Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-23 / 301. szám
1990. december 23. || Kelet a Magyarország ünnepi melléklete EGYMÁSRA UTALT NEMZEDÉKEK NYUGDÍJASOK ES KISMAMÁK VITAJA Túl sokat foglalkoznak a nyugdíjasok nehéz helyzetével, de a kisgyermekeket neveJők súlyos megélhetési problémáiról már sokkal kevesebb szó esik. Pedig a mi terheink jóval nagyobbak, mint a kormány által pénzzel is segített nyugdíjasoké. Az 5 nyugdíjuk legalább biztos, de minket fenyeget a munkanélküliség, fizetnünk kell a magas OTP-kölcsönt, a lakásrezsit, etetni, ruházni, iskoláztatni neveletlen gyermekeinket. Nem tudjuk, miért panaszkodnak annyit a nyugdíjasok, amikor már megvan a lakásuk, kevesebb élelmiszer és ruha kell nekik, viszont a nekünk juttatott gyed, gyes és családi pótlék kevés ahhoz, hogy belőle megéljünk... Ilyen tartalmú leveleket kaptunk fiatal édesanyáktól, és véleményük elég heves vitát váltott ki köztük és a nyugdíjasok között. Sajnos a hozzászólások némelyike nem nélkülözte a szélsőségeket sem, és úgy tűnik, majdnem szembefordította egymással a nemzedékeket. Ezért hívtuk meg szerkesztőségünkbe a különböző generációk hölgy- képviselőit, mondják el, hogyan látják a helyzetet, és vajon a békétlenség-e az egyedüli orvosság a romló életkörülményekre? A nyílt vitában Lechner Fe- rencné és G. Mihályné nyíregyházi nyugdíjas, Balsai Fe- rencné nagykállói szociális járadékos, Bódi Andrásáé, a megyeszékhely polgármesteri hivatalának szociálpolitikai csoportvezetője, Husztiné Hajdú Erika pszichológus és Szabóné Péter Emese három- gyermekes édesanya, nyíregyházi lakos vesz részt, a Kelet-Magyarországot pedig Tóth M. Ildikó újságíró képviseli. Kudarctűrő képességünk közepette rosszul érzik magukat, különösen akkor, ha önhibájukon kívül történik, tehát tehetetlenek. A kudarctűrő képességük sérül, és indulataik kifelé ömlenek. Ez nem jó, nem helyénvaló, mert a nyugdíjasok nem tehetnek arról, hogy a kisgyermekesek többségének rossz a helyzete, és ez fordítva is igaz. K.M.: Mi volna akkor a megoldás? A mai fiatalok nem edződtek hozzá, hogy leküzdjék a gazdasági válság rájuk háruló terheit. A nyugdíjasok változatos életük során többnyire megtanultak idomulni a mindenkori anyagi helyzethez, de végül is mindegyik generáció okkal- joggal panaszkodhat. Kihez fordulhatnak? rójuk ér, egyszerre több kölcsönt vállalnak, a videóval és a színes tévével kezdik és persze, hogy mire a fizetésből kifizetik, megélhetésre alig jut valami. J . .. : V Helyes sorrend Én is felneveltem két gyermeket, és a saját életemből tudom, hogy fokozatosságot kell tartani. Értem én, hogy félnek az inflációtól, az ugrásszerűen növekvő áraktól, de akkor sem megy másképp. Előbb a legszükségesebbet kell beszerezni és a legvégére hagyni a nem különösen fontos dolgokat. Tehát, önmagu- kon is segíthetnek. Szné. P. E.: Figyelemmel kísértem a vitát a lapban, és az a véleményem gyesen lévő fiatal anyaként,, hogy nincs mit irigyelt ni egymáson, egymás pénztár-, tájába belenézni, mennyi van benne. Vannak kirívóan magas nyugdíjak és fizetések, de a nyugdíjasok és a kisgyermekeket nevelők zöme elég kis ösz- szegből kell, hogy megéljen. Nem könnyű itt az átlagembernek. Mert mi sem tudjuk, hogy jövőre miből fogjuk kifizetni a ki tudja hányszoros lakbért, mennyi lesz . egy liter tej, miből lesz a gyermekem lábára cipő, ami moáÉís méregdrága. De a nyugdíjásóknak is nagyon nehéz. Mért mire egy ember eljut a nyugdíjig, igaz, hogy megszerezte a lakását, de; abban is elöregszenek a dolgok. Hol ezt kell kicserélni, hol azt felújítani. Megérdemelnék egy élet munkája és kínlódása után, hogy ne filléres-, kedjenek, meglehessék a könyvet például, ami nekik kedves,- de ezt kevesen engedhetik meg maguknak... ' G. Mné.: Én nem látom, hogy az állam olyan sokat foglalkozna a nyugdíjasokkal. Most is beígértek huszonhárom százalékos emelést, és százötven százalékkal emelkedett az energia ára! Abban igazuk van a kisgyermekeket nevelőknek, hogy a nyugdíjasoknak már megvan a lakás, kevesebb ruhára van szükségük. Özvegyen, egyedül neveltem fel a gyermekeimet, pedig akkor még nem volt gyes. Megtanultam kötni, horgolni, és még ma is ez segít, hogy a nyugdíjamhoz pótoljak. A gyesen lévő édesanyák is; biztos, megtalálnák a módját, hogy valahová bedolgozzanak, ezzel is segítsenek magukon. Hné. H. E.: Én azt hiszem, annak van több terhe, akinek kicsi a tűrőképessége , és ezért úgy érzi, hogy az ő baja a legnagyobb. Ez vonatkozik a gyesen lévőkre és a nyugdíjasokra egyaránt. Ehhez a helyzethez hozzá kellene edződnünk, és nem az a megoldás, hogy bűnbakokat keresünk, egymást támadjuk. Általában akkor történik ilyén, amikor nehezedik a gazdasági helyzet, vele az emberek helyzete. Nyilvánvalóan ilyen körülmények B. Fné.: Egymáshoz. Ne bántsák egymást, éljenek békességHné. H. E.: így van; az egyik gyesen lévő anyuka például azt Csendes éj (V. G.) ben a nemzedékek, szerintem ez az egyetlen megoldás. Ahol békesség és szeretőt van, ott sokkal könnyebb legyőzni a nehézségeket. Régen például jobban átérezték egymás helyzetét az emberek, ma meg, ahelyett hogy örülnének a másik gyarapodásának, irigykednek... hát jóra vezet ez? B. Ané.: Meglepő tapasztalatunk, hogy ma több fiatal házas kér a polgármesteri hivataltól szociális segélyt, mint nyugdíjas. Szerintem a fiatalok azt a hibát követik el, hogy egyszerre akarják az életszínvonalukat megteremteni. Néhányan sokkal tovább nyújtózkodnak, mint a takaírta, hogy nem mondhatja a gyermekének, hogy nem veszi meg a Túró Rudit. De igenis, rá kell szoktatni a gyermeket, hogy most nem kapja meg azt, amit megkívánt, mert nincs rá pénz. A családi tervezésbe egy bizonyos kor után be kell vonni a gyermeket, mert ha kirekesztik belőle, nem fogja megérteni, hogy nincs Túró Rudira pénz. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a gyermektől meg kell tagadni az ilyeneket, hanem meg kell tanítani várni. Ha azonnal kielégítik a kívánságát, abból bizony a későbbiekben nagyobb bajok is származhatnak... K.M.: Bizonyára nem lesz könnyű, amíg a fiatalok megtanulnak a lehetőségeikkel okosan gazdálkodni. Talán többször kellene kérniük az idősek tanácsát, mint eddig. Miben támogathatják még egymást a nemzedékek ebben a gyorsan romló helyzetben? Szné. P. E.: Az volna a nagyon jó és egészséges, ha a generációk egymásnak segítenének. Mert most derül ki igazán, mennyire egymásra vagyunk utalva, amikor egyre több mindent nem tudunk megfizetni. A fiatal például kitakaríthat, bevásárolhat az idősnek, aki vigyáz addig a gyermekre, amíg a szülő dolga miatt távol van. Az kellene, hogy a generációk béküljenek össze, és akkor sok minden könnyebben megoldható. L. Fné.: Jobban megfértek ezelőtt a fiatalok az öregekkel, mint most. A legtöbb szülő nem szívesen fogadja, ha a gyermekei segítik, mert ő akarja segíteni a gyermekeit, de másként is lehet egymást támogatni, nem csak pénzzel... Hné. H. E.: Amikor régen együtt éltek a generációk, természetes volt, hogy egymásnak segítettek, mindenkinek megvolt a maga szerepe és feladata a családban. Az idősek így nem érezték feltétlenül tehernek magukat, mint ahogy ma sok családban, mert ez sérti önérzetüket, elveszi tartásukat. A fiataloknak igenis oda kell figyelni a szülőkre, és azt észrevenni, abban segíteni, ami nekik a legfontosabb. Természetesen, tapintatosan is lehet adni, segíteni. A szülőknek viszont — pontosan azért, mert a fizikai állapotuk romlik, egyre nehezebb elvégezni bizonyos munkákat — meg kell tanulni, hogy nemcsak adni kell tudni, hanem kapni, elfogadni. is. Legyen ez olyan természetes dolog náluk, mint az, hogy segíteni akarják a gyermekeiket. Hol lakozik a béke? K.M.: Békéről beszélünk, de hol lakozik a béke? Hné. H. E.: Mibennünk elsősorban. A belső békénket kell megtalálni, ami azon is alapszik, hogy tudom, szükség van rám, és segítek, és nekem is szükségem van másra, anyámra, apámra, férjemre, feleségemre, gyermekeimre, rokonaimra, ismerősökre, és ők segítenek. Sokkal könnyebben el lehet viselni a mégoly gyötrő anyagi nehézségeket, ha van egy olyan érzelmi háttér az ember mögött, ami erőt ad a- bajok, kudarcok elviselésére. Képletesen szólva, kint fúj a fagyos szél, de itt benn vans: egy fészekmeleg, ahová meeekülhetek, és ahol jól érzem magam...-6’ K.M.: A jelenlévőknek es a vitához bármilyen formában hozzászólóknak megköszönjük, hogy hozzásegítettek minket a nemzedékek közt kialakult konfliktus tisztázásához. Tehát nem egymásra kell mutogatni, mert sem a nyugdíjasok, sem a gyesen lévő kismamák vagy ifjú szülők nem tehetnek a kialakult helyzetről. Ellenkezőleg: ha újra megtalálják egymást a generációk, fölfedezik, mennyi érték és kincs rejlik a másikban, a problémák is sokkal könnyebben megoldhatóvá válnak. Ü 7 Peren kívüli egyezséggel Ino g az in g at I an Az ország kapta fel a fejét hétfőn reggel, amikor a Kossuth Rádió Reggeli Krónikájában egy szabolcsi ember arról nyilatkozott, hogy önkényes földfoglalását a bíróság is szentesítette.A riporter többször is rákérdezett, nem tévedés-e, ám a földfoglaló mindannyiszor megerősítette: hosszú idő, többszöri tárgyalás után győzött az igazság (!) visszaítélték egykori földjét, amit a tsz-táblájából önkényesen kiszántott. Igaz lehet-e ilyen hír? Lehet- séges-e, hogy a bíróság ilyen önkényeskedést törvényessé szentesít? A kérdéseket dr. Lukács Mihálynak, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Bíróság polgári elnökhelyettesének tettük fel. • Először is azt illik megkérdezni, volt-e ilyen ügy a megye valamelyik bíróságán, s ki, kik voltak a főszereplői? le boísri : ; «=- Volt. A mátészalkai városi bíróság előtt a jármi Alkotmány Tsz indított pert Torkos József jármi lakos ellen jogellenes birtokbavétel miatt. A tsz ezen túl 757 ezer forint kár megtérítését kérte. • Hogyan döntött a bíróság? fc>;* ti /»C v í , ‘ ví — A szálkái városi bíróság kötelezte Torkos Józsefet, hogy a tsz-től elfoglalt 1 hektár 9920 négyzetméter ingatlant adja visz- sza a tsz birtokába 15 nap alatt. Az ezt meghaladó igényt elutasította. • Torkos József nyilván nem nyugodott bele... — Ä termelőszövetkezet nem nyugodott bele, s kérte a kár megtérítését is. A per során azonban történt valami: a felek bemutatták azt a megállapodást, amely a termelőszövetkezet elnöke és Torkos József között létrejött. E szerint a tsz hozzájárul, hogy Torkos József az általa jogellenesen elfoglalt földet továbbra is használja. így a birtokba adás kérdésében az egyezség folytán a vita megszűnt a felek között, ezzel a bíróság már nem is foglalkozott. Kártérítési igényt — a lényege az, hogy szamócával beültetett területet szántott ki Torkos József — a termelőszövetkezet változatlanul fenntartja. A megyei bíróság ezzel kapcsolatban a szálkái városi bíróságot új eljárásra utasította, mivel nem volt pontosan felderítve a tényállás. Azt kell tisztázni, mennyi szamócás területet szántott ki Torkos József, s ezzel mennyi kárt okozott a termelő- szövetkezetnek. Az eljárás folyamatban van. • A hímek tehát az a része, hogy a bíróság neki ítélte a földet, nem igaz! — így sem, ahogy a kérdés szól, de úgy sem, hogy a bíróság törvényesítette a földfoglalást. • Mi lett volna, ha nem egyeznek meg? Milyen álláspontot foglalt volna el a bíróság abban az esetben? — A földkérdésben országosan folyik a polémia arról, hogy mi legyen: privatizáció, vagy reprivatizáció, tehát, hogy miképpen oldják meg a földkérdést. Döntés még nem született. A bíróság tehát pillanatnyilag a hatályban lévő törvények szerint kell. hogy eljárjon. • Ez pedig? — Ez pedig a termelőszövetkezet használatában, kezelésében lévő ingatlanoknál továbbra is a termelőszövetkezeti birtoklást állapítaná meg. Ebben a szellemben született a Mátészalkai Városi Bíróság ítélete is. Ha azonban közben a felek megegyeznek, úgy a bíróság vita hiányában a kérdésben nem dönt. • A hétfői rádióműsorban elhangzott beszélgetés vajon nem búzdítja-e arra az embereket, hogy hasonlóképpen cselekedjenek, hogy nyugodtan menjenek neki a határnak, s szántsák ki belőle a magukét? — A valótlan hírek közlése nyilvánvalóan félrevezető. Ez a híradás pedig azt hitette el a rádióhallgatókkal, hogy itt Szabolcsban a bíróság teljes mértékben az önkényes földfoglalók mellett áll, nyugodtan tehetik ezt, mert a bíróság most már ilyen Ítéleteket hoz. Erről szó sincs.. Az ilyen nyilatkozatok megtétele nagyobb megfontolást igényelne, s bár a továbbítás a hírközlő szervek dolga, jobban utána kellene nézni, milyen hírek hangzanak el. • A földtörvény talán tavaszra megszületik. Van-e valamilyen ismerete, információja a bíróságoknak arról, hogy mi várható, ami vitás esetekben esetleg valamiféle irányt mutatna? — Tekintettel arra, hogy még nem terjesztették az országgyűlés elé a földprogram-tervezetet, észrevételezésre sem adtak ki semmilyen tervezetet, egyáltalán semmilyen információnk nincs arról, hogy milyen elvi alapokon állítaná vissza a földtörvény az eredeti, vagy a félig eredeti állapotot. A beszélgetésből világosan kiderül tehát: szó sincs törvénytelenséget szentesítő bírósági ítéletről, sokkal inkább azt feltételezhetjük, hogy Torkos József a Kisgazdapárt nagyválasztmányi ülésén részt vett küldött akarta a mai törvények szerint törvénytelen tettét népszerűsíteni, vagy a közös megegyezéssel született földfoglalását olyan színben feltűntetni, hogy azokat más, eredeti földjéhez ragaszkodó ember követendőnek találja, hiszen úgysem büntetik meg érte. Parlamenti, s parlamenten kívüli pártok vitájának, egyezkedésének kérdése lesz majd, hogy tavaszra milyen földtörvény születik, az intézkedik majd a ma többnyire szövetkezeti tulajdonban lévő föld további sorsáról. Addig azonban nem lenne szerencsés, ha sokan követnék Torkos József példáját, amire annál inkább sincs szükség, mert a megyében a termelőszövetkezetek többségében, ha nem tudják visszaadni az igénylő eredeti földjét, akkor azzal azonos értékű földet kinálnak érte. A jelenlegi igények szerint a falvak többségében alig-alig igényelték vissza a földet, ebből úgy tűnik, hogy az elkövetkezendő időszakban a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége megmarad. Kár, mi több bűn lenne önkényeskedésekkel szétzilálni azokat. Igaz a tsz-ek szervezése során törvénytelenségeket követtek el, de ezekre ma sem lehet válasz újabb törvénytelenség, Balogh József
