Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-06 / 260. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. november 6. Ég a kezük alatt a aranka Ünnepi órák tűzoltók között A legnagyobb tüzet gyermekkoromban láttam, amikor a nagyanyáméit házától nem messze kigyulladt a bőrgyár. Egy kép emberöltő távolból is élénken maradt bennem: a tűzbe-füstbe vesző lapostetőn sisakos, szíjas karabieneres ember küzd az elszabadult elemekkel. Csákánya újra és újra lesúlyt az elszenesedő gerendákra. Hatalmasra nőtt árnya felrajzolódik a lángoktól festett délutáni ég pirosára. Éppen egy évszázada alakult meg Mátészalkán az önkéntes Tűzoltó Egylet. Ahogy ez ilyenkor szokás, ünnepség, kiadvány, kiállítás és díszebéd köszöntötte a jubileumot, alkalmat adva találkozásra, emlékezésre, számvetésre, múlt és jelen összehasonlítására és beszélgetésre az ősi hivatás jövőjéről. Ezt követhettük nyomon abból is, amit az ünnepi órákban Peí.róczi István őrnagy, a mátészalkai tűzoltóság parancsnoka elmondott. Sokasodé veszélyforrások — Végtelenül örülök, hogy alkalmunk nyílt az évfordulóhoz méltó eseménysor megrendezésére. Manapság oly kevés lehetőség nyílik arra, hogy megálljunk emlékezni és kifejezni az elődök iránti tiszteletünket. — Ahogy fejlődik a világ, úgy sokasodnak a veszélyforrások is. Ma az elemi csapások jóval nagyobb kárt okoznak a környezetben, mint száz évvel ezelőtt, így aztán a megfékezésükért vívott küzdelem tőlünk egyre gyorsabb, határozottabb és szakszerűbb beavatkozást kíván, mint kívánt tiszteletreméltó elődeinktől. A mátészalkai parancsnokság kötelékébe tartozók elmondhatják: viszonylag elfogadható laktanya és technika áll rendelkezésükre. Kiképzetten ember nincs közöttünk, sőt állományunk 38 százaléka érettségizett. Kitüntetések, elismerések, emléklapok. Határozott, vagy mára már elbizonytalanodó léptek. Az összetartozás, a tisztelet, a megbecsülés kézfogásaiban a legkülönbözőbb korosztályok találkoznak újra, vagy először egymással. A tekintélyes korú bácsik járásán látszik, nem tudják eldönteni, hogy hajdani, vagy mai önmagukkal legyenek-e azonoPódiutnbériet Kovács Zsuzsa és Böröndi Tamás lesz a megyei művelődési központban rendezett Pódiumbérlet-sorozat következő vendége november 7- én, szerdán este 8 órától. A népszerű művészházaspár operett és musical számokat ad elő. Műsoruk címe: Pesti sak. Az utódok nem feledkeztek meg róluk. Azok, akik ma teszik mindazt, amit valamikor ők: harcolnak emberért, természetért, környezetért mindenütt, ahol a baj segítségért kiállt. I munkabírás határán — Munkabírásunk talán éppen a határán van, vagy már a vége felé közeledik. Túlságosan nagy az úgynevezett vonulási területünk. Mondhatom a fél megye. Hozzánk tartozik a fehér- gyarmati, a nyírbátori és a vásárosnaményi vonzáskörzet is Pedig a bajbakerüi- teknek, a kárt szenvedőknek nem mindegy honnan jön a segítség. Minél nagyobb a vonulási távolság, annál nagyobb kár keletkezhet. Ló- nyától Bátorligetig, Nyírmi- hályditól Tiszabecsig innen Mátészalkáról megyünk, ha szükség van ránk. A múlt esztendőben 380-szor vonultunk ki. Az esetek legalább 60 százalékában emberi felelőtlenség okozza a kárt, vagyis körültekintéssel, gondossággal, óvatossággal, az előírások betartásával a baj elkerülhető lenne. Sajnos néhány esetben vaklárma alapján is riasztanak bennünket, de az is előfordul, hogy ízetlen, éretlen beugratás áldozataivá válunk. Ünnepi asztal. A hajdani és mai bajtársak beszélgetését kötetlenné oldja a hivatásban gyökerező összetartozás. A pohárköszöntők közvetlen hangvétele akaratlanul is emelkedetté, meghatottá, megilletődötté válik. Az emlékezés felelős és magasztos dolog. Ám újra és újra szóba kerül a jövő. éjszakák. Mint a szervezők elmondták, noha a műsor a pódiumsorozat második előadása, a további négy estre is érdemes bérletet váltani, mert így kedvezményes áron tekintheti meg a közönség az előadásokat. Hogyan tovább? — Beszélik tűzoltóberkt': ben, hogy vannak olyan e. képzelések, amelyek szerint a falvakban az önkormányzatok vennék át a feladatot. A tevékenység súlypontja önkéntes szerveződésű alakulatokra, egyletekre helyeződne át. Ezt — ismerve felszereltségünk országos színvonalát és mértékét — egyikünk sem tudja hogy gondolják, vagy végig gondolták-e egyáltalán? Az ünnepi órák lassan emlékké válnak. Az élet a szokott mederben megy tovább Az állomány számára szoros rendben, kiképzési terv és a cselekvés szükségessége szerint. Az ünnep idős vendégei otthonukba térnek. Lehet, hogy mostanában álmukban egyszeregyszer újra tűzoltókocsin robognak régi tüzek, az ifjúság tüze felé. Héti János Vevőnek drága, eladónak olcsó a piac Kifagynak a kofák Ködös, esős november eleji szombat. Reggel hét óra a nyíregyházi Búza téri piacon. Az emberek fázósan húzódnak az esernyők alá. — Ez már nem az igazi, hiányzik a színes kavalkád, a nyári nyüzsgés. Kicsi a felhozatal, de a vevők sem tolonganak — summázza a „helypénzes”. Túl vagyunk a nagy virágdömpingen. nincs pénze az embereknek. A látottak valóban a nénit igazolják. A standokon sok az üres árusítóasztal. Alig látni pár szál krizantint, de ezek szirmait is „berozsdáz- ta” már a fagy. Kapható viszont rózsatő negyven forintért, s szinte beszélni tudó rózsaszál 55-ért. Sok a díszes szárazvirágcsokor ... egyelőre vevőkre várva. A zöldségektől roskadoznak az asztalok. „Finom kiflikrumpli” — bizonygatja egy eladó az arra járóknak, akik csodálkoznak a különleges terméken. Sárgán virítanak a felvágott sütőtökdarabok. A savanyú káposzta illata már mesz- sziről odacsalogatja a vevőt. Az étkezési krumplit 13-ért alkudozás nélkül elviszik. „Jó ez hús helyett is” — mondja egy idős, fekete ruhás néni, aki fillérenként számolja ki a két kilóért az árát. Még nem kezdődött meg az ünnepek előtti felvásárlás, de a dióbél árát 300- ra, a mákét 120-ra mondják. A paprikát, paradicsomot „megviselte” az idő, a fóliás termékeket egyedül a fejenként 13 forintba kerülő saláta képviseli. A gyümölcsök közül kínálja magát (25-ért) az őszi napfénytől pirosra festett jonatán alma. A szőlőszemek nagy része már kipréselve forr, az ide kerülőket meglágyította a mínusz hét fok. Egy fazékban gombócba való szilvalekvár, kilónkénti ára 100 forint. A csarnok zsongása megfogja a belépőt. A különféle levestészták mellett a legnagyobb sikere a TO-ért mért házitúrónak van. Feltűnnek még a gombák is. a szabadon szedett csiperke, peresz- ke, vagy a termesztett laskagomba. Gyér a mozgás a baromfipiacon is. Az alkudozók megemelgetik, felborzolják a szárnyasok tolláit. Van itt miniden. Az ezer forintos fehér pulykától az 580 forintos hízott kacsán át a 225 forintos gyöngytyúkig. Tíz óra. A forgalom csökken. a hangosbemondó értesíti a piac közönségét: „Megjelentek a zsebtolvajok, mindenki vigyázzon az értékeire!” Persze, már késő. Egy síró, jajgató nénike panaszolja. hogy táskájából ellopták a pénztárcáját. Az üres asztalokat egyre több magyar, és „más országbeli” áru foglalja el, ruhaneműt, vodkát, és még ki tudja mennyi bóvlit kínálnak. Délfelé már csak a legmaka- csabbak járkálnak. A megmaradt áru visszakerül a Trabant, a Zsiguli csomagtartójába. vagy az utánfutóba. A jövő héten újra jönnek. S milyen volt ez a piaci nap? Az örök vita most sem dőlt el: a vevőnek drága, az eladónak olcsó... (d. m.) Fából faragott harmónia rí vezredek óta hűséges JPj társunk a fa. Elkísér bennünket a bölcsőtől a koporsóig, s benne lakozik múltunk és jövőnk. A fák táplálnak ízletes gyümölcseikkel, lakhatóvá teszik a világot, s a műanyagok korában is eszköztárunk nélkülözhetetlen forrása. A fák mívesei, a fafaragók tudnak róluk a legtöbbet, szerszámaikkal vattaiéra fogják őket, „s ömlik belőlük a szó, a panasz, az öröm, a kacagás, a vád, az aggodalom és sikoltás ' lyettünk.” Kitartó, szorgalmas emberek a fafaragók. V. Tóth Ferenc is az, akinek a munkáit a kisvárdai művelődési központban 1 uatjuk. Nem elég futólag elmenni mellettük. Aprólékosan nézni kell a mintákat, olvasni kell tudni a fába vésett, rajzolva rótt jeleket. A félbe maradt életfa például, ahol a férfit a szív, a nőt a tulipán mintázza. S vajon mit jelenthet, a két ki nem nyíló bimbó, s az elmetszett életfa? Többnyire kétféle minta fedezhető fel a kisvárdai H ivatalos úton jártam a közelmúltban Budapesten. Az idő sürgetett, az eső esett, ráadásul esernyő sem volt nálam. Gondoltam, nem túl hosszú utat kell megtennem, taxival megyek a színhelyre az állomástól. Azt hiszik, könnyen ment? A Nyugati pályaudvar taxiállomásán sok várakozó, autók csak jóval hátrébb álltak. Közelebb mentem, rá is fáztam türelmetlenségemre. Megszólítottam az éppen üzleti ügyeket tárgyaló sofőröket, ugyan, legyen kedves valamelyikük úticélomhoz elvinni! — Álljon be a sorba, majd csak oda megy valaki — válaszolta foghegyről egyikük. Meglepődtem. Még azt sem tudták, hová igyekszem, máris elküldték. Látták vajon rajtam, hogy nem mesz- szire igyekszem? Vagy talán ennyire nem számít nekik az üzlet? Mert akár Vácra is kérhettem volna a fuvart!... Esetleg az gondolták, ha fontos, akkor várok félórákon át? Nem derült ki. Pesti üzletpolitika, taxis módra — elkönyveltem. K. D. fafaragó munkáin, a rozet- tás-ékes, szatmári-beregi és a virágos-leveles somogyi. Mintás gyönyörű asztal négy székkel, kulacs, fűszertartó, faragott citera, fatányérok, kazetták és több ékesen díszített használati tárgy tanúskodik V. Tóth Ferenc tehetségéről, türelméről, az anyag iránt tanúsított tiszteletéről A fa szeretetét az ácsmester nagyapától örökölte, s nem véletlenül kezdte kerékgyártóként. Ez még a negyvenes években volt, amikor jármot, boronát, hengert, szerszámnyeleket és néha szekeret is rendeltek a mesterektől. Aztán a stráfszekerek, majd a technika, az autó kiszorították a lovas, ökrös szekereket. V. Tóth Ferenc is más mesterség után nézett, csak 10—15 évvel ezelőtt tért vissza újból a régi baráthoz, a fához, s kezdett el faragni most már elhivatottsággal. Mesterekhez kopogtatott be, a nyíregyházi népművészeti stúdióba Schmidt Sándor vásárosnaményi fafaragó táborába jár, de szívesen forgat nép- művészeti könyveket is. Farag és farag. Egy fatányér elkészítése egy hétig tart. S a beszédesen szép asztal és szék? Munkái egyre mívesebben sikerülnek, rendszeresen vesz részt kiállításokon, Finnországba, Japánba, az USA-ba és Kubába is elkerülnek munkái. A mesterség fogásairól kérdezem. — Minél keményebb a fa, annál szebben lehet faragni. Színében és eresztékében minden fa más és más. Alázattal kell leülni mellé — mondja szűkszavúan. Kiderül, leginkább diófát, a körte- és a cseresznyefát kedveli, de mindennel elbabarál, ami a keze ügyébe kerül. Három éve nyugdíjas, s tulajdonképpen azóta az alkotó munkának szenteli idejét. Harmónia sugárzik munkáiból. Bodnár István Taxi — Pesten ^OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÍ^ 3 8 i Nyíregyházi S-modell bolt | 8 (Nyíregyháza, Rákóczi u. 6.) _ 8 ] 0 aáal o o 8 AZ ALÁBBI KISSZÉRIÁSÁN GYÁRTOTT, 8 § KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ RUHÁZATI § 8 CIKKEKET KÍNÁLJA VÁSÁRLÓINAK!! 8 8 8 g — elegáns téli kabátok fekete, bordó, lila, drapp, g § barna és dohány színékben § S — mohair sálak, kesztyűk, § g — selyem és kasmír kendők, § g — szabadidő ruhák, g 8 — gyermek pulóverek, pólók, farmeráruk. 8 o TÖBB SZÁZ NŐI, FÉRFI- ÉS GYERMEKRUHÁ- § 8 ZATI CIKKEK SZÉLES VÁLASZTÉKÁVAL 8 § VARJUK VÁSÁRLÓINKAT!! § § (38591® o00000000000ö000000ö00öö000000ö000ö000öö00000Ö00000(r
