Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-27 / 278. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. november 27, Álláskeresők klubja Segítséget kér a Segítőház Napjainkban egyre többen veszítik el állásukat, munkahelyüket, újabbat azonban nehezen, vagy egyáltalán nem találnak. Esetleg csak hosszú idő múlva. A kínálat kicsi, s gyakran nem tudják, hová forduljanak. Ha van hová, nem biztos, hoev segítenek rajtuk. Mert gyakran nem is tudnak... Az Álláskeresők klubja ez év májusától próbál — szolgáltatásként — segítséget nyújtani a rászorulóknak Nyíregyházán. Több-keve- sebb sikerrel, ugyanis csak azokat a munkahelyeket tudják ajánlani, amelyekről a vállalatok, esetleg kisiparosok, vállalkozók értesítik őket. Bár csendesnek számított az a keddi nap. amikor ott jártam, mégis, mintegy tucatnyian kopogtak be — gyakran egymást váltva — a Segítőház ajtaján. Ütköző9 után Ügy vélem, nem nélkülözi a tanulságokat az a beszélgetéssorozat, mely során a „hogyan jutott idáig”-ról, s a „mi lesz ezutánról” váltottunk néhány szót. Pillanatképek csupán — sorsfordulókról. — Üzemmérnök a szakmám — mondta egyikük, nem kis keserűséggel hangjában. — A főnökséggel való súrlódásaim következménye lett, hogy leépítés, létszám- csökkentés címén egy hónapja kezembe nyomták a munkakönyvemet. De ha az ember azt tapasztalja, a később jövők, a tőle jobban nem dolgozók fizetésben elé kerülnek, vele ellentétben jutalmakat kapnak, elégedetlenné válik, melynek hangot is ad. A kapcsolat fekélyese- dik, s könnyen elbocsátással végződik, mint az én esetemben. Szakmámban nem tudok elhelyezkedni, s bár az átképzést is vállalnám, a Foglalkoztatási Központ nem tudott (vagy nem akart) ilyet ajánlani. Sajnos, pillanatnyilag itt sem hallattam biztatót. Más világból érkezett az utána jövő. Mindössze 17 éves fiatalember, 8 általánost végzett. Nem vették fel a szakmunkásképzőbe, hegesztő vagy hidegburkoló szeretett volna lenni. Most már tudja: szakma nélkül nem boldogul. Ígérte: bemegy a művelődési központba, hátha talál olyan képesítést adó tanfolyamot, mely megfelel neki. — Megpróbálunk át- és továbbképző tanfolyamokat szervezni a munka és állás nélkül maradtak részére — mondta Kocsis András, aki a házigazda-munkaközvetítő szerepet töltötte be ezen az estén. — Így talán növelhetjük annak esélyét, hogy könnyebben sikerül munkahelyet találniuk. Igaz. nem mindenki képes az áhított tanfolyam díját kifizetni, ez mindenképpen gátló tényező. Páni és szabadidő Ismét egy fiatalember a. „vallatószékben”, idén érettségizett az egyik nyíregyházi szakközépiskolában. Nyilatkozik, de harapófogóval kell a szavakat kihúzni belőle. — Esztergályos szakmát szereztem, nem tudtam elhelyezkedni. Nézegettem az újsághirdetéseket, de nem találtam megfelelő munkahelyet. Az állás jól fizető legyen. olyan, ahol sok a szabadidő, mondjuk egy műszakos időbeosztással. — A szakmájában nem tudott elhelyezkedni? — kérdeztem. — Igazság szerint nem is nagyon próbálkoztam. Nem lehet vele jól keresni, és nem is szeretem. Talán rosszul sikerült a pályaválasztásom. — Ne vegye sértésnek — feszegettem tovább a témát — de most már kíváncsi lennék, miért volt ez a hosszú várakozási idő? Mert úgy érzem, nem nagyon erőltette meg magát eddig, hogy munkahelye legyen. — I-igen. Most már otthon is egyre jobban noszogatnak. Megpróbálom, hátha találok egy érdeklődésemnek megfelelő tanfolyamot, s aztán csak sikerül . .. A néhány perces szünetet kihasználva ismét házigazdámat faggattam tapasztalatairól. Elmondta, vannak, akik nyugdíjuk, rokkantnyugdíjuk kiegészítéséhez keresnek munkát, ritkábban előfordul, hogy valaki alkalmi, hét végi keresetkiegészítő forrást szeretne. Az ide betérők viselkedése sem egyforma. Van, aki csak négyszemközt hajlandó érdeklődni, mások úgy fogják fel a dolgot: bárkivel megtörténhet hasonló, nyíltan vállalják sorsukat. Sokba korül Mire lllésné Erdős Judit „klubgazda” megérkezett, már együtt volt néhány ember, akik törzsvendégeknek számítanak, s a szó szoros értelmében vett klubélet megteremtői lehetnek. — Villanyszerelő, pedagógus, dísznövénytermesztő, agrármérnök, és még sorolA tárgyalóteremből A zebrán gázolt Sajnos, a kijelölt gyalog- átkelőhelyeken is gyakoriak a balesetek megyénkben. Sok-sok gépkocsivezető 50— 60 km-es sebességgel közeledik a zebrához, és néha csak a véletlennek köszönhető, hogy nincs nagy baj. S persze annak, hogy a gyalogosok „szétrebbennek", sikerül elugraniuk a gyorsan közeledő jármű elől. Egy porcsalmai idős néninek nem sikerült, kb. egy év alatt gyógyulnak a gázolás okozta sebei. Mátészalka belterületén jó úton, jó látási viszonyok között vezette gépkocsiját 55— 60 km-es sebességgel L. M.- né. Már messziről láthatta, hogy a zebrán meghatnám a különféle szakmák képviselőit, akik megfordultak már nálunk — bővítette tovább ismereteimet Judit — Eddig több mint százan kerestek fel minket, köztük olyanok iß, mint a jelenlévők, akik vissza-visszatérnek. Sajnos, még nincs lehetőségünk arra, hogy mi is próbáljuk felkutatni az állás-lehetőségeket, csak azokat tudjuk ajánlani, amelyekről értesítenek bennünket. Remélem, sikerül majd továbblépni ebből a helyzetből. Aztán — gyakran egymás szavába vágva — sorolták tapasztalataikat a jelenlévők: — Érdekelne engem — mondta nem kis ingerültséggel hangjában egyikük — hogyan lehet bejutni a Foglalkoztatási Központ átképzési tanfolyamaira. Gyakran meg sem hirdetik azokat, „fű alatt” szervezik, máskor, bár nincs meg a kellő létszám, mégsem vesznek fel, mondván, pályakezdőket várnak. De ha ők nem jelentkeznek ? ... — Az is gond, hogy hiába szerveznek hasznos tanfolyamokat, ha azok sokba kerülnek — vette át a szót egy másik „törzstag”. — Munka- nélküli segélyből nem telik rá! Gyereket nevelni, lakástörlesztést, rezsit fizetni, s tanfolyamra járni kissé megterhelő (lenne) a pénztárcának. Arról nem beszélve, hogy ha az ember nem ad magára, elhanyagolt, hogyan álljon jelentkezéskor a munkát kínáló elé? ... Dolgozni akarok — Vállalkozni sem lehet, hiszen hitelt nem kapuník. Segélyt sem adnak a tanácson, ha nincs munkahelyünk. Ha lenne, nem kérnénk ! — Nem a segély kell nekem, dolgozni akarok! Vagy pedig adjanak annyit, hogy meg tudjak élni belőle — zárta le a vitát szószólójuk. Igaza van. A lehetőségek viszont korlátozottak. Így ezúton is hadd hívjuk fel a munkaadók figyelmét, ha van üres álláshelyük, jelezzék a Segítőháznak. S aki munkát keres, azért próbálkozzon ott is. Megteheti keddenként Nyíregyházán, a Vé- csey köz 4. alatt 16—18 óra között. Hátha sikerül! Kováts Dénes Műemlék jellegű imaházzal gazdagodott Ti- szanagyfalu. Ebben Károly építészmérnök tervei alapján teljes mértékben társadalmi munkában építették fel a tiszanagyfalui, kárpátaljai és holland református egyházak hívői. Képünkön az imaház külső és belső arculata. (H. P. felv.) /vTsszffflffy Pénzpazarlás Lapunk november 7-i számiban megjelent Zebralabda clma cikkel kapcsolatban Papp András, a Nyíregyházi Közúti Igazgatóság Igazgatója a kővetkező észrevételeket tette: A közúti igazgatóság — mint a Tokaji út kezelője — teljes mértékben egyetért a kialakult káosz tarthatatlanságával. Véleményüknek több esetben Is hangot adtak, többek között írásban megkeresték a városi tanács elnökét is. Kihangsúlyozták, hogy a szóban forgó gyalogátkelőhely létesítése semmilyen problémát nem oldana meg. A piac helyének kiválasztása a meglévő közúthálózatra olyan terhet ró, melyet a forgalmi rend kisebb-nagyobb változtatásával nem lehet megszüntetni. Minden ilyen próbálkozás csak felesleges pénzpazarlás! A tervbe vett felüljáró sem fogja megoldani a kialakult állapotot. Normalizálódása csak a piac (illetve egy részének) elköltöztetésé- től várható. Emberi és szakmai kapcsolatok Polgármesterek találkozója Litan loan Szatmárnémeti és Mádi Zoltán Nyíregyháza polgármestere nyitotta meg a Jósa András Múzeumban a Szatmári Területi Múzeum ikonokat bemutató vendégkiállítását. A kulturális esemény jó alkalom volt a két polgármester első találkozására és megbeszélésére. Litan Ioant kértük meg, adjon tájékoztatást olvasóinknak Szatmárnémeti kulturális életéről, és mondja el, milyen lehetőségeket lát a két város további kapcsolatainak fejlesztésére. — A szatmárnémeti együttesek között első helyen kell említeni a külföldön is ismert negyvenéves Szatmári Filharmonikus Zenekart. Több népi együttesünk is gazdag folklóranyagot gyűjtött össze, és külföldön is gyakran szerepel. Sok képzőművész él megyénkben. Közülük települt át például a most Oroson élő Petkes József is. A Szatmári Északi Színház is pótolhatatlan szerepet tölt be városunkban. Nyíregyházi polgármestertársammal egyébként szót váltottunk arról, hogy valamit valóban el kell kezdeni... kezdte az átkelést egy idős asszony. Ö azonban nem lassította gépkocsiját, azt hitte, hogy a néni gyors járású, s még a gépkocsi előtt átmegy. Szinte lassítás és fékezés nélkül elütötte a fiatalass-.ony az idős nénit, aki csaknem egy év alatt gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedett L. M.-nét a Nyíregyházi Városi Bíróság közúti baleset gondatlan okozása miatt 15 ezer forint pénzfőbüntetésre ítélte, s másfél évre eltiltotta a járművezetéstől. A figyelmetlenül és felelőtlenül vezető fiatalasszonynak a bűnügyi költséget is fizetnie kell. Az ítélet jogerős. Holnap a Napjaink helyett — Pontosabban milyen lehetőségekre gondol? — Képzőművészeink egy német' kiállításra készültek, amely sajnos, a magyar vámszabályok miatt meghiúsult. Ezt az anyagot szívesen bemutatnánk Nyíregyházán. A szatmári filharmonikusokat is merem ajánlani, karmesterük, az Amerikából hazatért világhírű művész, Emil Aluas. A szatmárnémeti Magyar Színház is bemutatkozhatna, meghívás esetén. Hasznos lenne mindkét nép számára a népi együttesek közötti csere is. — Bizonyára a szabolcsi együttesek is szívesen látogatnának el Önökhöz, hiszen egészen furcsa dolog, de könnyebben jutottak el Hollandiába, vagy Németországba, mint néhány kilométerrel arrébb, az Önök megyéjébe. — Semmi akadálya nincs annak, hogy vendégeket fogadjunk. Ha ajánlat érkezik, a magam részéről is segítem a szabolcsi művészek és amatőr csoportok romániai bemutatkozását. A beszélgetés végén Mádi Zoltánt, Nyíregyháza polgár- mesterét is megkérdeztük. — Első találkozónkon kölcsönösen megállapíthattuk, hogy mindketten nyitottak vagyunk. Kollégám egyetértésével találkozott, hogy Szatmárnémeti és Nyíregyháza között testvérvárosi kapcsolatot kellene létesíteni. Addig is a két varos színházai, múzeumai és zenekarai között szövődő eddigi emberi és szakmai kapcsolatok is jó alapot teremtenek a gyümölcsöző kulturális együttműködéshez. (bodnár) „Valamikor,- mondhatni, mindennapos dolog volt, hogy új lápók indultak, s régiek szűntek meg. Nem úgy az utóbbi évtizedekben, amikor az Olvasok, a közvélemény részéről bármilyen- csekély érdeklődés mutátkozott egyi-másik újság, folyóirat iránt, az állam által •nyújtott pénzből háborítatlanul élte világát: ’ Élétbén tartották, akkor is, ha különösebb közérdekét aligha szolgált. Sőt, kimutathatóan lelkiismeretünk, éberségünk eláltatására, elkábítására, megrontásunkra szánták” — írja Serfőző Simon a Holnap című új folyóirat beköszöntőjében. A Holnap a. megszűnt Napjaink című folyóiratot váltotta föl, átvéve annak jó hagyományait, de mégváltoztatva túlhaladott szem- • léletét. Ä folyóirat — szándéka szerint — jobban koni centrál' .majd a valóságra , a művelődési folyamatokra, a társművészetekre. A tér-, vek szerint egyenlő súllyal szerepelnék benne irodalmi, közírói :és kulturális műfajok. Magazinjellegével elsősorban művészeti és közéleti . érdeklődésű olvasókra szár mit. Kívánunk az új folyóiratnak nagyon hosszú holnapot!; irf | m r Cipofelsoresz és Cipokellékgyártó Részvény- társaság Igazgatósága Nyírbogdány, Gyár út 2. ÉRTESÍTI A TISZTELT RÉSZVÉNYESEKET, hogy a Társaság 1990. december 27-én 10,00 órára Rendkívüli közgyűlését összehívja A közgyűlés helye: BÖRKER Vállalat Budapest, Paulay E. út 41. Az Igazgatóság javaslata a napirendekre! 1. Az 1990. szeptember 07-i Közgyűlés határozata alapján, Cégközlönyben megjelent alaptőke felemelés tudomásul vétele. 2. Egyéb indítványok. A közgyűlésen a részvénytulajdonosokat 10 000, —Ft (tízezer Ft) névértékű részvény után 1 szavazat illeti meg nyílt szavazással. (4180)
