Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-24 / 276. szám
1990. november 24. Kelet-Magyarország 3 Á halál a szántóföldek felől lopakodott be Gégénybe Válás vadász nádra Új területi szövetség alakult Harag nélkül váltak el a Felső-Tisza-vidék vadgazdái a megyeiektől, hogy önálló területű szövetséget hozzanak létre érdekeik védelmére. A MAVOSZ megszüntetésével, illetve a Magyar Vadászati Védegylet megalakulásával egyidejűleg a megyében működő vadásztársaságok is felismerték: a vadgazdálkodás szerkezeti átalakulása közben nagy erők ütköznek egymással és súlyponti szerep hárul a helyi sajátosságok jegyében működő érdekvédelemre — tájékoztatta lapunkat Papp István, az újonnan alakult szövetség elnökségi tagja. — Elsőként — mintegy fél éve — megalakult a megyei szervezet, nem sokkal később pedig már a szatmári és beregi részen vetődött fel, hogy az eddigi eredményes képviseletre alapozva külön hozzanak létre szövetséget. A kapcsolatok kiépítése során alakult úgy a helyzet, hogy Nyíregyháza térségéből is kérték vadásztársaságok felvételüket a mi szervezetünkbe. Hogy az elnevezés jobban fedje a tartalmat és hovatartozást, az első elképzeléshez képest a Felső-Ti- sza-vidéki Vadgazdák Szövetsége nevet vettük fel. Szervezetünk — amely jelenleg 11 vadásztársaságot és a kezdeményező Számos-menti Állami Tangazdaságot foglalja magába — nem kíván konkurálni a megyei szövetséggel, ám ebben az évben még szívesen veszi a további vadász- társaságok csatlakozását. A Felső-Tisza-vidéki Vadgazdák Szövetségéhez eddig a kocsordi, a csengeri, a baktalórántházi, a nyírmegy- gyesi, a kömörői, a tarpai, a mátészalkai, a nyíregyházi szakszervezeti, az újfehértói, a nábrádi és a vásárosna- ményi vadásztársaság csatlakozott. A szövetség alakuló ülésén megválasztotta tisztségviselőit is. R. J. milliomos, csak jönne és adna munkát, tisztességesen megfizetve az árát. Galambos Béla (Balázs Attila felvételei) Őrzik a vizeket Befejeződtek a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén az őszi szemlék, mely során a védművek felülvizsgálatát is elvégezték. A teljesítőképességet — ezáltal a biztonságot — je- lerttősén javítják azok' a főműfejlesztési munkák, amelyek körétében tovább épült a Szamos védőtöltése és befejeződött a Felsőszabolcsi belvízrendszer fejlesztésének második üteme is, a rétközberencsi szivattyútelep és a Rétközi-tó üzembe helyezésével. Az éves tapasztalatokat értékelő záróértekezleten a megye vízügyi szakemberei jónak minősítették az igazgatóság területén idén végzett munkát. Az árvíz, belvíz és a vízminőségi kárelhárítással kapcsolatos feladatokat elvégezték, a védelmi biztonságot fenyegető hiányosságok nem fordultak elő. A váratlan eseményekre történő felkészülést is szolgálta az a szervezett oktatás, mely során az őrök elméleti és gyakorlati ismereteiket bővíthették. A dög még csak egyhetes. Szinte szaga sincs. Az elhagyott tsz-iroda kidőlt kapuján át az udvarra lépőt a látvány vágja orrba. A máladozó épületek, a „holló vájta” lótetem, arrébb a roskatag szín alatt árválkodó halottaskocsi így együtt a sűrű ködben valami végtelen szomorúságot áraszt. Már csak a reménytelenül-reménykedve pislákoló gyertyafények hiányoznak a képből. Ránkesteledett. A volt tanácsháza előtt kihalt az utca. A sötétben távolodó egyetlen férfiről eszembe jutnak a „tanyagazda” délelőtti szavai: — Kifosztottak bennünket, de az ásót, gereblyét nem tudták elvenni tőlünk. Mit bánjuk mi, akármilyen A halál a kertek alatt, a szántóföldek felől lopakodott be Gégénybe. A másfél évtizede a szomszédos Pátrohá- hoz csapott gégényi tsz, a házasság időpontjában még vi- rulóan szép menyasszony volt. Mára, amikor a közel százmilliós adósághalmazzal felszámolási eljárás alatt álmjyolc napon túl lohadó _/Y tagadás van hű szomszédom, a Stohanek úr képes felének bal oldalán. Ha a jobb oldalon is lenne úgy nézne ki, mint egy hörcsög. Nincs sok részvétem iránta, de azért megkérdezem: — Mi történt magával az istenért? — Az udvariasság és a szolgálatkészség áldozata lettem. — Ne mondja. Maga és az udvariasság? — Márpedig úgy igaz. Elnéztem tegnap a sétálóutcában, hogy miként töri magát a jónép a szerencsevadászatban és láttam, hogy egy fiatalasszony a cipőbolt ószlagának támasztva kaparja az Experss Money-t Szörnyen ideges volt és leejtette a cédulát. Én a lehullott bilétát szolgálatkészen felemeltem, átadtam és udvariasan megkérdeztem: — Mitől ideges hölgyem. Életében talán ez az első kaparása? — Na és? — Két fogamat helyben kiköptem, hat pedig meglazult. Már fényes nappal is életveszélynek vagyunk kitéve. Gondolom, de nem mondom, ez a félnótás keresi magának a bajt. Példa rá, hogy most vett magának Trabantot, amikor felment a benzin és az autóalkatrész ára és tízezer forint lesz a biztosítási díj. Hovatovább már egy Trabantülés is luxus lesz a fenekünk alá. Mindezt gondolom, de azt mondom: — Idefigyeljen szomszéd úr, igyon rá kisüstit. Borogassa. Amíg Stohanek borogat én pattogatok. Élvezem ezt a munkát. Árulják a boltban az alufóliában csomagolt pattogatnivalót. Az ember ezt az izét a gázláng felé tartja, zötyögteti és rá- zogatja, a kukorica meg azt mondja: pikk, pukk, pukk, pikk. Tiszteltetem az eszét aki kitalálta. Néhány perc és máris pattogatott kukoricát eszünk, meg pálinkát iszunk. — Jó mi? — Jó, csak drága. — Mi drága? — Hát a tengeri. Azt hallottam, hogy ma már 1200 forint egy mázsa kukorica. Ilyen takarmányár mellett ki fog itt disznót hizlalni? Arról nem is beszélve, hogy mekkora lesz jövőre a disznóhús ára. — Miért izgatja ez magát? — Miért ne izgatna, már most is koplalunk. Tudja maga szomszéd úr, hogy mikor van nálunk hús a hűtőszekrényben? — Mikor? — Ha a feleségem a margarinért benyúl... mjo ebből elég. KitölJjI töm a búcsúpohárt és fel is út le is út. Elég nekem a magam baja. Jön mindjárt a díjbeszedő és hozza az áramszámlát és hallgathatom a buta megjegyzését: „Uram ez nem ráz, ettől nem kap áramütést." Áramütést tényleg nem kapok, csak gutaütést. Hát nem mindegy?! Seres Ernő Adó a köbön Ö sszeültem tegnap és egy érdekegyeztető tanácsot hoztam létre. Okát a szerdai Népszabadságban megjelent híradás szolgáltatta, amelyben a Pénzügyminisztérium illetékese nyilatkozta: az Önkormányzatoknak lehetőségük lesz arra, hogy az ingatlanokra és a telkekre helyi, adót vessenek ki. Mondott számokat is, s ettől ijedtem meg annyira, hogy összeültem. Az ingatlanokra évente 300 forintot, a telkekre pedig 100 forintot is kivethetnek négyzet- métereként. Szorozgattam magamuan. hogy, ha mondjuk valakinek van egy 100 négyzet- méteres lakása, arra 30 ezer, s ha van még hozzá egy 400 öles telke, arra újabb 40 ezer forint adót vethetnek ki, ami összesen potom 70 ezer forint, egy létminimumon élő ember teljes évi jövedelme. fis akkor örülhet, ha nincs autója is, mert arra — a hírek szerint — újabb 10 ezer lesz a kötelező biztosítás. A garázsadó ezekhez képest már nem tétel. Egyik kollégám felháborodva szólt a számtani műveletemhez, mondván: sokkal jobban járt volna, ha nem kuporgat egész életében, hogy mostanra háza, kocsija, meg egy kis telke legyen, hanem elitta volna. Csak akkor jött rá, hogy mégis ez a vagyonadó a jobb, amikor közösen kiszámoltuk, hogy az állam az elmúlt 40 esztendőben az italfélékre mindig " is forgalmi adót vetett . ki, vagyis azok a szerencsójleu. emberek, akik, clitták teljes keresetüket, jó előre meg-' fizették az adót. Ettől lettek sokan nyilván hajléktalanok, s ezzel is példát mutatnak nekünk. Mert tegyük fel: jön az adó és mi fizetünk. Jön a letiltás, elviszik az egész fizetésünket, s a felvett hitelek törlesztésével nem kell bíbelődni. Az OTP majd az ön- kormányzatot pereli, s mivel onnan sem kap, visszatér hozzánk, s kitelepít a házunkból. Akkor pedig kiköltözik az egész ország a Keleti, meg a Déli pályaudvarra, s ha jön a tévé, sörösüveggel a kezünkben bambán beleböfögjük a mikrofonba: ennyiért nem dolgozunk. (baljós) ló pátrohai „Zöldmező” részeként, a végnapjait éli, i gyakorlatilag romokban hever. Éhesen bőgnek a bikák A nagyüzem gégényi telepén mindenről lerí, hogy már nincs gazda. A dohánypajták rogyadoznak, belőlük is hordják a faanyagot, mint a többi gazdásági épületből a lécet, cserepet, palát. A valamikor modern burgonya- csiráztató „napfény tetején” rádobált bálás szalma helyettesíti az üveget Az a néhány gép, ami a pátrohai központi telepről ide-került, a szabad ; ég alatt várja az első havat, • miközben a néhány száz mé- térré lévő fedett vasvázas ; szín üres. Az istállóban éhesen bőgő ,,hízóbikák’’ előtt a jászol is, üres, pedig a friss alomszalmából ítélve a gondozók már reggelig nemigen jelentkeznek. A majoron túl, az almáskert fái alatt „szép”, tömött gyepszőnyeg árulkodik: jó ideje nem művelik a ■orközöket. A temetőszagú irodánál ’égre egy emberi lény. — Megmozgatom már egy ácsit, hogy rendben legyen z emésztésük — magyaráz- :odik Balogh Gyula takar- nányos, miközben fejével az stállóból éppen elővezetett ■ak ló felé int, majd már nérzetesebben hozzáteszi — vs van is egy kis dolgom, mit már csak elvégzek ezzel a fogattal, ha én veszem a patkót a vasaláshoz, meg hozom otthonról olykor az abrakot! Hol vannak a főnökök? Matat a lószerszámmal, miközben mondja: — Mindent tönkretett itt néhány ember az elmúlt évtized alatt. Amit a felelősök itt csináltak, azért a szovjetunióban már rég felakasztották volna őket. Ügy higyje el, a gégényi határ hatvan százaléka parlagterület. A többit fele-fele arányban bérli a tsz-vezérlkar az ismerőseivel, meg a falubeli nép. Hiába, a szegény embernek még egy-két hold föld bérleti díját is gond előre kifizetni, nemhogy a többi költséget. Ezért nem kellett a föld soknak. Olcsóbban meg nem adta a tsz. —■ Legalább takarmány lenne — ha már annyi a kaszálónk —, de nézze meg mit etetek ezekkel a szerencsétlen, szovjet lovakkal, amiből pár napja is megdöglött egy — mutat egy nagy bála ázott szalmára a harminc megmaradt, csereüzletből származó ló gondozását is végző fogátos. —- A múltkor is szóltam egy dög miatt a főnökömnek, de mire érte jöttek, már „folyós” volt a tetem. Időközben még valaki érkezett. Fodor Károly, a hajdan tanyagazdának nevezett nappali ,őr, aki havi kétezer forintért végzi ezt a munkát. Mondja meg, milyen gazda -lehet valaki, a valódi ; helyett, ennyi . fizetésért — tárja szét a karját a hófehér ! hajú „gazda”, — A főnököket alig látjuk. Azokat is már csak a saját boldogulásuk érdekli. így aztán mit lehet várni az egyszerű emberektől. A téesztag még nem is nagyon meri belemeríteni a markát a közösbe, mert tőle le tudják vonni a büntetést- a fizetésből. Ám a kívülállókat ez sem tartja vissza. Hazahordták azt a kevés rossz almát, szilvát is a közösből, ami termett. Most meg „besegítenek” a kombájnnak a kukoricatörésbe. Csak elgondolkodik az ember: másnak szabad? „Kelemen László értesíti a lakosságot, hogy a lakóháza eladó” — szólal meg a közeli póznán a hangszóró. A drót „túlsó végén” találom a helyi önkormányzatot, élén a tanácselnökből polgármesterré lett PIósz Andrással. — Földönfutóvá tették ezt a népet az elmúlt évek során — panaszkodik a falu első embere. — Mára oda jutottunk, hogy a kétezer lelkes községünknek még egy működő gazdasága sincs. Ami még megmaradt belőle, az is pusztul, fogy napról-napra. Itt, ahol a hetvenes években félezer aktív dolgozója volt a téesz- nek, ma jó, ha húsz embert foglalkoztatnak. A földek elvadultak. A nád Vette birtokba jelentős részüket. Most sincs több elvetve százötven hektárnál az ezerkétszázból. — A földek itt vannak megműveletlenül, a falu lakói meg munka, jövedelem nélkül. Azok, akik a té- eszünk módszeres elsorvasztása idején a közeli Deme- cser és Dombrád ipari üzemeibe mentek el dolgozni, most sorra kapják, meg a munkakönyvüket. Á bajba került üzemek persze, hogy először a bejáró dolgozóiktól szabadulnak. Máris sok a munkanélkülink és a helyzet csak romolhat. Ha a nagyszámú nyugdíjasunkra gondolok, nem is tudom, mi lesz velük. Mi lesz a községgel? Kitől tudunk mi .itt adóbevételhez jutni, amiből működhet; ’majd egyáltalán a gégényi .'önkormányzat? Kifosztottak bennünket Nagyüzemi gazdálkodás
