Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-20 / 272. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. november 20. Cukrászból lett írogató fűtő A sok könyvárus között a napokban Nyíregy­házán a sétálóutcában egy olyan férfit fedezhetett fel a figyelmes járókelő, aki mindössze csak há­romféle könyvet árult. Mint kiderült, a kiadvá­nyokat Samu B. Gábor írta, s most városról vá­rosra járva igyekszik eladni azokat. — Mikor és milyen indít­tatásból kezdett el írni? — Az írás mindig olyan volt számomra, mint a hamu alatti parázs. Örökké élt, csak hol fellobbant, hol el­aludt egy kissé. Tinédzser koromban kezdtem, mint olyan sokan, de harminc­évesen tudatosítottam ma­gamban, hogy én alkotni akarok, átadni gondolatai­mat az embereknek. Engem csupán az önkifejezés ösz­tönzött. Az eredeti szak­mámban, a cukrászatban igazán sikeres voltam, így merész lépés volt feladni azt. De már cukrászként is a művészetet kerestem. Egy­szer, egy torta készítésekor még a kovácsoltvas művé­szetet is áttanulmányoztam. reflexek még mindig mű­ködnek, és én nem akarok kilincselni, hajbókolni... A másik ok pedig az, hogy ki akartam kerülni a nagy nyomdákat, mert így sokkal olcsóbban tudom megjelen­tetni könyveimet és nem tar­tok el egy apparátust. — Gondolom, ebből nem tud megélni. Mivel foglalko­zik még az írás mellett? — Vágyom a szabadságot, hogy csak az irodalomnak élhessek, de ez sajnos, nem lehetséges. Így jelenleg fű­tőként dolgozom Budapesten a fürdőigazgatóságnál. Azért itt, mert így tudok tanulni, írni és jógázni is. A jóga a lenne, és az is valahol el­dugva, talán egy raktár mé­lyén porosodna. Persze, van hátránya is az utcai árusí­tásnak, mert időt vesztek, hiszen nem dolgozom. Mégis sokkal több az előnye. Na­gyon fontos, hogyan kapják az olvasók a könyvet, s ked­vesek-e velük. Amikor ud­variasan megszólítom őket, hogy nyugodtan lapozzanak bele a műbe, sokan megijed­nek, vagy zavarba jönnek. Akadnak olyanok is, akik kinevetnek, vagy különböző megjegyzéseket tesznek. A közvetlen kapcsolatra szük­sége van az olvasónak és nekem is. Emberekkel talál­kozom, élményt, tapasztala­tokat gyűjtök. — Milyen művei jelentek meg eddig? — A Kavicsok című ver- sesköletem 1987-ben, a Fe­kete köd és a Groteszk­keksz elbeszéléskötet 1989- ben látott napvilágot. (te) megállóügyben Borbányai villongások Urnabontás A poéta portékája Emlékeznek? „November 6. reggele, nem sok­kal fél hat után. A 2-es busz néhány napja mó­dosított útvonala szerint bekanyarodna a borbá­nyai Pitypang utcára, de élő kordon készteti megtorpanásra. Integetve térítgetik: menjen csak tovább a Káliói úton, ahogy ezt hosszú éve­kig tette. Az új irányba, az iskola felé ők aztán nem engedik.” Ezt írtuk nemrég lapunkban. időpontban — az iskolai rendhez igazodva — csak idáig közlekedne Y jelzéssel, a többi úgy, mint eddig, végig a Csárda utcáig. H nagy tanulság Csütörtökön déltájt cseng a telefonom. A vonal végén Tanyik Zoltán, aki kísérőmül szegődött a tiltakozó de­monstráción. — Ahogy megígértem, ha valamilyen fejlemény adódik hívom. Szóval... — Tudom, ne folytassa — vágóik közbe. — Ma négytől az Alma utcai iskolában va­lami szavazásféle umabontá- sa, ott lesznek az illetékesek. Ugye ezt akarta mondani? — Négy óra? Ezt honnan veszi? — Vereb úrtól, a képvise­lőjüktől. — Nem elég, hogy az állí­tólagos ötórási kezdésről 's csak egy véletlen találkozás folytán szereztünk tudomást, most meg ez is! No nem baj, odatrombiitálom én a népet négyre! Kár a pártoskodásért! Alig lépünk át a fél ötön, Vereb képviselő úr bejelen­ti, hogy nem vár tovább, aki van az van, aki nincs az nincs, ő előadja az előzmé­nyekről készített összefogla­lóját, aztán urnát bont. A te­remben az ügyről mindent tudó tanári kar — mint 3 szavazatszámláló bizottság egyik fele — tartózkodik csak, s néhány közeli lakos. A leginkább érintettek még sehol. Csak Tanyik Zoltán ül itt, s az iskola igazgatónőjé­vel, régi tanárával, Pénzes Szabolcs Volán részéről, e Demeter Éva, a megyei pol­gármesteri hivatal műszaki osztályáról. Értelmetlen voksolás S beindul az adok-kapok. Az igazgatónő megbékélésre int, majd számon kéri az ál­lítólagos negyven aláírást. Kiderül, hogy egy éve el­avult, sőt egy másik járattal kapcsolatos akció a szóbe­széd oka. Felbontják az urnákat. A szavazócédulákon, amelyek­ből a Csárda utcaiak még egyet sem láttak, lehetett szavazni a 2-es útvonalra, összességében majd minden­ki arra voksolt, hogy a régi végállomás maradjon meg, de a busz kifelé és befelé menet térjen be az iskolához. Tanyik Zoltán: — Kár azon vitáznunk, mi lenne a jó! Mondja meg a szakem­ber, Siető úr, mit lehet ten­ni! Azután legalább már lesz min veszekedni. — Előre bocsátva — így Siető —, hogy a forgalom- számlálás adatai szerint a Nagykálló felől jövő bu­szokkal nyugodtan beutaz­hatnának a város szélén la­kók, tudom, hogy a borbá­nyai nem száll fel a káliói mellé, ha ez egyáltalán fel­engedi az ajtónál. Amit itt megszavaztak, az kivitelez­hetetlen, mert a hosszabb úton nem tudjuk tartani a menetidőt. Van azonban megoldás. A 2-es busz 9 Az igazgatónő azonnal vállalkozik az új menetrend fénymásoltatására, elké­szültéig, mintha mi sem tör­tént volna, újra ringbe szállnak a küzdő felek. Odasomfordálok Demeter Évához. — Ne haragudjon, mire várunk még? — Nem tudom, szerintem mindent elrendeztünk, ez itt már az ő magánügyük. Siető András betársul hozzánk. — Tudja, mibe kerül ez nekünk? Veszendőbe megy húszezer forint, amit két hete a megálló menetrend­matricáira és egyebekre köl­töttünk, most ugyanerre harminc kell megint. Demeter Éva szót kér: — Hölgyeim és Uraim! Az eset nagy tanulsága, hogy dolgaink intézésében aktí­vabban kell részt vennünk. Nem elég akkor, amikor megtörtént a „baj”, amikor számunkra kedvezőtlen dön­tést hoztak. Visszatérve a problémához, fellebbezésü­ket nem küldtem el a főha­tósághoz, mert reméltem, hogy saját (megyei) hatás­körben meg tudjuk oldani. S úgy tűnik, sikerül, mert elfogadhatónak tartják, amit Siető úr ajánlott. — Elnézést, Asszonyom — áll fel Smid úr, az egyik szószóló. — Beadványom­ban kértem egy új megálló létesítését is. — Igen, igen. A hőn áhí­tott Kállói úti gyalogátkelő­hellyel együtt megvalósul majd. Tapolcai Zoltán — A könyvei magánkia­dásban jelentek meg. Miért vállalkozott ilyen hatalmas munkára? — A legfőbb ok talán az, hogy sehol sem kaptam fó­rumot. A már befutott írók nagyon sokat írnak, így a ke2;dőknek már nem jut hely az Élet és Irodalomban, más irodalmi lapokban is alig-alig. S amíg egy szer­kesztő mondja meg, hogy egy költő milyen szerelmes verset írjon, addig inkább csendben maradok. A régi doppingszerem, amikor ki­merült, fáradt vagyok. Nem akarok szellemileg, lelkileg megöregedni, és a jógával ezt megakadályozhatom. Vallom, hogy add meg a testnek, ami a testé, a lélek­nek, ami a léleké és így fiatalok maradunk. — Szokatlan, hogy valaki járja az országot és saját maga árulja utcákon, vásá­rokban, piacokon a könyveit. — Igen, de ha odaadnám a könyvterjesztőknek, akkor most Nyíregyházán maxi­málisan öt darab könyvem — Hallottad apus? Azt mondta a politi­kus a HÉT-ben, hogy mítoszunk. — Az ő korában még lehet, de mi már túl a hetvenen, örül­jünk, hogy élünk. Két hónap alatt lett a baktalórántházi pártházból egészségház, ahol a körzeti fogorvosi rendelő, valamint az anya- és gyermekvédelmi tanácsadó kapott helyet. Az átalakítás­sal háromszor annyi hely jut, mind a betegek, mind az egészségügyi dolgozók számára. (Balázs Attila felvétele) Jánosnéval beszélget. — Zolikám, hidd el, kár ez a páritoskodás. Mi mindany- nyian ugyanazt akarjuk, hogy a borbányaiaknak jó legyen. Azt pedig vívmány­ként kell értékelni, ha a te­lepülés szívét bekapcsolják a város vérkeringésébe. — De ez ne érintsen ben­nünket hátrányosan! — Jaj, hát ezt nem mond­ta senki! — Pedig a képviselő úr éppen negyven tanár aláírá­sára hivatkozott. — Mi nem írtunk alá sem­mit! Hát hogyan is tehettünk volna ilyet, amikor pedagó­gusaink kilencven százaléka más busszal jár ki ide? Megelevenedik az ajtó. Megérkeznek az érintettek, s azok, akik a megoldás bábái lőhetnek, Siető András, a A TÁRGYALÓTEREMBŐL Késelés a konyhában Elítélték a férjgyilkos mátészalkai asszonyt, aki évekig a női börtön lakója lesz, mert családi konfliktusát hosz- szabb ideje rosszul próbálta intézni. A pohár után nyúlt, az alkohol mámorában próbálta feledni a gondo­kat. A férje csak alkalmi mun­kát vállalt, s a kevés pénze ellenére rendszeresen ita­lozott. Aztán súlyos beteg lett. Az állandó stressz­hatás és a gyakori italozás után maga az asszony is be­tegessé vált. Testi-lelki ba­jok gyötörték mindkettőjü­ket. Gyakori volt a veszeke­dés, sőt a verekedés közöt­tük. (Bő két évvel ezelőtt egy szóváltás köziben az asz- szony ollóval hasba szúrta férjét, aki csak könnyebben sérült meg. Ebből még nem lett bűnügy.) A békés rendezés, vagy a válóper helyett ez év tava­szán is gyakoriak voltak a verekedések férj és feleség között. Egy márciusi napon a férj erősen, a feleség eny­hén ittas volt. Aprónak tű­nő vitával kezdődött a baj. A feleség szemrehányást tett, hogy férje még mindig nem másoltatott le egy la­káskulcsot. Szó szót köve­tett, majd a férj megrúgta és megütötte a konyhában az éppen mosogató asszonyt. Az asszony felkapott egy kést és mellbe szúrta fér­jét, aki pár lépést hátrált, majd összeesett és meghalt. Rokoni, baráti segítség ekkor már nem jöhetett, a férjet eltemették, a feleség rács mögé került. A megyei bíróság Ballal Bertalanná mátészalkai lakost ember­ölés büntette miatt, nyolc és fél évi börtönre ítélte és hat évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jog­erős. ..................(n. i.) A Nyírbátor város polgármesteri hivatal megbízása alapján a Szabolcs-Szatmár me­gyei Beruházási Vállalat az alábbi állami tulajdonú lakásokat nyilvános versenytár­gyaláson értékesíti: 1. Nyírbátor, Kenyérmező u. 6. fszt. 2. forg. érték 528 000,— Ft 2. Nyírbátor, Kenyérmező u. 6. Ill/H- forg. érték 696 600,— Ft 3. Nyírbátor, Fáy A. u. 6. fszt. 2. forg érték 1 142 200,— Ft 4. Nyírbátor, Fáy A. u. 8. fszt. 2. forg. érték 833 500,— Ft 5. Nyírbátor, Fáy A. u. 8. 1/4. forg. érték 835 000,— Ft 6. Nyírbátor Fáfr A. u. 8. III/». forg. érték 792 000,— Ft 7. Nyírbátor, Fáy A. u. 8. III 11. forg. érték 832 000,— Ft 8. Nyírbátor, Vásczi M. u. 5. 1/1. forg. érték 607 500,— Ft 9. Nyírbátor, Rózsa F. u. 5/c. 1/3 forg. érték 675 000,— Ft A NYILVÁNOS VERSENYTARGYALAS IDŐPONTJA: 1990. november 30., 9,00 óra Helye: Nyírbátor polgármesteri hivatal nagy tanácsterme. Az értékesítés részletes feltételeiről és szabályairól írásbeli tájékoztató igényelhető: Nyírbátor polgármesteri hivatal: Horváth Gézáné NYlRBER, Nyíregyháza, Kórház u. 1/a. Lutter Imre. A LAKÁSOK 1990. NOVEMBER HÓ 27-ÉN 8,00—16,00 ÓRA KÖZÖTT SZEMÉLYESEN MEGTEKINTHETŐK. NYlRBER

Next

/
Thumbnails
Contents