Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-30 / 305. szám

1990. december 30.

II Kelet

A Magyarország

ÜNNEPI MELLÉKLETE

7

A népfőiskolák jövője

„Jobb polgárt, jobb hazafit...”

Decemberben Budapesten került megrendezésre a népfőiskolái mozgalom helyzetét és távlatait elemző nemzetközi konferencia. Fordulóponthoz ért a népfőiskolái mozgalom, mert kormányprogramba iktatták a népfőiskolák támogatását és az elkövetkező három évben jelentős anyagi segítséget nyújt a Német Népfőiskolák Szövetsége a magyar népfőiskolái modell kialakításához.

Napjainkban a szellemi élet szabadsága, az állampolgári kezdeményezések megerősödése, a közművelődés megújulása magával hozta egy évtizedeken át elfeledett mozgalom újraindítását.

Dániából indult

A népfőiskolái mozgalom Dániából terjedt el a skandináv államokban, Finnországban, majd Németországban.

A múlt század közepén Dánia elmaradott, szegény ország volt. Ekkor indította meg egy>evangé- likus lelkész, Grundtvig az első népfőiskolát. Dániának ma a népfőiskolák révén is virágzó gazdasága van.

Magyarországon az első népfőiskolái gondolatok az 1920-as években merültek fel, s 1936- ban jött létre az első állandó népfőiskola Sárospatakon. Szervezőik az egyházak voltak, elsősorban a katolikus, a református és az evangélikus egyház.

Világi szervezetek csak néhány népfőiskolát hívtak létre. Nyíregyházán 1940-42-ben a Bessenyei Társaság volt a népfőiskolák egyik kezdeményezője és lebonyolítója. A népfőiskolái eszmények, legmaradandóbb megfogalmazója a Magyar írók Első Népfőiskolái Közössége volt a Kelet Népe hasábjain 1940-ben. „Jobb polgárt, jobb hazafit, jobb embert nevelni ez a népfőiskola célja” — írta Móricz Zsigmond.

1945 után a hivatalos politika a népfőiskolák ellen fordult. Arra

hivatkozva, hogy az állam az oktatás minden feladatát megoldja, fölöslegesnek bélyegezte a népfőiskolák létét. Amikor pedig a sztálini politika eredményeként életbe lépett a központosítás, megszüntettek többezer egyesületet, társaságot, népfőiskolát, amelyek helyi kezdeményezésekre, önálló gondolkodásra nevelték az embereket. A népfőiskolákat bezárták, betiltották, hosszú ideig reakciósnak bélyegezték.

Közben nagyot fordult a világ. Úgy tűnik a 80-as évek végén érett meg a helyzet arra, hogy egy demokratikus, a felnőttnek tekintett állampolgárok szabad kibontakozását segítő közművelődési forma újból megszülessen. Ma 90 népfőiskola működik az országban, ebből 7 megyénkben. Nyíregyházán 3 népfőiskola működik: a közéleti (önkormányzati), a keresztény ökumenikus, humanitás és nemsokára megkezdi működését a farmerek — „Westsik Vilmos” — népfőiskolája és a cigány népfőiskola. Nyíregyházán kívül Kisvárdán, Vásárosnaményban — Beregi Népfőiskola — és Tiszadadán működik népfőiskola.

Számuk — a civil társadalom önszerveződésének felgyorsulása miatt — örvendetesen növekedni fog.

Szellemi pezsgés

A közéleti népfőiskola szorgalmazza elsők között Nyíregyházán a helyi társadalom megújítását, egy szellemi pezsgés elindítását. Az 1991-es kurzuson a népfőiskola hallgatói az önkormányzatok múltját és jövőjét dolgozzák fel.

Miben határozhatjuk meg a népfőiskolák mai feladatát, célját? A nemzeti művelődés hosz- szú távú céljait szolgálva — e mozgalom nagyban segítheti a lényegi rendszerváltást, az emberi fejekben, s az egyházak közreműködésével a lelkekben, a moralitásban. A népfőiskola

megteremti a gazdasági fellendülés lélektani-kulturális feltételeit, segíti az átképzést. A népfőiskola a társadalmi bizalom helyreállítója is lehet. A népfőiskola a hazai demokratizálási folyamat mozgalmi jellegű erősítésében segíthet, egyik szellemi motor akar lenni. Miért? Mert a szokásos iskolai, vagy oktatási intézménnyel ellentétben életszerű, alkotó párbeszédre hivatott művelődési szervezet. Céljuk, a helyi társadalom megújítása, az önkormányzaton alapuló, korszerű, demokratikus és virágzó helyi társadalom létrehozása, az átalakításért tenni képes emberfők kiformálása. A működő népfőiskolák igen sok funkciót vállalnak és teljesítenek: információs, társadalmi együttléti, lelki, egészségóvó, érdekkifejező, öntudatfejlesztő, közösségszervező, szellemi önképzési funkciókat.

Három forma

A népfőiskoláknak napjainkra három fő formája alakult ki — természetesen egymással kombinálva is —: bentlakásos, sorozatszerű, hétvégi bentlakásos népfőiskolák. A népfőiskolák általában télen, novembertől márciusig szerveződnek. 1988-ban megalakult a Magyar Népfőiskolái Társaság, amelynek feladata, hogy az egyre sűrűsödő népfőiskolák érdekeit országosan képviselje, összefogja a sokszínű törekvéseket, a helyi tapasztalatok elterjesztésére fórumot, továbbképzést biztosítson.

Korszakhatárhoz ért a népfőiskolái mozgalom, mert a kormány programjába iktatta a népfőiskolák támogatását, népfőiskolái törvény készül, 1991-ben létrejön az Országos Népfőiskolái Információs Iroda (népfőiskolái központ), intézményesül a népfőiskolái mozgalom. Az országban 7 helyen — volt üdülők, tanácsi ingatlanok — jövőre megkezdik kiépíteni a bentlakásos népfőiskolák hálózatát. Szerteágazó nemzetközi kapcsolat- rendszer épül ki a Német Népfőiskolái Szövetséggel, a Holland Népfőiskolái Társasággal, a Dán Népfőiskolái Társasággal és a Svéd Kulturális Intézettel. A fentiekből is látszik, hogy fényes jövő áll a népfőiskolái mozgalom előtt.

Nyíregyháza az élen

Nyíregyháza élen jár az országban a népfőiskolák szervezésében, a kapcsolatrendszer kiépítésében. A népfőiskolások kezdeményezték ez év elején a továbblépés érdekében a Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület megalakítását. Az egyesület célja a népfőiskolái gondolat támogatása, a mozgalom erősítése, a helyi népfőiskolái kezdeményezések felkarolása, a szabadművelődés megújítása, segíteni egy virágzó helyi civil társadalom létrehozását.

A népfőiskolákkal kapcsolatos szakmai - módszertani kérdésben állástfoglalnak, koordinációs, képzési, tanácsadói, fejlesztési és egyéb szolgáltatásokat igyekszenek ellátni Nyíregyházán, esetenként megyei viszonylatban.

1991. február 15-16-án rendezik meg a népfőiskolások, népfőiskola-szervezők bentlakásos képzését. Kiadványt jelentetnek meg szervezők részére. Kialakítanak Nyíregyházán — Német és a Magyar Népfőiskolái Társaság támogatásával — egy népfőiskolái decentrumot.

A Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület elnöksége kezdeményezte Nyíregyháza polgármesterénél egy népfőiskolái alapítvány létrehozását, amely a kultúra új finanszírozási rendszerében biztosítaná a népfőiskolák jobb működését, új népfőiskolák elindítását. A kormányprogramban nyilvánvalóan az a felismerés ölt testet, hogy a népfőiskolák támogatása az egyik legjövedelmezőbb nemzeti beruházás.

Illés Balázs

Vörösmarty Mihály:

Újesztendei szép kívánság

Kormoson, de tiszta szívvel,

A füst barna fiai Beköszönünk ma hozzátok, Házak boldog urai.

Es kívánunk és óhajtunk Újnál újabb esztendőt, Szerencsével rakodottat,

Nem is egyet, sem kettőt, Hanem igez, igen sokat, Annyit mint a kis világ, Mennyi csillag van az égen, Régi fákon mennyi ág.

De talán az is sok volna;

Semmiből sem jó a sok; Éljetek míg kedvetek tart,

Éljen úri házatok,

Míg a szép leány kapós lesz,

S kedves a bor és kenyér, Míg szomszédba a magyarnak Nem kell futni ezekért,

Míg szívetek, mint a gyertya Oly vidáman égdegel,

S szemetekben az örömtúz,

És az erő nem hal el; — Majd ha egykor kürtötökben A pók szövi hálóját,

S vendég hagyta házatokból Füst nem ontja fel magát, Majd ha nem lesz mit vakarni Sem odafenn, sem alul,

S a korommal a vígság is Mindörökre elvonul,

Akkor még ki kérdi többé, Hány meg hány hét a világ? Jobb feküdjék a gödörbe,

És takarja el magát.

De az Isten óvjon attól! — Éljen a szent vígaság,

Ezt óhajtja a Földvári Tüzkármentő Társaság.

Kótics Ferenc: Sámson.

Családom az Európa-Házban

E

gy régi monda szerint Mózes után egyetlen halandó sem találtatott méltónak a halála előtt a Paradicsom megtekintésére, csupán egy Józsua nevű, rendkívül jámbor tanító- mester. Ő is csak fortéllyal. Történt ugyanis, hogy amikor már nagyon öreg volt, megjelent neki a Halál Angyala.

— Isten megadja neked, hogy még egy kívánságod teljesüljön a halálod előtt. Mit kívánsz? — kérdezte az angyal.

— Látni akarom a helyet, ami ki van számomra jelölve a Paradicsomban — mondta rövid töprengés után.

Az angyal rábólintott, de mielőtt elindultak volna, Józsua így szólt hozzá:

— Add a kezembe a kardodat, nehogy véletlenül halálra ijessz vele, még mielőtt odaérnénk.

Az angyal átadta a kardját. Amikor a Paradicsomhoz értek, látta Józsua, hogy a kerítésre tűzkeresztek vannak festve annak jeléül, hogy a kert tabu alatt áll. Az angyal lovagló helyzetben felültette Józsuát a kerítés tetejére.

— Nézz le! Ahová mutatok, ott van a te helyed — mondta az angyal.

Józsua a következő pillanatban leugrott a falról, be a kertbe. Az angyal utána kapott, megragadta a köntösét, és megpróbálta visszahúzni. Ő azonban megfogadta, hogy ott marad.

A zajra odaszaladtak a szolgáló angyalok, de ők sem tudtak mit tenni. Mentek mindjárt Istenhez, és elpanaszolták:

— Örökkévaló, ez az ember rohammal vette be a Paradicsomot.

— Menjetek, tudakoljátok meg, hogy Józsua megszegte-e valaha is valamelyik fogadalmát, amíg a világban tartózkodott. Ha nem szegte meg egyiket sem, akkor ez a fogadalma is legyen igaz — mondta a Mindenség Ura.

Az angyalok elmentek, érdeklődtek ott, ahol Józsua élt, aztán jelentették:

— Konok volt, minden fogadalmát megtartotta.

— Akkor maradjon! — döntött a Mindenható.

A rászedett Halál Angyala visszakapta a kardját, Illés pedig megparancsolta az igazaknak, hogy csináljanak Józsuának helyet a Paradicsomban. így jutott be még életében Józsua a Paradicsomba, a jók, a békessége- sek, a szorgalmasak, az igaz életűek és iparkodók kertjébe.

E történetről jut eszembe: mi hogy fogunk bejutni az Európa- Házba? Fondorlattal? Érdemek alapján?

Nem tudok felelni. Minduntalan Józsua fortélya tolakszik elém. No de van-e Józsuánk? E

kérdésnél megint nem jutok tovább.

Elképzelem viszont, hogy indulna az Európa-Házba a családom, ha kiüzenne a Ház Ura: jöhettek!

Szinte látom, apám új kalapban, hóna alá fogva egyházi iratait, büszkén lép, mindenkit félretol azzal, hogy „nekem Luther földjén előjogaim lesznek, én a többség vallásán vagyok!”

Anyám rózsaszín napernyő alatt illegeti magát, úgy tartja az ernyőt, hogy pírt kapjon sápatag arca és ne lássanak szeme körül a csillagzó ráncok. Úgy lépked, mintha előkelő estélyre lenne hivatalos. Hozza a nagy táskát is, amiben azokat a leveleket tartja, amelyeket leánykorában kapott az udvarlóktól. Bennük van egész élete. „A Házban is kell valami unaloműző” — feleli, ha kérdem, miért cipeli.

Mellette nagybátyám hegyes tetejű birkabőr kucsmában. Félcombig érő kabát van rajta, a lábán csizma, vállán csíkos tarisznya himbál. így járt elemózsiá- san a mezőre dolgozni mindig.

— Mit hoz benne, bácsikám? — kérdezem.

— Csak kis mismást...! Amiket annyira megszoktam, hogy előkelő helyen sem tudok meglenni nélkülük. Pár dughagyma a régi fajtából mislingnek, néhány

szem dohánymag füstölnivalónak, mert a fermentált dohányt nem szenvedhetem... meg egy csipet törpepaprikamag, mert szeretem az erő? ételt... — mondja súgva, és féltőn a hóna alá fogja a tarisznyát.

— Úgyan, bácsikám, hát az Európa-Házban hová veti el?

— Ott is csak van virágcserép, és abba... oszt majd megnőnek az ablakban, vagy az erkélyen — mondja, és máris rágyújt nagyfüstű, finánc-nemlátta szivarjára.

Nagyanyám is jő öregesen, lihegve, az arca bosszús és töprengő egyszerre. Apámnak fel is tűnik a csendessége.

— Magának mi baja? — kérdezi.

— Csak az, hogy jó lett volna, ha a két szomszédasszony is jön velünk — mondja szemrehányón.

Másik nagybátyám elégedetten mosolyog. Ő otthon hagyta mindenét, nem hoz sémmit, csak egy kerékpárt tol maga mellett. A hátsó kereke felett úgy van kiképezve a jármű, hogy ládákat, bőröndöket, nagy csomagokat lehessen ráhelyezni.

— Ezzel mit akar, bácsikám?

— Rám csak az országutakat hagyta nagyapád, és kereskedő voltam. Meglásd, találok én is munkát, ha megérkezünk mindjárt. Ez kell hozzá, mert min járnék, min szállítanék nélküle — feleli, mint gyermeknek szokott a bölcsebb felnőtt.

így érünk egy nagy kapuhoz. Megállunk. Bámuljuk az erős és magas kerítést. Tekergetjük ide- oda a fejünket, látni akarunk mindent. Egyszer apám megrántja nagyanyám karján a ruha ujját, s felfelé bök a kezével. A kapu homlokán a magasban felirat. Nagyanyám betűzi: „Szeresd szomszédaidat, hogy hosszú életű lehess a Házban!"

— Még szerencse, hogy a szomszédasszonyok nem jöttek!

— mondja apám.

— Jól van, jól, csak hallgass!

— inti nagyanyám és ujjával pisszt mutat.

Apám bólint, hogy tud ő hallgatni.

Sokan vannak a befelé igyekvők. Beálllunk közéjük mi is. Apám elöl az árkus papírjaival, anyám esernyősen, táskával, mellette kucsmás nagybácsim a tarisznyával, mögötte másik nagybácsim teherhordó találmányával, s végül nagyanyám a maga tárgytalanná vált torzsal- kodókedvével, szomorúan.

Sokára kerül ránk a sor. A kapuőr, mint a Paradicsom őrangyala, csoportba állít maga előtt. Kutató szemmel méreget külön- külön mindőnket.

— Nem mehetnek be — jelenti ki hosszú vizsgálódás után.

— Ember, legalább mondja meg, hogy tudjuk, miért nem? — kérdezi apám hosszú, döbbent csend után. Hallom a hangján, hogy kiszáradt a torka.

' — Túl nagy a terhük! — feleli. — Majd ha megszabadulnak tőle, bemehetnek!

Félszemmel belenéz valami jegyzékfélébe.

Jöjjenek vissza tíz év múlva, addig elvándorolgathatnak itt a Ház körül, az meg van engedve - magyarázza, majd megnyúlt arcunkat látva egy kicsit enyhül- tebb hangon folytatja: — De ha közben kitalálnak valami rendkívülit... persze nem ilyesmit! — mutat lekicsinylőn a teherhordó kerékpárra. — Vagy szerencséjük van, és közben könnyítenek a belépés feltételein, akkor bejuthatnak előbb is... Kísérjék figyelemmel a Házat — mondja, és elfordul tőlünk, megy az utánunk érkezettekhez.

F

élrehúzódunk, várjuk, hátha jön egy mentőangyal isteni üzenettel, és akkor közülünk valaki el- játszhatja Józsua fur- fangját. Telik-múlik az idő, de angyal nem jön, nincs üzenet sem. „Úgy látszik, ezek ott benn- már ismerik Józsua trükkjét” — gondolom.

Ki kell találnunk valamit, ami nekik is új.

Tóth M. Ildikó