósemjéni lakos, mindketten 19 évesek. Feltehetően Prinda Mik­lós játszott géppisztolyával, s gondatlanságból meglőtte baj társát, aki a helyszínen meghalt. Az eddigi adatok szerint nem haragudtak egymásra, 3 a szolgálatba lépésükkor egyiküknek sem volt prob­lémája. Prinda Miklós fegyverének tárjából két go­lyó hiányzott. Prinda a cse­lekmény elkövetése után sokkos állapotba került, ezért őt még nem lehetett kihallgatni. A Debreceni Katonai Ügyészség Prinda Miklós ellen háláit okozó foglalko­zás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt eljárást indí­tott. Az ügyben igazságügyi orvos-, valamint fegyver­szakértő bevonásával a vizs­gálatot folytatják. (cselényi) Felhőkémlelés

Next

/
Thumbnails
Contents