Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-20 / 272. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. november 20. Cukrászból lett írogató fűtő A sok könyvárus között a napokban Nyíregyházán a sétálóutcában egy olyan férfit fedezhetett fel a figyelmes járókelő, aki mindössze csak háromféle könyvet árult. Mint kiderült, a kiadványokat Samu B. Gábor írta, s most városról városra járva igyekszik eladni azokat. — Mikor és milyen indíttatásból kezdett el írni? — Az írás mindig olyan volt számomra, mint a hamu alatti parázs. Örökké élt, csak hol fellobbant, hol elaludt egy kissé. Tinédzser koromban kezdtem, mint olyan sokan, de harmincévesen tudatosítottam magamban, hogy én alkotni akarok, átadni gondolataimat az embereknek. Engem csupán az önkifejezés ösztönzött. Az eredeti szakmámban, a cukrászatban igazán sikeres voltam, így merész lépés volt feladni azt. De már cukrászként is a művészetet kerestem. Egyszer, egy torta készítésekor még a kovácsoltvas művészetet is áttanulmányoztam. reflexek még mindig működnek, és én nem akarok kilincselni, hajbókolni... A másik ok pedig az, hogy ki akartam kerülni a nagy nyomdákat, mert így sokkal olcsóbban tudom megjelentetni könyveimet és nem tartok el egy apparátust. — Gondolom, ebből nem tud megélni. Mivel foglalkozik még az írás mellett? — Vágyom a szabadságot, hogy csak az irodalomnak élhessek, de ez sajnos, nem lehetséges. Így jelenleg fűtőként dolgozom Budapesten a fürdőigazgatóságnál. Azért itt, mert így tudok tanulni, írni és jógázni is. A jóga a lenne, és az is valahol eldugva, talán egy raktár mélyén porosodna. Persze, van hátránya is az utcai árusításnak, mert időt vesztek, hiszen nem dolgozom. Mégis sokkal több az előnye. Nagyon fontos, hogyan kapják az olvasók a könyvet, s kedvesek-e velük. Amikor udvariasan megszólítom őket, hogy nyugodtan lapozzanak bele a műbe, sokan megijednek, vagy zavarba jönnek. Akadnak olyanok is, akik kinevetnek, vagy különböző megjegyzéseket tesznek. A közvetlen kapcsolatra szüksége van az olvasónak és nekem is. Emberekkel találkozom, élményt, tapasztalatokat gyűjtök. — Milyen művei jelentek meg eddig? — A Kavicsok című ver- sesköletem 1987-ben, a Fekete köd és a Groteszkkeksz elbeszéléskötet 1989- ben látott napvilágot. (te) megállóügyben Borbányai villongások Urnabontás A poéta portékája Emlékeznek? „November 6. reggele, nem sokkal fél hat után. A 2-es busz néhány napja módosított útvonala szerint bekanyarodna a borbányai Pitypang utcára, de élő kordon készteti megtorpanásra. Integetve térítgetik: menjen csak tovább a Káliói úton, ahogy ezt hosszú évekig tette. Az új irányba, az iskola felé ők aztán nem engedik.” Ezt írtuk nemrég lapunkban. időpontban — az iskolai rendhez igazodva — csak idáig közlekedne Y jelzéssel, a többi úgy, mint eddig, végig a Csárda utcáig. H nagy tanulság Csütörtökön déltájt cseng a telefonom. A vonal végén Tanyik Zoltán, aki kísérőmül szegődött a tiltakozó demonstráción. — Ahogy megígértem, ha valamilyen fejlemény adódik hívom. Szóval... — Tudom, ne folytassa — vágóik közbe. — Ma négytől az Alma utcai iskolában valami szavazásféle umabontá- sa, ott lesznek az illetékesek. Ugye ezt akarta mondani? — Négy óra? Ezt honnan veszi? — Vereb úrtól, a képviselőjüktől. — Nem elég, hogy az állítólagos ötórási kezdésről 's csak egy véletlen találkozás folytán szereztünk tudomást, most meg ez is! No nem baj, odatrombiitálom én a népet négyre! Kár a pártoskodásért! Alig lépünk át a fél ötön, Vereb képviselő úr bejelenti, hogy nem vár tovább, aki van az van, aki nincs az nincs, ő előadja az előzményekről készített összefoglalóját, aztán urnát bont. A teremben az ügyről mindent tudó tanári kar — mint 3 szavazatszámláló bizottság egyik fele — tartózkodik csak, s néhány közeli lakos. A leginkább érintettek még sehol. Csak Tanyik Zoltán ül itt, s az iskola igazgatónőjével, régi tanárával, Pénzes Szabolcs Volán részéről, e Demeter Éva, a megyei polgármesteri hivatal műszaki osztályáról. Értelmetlen voksolás S beindul az adok-kapok. Az igazgatónő megbékélésre int, majd számon kéri az állítólagos negyven aláírást. Kiderül, hogy egy éve elavult, sőt egy másik járattal kapcsolatos akció a szóbeszéd oka. Felbontják az urnákat. A szavazócédulákon, amelyekből a Csárda utcaiak még egyet sem láttak, lehetett szavazni a 2-es útvonalra, összességében majd mindenki arra voksolt, hogy a régi végállomás maradjon meg, de a busz kifelé és befelé menet térjen be az iskolához. Tanyik Zoltán: — Kár azon vitáznunk, mi lenne a jó! Mondja meg a szakember, Siető úr, mit lehet tenni! Azután legalább már lesz min veszekedni. — Előre bocsátva — így Siető —, hogy a forgalom- számlálás adatai szerint a Nagykálló felől jövő buszokkal nyugodtan beutazhatnának a város szélén lakók, tudom, hogy a borbányai nem száll fel a káliói mellé, ha ez egyáltalán felengedi az ajtónál. Amit itt megszavaztak, az kivitelezhetetlen, mert a hosszabb úton nem tudjuk tartani a menetidőt. Van azonban megoldás. A 2-es busz 9 Az igazgatónő azonnal vállalkozik az új menetrend fénymásoltatására, elkészültéig, mintha mi sem történt volna, újra ringbe szállnak a küzdő felek. Odasomfordálok Demeter Évához. — Ne haragudjon, mire várunk még? — Nem tudom, szerintem mindent elrendeztünk, ez itt már az ő magánügyük. Siető András betársul hozzánk. — Tudja, mibe kerül ez nekünk? Veszendőbe megy húszezer forint, amit két hete a megálló menetrendmatricáira és egyebekre költöttünk, most ugyanerre harminc kell megint. Demeter Éva szót kér: — Hölgyeim és Uraim! Az eset nagy tanulsága, hogy dolgaink intézésében aktívabban kell részt vennünk. Nem elég akkor, amikor megtörtént a „baj”, amikor számunkra kedvezőtlen döntést hoztak. Visszatérve a problémához, fellebbezésüket nem küldtem el a főhatósághoz, mert reméltem, hogy saját (megyei) hatáskörben meg tudjuk oldani. S úgy tűnik, sikerül, mert elfogadhatónak tartják, amit Siető úr ajánlott. — Elnézést, Asszonyom — áll fel Smid úr, az egyik szószóló. — Beadványomban kértem egy új megálló létesítését is. — Igen, igen. A hőn áhított Kállói úti gyalogátkelőhellyel együtt megvalósul majd. Tapolcai Zoltán — A könyvei magánkiadásban jelentek meg. Miért vállalkozott ilyen hatalmas munkára? — A legfőbb ok talán az, hogy sehol sem kaptam fórumot. A már befutott írók nagyon sokat írnak, így a ke2;dőknek már nem jut hely az Élet és Irodalomban, más irodalmi lapokban is alig-alig. S amíg egy szerkesztő mondja meg, hogy egy költő milyen szerelmes verset írjon, addig inkább csendben maradok. A régi doppingszerem, amikor kimerült, fáradt vagyok. Nem akarok szellemileg, lelkileg megöregedni, és a jógával ezt megakadályozhatom. Vallom, hogy add meg a testnek, ami a testé, a léleknek, ami a léleké és így fiatalok maradunk. — Szokatlan, hogy valaki járja az országot és saját maga árulja utcákon, vásárokban, piacokon a könyveit. — Igen, de ha odaadnám a könyvterjesztőknek, akkor most Nyíregyházán maximálisan öt darab könyvem — Hallottad apus? Azt mondta a politikus a HÉT-ben, hogy mítoszunk. — Az ő korában még lehet, de mi már túl a hetvenen, örüljünk, hogy élünk. Két hónap alatt lett a baktalórántházi pártházból egészségház, ahol a körzeti fogorvosi rendelő, valamint az anya- és gyermekvédelmi tanácsadó kapott helyet. Az átalakítással háromszor annyi hely jut, mind a betegek, mind az egészségügyi dolgozók számára. (Balázs Attila felvétele) Jánosnéval beszélget. — Zolikám, hidd el, kár ez a páritoskodás. Mi mindany- nyian ugyanazt akarjuk, hogy a borbányaiaknak jó legyen. Azt pedig vívmányként kell értékelni, ha a település szívét bekapcsolják a város vérkeringésébe. — De ez ne érintsen bennünket hátrányosan! — Jaj, hát ezt nem mondta senki! — Pedig a képviselő úr éppen negyven tanár aláírására hivatkozott. — Mi nem írtunk alá semmit! Hát hogyan is tehettünk volna ilyet, amikor pedagógusaink kilencven százaléka más busszal jár ki ide? Megelevenedik az ajtó. Megérkeznek az érintettek, s azok, akik a megoldás bábái lőhetnek, Siető András, a A TÁRGYALÓTEREMBŐL Késelés a konyhában Elítélték a férjgyilkos mátészalkai asszonyt, aki évekig a női börtön lakója lesz, mert családi konfliktusát hosz- szabb ideje rosszul próbálta intézni. A pohár után nyúlt, az alkohol mámorában próbálta feledni a gondokat. A férje csak alkalmi munkát vállalt, s a kevés pénze ellenére rendszeresen italozott. Aztán súlyos beteg lett. Az állandó stresszhatás és a gyakori italozás után maga az asszony is betegessé vált. Testi-lelki bajok gyötörték mindkettőjüket. Gyakori volt a veszekedés, sőt a verekedés közöttük. (Bő két évvel ezelőtt egy szóváltás köziben az asz- szony ollóval hasba szúrta férjét, aki csak könnyebben sérült meg. Ebből még nem lett bűnügy.) A békés rendezés, vagy a válóper helyett ez év tavaszán is gyakoriak voltak a verekedések férj és feleség között. Egy márciusi napon a férj erősen, a feleség enyhén ittas volt. Aprónak tűnő vitával kezdődött a baj. A feleség szemrehányást tett, hogy férje még mindig nem másoltatott le egy lakáskulcsot. Szó szót követett, majd a férj megrúgta és megütötte a konyhában az éppen mosogató asszonyt. Az asszony felkapott egy kést és mellbe szúrta férjét, aki pár lépést hátrált, majd összeesett és meghalt. Rokoni, baráti segítség ekkor már nem jöhetett, a férjet eltemették, a feleség rács mögé került. A megyei bíróság Ballal Bertalanná mátészalkai lakost emberölés büntette miatt, nyolc és fél évi börtönre ítélte és hat évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős. ..................(n. i.) A Nyírbátor város polgármesteri hivatal megbízása alapján a Szabolcs-Szatmár megyei Beruházási Vállalat az alábbi állami tulajdonú lakásokat nyilvános versenytárgyaláson értékesíti: 1. Nyírbátor, Kenyérmező u. 6. fszt. 2. forg. érték 528 000,— Ft 2. Nyírbátor, Kenyérmező u. 6. Ill/H- forg. érték 696 600,— Ft 3. Nyírbátor, Fáy A. u. 6. fszt. 2. forg érték 1 142 200,— Ft 4. Nyírbátor, Fáy A. u. 8. fszt. 2. forg. érték 833 500,— Ft 5. Nyírbátor, Fáy A. u. 8. 1/4. forg. érték 835 000,— Ft 6. Nyírbátor Fáfr A. u. 8. III/». forg. érték 792 000,— Ft 7. Nyírbátor, Fáy A. u. 8. III 11. forg. érték 832 000,— Ft 8. Nyírbátor, Vásczi M. u. 5. 1/1. forg. érték 607 500,— Ft 9. Nyírbátor, Rózsa F. u. 5/c. 1/3 forg. érték 675 000,— Ft A NYILVÁNOS VERSENYTARGYALAS IDŐPONTJA: 1990. november 30., 9,00 óra Helye: Nyírbátor polgármesteri hivatal nagy tanácsterme. Az értékesítés részletes feltételeiről és szabályairól írásbeli tájékoztató igényelhető: Nyírbátor polgármesteri hivatal: Horváth Gézáné NYlRBER, Nyíregyháza, Kórház u. 1/a. Lutter Imre. A LAKÁSOK 1990. NOVEMBER HÓ 27-ÉN 8,00—16,00 ÓRA KÖZÖTT SZEMÉLYESEN MEGTEKINTHETŐK. NYlRBER
