Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-08 / 262. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. november 8. MENEDÉK A GONDATLANSÁGNAK Elégett remények Ha valaki nem látott még szomorú falut, hát menjen el Tuzsérra. Romokban hever a település legféltetebb kincse, jövendőjük talán legígérete­sebb záloga: a híres Lónyay-féle kastély. A tűzoltókat október 4-én, valamikor az éjjeli órákban riasztották: „Ég a megye egyik legismertebb műemlé­ke, lángokban áll az egész épület!” Részt vett a mentés­ben a megye majd minden tűzoltó csapata, de csupán annyit tudtak elérni, hogy megakadályozzák a lángok továbbterjedését. Meleg harminc millióért Ám a kár így is borzasztó: a szakértők húsz- és har­mincmillió forint közötti összegre taksálják. A nyomozók a tűzoltókkal szinte egy percben érkeztek, s rövid időn belül a tettesek nyomára bukkantak. Bebizo­nyosodott, hogy az ominózus éjszakán egy csapat hely­béli cigány kereste fel a kas­télyt. Az korábban művelő­dési házként szolgált, s azt is hihetnénk, kulturálódni ér­kezett a had. — De miért vittek akkor magukkal zsákokat? — Hogy legyen miben ha­zavinniük a parkettát. A község frissiben megvá­lasztott polgármesterétől, Ré­vész Lászlótól halljuk mind­ezt, aki ilyen örökségre a leg­rosszabb álmában sem gon­dolt. — Most hallottam az elkö­vetőktől, hogy nem először jártak ott — mondja. — Folyt a kastély felújítása, az ilyen­kor szokásos felfordulással együtt. Sajnos, esténként, éj­szakánként az mehetett be oda, aki csak akart, a kutya sem szólt rá. Azon az estén is megérkezett egy csapat, fel­mentek az emeletre, s hozzá­láttak a parketta felszedésé­hez. De villany nem volt, így egyikük fáklyát gyújtott. A kastély tetőhéjazatának felújítása nemrég fejeződött be, csak arra hétmillió fo­rintot fordítottak. Az például teljesen megsemmisült. Megolvadt rézlemezek, el- üszkösödött gerendák, s va­lami undorító, felpuffadt műanyaghab borítja most a teljes felső szintet. A félig elégett lépcsősoron kapasz­kodunk mind feljebb és fel­jebb, még most is füst- és pernyeszag, a pusztulás bűze. A földszinti termekben is leírhatatlan a káosz, a ren­detlenség. Az idegen előtt fel­foghatatlan: miért kell ekko­ra felfordulás, hogy az épí­tők dolgozni tudjanak. Mert ez a rendetlenség még a tűz előtti állapotokat tükrözi! Szerencse a szerencsétlen­ségben, hogy a földszinti ter­mek nem károsodtak. Sértet­lenül úszta meg a tűzvészt a nagyterem híres mennyezet­festménye is, épek a XVIII. században keletkezett fali­képek, a kassai mester Wur- zinger Mihály alkotásai. De meddig? Hisz a tető elpusz­tult, most egy sebtében kihú­zott fólia védené az őszi esők­től. Ám a víz már most is be­csorog ... mi lesz itt télen, ha leesnek az első nagy ha­vak? Mint mondtuk, a tettesek már megvannak, ám ettől még aligha újul meg a kas­tély. Bizonyíts, ha tudsz A fáklyás legényt Szőke At­tilának hívják, s unottan vá- laszolgat a krónikás kérdé­seire. Mi, hogy ő gyújtotta volna fel az épületet... !? Bizonyítsák be, ha tudják! Az igaz, valóban ő világított a fáklyákkal, de mikor az a körmére égett... ő eltaposta. Tagadja azt is, hogy látta volna a tüzet, csak megijedt, s elszaladt. — Miért szedték fel azt a parkettát? — Jaj... ! — mondja dü­hösen —, hogy legyen mivel fűteni. — Hol dolgozik? — Én kérem sehol. — Hol lakik? — Anyámnál. Ott van ve­lünk a feleségem, a kisfiam, a két unokatestvérem ... — Miből élnek? — Anyám kapja az özve­gyi nyugdíjat... Meg voltam én nem is egyszer napszám­ban. Szőke Attila most lesz ti­zenkilenc éves, és nem is vá­laszol több kérdésre. Indul Pestre, el akarja még érni a vonatot. Furcsamód épp most döntött úgy, hogy megy mun­kát vállalni. Füstbe ment tervek — A legszebb terveink is elhamvadtak abban a tűzben — legyint keserűen a pol­gármester. — Azt gondoltuk, hogy külföldieket fogadunk majd a szép épületben, hisz itt a Tisza, a közelben a sza- bolcsveresmarti víztározó, szemben velünk a gyönyörű A BIOGAL GYÓGYSZERGYÁR RT. Nyírteleki Minőségellenőrző Laboratóriuma gyakorlott vegyésztechnikust keres. JELENTKEZNI LEHET: a laboratórium vezetőjénél személyesen vagy tele­fonon (42-10452) Cím: Görögszállás Vasútállomás mellett (3852) A kastély romjai. Bodrogköz ... Hát, most füst­té vált minden. És a tettese­ket még csak felelősségre sem lehet vonni. A gondatlanság­ból elkövetett rongálás újab­ban egyszerűen nem büntet­hető. Legfeljebb a parketta­lopás miatt büntethetjük meg őket... mondjuk néhányszáz forintra. Tudja ezt már a falu is, el­képzelhetetlen a felzúdulás nagysága. Velük együtt e so­rok írója sem akar hinni a fülének, haza jőve Tuzsérról megkereste hát a jogi szakér­tőket is. Csak megerősíteni tudták a polgármester sza­vait. A közvagyon gondat­lanságból elkövetett rongá- lóit eddig keményen sújtot­ta a jog, ez néhány hete meg­szűnt. Módosították az al­kotmányt, s ha a magántulaj­don sem részesül fokozott védelemben, nem jár az a közvagyonnak sem. Nyugodtan gyújtogathatunk hát. Csak a szándékosság vádját kell kivédenünk. A ha­junk szála sem fog görbülni. Balogh Géza ¥•• • • •• Jöjjön If alaki! Nyíregyházán, az István úti sportpálya szomorú lát­ványt nyújt a szemlélődőnek. Omladozó épület, üveg nél­küli ablakok, mintha közvet­lenül háború után lennénk. Idáig jutott e hajdan népsze­rű sporttelep... Az ostrom utáni helyzetet tükrözi az elárvult jegyárusí­tó építmény is: ablaka befa­lazva, ajtaja nincs, a kap­csolók, konnektorok eltűntek a falból. Csak a vezetékek vége látszik, vagy helyenként lóg le a falról a piszkos, sze­metes föld felé. A környéken lakók szerint a feszültség alatt lévő vezetékek baleset- veszélyesek, volt olyan fia­talember, akit majdnem tra­gikus baleset ért. A TITÄSZ- nak hiába szóltak, azt a vá­laszt kapták: nem az ő fel­adatuk és hatáskörük az áramtalanítás, a balesetve­szély megszüntetése. Hozzá­juk csak az oszlopig, illetve a kerítésig tartozik a vezeték. Akkor kinek szóljanak? — kérdi joggal a jószándékú be­jelentő. Nos, hamar kiderítettük: a Szabolcsi Építők SE a pálya gazdája, de — focicsapata nem lévén — a Volán és a Hardware csapatai használ­ják a létesítményt. Az Épí­tők SE elnöke megköszönte a bejelentést, s megígérte, megteszik a kellő intézkedé­seket a veszély megszünteté­sére. Mondhatnám azt is: happy end, megnyugtatóan rende­ződik az ügy. Mégsem te­szem, mert bennem él a félsz: mi van akkor, ha má­sutt, hasonló problémával ta­lálkozunk, s a TITÁSZ ott sem illetékes? Aki észreve­szi, kezdjen magánnyomozás­ba, hogy megtalálja a tulaj­donost? De kinek van erre energi­ája?! K. D. Jegyzet Egy tál étel I ngyenkonyhát nyitot­tak a fővárosban — adta hírül a televízió Híradója a minap. A tágas, tiszta helyiségben hosszú, terített asztal, s a lócák némelyikén már kanalaz­ták az egytálételt a rászo­rulók. Kétségtelen: a főváros­ban (is) óriási különbséget fedezhetünk fel a lakosság egyes rétegei közt. Ugyan­akkor jó lenne, ha a köz­tudomásúan sokkal szegé­nyebb megyénkben is fel­figyelne valaki erre az öt­letre. Bár éppen lapunk­ban olvashattunk informá­ciót arról, hogy Nyíregyhá­zán a Családsegítő Köz­pont — sok más, fontos szociálpolitikai terve mel­lett — ingyenkonyhát is működtetne. Ez ugyan még terv, ami viszont már most is való­ság: a szociális étkeztetés megyénk majdnem minden településén igénybe vehető. Mónus Albertné megyei szociálpolitikai csoportve­zetőtől tudjuk: mivel egy­re szélesebb réteg csúszik akarva-akaratlanul a sze­gény kategóriába, ahol csak lehet, ingyenesen jut­hatnak meleg ebédhez a valóban rászorulók. Általá­ban a mindenkori özvegyi nyugdíj alsó határa a mér­ce, akinek a jövedelme nem üti meg ezt, térítés nélkül kaphat ingyenebé­det. S attól függően, hogy a napközi, az iskola vagy a vendéglátó konyhája ké­szíti-e az ételt, úgy számít­ják ki: az ebédért meny­nyit kell fizetni. Természe­tesen figyelembe veszik, milyen összjövedelemmel rendelkezik az illető. Túlzás lenne azt állítani, hogy akár a szociális ét­keztetés, akár az ingyen­konyha egycsapásra meg­oldaná a magára maradt, a közösség támogatására szoruló, önmagukról gon­doskodni képtelen idősek valamennyi gondját. Ám jó, ha tudjuk, különösen a kistelepüléseken lehet, hogy ezen az egytál meleg ételen múlik: megma­rad-e a hite, a reménye a jószerivel hitét vesztett embernek? Mert ebből ar­ra következtet, igenis fon­tos még valakinek, hogy az életét végigdolgozott em­ber most ne kényszerüljön éhezni, nélkülözni. Sokuk úgyis restelkedve fogadja el a társadalom ilyen irá­nyú segítségét, hát még ha kilincselnie kell érte? J ó lenne, ha a megle­hetősen rossz emlé­kezetű ingyenkonyha valamiképpen kulturáltabb köntösben a mi megyénk­ben is újraéledne. Csak keresni kellene hozzá a vállalkozókat, a segíteni szándékozókat, uram bocsá a szponzorokat. Lehetőleg addig, amíg nem kellene egy valószínűtlcnül nagy- nagv asztalt megteríteni .. . Tóth Kornélia Macska lancsi kálváriája Mesejáték gyermekeknek Az óvónők, az általános iskolákban dolgozó tanító­nők a megmondhatói an­nak, hogy milyen erős a gyermekben az igény a színházi élmény befogadá­sára. A szerepjáték régóta ismert kiváló nevelési esz­köz, olyan, amelyből telje­sen hiányzik a kényszer, hi­szen a gyerekek szívesen játszanak, örömmel azono­sulnak azzal, aki a számuk­ra szimpatikus. Nagy várakozás előzte meg tehát a Móricz Zsigmond Színház bemutatóját. Pénte­ken délután került színre Lengyel Ferenc Macska Jan­csi című mesejátóka. Bizo­nyára nehéz ma ebben a mű­fajban eredetit, mait írni. Közismertek a klasszikusok, az Andersen-, a Grimm-me- sék, amelyekből színpadi adaptációk is készültek. Lengyel Ferenc munkája, sajnos nagyon rossz. Sok minden hiányzik belőle: a szöveg költőisége, az alakok­kal való azonosulás lehetősé­ge, a figurák mélysége, az erkölcsi tartás megélése. He­lyettük a közhelyek rendkí­vüli gazdagsága, s két tanul­ság, az első és a második fel­vonás végén: aki még nem szokott rá a dohányzásra, ne is tegye, aki pedig már dohányzik, szokjon le róla! Mindez a tizen éven aluliak­nak. A második tanulság: legyetek jók! Ebben nem ké­telkedhetünk, dehát a ki­mondott igazság sóikkal gyengébben hat, mint ami az emberben fogalmazódik meg. Szegény Macska Jancsi! Nincs pénze albérletre (gyer­meki gond!), mit csináljon? Rosszak közé keveredik, bör­tönbe kerül, ahonnan csak óvadék (!) ellenében enged­Macska Jancsi a börtönben. (Balázs Attila felvétele) nék szabadon. Közben a sze­relemmel is meg kell birkóz­nia (gyermeki gond!), és még sok minden mással is. Nem folytatom. A színházvezetés- nök igényesebben kell válo­gatni. A gyermekközönség elé nem kerülhet akármi. Az előadást Gados Béla sok rendezői ötlettel dúsítot­ta, de ő sem teremthetett mást, mint ami a rendelke­zésére állt. Zavaros volt a keretjáték: a cirkuszban meséli el a Fe­hér bohóc (Juhász György) Macska Jancsi történetét. Nem derült ki, hogy erre miért van szükség? Juhász György igyekezett valódi ka­rakterré válni, s ebben kiváló társa akadt Petneházy Attila (Buta Auguszt) személyében, aki szellemes, jó bohóc volt. Tóth Károly sokarcú lehetett ezen a délutánon. Volt Stucc Arthur, Burkus kutya, Tomi Sztár, Kenguru Ottó. örülni tudtunk, hogy képes a gyors váltásokra. Orosz Anna (Per­zsa Erzsi) igazolta mindazt, amit a Miss Amerikában megmutatott: biztosan mozog a színpadon, hitelesek a moz­dulatai. Macska Jancsit, a bánatos költő figuráját Hor­váth László Attila alakította. Nem az ő hibája, hogy nem lett belőle olyan karakter, aki a gyermeki álmokban is visszatér. Tetszett Kocsis Antal a nyomozókutya szere­pében. Volt persze az előadásnak számomra felejthetetlen pil­lanata is. Amikor Macska Jancsi állásajánlatot kap, s válaszút elé étkezik, meg­kérdezi a gyerekeket: elfo­gadja-e a sok pénzt és írjon értéktelen reklámverseket, vagy maradjon, dé írjon szép költeményeket, a gyerekek kórusban azt kiáltják: menj el, menj el! Akkor összeszorult a szí­vem, s arra gondoltam, eny- nyire a mélyponton lennénk, hogy a gyermekeink minden megfontolás nélkül a pénzt választják? Nagy István Attila Csirranó támogatás Egyes családoknak a havi jövedelme ma már több esetben csak zsebpénzre volna elég. De takarékos magyar ember módjára, ha szűkösen is, ki kell húz­nunk valahogy a hónap vé­géig. A bajban néha még csurran-cseppen is valami­lyen támogatás. Így például február 1-től több családnak jól jött a lakbértámogatás bevezeté­se. A kérelmet április 20-ig lehetett beadni és így visz- szamenőleg is megállapít­hatták az összeget, amely az alap- és felemelt lakbér közötti különbözeiét jelenti. A most benyújtott kérel­meket a beadást követő hónap elsejétől folyósíthat­ják. Persze, ezt sem kap­hatja mindenki. Valakinek alanyi jogon jár: a 70 éven felülieknek, á 67 százalékos csökkent munkaképességű személyeknek, vagy a három és attól több gyermeket ne­velő családoknak. A nyíregyházi polgármes­teri hivatalban a hétezer lakásbérlő közül körülbe­lül háromezer a lakbértá­mogatást igénylők száma. Egy hónapra ez 900 ezer forintos kiadást jelent. A számlát rögtön továbbítjuk az állami költségvetésnek, annál is inkább, mivel év elején nem számítottak ilyen jellegű kiadásra. Az igények egyébként nap mint nap érkeznek, visszamenő­leg azonban semmiképpen nem adhatnak engedményt. Amint azt a különböző energia-, illetve ingatlan­áremelésekből sejthetjük, elképzelhető, hogy a lakbér is nőni fog. (b. g.)

Next

/
Thumbnails
Contents