Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-08 / 262. szám

1990. november 8. Kelet-Magyarország 3 Csak az emlékma biztos Másfél millió ajánlócédulákért? A nyírmihálydi emlékmű esete a leg­cifrább az idén átadott megyei máso­dik világháborús emlékhelyek közül. A legtöbb helyen körülbelül azonos szöveggel, a tanács és az elhunytak hozzátartozóinak forintjaiból készült Nyírmihálydiban a külön­legességet egy szó és egy iparos neve adja. A szó, ami az emlékművön szerepel: meggyilkoltak, aki készíttet­te: Szabó András ács-állvá­nyozó. Az emlékművet ráa­dásul szeptember 29-ről 30- ra virradó éjszaka az önkor­mányzati választás előtt ál­lították fel. A napokban a falu apra- ja-nagyja, valamint meghí­vottak előtt avatták fel az emlékművet. De az előzmé­nyek. úgy érzem, megérnek egy misét. el az emlékmű, amely hosszú évek után megadta a végső tisztességet a háborúban elesettek, valamint az orosz fogolytáborokban elhunytak szamara. Nyfnnlhálydiiiak is kell Két éve tanácsülésen Vin- cze István iskolaigazgató ve­tette fel: a környéken min­denütt állítanak emlékmű­vet, Nyírmihálydinak is ki­járna mindez. Elkezdték a nevek gyűjtését, valamint az adományok összeírását. Bár számítottak a megyei ta­nácstagi alap 50 ezer forint­jára, mivel ezt nem kapták meg, mindössze 47 ezer fo­rint gyűlt össze. Szabó And­rás vállalta; hogy elkészíti és idén a halottak napjára felállítja. Néhány tanácstag­nak ez nem tetszett, akik nem a leghízelgőbb jelzők­kel illették a vállalkozót. Amikor kiderült, hogy a kö­vetkező szöveg kerül az em­lékműre, '— „Az oroszok ál­tal elhurcolt és meggyilkolt személyek névsora” — Hól­esők Lászióné korábbi ta­nácselnök megígérte, ha Szabó úr felállítja, ő lebo­ntja a; „meggyilkolt” szó miatt. Á felírás miatt az is­kolaigazgató kilépett az em­lékműbizottságból, sőt az avatásra sem ment el. Saját zsebből A megyei tanács megadta az engedélyt az építéshez, annak ellenére, hogy a ta­Képünk az avatoünnepséget követően készült, amikor a helybeliek rendezik az emlékmű környékét. nácselnök a szükséges irato­kat nem küldte be Njuregy- házára. Szabó úr pedig kül­ső segítséggel, de saját zseb­ből finanszírozva elkészítet­te az emlékművet, és szep­tember 29-én éjszaka felál­lították. Miért ezen a na­pon? Mert szerinte a régi tanácselnök már nem tudott -beleszólni- a dolgokba, az újat még nem választották meg. A 128 bevésett név összegyűjtésébe egyébként Bokor Imre is segédkezett. Az avatóünnepségen Albert János, a Magyarok Hazafias Világszövetségének alelnöke is részt vett. Ezzel a történet nem ért véget. Ugyanis az emlékmű felállítását és az önkor­mányzati szavazást követő­en október elsején tíz ci­gány megjelent a helyi ta­nácsházán és kérte a tanácsi segély kifizetését, amelyet ú*zettieM6zedeti iqazsáq „Angliában, az autó meg­jelenésekor hat és fél kilo­méter vólt a sebesség felső határa. Utólértük Angliát.” A budapesti közlekedés szak­embere „Ha megérem az öreg­kort, nevetek majd azon, ami miatt fiatalként sír­tam. De biztos vagyok ben­ne, hogy visszasírom, ami megnevettetett akkor." P. Gregor, szerkesztő „Mentségére szolgáljon, hogy újszerűén ragaszko­dott a vállalat elavult ter­mékeihez.” Egy felszólalásból „A diktatúra minden ál­lampolgár számára biztosít­ja a halálbüntetéshez való jogot.” M. Vitezovic, politológus „Szolgáltatásaink közül a másik ajtaja előtti söprés működik a legjobban.” Krokogyil „A jó tanácsot jól meg kell fizetni. Sajnos, a rossz ügyvédek számláit sem a konkurencia állítja ki.” Egyetemi följegyzés „A rózsaszínű jövő feste- getésénél többnyire színva­kok jelentik a hozzáértő közönséget.” Cambio „Az iraki invázió meg­mentett bennünket attól, hogy a házi problémákkal foglalkozzunk. Nevezetesen a korrupcióval és a rossz kormányzással. ” Wall Street Journal „Figyeljék meg, minden adu annak a kezében van, aki nagy hangon követeli, hogy nyílt lapokkal játsza­nak. A politikában is.” Graham Greene, író „Ahol arról cikkeznek, hogy az országban nincs munkaerőmozgás, ott biztos, hogy mindenki a főnök kö­rül táncol." Lengyel lapvélemény „Kevésbé lényeges, hogy az ecuadori maffia koka­int termel. Ennél fontosabb, hogy mindezért nem fizet adót. És ez hazafiatlan tett." Az ecuadori elnök szövege megígértek nekik. Másnap is jöttek cigányok és várták, hogy kifizessék azt a másfél millió forintot, amit valaki a tanácson garantált, mivel -az . Összes ajánlási'szelvényt elvették tőlük. Az új polgár- mester, Kremniczky Károly minderről semmit sem tu- - flott, a vb-titkárnő (azóta pályázatot írtak ki jegyzői állásra) pedig azzal utasítot­ta el őket, hogy attól kérjék a segélyt, aki megígérte ne­kik. Ezzel a cigányok mo­rogva ugyan, de elmentek. Hogy ki volt az ígérgető? Csak sejtések vannak róla. Nem tiltakoztak Az emlékművet senki nem borította fel, a polgármester a temető előtt parkolót ké­szíttetett, Barna István az avatón egy háborúból szár­mazó verset mondott el, a helyi önkormányzat pedig a munkálatokért Szabó úrnak 100 ezer forintot utalt át. A meggyilkolt szó talán tovább szíthatja az ellentéteket a két nép között, mindeneset­re a falu lakói közül senki nem tiltakozott a kegyetlen múltat idéző szó ellen. (máthe) Főszereplők lehetünk M ágikus erő feszül sza­vainkban. Ha valamit rendszeresen, ugyan­azokkal a kifejezésekkel is­mételgetünk magunknak, tudatunk ezt olyan parancs­ként veszi, amit tűzön-ví­zen megvalósít. Ha tehát egy erős fájdalmat, kelle­metlen közérzetet, munka­helyi vagy családi konflik­tust szeretnénk elviselhető­vé tenni, segítségül kell hívni a tudatunkat, és a legfőbb orvosai mi magunk lehetünk önmagunknak. Az emberi agy és elme döbbenetes képességeiről már jó fél éve a hazai ol­vasóközönség is értesülhe­tett a mexikói-amerikai Jósé Silva agykontroll módszerének leírásából. Nemrégiben jelent meg a téma folytatásaként a Gyó­gyíthatsz című könyvecske, amely továbbviszi ezt a gondolatsort. S most világ­hírű vendéget köszönthe­tünk idehaza: ellátogatott hozzánk az agykontroll felfedezője, Jósé Silva és a lánya. Pár perces beszélge­tést láthattunk kedd este a tévé Nulladik típusú talál­kozások című műsorában az autodidakta feltalálóval. A külső tudatos, anyagi megismerésre, a fizikai tör­vények mindenhatóságára épített világunk mellett lé­tezik egy másik is, amely- lyel az úgynevezett alfaszin­ten kerülhetünk kapcsolat­ba. Bárki képes pillanatok alatt elérni ezt a roppant kellemes állapotot, amely az álom és az ébrenlét közötti mezsgyéhez hasonlítható. Természetesen valameny- nyien átéljük ezeket a tűnő pillanatokat, de ha szándé­kosan idézzük elő önma­gunkon és ekkor progra­mozzuk elménket képzelet­beli képek megjelentetésé­re, vízualizálásra, akkor jö­vőnket eredményesen ala­kíthatjuk. Aki merészebb és otthonosabban mozog alfa­szinten, elméje segítségével mások egészségének helyre- állításában is közreműköd­het. Bizonyára sokan legyinte­nek, hogy minek volna az orvostudomány, ha az agy­kontroll a negyedszázados működése alatt minden bajt meggyógyíthatott volna? Maga a feltaláló. Jósé Silva sem állítja azt, hogy ezen­túl nem kell a betegséget orvossal gyógyíttatni. De ahhoz, hogy tökéletes álla­potban tartsuk testünket és elménket, illetve a bekövet­kezett betegségeket befolyá­soljuk. jól alkalmazható a módszer. Ezt bizonyítja; ha­zánkban, de még Nyíregy­házán is indítanak szá­mos agykontroll tanfolya­mot ezekben a hetekben. Életünk, mindennapjaink számos válságot kénytele­nek magukkal cipelni. Mi­ként kerülhetünk ki ezek­ből a konfliktusokból ép lé­lekkel? Hiszen sokunknak veszélyben a munkahelye, a mindennapi kenyere, a gyerekei jövője, s megold- hatók-e az alfaszinten ezek a kemény társadalmi prob­lémák? Erre a kutató is azt mondja: magunkat ala­kíthatjuk úgy, hogy probié- matűrő és -megoldó ké­pességünket rendkívüli mértékben fejleszthetjük, pozitív gondolkodásmódot alakíthatunk ki, a világgal és a környezetünkben lévő emberekkel elfogadtathat­juk magunkat, s ezáltal már sikeresebbek leszünk. S in­nen egy lépés, hogy ez tár­sadalmi szerepeinkben, anyagi körülményeinkben is megmutatkozzon. Éle­tünk megváltoztatásának döbbenetes módját kínálja fel az agykontroll. H a nyitottan és nem el­utasítóan közelítünk ehhez — mint ahogy a világ 82 országában tíz­millió ember igazolhatja — csodálatos világot tár fel az értelmünk. S bebizonyoso­dik : valamennyiünkben szunnyad az a képesség, hogy a való világot ma­gunkhoz igazítsuk, s mi ma­gunk ne elszenvedői, hanem tevékeny főszereplő-rende­zői legyünk szűk határok közé szorított létünknek. Tóth Kornélia Repül q, repül q.» Stílusosan szólva felröppent a hír, hogy a nyír­egyházi Mezőgazdasági Főiskolán megszűnik a pi­lótaképzés, s ennek elmaradása alapjaiban érinti az intézmény sorsát. Molnár András, a Repü­lőgépes Szolgálat nyíregy­házi kiképző repülési osz­tályának 1 - (vezetője a kiala­kult helyzet" • alapján söté­ten látja a jövőt. Nyilatko­zata a Légiközlekedés cí­mű lapban jelent meg. — Jelenleg két évfolya­mon, a második és a har­madik osztályban összesen 24-en tanulnak nálunk, s ősszel beiskolázták az új el­ső osztályt, ebből tíz fog repülni. A Maiévtől egye­lőre még nem kaptunk hi­vatalos — tehát írásos — értesítést a döntésről, de már hallottunk róla. Ne higgye, hogy teljesen várat­lanul ért bennünket ez a helyzet, hiszen annak ide­jén sok szakember úgy látta, hogy nem kellene be­indítani az aktyubinszki képzést. A túltermelés má­sik oka az, hogy nálunk túl nagy létszámú osztályokat indítottak. Mi már 1978-ban, 79-ben jeleztük, nem lenne szabad 25—30 fős évfolya­mokat indítani, maximum 15—20 hallgatót. Sajnos, rengeteg protekciós gyerek volt, és ezeket fel kellett venni. Megkerestük dr. Szabó Gyulát, a nyíregyházi re­pülőgépvezető intézet igaz­gatóját, aki megerősítette: az intézet eddig valóban nem kapott értesítést a Ma- lévtól arra vonatkozóan, hogy nem lenne szüksége a főiskolán végzett pilótákra. Az intézményben a műszaki képzés mellett (a hallgatók üzemmérnöki végzettséget szereznek) pilótaképzés is folyik. A jövőben változhat ugyan a pilótaképzés, lényegesen csökkenhet is a létszám, de a műszaki képzés ezután is fontos marad. Az itt kép­zett szakemberekre nagyon nagy szükség lesz a jövő­ben is. A Légiközlekedésben meg­jelent írás túldramatizálja a jelenlegi krízist, ahhoz, hogy lényeges változások következzenek be, még évekre lesz szükség. A kép­zés tantervének rugalmas megváltoztatásával lehet igazodni a megváltozott igényekhez. — Mi a helyzet a mező­gazdaságba kerülő pilóták­kal? — A jövő tanévben 15 hallgató, lesz. Az a tapasz­talat, hogy közülük menet közben 2—3 fő kiesik a ta­nulmányok során, repülés- technikai fogyatékosságok miatt megint kevesebben maradnak. Végül jó, ha a létszám fele ■ megmarad. Akik nem lesznek alkalma­sak repülésre, még mindig lehetnek üzemmérnökök. (n. i. a.) SZOLGÁLTATÁS JAVÍTÁSA ÖSSZEFOGÁSSAL. Kékesén a Dombrádi Takarékszövetke­zet, az Áfész és a kékesei tanács anyagi összefogásával szolgáltatóházat építettek. Eb­ben kapott helyet a húsbolt, a zöldség-gyümölcs bolt, a fodrászüzlet és a takarékszö­vetkezeti iroda. (Elek Emil felvétele) Mikrofonvégen a járókelő Gyakorlat az utcán Az Egészségügyi Főiskola huszonkilenc hallgatója ak­cióba lépett tegnap Nyíregy­házán. Magnóvei a kezükben járták a várost és száz sze­mélyt kérdeztek meg: Mit értenek a szociális munkás szó alatt, mennyire igényel­nék ezeknek az embereknek a segítségét? A diákok lehangolódva tér­tek vissza iskolájukba. Az „utca emberének” ugyanis fogalma sincs arról, hogy milyen feladat tartozik a szo­ciális munkáshoz. Legtöbben ezt fizikai munkának gondol­ják, afféle jóságos nővérkék­nek hiszik őket, akik ápolják a rászorulókat, takarítanak, főznek ... Miközben a szociá­lis munkás — angolul SOCIALWORKER — Nyugat- Európában már egy ismert és elismert értelmiségi pálya. S emögött olyan szakmai te­vékenység húzódik meg, amely időben segít helyreál­lítani és megelőzni az egyé­nek, családok, közösségek életképességét, harmonikus légkörét. Az utcán tartott gyakorlati órán mindenesetre az egész­ségügyi főiskolás hallgatók előtt kiderült; a főiskoláju­kon oktatott „szociális mun­ka” című elméleti tantárgy­nak hazánkban nemhogy tör­ténete, de jelene sincs. Ta­lán jövője lesz. (bojté)

Next

/
Thumbnails
Contents