Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-20 / 272. szám

1990. november 20. Kelet-Magyarország 3 Falu az egykori birtokon Talaj tálán földigónyek Pár hónappal ezelőtt Izraelből kapott levelet a nyíregyházi körzeti földhivatal és a városi tanács. Az idegenbe szakadt hazánkfia arra kérte benne az illetékeseket, hogy a Bocskai utcán lévő egyko­ri lakóházát tegyék szabaddá, mert szeretne haza­költözni. Nem ez az egyetlen ilyen jellegű kívánság, amellyel az elmúlt időszakban megkeres­ték az állampolgárok a föld­hivatalt. Amikor a tulajdon­reform, a reprivatizáció kér­dése felvetődött, szinte meg­bolydult az egész ország. Nincs jogszabály — Nagymértékben megnőtt az ügyfél- és ügyiratforgal­munk — tájékoztat Havcl- lant Csaba, a nyíregyházi körzeti földhivatal vezetője. — Számunkra ez azért jelen­tett gondot, mert egy-eyy irat megkeresése több napot is igénybe vett. Mint közis­mert, a jogszabály szerint még jelenleg is a termelőszö­vetkezeti tagok kérhetik vissza a földet, vagy azok a személyek, akiknek a földjét nem váltották meg. Ilyen igények most is vannak ná­lunk. A probléma az, hogy a legtöbben az eredeti földjü­ket szeretnék visszakapni, azonban ez egyelőre megold­hatatlan, így a szövetkezetek vezetősége választja ki a te­rületet. Felméréseink szerint Nyíregyháza körzetében kö­zel 3500 fő igényelt vissza mintegy 9 ezer hektár terü­letet. Sok volt az olyan ké­relmező is, akinek az ingat­lanát megváltották, vagy fel­ajánlás, állami tulajdonba vé­tel alapján került állami, termelőszövetkezeti tulajdon­ba. Ezeket az ingatlanokat a mai napig nem lehet visz- szaadni, ugyanis nincs rájuk vonatkozó jogszabály, pedig többen érdeklődtek üzletek, lakások, kisüzemek iránt. Az alkotmány- bíróság a tervezetről Az őszi hónapokban erő­sen visszaesett a kérelmek száma. A legfontosabb szere­pet ebben az alkotmánybíró­ság döntése játszotta, amely szerint a földtörvénytervezet alkotmányba ütközik. — Az emberek most az új földtörvény megszületésére várnak — folytatja Havel- lant Csaba — amely tartal­mától függően a mi munkát is behatárolhatja. Ugyanis, ha lehetőség lesz a földek visszavételére, hirtelen meg­nő a munkánk. Szerencsére már új épületben, a Szarvas utcai irodaházban, kultúrált körülmények között dolgoz­hatnak munkatársaink. Tájékoztatás a bárónak A legtöbben az iránt ér­deklődtek, hogy mi áll az egykori birtokuk helyén, ki­nek a használatában van. A napokban az egyik ügyfél ezer hold nagykállói földte­rületről kívánt nyilvántar­tást látni, mások a Zöldért telephely, a Bánki Donát Szakközépiskola területéről akartak információt megtud­ni. Azonban nemcsak Nyír­egyháza körzetéből, hanem az egész megye területéről lehetne példákat sorolni. Fe­hérgyarmat térségében több száz holdról érdeklődött egy báró megbízottja. Valószínű­leg nem nagyon örült a ka­pott tájékoztatásnak, mert azokon a birtokokon napja­inkban található falu, gyü­mölcsös, tsz-központ. — Tapasztalataink szerint elsősorban olyanok szeretnék visszakapni a földet, akik nem földművelésből élnek — magyarázza Görömbei Jó­zsef, a megyei földhivatal vezetője. — Az igénylők ki­lencven százaléka nem is la­kik a kérdéses településen. A megyében egyébként különö­sen Pátr'oha és Botpalád kör­zetében kérték vissza sokan a földet. A privatizáció sok­kal bonyolultabb, mint egye­sek képzelik. Nehéz például megmondani azt. hogy az az ingatlan, amit egykor igény­be vettek, mennyit ért ak­kor, s mennyit ér ma. Azok­kal érték egyet, akik sze­rint rehabilitálni kell a sé­relmeiket, de az ésszerűség határain belül. M. Magyar László Kamionban utazik a pótkocsi Alvázakat és pótko­csi puttonyokat gyárta­nak egy német cég megrendelésére a nagykállói Vasipari Szövetkezetben. A szállító kamionra négy egységet raknak az au­tódaru segítségével. (Elek Emil felv.) Kiknek jár, s kiknek nem jár támogatás? Kiskarácsony december 15-ig Az alacsany jövedel­műek, a kisnyugdíjasok megsegítését szolgálja az a rendelkezés, amelynek négi barátom bő két hete arra kért: az Északi körút egyik zegzugában (megadta a házszámot is) késő este, vagy kora reggel keres­sem meg az öreg hajlék­talant és készítsek vele riportot. S leírta az öre­get. Hogy középmagas, sovány, beesettek a sze­mei, mindig borostás, kis­sé piros az orra. Papírral és ronggyal takarózik a hűvössé vált őszi éjszaká­kon. A kevéske nyugdí­jából juttat valamit a két unokájának — ha már az apjuk nem gondoskodik róluk —, a többi pénzt többnyire a kocsmákban költi el. Napközben par­kokban lődörög, kukák­ban turkál. Barátom így fejezte be az öreg leírá­sát: „Valaha szebb napo­kat látott. Csak pár hónap­ja csúszott le ide, amikor a lánya házassága meg­romlott.” Rögvest a lánya és a két unoka felől érdeklődtem. Kopaszodó, jó öreg bará­tom elérzékenyülve vála­szolt. Így: — A fiatalasszonyt, aki pár hónap óta már nem is olyan fiatal, többnyire a vasúti váróteremben ta­lálod. De hozzá ne fáradj. Úgy sem nyilatkozik. Ne szakítsd fel a sebeit. Olyan az, mint egy tébo­lyult. A két kicsit, vagyis az unokákat beadta állami gondozásba. Folyton a ne­vüket emlegeti. Esténként maga mellé szólítja őket a váróterem rideg padjá­ra. Szegény asszony el­vált, munkát nem kapott a városban. Ide jutott. Azelőtt jól éltek, az öreg, nyugdíjas apját is maguk közé vették a bérlakásba. Ám a férje részegessé vált és lassan széthullt ez a család. Megrendültén hallgattam a történetet az utcán és talán el sem köszöntem. számolt be, hogy az ő napja most van feljövő­ben, mivel X tanyán föl­det vett és vállalkozásba kezdett. Van ott nagy la­kás, több gazdasági épü­let, több tehén és kistrak- tor is. Kellenek ide a dol­gos segítő kezek. A két öreg megegye­zett ... Az egyesség után a borostás az állomás környékén megtalálta a lányát. Hármasban men­Arra határozottan emlék­szem: megígértem bará­tomnak, hogy alkalom ad­tán megkeresem rejtek­helyén az öreget, hátha tudok segíteni — legalább neki. Aztán teltek-múltak a napok, és mi tagadás, halasztgattam az ügyet. Részben azért, mert egy riport néha többet árt, mint használ. Tegnap aztán megint találkoztam barátommal. Szemlesütve mentegetőzni akartam, de ő fülig húzta a száját és jókedvűen mondta, a család sorsa jó­ra fordult. Történt pedig, hogy az öreg egy szép na­pon egy park szélén össze­futott régi cimborájával és érdeklődtek egymás sor­sa felől. A hajléktalan el­mondta tragikus sorsát, a régi cimbora meg arról tek ki a tanyára. Csak pár nap telt el azóta, s a nemrég hajléktalan öreg ápolt külsejű, nem kíván­kozik kocsmába. Dolgozik a hatalmas portán. A lánya is. Egy szoba és egy kony­ha az övék, de a régimó­di nyárikonyhát is hasz­nálhatják. Ide várják a két gyereket. Megindítot­ták a hivatalos eljárást, visszaveszik őket az állam gondoskodásából. narátom arra kért: Jj pár hónapig még ne írjak névvel és címmel a jobb sorsra ér­demes fiatalasszony törté­netéről. Hagy felejtse el a bánatát. Való igaz: csak az gyógyul, aki felejt, csak azt gyógyítja az idő. Nábrádi Lajos értelmében egyszeri nyugdíjkiegészítésben részesülhetnek a rászo­rulók. Amint azt Olmann Zoltán- nétól, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság nyug- díjosztályának vezetőjétől megtudtuk, az egyszeri kifi­zetést december 15-ig min­denkihez eljuttatja a Nyug­díjfolyósító Igazgatóság. Az egyszeri járandóság mértéke kizárólag attól függ, mennyi az illető jelenlegi nyugdíja. Ha az ötezer forintot nem haladja meg, akkor négy­ezer, ha ötezer és nyolcezer forint között van 3200, ha 8000-től 13 800 forintig terjed a nyugdíj, akkor 2700 forint az egyszeri támogatás össze­ge. Fontos tudni azt is, aki nyugdíjával együtt házastár­si illetve jövedelempótlékot is kap, akkor 2400 forint egy­szeri kifizetés is megilleti. Az árvaellátásban részesülő gyermekeket is megilleti az egyszeri kifizetés, amelyre mindazok jogosultak, akik­nek november 1-je előtt már járt nyugdíj. Félreértések el­kerülése végett jó ha tudjuk. az alapnyugdíj összegébe nem számítható bele az in­ternáltak nyugdíjkiegészítése, illetve a cukorbetegeknek já­ró 100 forintos támogatás sem. Nem jogos az egyszeri kiegészítésre a baleseti jára­dékos és nem adható támo­gatás a családi pótlékkal sem. Mindazok, akik esetleg nem kapják meg a nekik já­ró összeget, panaszukkal a törzsszámúkra hivatkozva, közvetlenül a Budapesti Nyugdíjfolyósító Igazgató­ságnál reklamálhatnak. ........ K..É. Apadó állomány ÉSZREVEHETŐEN CSÖKKENT ebben az év­ben a lakosságnál a hús és húskészítmények, tej és tejtermékek fogyasztása. Mindez inkább a fizetőké­pes kereslet mérséklődésé­vel, mintsem az állatállo­mány csökkenésével, az élelmiszeripar teljesítmé­nyének visszaesésével ma­gyarázható. Magyarán, nincs annyi pénzük az em­bereknek, hogy húst és húskészítményt, tejet és tejterméket a korábbi mér­tékben vásároljanak. A fogyasztás mérséklő­dése hat a termelésre, az állatállomány alakulására. Ok és okozat nyilvánvaló. Ha a boltokban kevesebb tejet adnak el, a tejipar azzal reagál, hogy a ter­melőknél csökkenti a fel­vásárlást. A termelő reak­ciója is egyértelmű, ha nincs piaca a termékének, csökkenti, vagy teljes egé­szében felszámolja az állat- állományát. Hogy a csök­kentés milyen mértékű, ah­hoz a Központi Statisztikai Hivatal reprezentatív fel­mérésének adatai szolgál­tatnak támpontot. A KSH az említett rep­rezentatív felmérést szep­tember 30-ával végezte el. Ennek alapján Magyaror­szágon a szarvasmarha- állomány 1 millió 614 ezer volt, 49 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Negatív rekord, hogy az el­múlt tíz év adatai alapján most a legkevesebb a szarvasmarha az ország­ban Az állomány csökke­nése nagyrészt a vállalati (nagyüzemi) szíérában tör­tént, hiszen a kistermelők egy év alatt 13 ezerrel nö­velték állataik számát. Szarvasmarhánál a tehe­nek száma országosan 635 ezer, tízezerrel kevesebb mint egy évvel korábban. A csökkenés itt is a nagy­üzemeknél következett be, a tehénállomány közel egy - negyedével rendelkező kis­termelőknél az állatok szá­ma nem változott. EGZISZTENCIÁLIS OKAI IS VOLTAK a te­hénállomány szinten tartá­sának. Sokan ebben a vál­tozó és válságos gazdasági helyzetben saját maguk boldogulását, életterük ki­alakítását a jószágtartás­ban látták. Számtalan em­ber például marhahizlalás­ra, tejtermelésre vett fel újrakezdési hitelt és ma hangos a falurádió azoktól a panaszoktól, hogy a vál­lalkozó, az újrakezdő a termékeit nem tudja elad­ni, hogy nincs megfelelő felvásárlási ára sem a mar­hahúsnak, sem a tejnek. Ha valaki a tenyészállatát kívánja eladni, azért is csak a fele árát kapja an­nak amennyiért ő vásárol­ta. Ellentétben a szarvas- marhával o sertések száma nem csökkent. Szeptember végén 9,5 millió sertést re­gisztráltak 488 ezerrel töb­bet mint egy évvel koráb­ban. A sertések 53 százalé­ka a kisgazdaságokban ta­lálható. Itt a növekedés egy év alatt 474 ezer volt, tehát a nagyüzemi állo­mány, a vállalati sertéstar­tás és -hizlalás nem növe­kedett. Sokatmondó adat, hogy a kistermelők közel fele csak egy-két sertést tart. saját vágásra hizlal. A kistermelőknek csupán egynegyede az, akik árut termelnek, értékesítésre hizlalnak. Az árutermelés tehát stagnál, örvendetes viszont, hogy az anyakocák száma egy év alatt 30 ezer­rel gyarapodott, tehát a sertésh ú st er me lés. Tovább tart a juhágazat válsága, egy év alatt ismét jelentős mértékben, 11,8 százalékkal csökkent az ál­lomány. Miután a tejesbá­rány felvásárlási ára nem kielégítő, a gyapjú ára kri­minális, megnyugtató vál­tozásra nemigen lehet szá­mítani. Igazolja a borúlá­tást az is, hogy az anyaju­hok száma egy év alatt 72 ezerrel lett kevesebb, és ennek pótlása — még, ha kedvező változás törtérne is a hús és gyapjú értéke­sítésben — sok pénzbe ke­rülne, és hosszú időt ven­ne igénybe. LÉNYEGES VÁLTOZÁS történt a baromfiállomány­nál, a tyúkfélék tartásánál is. Tavaly ilyenkor még 59 millió körül volt a tyúkfé­lék száma, ma négymillió­val kevesebb. A baromfi­húsnál is mérséklődött a belföldi fogyasztás, ugyan­akkor az export is csök­kent. Tojástermelésben, amit a vállalati termelés elmulaszt, azt a kisüzem igyekszik teljesíteni. A kis­termelők tojótyúkállomá­nya 156 ezerrel gyarapo­dott, így a tyúkfélék száma a kisüzemekben szeptem­ber végén már meghaladta a 23 milliót. A hús és húskészítmé­nyek, a tej és tejtermékek fogyasztásának alakulása foglalkoztatja a kormányt. Készült egy olyan prognó­zis, miszerint az egy fóré jutó hús- és tejtermékfo­gyasztás egy-kéi év múlva visszaáll a korábbi szüksé­ges szintre. Üdvös lenne. Ehhez azonban meg kell tartani, sőt fejleszteni szükséges a termelő alapo­kat, el kell érni, hogv az állatállomány tovább' ne csökkenjen. A jelenlegi fel- vásárlási árak és takar­mányárak mellett viszont a szinten tartás is komoly erőpróba, arról nem is be­szélve, hogy a fogyasztói árak, a keresletet a szóban forgó élelmiszerek iránt nem növelik. Néhány kér • dés ez utóbbinál is rende­zésre vár. Seres Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents