Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-27 / 278. szám

1990. november 27. Kelet-Magyarország 3 Szabad préda? Az árverésről később döntenek Pátrohán Tart az APEH revíziója Pátrohán, a Pénzintézeti Köz­pont jóváhagyása nélkül már moccanni sem tndó Zöldmező Tsz-ben. A felszámolásra ítélt gazdaság zárómérleget ké­szített augusztus 31-évcl. Az azt megelőző három év pénz­ügyi revíziójára kerül most sor. A vizsgálat akár az év végéig is eltarthat. Vajon ki a tulajdonos ebben a bárom községes tsz-ben? — vetődik fel az arra járókban, midőn látják az ebek harmincadjára került értékeket. Az állam, vagy még az üzem? — Jelenleg még a vagyon a téeszé — jelenti ki határo­zottan Berencsi Ferenc elnök, aki volt bátor elvállalni kö­zel három évvel ezlőtt a már akkor majd ötvenmilliós hi­ányt maga előtt hengergető nagyüzemet. A Pénzintézeti Központ a napokban jön megbeszélni az árveréssel kapcsolatos dolgokat. Az „eseményre” persze csak a betakarítási munkák befeje­zése után kerülhet sor, vala­mikor a következő év ele­jén. Kisköre miatt Az elnök helyzete nem irigylésre méltó augusztus óta sem. önfenntartónak kell lennie az itteni tevé­kenységnek, ez az előírás. Berencsi teremti elő — így mondta — szinte napról nap­ra, a működéshez szükséges költségeket, a kifizetéseket viszont már egytől egyig en­gedélyeztetni kell Budapest­tel. Az elnök, úgy tűnik, elége­dett a szorult helyzetben el­végzett munkákkal: — Elvetettünk háromszáz hektárt, ami körülbelül fele a szokásosnak. Leszántottuk a határ nagy részét. Hogy itt keveset keresnének az embe­rek? Mutatok én itt olyan traktorost, aki októberben nyolcvanezer forintot kere­sett. Csak hát, aki nem sze­ret dolgozni.. . — A nád elhatalmasodá­sára csak azt tudom monda­ni, hogy ez a vidék mély Nem lopták el. A szél fújta le a palát a burgonyatárolóról. (Fotó: B. A.) Gyógyítás és forgalmazás Visszajelez a „beteg” Egyik korábbi számunk­ban hírt adtunk arról, hogy bezárt az Állatgyógyászati Szakgyógyszertár Nyíregy­házán, de a megye patiká­iban — miként eddig is — kaphatók állatok gyógyke­zelésére használatos ter­mékek. Itt lehet megren­delni azokat a tőkés export­ból származó gyógy- és fertőtlenítő szereket, melye­ket a szakgyógyszertár árusí­tott, a nagybani premix és állatgyógyászati készítmé­nyeket pedig a Gyógyszer­tári Központ raktárából le­het beszerezni. De a patikák és a köz­pont mellett van még egy hely, ahol az állatok gyó­gyítása mellett gyógyszer- forgalmazással is foglal­koznak: az Állatkórház Kft. Nem véletlenül, hi­szen a gyógyítás önmagá­ban veszteséges tevékeny­ség. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt években több állatkórház is meg­szűnt, a megmaradtak egyike a nyíregyházi. Az elmúlt évben, megis­merve azt a koncepciót, mely szerint az állatkórhá­zakat leválasztják az állat­egészségügyi állomásoktól, a megye 130 állatorvosa megalakította az Állatkór­ház Kft.-t. Dr. Sója Gyula, a kft. ügyvezető igazgatója elmondta: ekkor elhatá­rozták azt is, hogy a gyó­gyítás mellett felvállalják a gyógyszerek és gyógyá­szati eszközök forgalmazá­sát, így könnyítenek az orvosok munkáján is, rá­adásul nem kell a gyógyí­tás árait jelentősen meg­emelni. Sikerült eredmé­nyes és gyümölcsöző kap­csolatokat kiépíteni a gyár­tó és forgalmazó cégekkel. így az igények ismeretében tudnak rendelni, s igen rövid idő alatt jutnak hoz­zá a legújabb, ' hatásukban legtöbbet nyújtó termékek­hez. A gyártónak pedig je­lezni tudják tapasztalatai­kat, melyeket azok a ké­sőbbiekben felhasználnak. Ebben a tevékenységben az is döntő lehet, hogy a gyógyszerek az állatorvosok révén, illetve tudtával jut­nak el az állattartókhoz, K. D. fekvésű volt, mióta világ a világ. Az egyéni paraszt jú­niusban tudott csak rámenni a földre, s akkor tudta az ökrével megszántani. Ültetett bele káposztát és megélt. A nehéz gépekkel rá sem lehet menni a földek nagyrészére, s ha mégis, hol lehet annyi káposztát ma eladni? Egész mások már a táplálkozási szokások! — Az, hogy néhány éve aszály van és a víz vissza­adta valamelyest a földeket, még nem változtat a tényen: a Kiskörei vízlépcső miatt itt is megemelkedett a talajvíz. Ennek úgy tizenöt esztende­je. A nádasok tehát nem egy-két év alatt nőttek. Vigyázzák a határt Hogy a tsz-vezetők csak maszekolnának és hatalmas darab földeket bérelnének? Erre csak azt tudom mon­dani, meg lehet nézni, ne­kem csak egy hold háztájim van. Sajnos, a gégényi ha­tárban a fél hold karfiolo­mat, amikorra szedni akar­tam, a falubeliek jóformán mind ellopták és még az ott hagyott fejeket is összepo­csékolták. — A valamirevaló gépek' nem azért vannak a trakto­rosok udvarán, mert min­denki viheti, amit gondol, hanem vállalkozási szerző­déseket kötöttünk velük, s a kivett gépek után befizetik a tisztességesen megállapított átalányösszeget a pénztárba. — Rendben megy a bi­zonylatolás, mezőőrök vi­gyázzák a határt, a termést és őrök a telepeket. A bur­gonyatárolók tetejéről itt-ott hiányzó palát pedig a szél fújta le — tervezési hiba — csak sajnos nincs már építő­brigád, amelyik visszatenné. Kalapács alatt Nyugodt tehát Berencsi Ferenc, aki bizonyára ném kis energiákat fektet a ha­marosan kalapács alá kerülő szövetkezeti vagyon működ­tetésébe. Ám elfoglaltsága mellett talán nem is veszi észre a három községben kialakult nézetet, amely sze­rint a nép egyre inkább sza­bad prédának tekinti az „úgyis elárverezésre kerülő” termelőszövetkezetet. Ha sokáig húzódik még ez az állapot, miszerint a régi már csak felibe harmadába tulajdonos, az ú.i gazda meg még nem ismert, a végén nem maradnak csak a ro­mok. Pedig Pátroha, Rétköz- berencs és Gégény lakóinak ott kell majd megélniük a jövőben is. Galambos Béla A nyíregyházi Papírgyár Ifi 1-ben és 1986-ban telepített import berendeléseinek rési­ben elöregedő, részben meghibásodott alkatrészeinek egy részét üzemen belül, Illetve hazai gépipari vállalatoknál állítják elő. Ezek műhelyrajzai készülnek a vállalat szer­kesztési irodájában, ahol felvételünk is készült. (Bálám Attila felv.) Vakargatunk Vakarnak az emberek. Vakarja kicsi és nagy, fia­tal és idős, nő és férfi. Bár, amit vakarnak az is elég lapos, de azért nem kell mindjárt rosszra gon­dolni. Az amerikai sors­játék szelvényeit vakarja a tömeg Nyíregyháza kel­lős közepén, a Zrínyi Ilo­na utcában. Talán szerte a megyében, országban ... Tökéletesen megértem a már csak a főnyere­mény csodájában remény­kedők hatalmas táborát. Azt azonban már nem tudom szó nélkül hagyni, hogy valóságos szemét­dombbá lesz a sétálóutca éppen úgy, mint a város bármelyik más helye, ahol a sorsjegyárusok fel­tűnnek. A lekapart cédulák ösz- szegyűjtéséért maguk az árusok felelnek, hisz — mint azt egy közterület- felügyelőtől hallottam — a meghatározott időre szóló árusítási engedély is erre kötelezi őket. így hát. bár kitesznek maguk mel­lé valami szemétgyűjtő alkalmatosságot — hála az állampolgárok fegyelme­zettségének — az eldobált sorsjegyek legnagyobb ré­szét nekik, mármint az árusoknak kell összesö­pörni. Azaz csak kellene, mert hogy ők az üzlettel vannak elfoglalva és na­ponta csak egyszer-kétszer „érnek rá” a szemétgyűj­tésre. Azt hiszem vagyunk itt is jó néhányan, akik szíve­sen vennének részt egy nagytakarításban lakóhe­lyünk tisztaságáért. Azt már viszont kétlem, hogy éppen a sorsjegyekre vol­na érdemes pazarolni az össznépi lelkesedésből. G. B. jS llok egyedül a busz­ul megállóban. Sietnék, máris késésben va­gyok. Alighogy leszállnak az utasok egyik vidéki já­ratunkról, valahonnét elő­bukkan egy öregember, ke­zében görbebot. Becsukódik orra előtt az ajtó, ő futni próbál, tétován, reményte­lenül. Olyan árva, olyan szerencsétlen, hogy meg­szólítom: — Hová tetszik igyekezni? A bácsika nagyon öreg. Rosszul hall. Pergamentézín arcából megfakult óriás kék szemek pillantanak rám. Benne esdeklés, félelem, — Nem tudom... — mo­tyogja. Tesz néhány bizony­talan lépést felém. Töré­keny teste elvész a kabát­ban, szinte súlytalanul im- bolyog. Mintha nem is a földön járna. Hellyel kíná­lom a pádon, melléülök. — Hónáét jön? Idevaló­si? — Nem tudom... — esik most már majdnem kétség­be. Tekintete ide-oda rep- des, akár egy sebesült kis­madár. Kezei, száraz kórók, izgatottan kutatnak a pe­csétes felöltő belső zsebé­ben. Nagy csomag megsár­gult fénykép kerül elő. — Ez voltam... — bök egy csecsemőre az egyik fo­tón. A többin egy zenekar Oregsörs prímásaként ismerek rá. A gyűrött fényképek között orvosi receptek, egyéb ira­tok. Onnan megtudom a nevét és a címét. Jósaváros- ban lakik, egy 8. emeleti betonoduban. — A temető utáni meg­állónál kell leszállniaI Tud­ja, hol a temető? — próbá­lom rávezetni. — Nem... — réved a semmibe. Látszik az arcán, hogy összpontosít, emlé­kezni próbál. De a fényké­peken kívül nem jut eszé­be semmi. Míg várakozunk, cédulára vetek néhány sort: „Beteg vagyok. Segítsen ha­zajutnom, kérem! Cí­mem ...” kezébe nyomom, hogy adja oda egy járókelő­nek, ha lészáll a buszról. Nyomban el is pirulok, tám­lám! Annyira zavar a kö­telesség, amit a helyzet rótt éppen énrám, hogy így aka­rok megszabadulni tőle? Olyan fontos az, ahonnan már úgyis elkéstem? S mivel hiába nyugtatga­tom, mert minden megálló­nál le akar szállni, már tu­dom, hogy vele fogok men­ni. Muszáj. Egyszerűen nem tehetem meg, hogy a vé­letlenre bízzak egy emlé- kezetkihagyásos, 81 éves embert. Mert a lánya, akit meglátogatott, még annyi felelősséget sem érzett irán­ta, hogy hazakísérje. Ez várna ránk is, szép- reményű szülőkre, mire megvénülünk? Desz-e, aki elkísér az első megállóig legalább? Vagy mire vénü­lünk meg? Ha megérjük egyáltalán. (sz. s. b.) Állásért kopognak Romló esélyek K orábban is az országnak ezen a táján lehetett legnehezebben munka- alkalmat találni, de az idei év háromnegyed részében to­vább romlottak Szabolcs- Szatmár-Beregben a munka- vállalási esélyeik. Kimerültek az új munkahelyek teremté­sét támogató beruházások, s ha fokozatosan is. de ijesz­tően változik a munkanélkü­livé válók összetétele, mivel egyre több diplomás is az ut­cára kerül. Komor adatok támasztják ezt alá a legfrissebb munka­erőpiaci tájékoztatóban. In­nen tudható meg, hogy az év háromnegyed évben csak­nem 18 ezer ügyfél 75 ezer­szer kopogatott a Megyei Foglalkoztatási Központban és annak 14 körzeti irodájá­ban: segítsenek nekik mun­kát találni. A háromnegyed­évi statisztika szerint a kö­zép- és felsőfokú végzettség­gel rendelkező munkát ke­resők aránya immár megkö­zelítette az 50 százalékot! Kétszeresére, illetve két és félszeresére szökött a gim­náziumi és a középiskolai érettségivel rendelkező ál­lástalanok tábora. Aztán to­vább az adatok: havonta több mint félezerrel emelkedett a munkanélküliek, segélyezet­tek száma, s így ma már az országban minden ellátásra szoruló ötödik ember ebben a megyében él. Szeptember végéig az állástalan 15 ezer 77 főnek közel 60 százaléka részesült munkanélküli se­gélyben. Ez másként azt je­lenti. hogy a harmadik ne­gyedév végére már 8747 főre duzzadt azoknak a száma, akik változó ideig ellátásra szorultak. A közelítő képben az is fellelhető, hogy az egy segélyezettre jutó átlagos idő­tartam 4—5 hónap volt, s az átlagos munkanélküli segély 4770 forint. A háromnegyed- év során Szabolos-Szatmár- Bereg megyében a kifizetett bruttó segély összege megkö­zelítette a 180 millió forintot. Mint jeleztük, napjainkra már a jól képzett, szakmá­val, nagy gyakorlattal ren­delkezők is munka nélkül maradnak. (Az ellátottak 45,1 százaléka középfokú, 36,1 szá­zaléka pedig alapfoíkú vég­zettséggel rendelkezik.) Szeptember végéig 3 és fél­ezer dolgozót bocsátottak el a létszámleépítések során a megyében; ezerrel többen voltak, akiknek más megyé­ben szűnt meg a munkahe­lyük és ezért hazatérni kény­szerültek. Az elhelyezkedési kilátások leggyengébbnek bi­zonyultak Nyírbátor, Fehér- gyarmat, Vásárosnamény, Mátészalka, Baktalóránthá- za és Nagyecsed térségében. Figyelmet érdemel, hogy a vizsgált időszak egyik leg­markánsabb tendenciája a műszaki és agrárértelmiség munkaerőpiaci helyzetének romlása. Mindezzel szemben 9 hónap során csupán 432 fő­nek sikerült elhelyezkednie, akik között főként közgaz­dászok és magas szintű ide- gennyelv-ism erettei rendel­kezők, valamint a hagyo­mányosan hiányszakmáknak számító építőipari foglalko­zásúak találhatók. Hosszan lehetne még ecse­telni a szomorító helyzetet, ehelyett azonban — ismerve az ország vészesen nehezülő gazdasági helyzetét — inkább előre tekintsünk. Mi várha­tó még ez év végéig? To­vábbi létszámleépítések, fő­ként a kereskedelemben és a mezőgazdasági nagyüzemek­ben. (Az előbbiek körében a privatizáció ákár 20—30 szá­zalékos létszámleépítést is eredményezhet, az utóbbiak­nál az aszálykárok, az árki­egészítések csökkentése, az adókedvezmények mérséklé­se játssza a létszámleépítés­ben a fő szerepet.) A falusi munkanélküliséget év vé­géig másfél—2 ezer tsz-tag és alkalmazott foglalkozta­tásának szüneteltetése to­vább mélyíti. Nagyobb létszámot igénylő vállalati termelés felfuttatá­sára csak elvétve lehet számí­tani, s ezek a magán, vagy vegyes vállalatok irányából várhatóak (Vásárosnamény, Fehérgyarmat körzetében). A munkahelyteremtő beruházá­sokra az idén már 150 mil­liós keretet merítettek ki megyénkben, melynek segít­ségével 30 fejlesztési projekt nyert el pénzeszközöket, s ez­által 900 új munkahely léte­sítésére nyílik fokozatosan lehetőség. Szerény mértékű forrásokat sikerült elnyerni az átképzésekre a közhasznú foglalkoztatás bővítésére, (öt­féle tanfolyamot indítottak. Például az érettségivel ren­delkező munkanélküliek kö­zül -40 fő részvételével fel­nőtt szakápolói tanfolyam kezdődött; szervezik a szo­ciális asszisztensi, a külke­reskedelmi ügyintézői kép­zettséget nyújtó kurzusokat, számítógép-kezelői tanfolya­mon is reményt találhatnak néhányan.) Újdonság a köz­hasznú foglalkoztatás terén: eddig 95 pedagógus-asszisz­tensi és 15 szociális gondozói állást töltöttek be az isko­láknál és a helyhatóságoknál, A Megyei Foglalkoztatási Központban is igazod­nak az új helyzethez, s az év közepétől vállalkozási tanácsadást is működtetnek, amellett, hogy 14 körzeti központjukat számítógépek­kel látták el, szélesítik a vál­lalati kapcsolatokat, s még pontosabb, gyorsabb tájé­koztatást kívánnak nyújtani a munkanélkülieknek. (».)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents