Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-06 / 260. szám
1990. november 6. Kelet-Magyarország 3 1 ^zterülef I közérzetünkért Fegyverük a fényképezőgép „Szürke patkány”, „szekus” és más, még kevésbé hízelgő jelzővel illették már egyesek a közterület- felügyelőket. Pedig ők csak figyelmeztették, vagy esetleg megbírságolták a rendeletek ellen vétőket. Azaz: munkájukat végezték. De mi a feladatuk, hol és hogyan kell felügyelniük? Ezt, gondolom, gyakran még azok sem nagyon tudják, akik „összeütközésbe” kerültek velük. Ebben az írásban próbálunk meg röviden tájékoztatást adni tevékenységükről. A járókelők leginkább a tilosban parkoló gépkocsikkal, illetve vezetőjükkel kapcsolatos intézkedéseiket vehetik észre. Bizonyára olvasóink közül többen vannak, akik látták, amint a közterület-felügyelő az utcán, járdán, vagy éppen zöldterületen parkoló gépkocsit fényképezi, vezetőjét figyelmezteti, vagy éppen bírságolja. Ez az ö kötelességük is. nemcsak a rendőröké! De ellenőrzik azokat is, akik a közterületeken árusítanak; virágot, könyvet, fánkot, sorsjegyet, vagy bármi mást. Hiszen az utcai árusítás engedélyhez kötött tevékenység, folytatásához közterület-foglalási engedélyt kell kérni a tanácson! Kevésbé látványos, és talán munkájuk legnehezebb területe az illegális szemét- és törmeléklei. rás megakadályozása, felderítése. Itt jelentkezik számukra leginkább a gépjármű, a létszám, és a technika hiánya, hiszen gyalogosan igencsak nehéz követni például a törmeléket szállító teherautót, melyről — sajnos — igen gyakran tiltott helyen rakják le a szállítmányt, ezzel is kárt okozva a megyeszékhely környezetének, s ezáltal lakosságának. A felügyelők ismerik a leginkább népszerű helyeket, például a Bujtos, a Guszev, vagy akár az Orgona és az Orosi út hírhedt lerakatait, de tetten érni a bűnösöket ilyen feltételek mellett igencsak nehéz. Azért megpróbálják. Ízelítőül álljon még itt néhány a feladataik közül: figyelniük kell arra. hogy a plakátok, hirdetmények csak az engedélyezett helyeken legyenek kifüggesztve; a parkrongálásra; hogy a közterületeken a kutyát a gazdája pórázzal, szájkosárral ellátva vigye ki, hogy ne engedje szabadon, sőt be se vigye a játszóterekre; de a köztisztaságra is. Talán nem mindenki tudja, hogy akár egy cigarettacsikk, egy papírzsebken- dő eldobása is bírságolható! Igaz, ők elsősorban nem ezt akarják. Vezetőjük vallja: sokszor hatékonyabb — és békésebb — a figyelmeztetés, inkább erre törekszenek. Mutatja ezt az a tény is. hogy átlagosan hat esetből csak egyet. követ bírság, pedig több ezer ellenőrzést hajtanak végre évente. S el kell oszlatnom egy tévhitet is: a bírság összegéből nem kapnak „részesedést”, még csak előirányzatuk sincs rá! Ezúton is kérik a lakosság segítségét és megértését, hiszen — mint minden rendes állampolgár — ők is csak azt szeretnék, azért dolgoznak, hogy a megyeszékhely parkjai szépek, tiszták legyenek, hogy a tilosban parkoló autók ne váljanak forgalmi akadállyá, hogy még szebb legyen Nyíregyháza. Ez mindnyájunknak érdeke! K. D. MA MÁR AZ IS NAGT DOLOG, ha egy-egy kisüzem megfelelő munkát tnd biztosítani dolgozóinak. A Habselyem Rt dombrádi üzemében 18* fő dolgozik, néhány kivételével valamennyien lányok, asszonyok. Ott jártunkkor jő érzéssel láttok, hallottuk munkájuk van, szép divatos női blúzokat, gyérmekrahákat, fehérneműket varrnak nagy szériában. (Elek Emil felv.) A pártonkívüli falu Dolgos Dányád A ritka és irigylésre méltó települések közé tartozik Cégénydányád. Ezt állapítjuk meg egy rövid séta és egy röpke beszélgetés után. Sok-sok község önkormányzata adósságot, ezernyi gondot örökölt, itt viszont nincsenek filléres gondok. Sőt, ezekben a napokban is tovább épül-szépül Cégénydányád és a tervek is biztatóak. Az itteniek keresik a lehetőségeket az újabb forintok megteremtéséhez. Persze itt sem fenékig tejfel... Messze, a „filesdi” hu tárban. (B. G. felv.) Jól ellátottnak minősíthető ez a szatmári falu. A széles és tisztán tartott főutcán Lukács József nyugdíjas tanácselnök magyarázza, hogy igen jó minőségű víz folyik a közkifolyókból, a régi kerekes kutat a falu közepén meghagyták műemléknek. Akármerre megyünk, a falu valamennyi utcája, zeg- zuga ki van kövezve, itt nem ér „nyakig” á szatmári sár. Lukács József öndicséret nélkül mondja, hogy 19 évig volt e település tanácselnöke, és ez idő alatt az itteniek ötször értek el helyezést a megyei társadalmi munkaversenyben. Mind az ötször pénzt kaptak érte — teszi hozzá — és a kapott pénzeket jól hasznosították.. Építettek új iskolát, óvodát, ABC-áruházat, orvosi rendelőt, és nem kevesebb mint öt szolgálati lakást. Kikövezett zegzugok Bakó Dániel társadalmi megbízásként látja el a polgármesteri teendőket. Mindennap bejár a Fehérgyarmati Közgazdasági Szakközépiskolába, ahol gazdasági vezetőként dolgozik. Telefonon közvetített kérésünkre jött haza, hogy beszámoljon a jelenről és az elképzelt jö- [ vőről. Azzal kezdi, hogy ezt ; <i 886 lelkes települést pár- \ ionkívüliek lakják. Egyetlen ! pártnak nincs itt szervezete, i dúló pártharcok nem osztják meg a jól kialakult falukö- I ?össéget. A nyugdíjas tanácselnök ! közbeveti, hogy itt hagyo- ! anya van az összetartásnak. ! Az elmúlt két évtizedben a elyi pap, a párttitkár, a ta- j nácselnök s a falu apraja- ! r igyja jó emberi és munka- | kapcsolatot alakított ki. A ! társadalmi munkaverseny is | azért hozhatott ötször pénzt i i közös konyhára. Véletlen, hogy a hivatalban ppen a páncélszekrény mel- . -tt beszélgetünk a pénz- ■ ügyekhez jól értő, agilis polgármesterrel. Szakszerűen fo- 1 almaz: — Nem üres kasszát vett az új önkormányzat. Idén jövőre működtetni tudjuk tézményemket. Sőt van egy í tartalék pénzünk is. Hosszabb távra mi sem látunk előre. A legfontosabbakra már megvannak az anyagi források. Itt a közelben bővítjük az iskolát, hamarosan tető alá kerül. Tartalékból iskola Farkas Lajos, a helyi ön- kormányzat gazdasági vezetője veszi át a szót. Közli, hogy pár évig a tanács pénzét tartalékolták az iskolai beruházásra. A tartalék persze nem a páncélszekrényben feküdt, hanem kamatozott. Még mindig örömmel emlékszik rá, hogy a megyei tanácsnál sikerült kiharcolniuk 18 millió forint támogatást az iskolabővítéshez. Ám láthatóan lehangolódva mondja a gazdasági vezető, hogy a megyei tanács „viszszavonta az áfát”, vagyis ez a 18 millió forint 25 százalékkal csökken. Így sincs nagy ok az elkeseredésre. Farkas Lajos hangsúlyozza: az építkezés befejezése így sincs veszélyben. Részben azért, mert az önkormányzat elődje, a tanács versenytárgyalást írt ki az építkezésre, és a legolcsóbb ajánlatot fogadták el. Jól láthatók a modern iskola körvonalai. Az építkezés közelében már kész az új orvosi rendelő és lakás. Kísérőnk, a polgármester a rendelő előtt magyarázza, hogy novembertől rendel itt hivatalosan a helyi körorvos, akinek a felesége a szomszédos • Fehérgyarmaton gyermek- gyógyász. Az új önkormányzat azt szeretné, ha a doktornő esténként, és hétvégeken magánprakszist gyakorolna itt. „Esetleg egy kis tiszteletdíjat is kaphat az önkormányzattól” — mondja a polgármester. Oda a támogatás Győr fi Erzsébet vb-titkár (még nem jegyző) arról szól, hogy a település közös kasz- száját nem az adózók gyarapították. Sok olyan ember él itt, aki az alacsony jövedelme miatt mentes a személyi jövedelemadó alól. A tisztviselőnő elővesz egy kimutatást, amely szerint idén az állam hárommillió 404 ezer forint kiegészítést adott Cé- génydányádnak az elmaradt adók pótlására. Jövőre bizonyára mindenütt, itt is elmarad az adópótló támogatás. — Sehonnan nem jön majd támogatás. Miből fognak majd pénzt csinálni? — kérdezzük a polgármestert. — A tartalék földjeinket bérbe adjuk. Az iskolabuszunkat nyaranta és szünetekben szintén bérbe adhatjuk.. Támogatjuk a vállalkozókat, a majdani iparosok bizonyára már tudnak adót fizetni. Felvettük á kapcsolatot egy budapesti kft.^vel, amely üzemrészt akar községünkbe telepíteni. A terv szerint eb- tói .az -üzemrészben 25 helyi polgárunknak lesz majd munka és biztos megélhetés. Az egyik utcán találomra szólítjuk meg Kiss Zsigmond nyugdíjast. A hangulatról és az általános helyzetről ezeket mondja: „Az elmúlt húsz évben több minden épült nálunk mint azelőtt összesen, Elégedettek lehetünk, szinte mindenünk megvan. Egy kisebb ipari üzem viszont nagyon hiányzik Cégénydá- nyádnak”. Nábrádi Lajos Össznépi kaparaalás N ézem a csődületet az utcán, ahogy az emberek nyomatodnak, tülekednek, a borítékos sorsjegy és bongóárus bácsit majd összelapítják. Aki megszerezte, aki hozájutott, már tépi is, vakarja, kaparja. Valóságos láz ütött ki. Mindenki kapar. Van, aki tízfillcressel, más gemkapoccsal, legtöbben a puszta körmükkel. Dárius után itt az újabb sorsjáték, az amerikai EXPRESSZ MONEY. Egykettőre elfogy a készlet, mohó kezek szétkapkodják. Akárhogy fülelek, nem hallom a boldog felkiáltást: „NYERTEM!!!” Fortuna itt lépked közöttünk. Egyszer csak felbukkan a városban, megszédítve diákot, parfümös dámát, fejkendős nagymamát. Mit nekik so- kadika! Mit nekik infláció! Tízesével veszik a ka- pargatós sorsjegyet. S vele a reményt, hogy nyernek. Hogy egyszer már végre nekik is sikerüljön valami. Simonies Borbála mm egyek a hat húszas- n/B sal a fővárosba. A nyíregyházi állomáson jövök-megyek, van még egy negyedóra az indulásig. Sorban állok egy Népszabadságért, amikor nagyot kordul a gyomrom. Atya isten, még nem is reggeliztem! A friss újsággal a hónom alatt körülnézek a váróban. A ..., megvan! Az illemhely és a büfé közötti sarokban ott kacsingat rám hívogatóan az UTASELLÁTÓ árusítópultja. Odastartolok, nézem a választékot. Van szendvics, kétféle. Azután pirog, az a bizonyos húsos pogácsa. Fasírozott egy szelet kenyérrel. Egy polcon, műanyag tálcán fóliával bevonva öt pogácsa, mellette hasonló csomagolásban két mákos pite. Mit kéne választani e lukulluszi kínálatból? A vajat csak alig látott zsemle közé ejtett átlátszó szalámikarikás költeményt már ismerem. Azt inkább nem. Ott az a mákos. Azt nagyon szeretem, de egy fogmosás nélkül még rossz hírét kelti fogsoromnak. Talán az az öt pogácsa? Az olyan szolid, korrekt és laktató. — Kérem azt a pogácsát! — mondom nagyot nyelve. — Azt nem ajánlom magának. Tegnapi — halkítja le hangját bizalmasan az asszony a pult mögött. egyszer nekiveselkedek az első falat leválasztásának, elgyöngülve gondolok az utazóközönséget tegnapi pogácsával csak a legvégső esetben, de hetes szendvicsekkel és más „finom" falatokkal annál inkább pant rég nem látott kezét, átvillan valami lohasztó érzés az agyamon. Azért az úriember szerepben megmaradva egy könnyed „köszönöm” kíséretében markába nyomok egy húszast és szembe szomMilyen rendes ez a nő. — így magamban. — A másnapos pogácsától megkímél. — Akkor..., kérek egy rántotthúsos szendvicset — döntöm el gyorsan. — Huszonnyolc forint lesz — nyomja kezembe a „céges” műanyag zacskóban mosolygó étket. A vágányok felé nyíló kapunál járva már nem tudom tovább türtőztetni magam. Lerántom frissen megszerzett reggelimről a zacskót és mohón egy jókorát harapok bele. Azaz csak harapnék... Még nem „boti" fogsorom első lendülete olyan fél centire a zsömle felszíne alatt hirtelen megtörik, majd remegve megáll. Miközben a vonathoz közeledve még szívesen etető kis vállalatra. Dolgom végeztével már a kora délutáni gyorssal robogunk a fővárosból hazafelé. A mozgóárus szinte nesztelenül, minden előzetes riasztás nélkül éri el fülkénket, Szolnok környékén. — Üdítőt, csokoládét, szendvicset tessék! — reccsent bele a fülke álmos csöndjébe. — Kérek egy kávét! — s már össze is fut a nyál a számban. Csapolás a termoszból. — Tizenhét forint lesz — nyomja a kezembe az enyhén ragacsos tapintású piciny műanyag poharat a suhanc. Ekkor, egy villanásnyira, közvetlen közelről megpillantva szapszédom kissé sajnálkozó pillantásától kísérve be- lehörpintek a pohárka alján gőzölgő „frissítőbe". A savanykásan szirupos, hígacskásan barnás — bár kétségtelenül tűzforró — lötty iszonyú élményére azonnal magamhoz térek. Cgy füstölgők magam- M ban, amikor belém nyilall a felismerés. Te jó ég! Ezek nem ismerik a menetrendet! Ezek azt hiszik, hogy velem mindent megtehetnek, nekem mindent beadhatnak! Azt képzelik, hogy most jöttem a hat húszassal! Vigyázat! Én megyek (hál istennek, csak olykor) a hat húszassal. Galambos Béla
