Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-19 / 271. szám

Kelet-Magyarország 1990. november 19 Pisztráng és homár Szabolcsi diákok osztrák éttermekben Néhány hónappal ezelőtt az Alsó-ausztriai Keres­kedelmi Kamara és a magyar Kereskedelmi Minisz­térium megállapodást kötött, hogy harminc magyar vendéglátóipari szakközépiskolás és szakmunkástanu­ló Ausztriában sajátítja el a felszolgáló és a szakács szakmát. A szerencsés kiválasztottak közöl öt tanuló a nyíregyházi kereskedelmi és vendéglátőipari szak- középiskola növendéke. Szeptembertől folytatják ta­nulmányaikat Ausztriában. kivételesen elárulhatja, hogy mennyi borravalót adnak a felszolgálóknak. — Általában húsztól száz schillingig. — Meséljen még valami érdekeset. Kazai Szabolcs — aki né­hány napos szabadságát tölti itthon — egy Becshez közeli kisvárosba került: — Ausztriában más rend­szerben tanulnak a vendég­látósok, mint itthon. Egyhu­zamban két hónapot töltünk az iskolában, a többi idő alatt a tanulók kint tevékenyked­nek valamelyik' szállodában, vagy étteremben. Én egy ma­gántulajdonban lévő hotel­ben dolgozom. Napv lehető­ségnek, ajándéknak tartom, hogy engem is kiküldtek. Ausztria gazdag ország, és sok embernek telik arra, hogy étteremben ebédeljen, vagy vacsorázzon. Hálás feladat a vendéglátóiparban dolgozni. retnek, és ami eltér a ma­gyar gasztronómiai kínálat­tól. — Levesválaszték kevés, általában három-négy krém­levest kínálunk. Annál vál­tozatosabb a többi. Szinte mindig található az étlapon pisztráng, egészben sült ho­már, elmaradhatatlan a bécsi szelet, s öröm nézni a sokfé­le déli gyümölcsből készült desszertet. A kávé gyenge és többnyire tejszínnel isszák. Sajnos, magyar borunk nincs, de a vendégek pompás olasz és spanyol borokból válogat­hatnak. — Nem szép dolog egy pin­cértől megkérdezni, de most — Mint említettem, ma­gántulajdonban lévő étterem­ben dolgozom, de mint min­den osztrák vendéglátóhelyen, itt is nagyon vigyáznak ar­ra, hogy be ne csapják a ven­déget. Egy alkalommal pél­dául a csapos kevesebb italt öntött néhány pohárba. Vesz­tére tette. Az épp ott lévő tulajdonos úgy leteremtette, hogy bizony megértette a kollégám, hogy ha ez megis­métlődik, számíthat a felmon­dásra. A beszámolót hallgató új­ságíró mit is jegyezhet meg? Szívesen lenne törzsvendég valamelyik osztrák étterem­ben. (bodnár) Ár, minőség, pontosság AitóiaradicsM a szomszédban Belga szakemberek a magyar piacon Nem kell már a Merkúr­nál protekciót hajhászni, hiszen több magáncég is foglalkozik autóimporttal. És még az sem meglepő, ha nem állnak sorba hosszú ideig a gazdaságok egy traktorért, mert ha van pénzük, azonnal beszerez­hetik. Ezt és még világmé­retű üzletpolitikájuk lénye­gét vázolta Jean-Charles De Coster, a belga Jem Motors cég elnöke a napok­ban egy Debrecenben meg­tartott sajtótájékoztatón. Ott érdeklődtünk: mire ala­pozza a nagyarányú ma­gyarországi fejlődésüket? — Először is szeretjük 3 kihívást. Belgium — mint Önök is — kis ország. Saját autógyártásunk nincs, vi­szont francia — zömében — Mi ragadta meg legin­kább a figyelmét? — A pontosság, a rend, és tisztaság. Becsukhatja az üz­letét az, aki nem tartja rend­ben a vendéglőjét, és nem te­remt a vendégek számára olyan vonzó környezetet, ahol jól érzik magukat. Az osztrá­kok szívesen és sokat fo­gyasztanak éttermekben. J öröm dolgozni úgy, hogy az • előételektől, kezdve .. a desz- ! szertig szinte mindent végig­esznek, ami az étlapon talál­ható. — Bizony mi is szívesen tennénk ezt, ha futná a fize­tésünkből. De ha már így fel­csigázta az érdeklődésünket, árul ja el,. i»i az osztrák étla­'. pokpn, amit, a leginkább sze­Szabad György a par­lament elnöke az igazolat­lan mulasztások miatt megintette a honatyákat. — Tódorka is intőt ka­pott a suliban és amikor az édesanyja keserűen ki­fakadt és megkérdezte, mi lesz így belőled kisfiam, a kölyök rezignáltan vála­szolt: — Legfeljebb képvise­lő. o A földművelésügyi mi­nisztérium szerint az anya­kocák száma nem csök­kent. — Akkor most mi van? Csak a disznó lett keve­sebb? (Seres) Ernesto, álomba „nézte" a kakast Varázslat csalódással ■ „Műveld a csodát, ne magyarázd” — ez volt an­nak a műsornak a címe, amelyet egy hete Ernesto, a hipnotizőr tartott a Buj- tosi Szabadidő Csarnok­ban. A program igazán ígé­retesnek tűnt, hiszen a bű­vészmutatványok mellett mágia, tömegszuggesztió, telepátia, hipnózis és állat» hipnózis szerepéit műsorá­nak beharangozójában. A gyönyörű csarnok hatal­mas küzdőterén felállított székeken közel háromszázan foglalhattak helyet, amikor fellépett Ernesto, akiről azt is olvashattuk, hogy műfa­jának legnívósabb művésze Romániában. Kétfelvonásos előadása az­tán nem támasztotta alá a fenti kitüntető címet. A bű­vészmutatványok még el­mentek, volt közöttük egy­két valóban látványos húzás, de a számok közül párat nem is olyan hosszú gyakor­lás után sokan elsajátíthat­ják. Ekkor még móka is volt, ám erről nem is any- nyira a művész, hanem al­kalmi bűvészinasai gondos­kodtak. Aztán jött. a szá­momra legalább is oly vár­va várt szuggesztió, telepátia, állathipnózis, azaz a mágia. A kakasnak nagy sikere volt, az itt vásárolt szárnyas egy­két félsiker után megadta magát: Ernesto addig nézett Ernesto és a szép fehér kokas, amelyet végül csak sike­rült hipnotikus álomba néznie (Balázs) Sä] Bútorvásár! A TRE ESSE EUROMOBILI BÜTORIPARI RT. november 19-től kezdődően mintaboltjában engedményes bútorvásárt rendez. AZ ENGEDMÉNY MÉRTÉKE a vásárolt bútor típusától függően 12—30 SZÁZALÉK. 5000,— Ft-tői 30 000 — Ft-ig — saját erő befizetése nélkül — hitelre vásárolhat. A bolt címe: Mátészalka, Felszabadulás útja, gyártelep. A BOLT NYITVA TARTÁSA: hétköznap 9—15 óráig, szombaton 8—12 óráig. Várjuk kedves vásárlóinkat! veie farkasszemet, amíg a derék kokas álomra szende- rült. Aztán jöttek az úgyneve­zett telepatikus attrakciók. A művész adott a körítés­nek, a publikumnak hátat fordító állandó partneresze­mét bekötötte, majd a kö­zönség néhány tagjától el­kért személyigazolványok­ból „telepatikus erővel” át­sugározta a születési dátu­mokat, a keresztneveket, né­mely esetben a mama, vagy a papa kersztnevét. A part­ner pedig valóban eltalálta az adatokat, ám sokunknak feltűnt: a telepátia mellett a „most mutasd meg”-hez hasonló stílusú összhangban nagy szerepet játszott a sok rávezető kérdés. így aztán néhány szín kitalálása már igazán nem volt nagy kunszt. Majd jött a tömegszuggesz­tió. A közös relaxációs gya­korlás után végül három hipnózisra való alanyt vá­lasztott ki a mester, de vé­gül csak egy lány maradt fenn a dobogón. Ö sem so­káig, mert csak nem akart sikerülni az, amit a művész akart. Amire Ernesto nagy váratlanul és hirtelen beje­lentette, hogy az előadás véget ért. Bár nem volt ki- fütyölés, fújjolás, a nézők zöme gondolom csalódott a műsornak ebben a részében, mert ezeknek a csodáknak nagy részét meg lehetett magyarázni, be lehet gyako­rolni mindenfajta hipnoti­kus, telepatikus körítés nél­kül. Mán László Jean-Charles De Coster a sajtótájékoztatón Citroen —, olasz és német gépjárműveket adunk el. S mi most a magyar piacot ki­hívásnak fogjuk fel, hiszen ? társadalmi rendszer átalakí­tása után, úgy látjuk, üzlet - politikájukat is a szabad vi­lág versenyéhez akarják iga­zítani. Két összeboruló pálmafa az emblémája az Oázis 4x4 vállalatnak, amelyet a Jem Motors keretében 1979-ben alapított két barát Belgium­ban. Autóeladáson túl egye­bek közt arra vállalkoztak: a terepjárókat a sivatagi ver­senyekhez átalakítják, pótal­katrészeket gyártanak. Ezek a terepjárók gyons karriert futottak be a világon. Az Oázis pedig — hazai szemmel nézve — soha nem látott ívű pályát tudhat ma­ga mögött. Leányvállalatokat nyitottak számos országban. Képviseleteik közül csak Olaszországban 176(!>, Spa­nyolországban 58, Franciaor­szágban 47 található. Ezen adatok ismeretében ér­dekes, hogy Magyarország­ban fantáziát lát az Oázis. Tavaly határozták el, hogy új, kicsit használt és hasz­nált autókat fognak értékesí­teni. Emellett haszonjármű- veket, kamionokat, alkatré­szeket is nyugodtan rendel­hetünk tőlük. Az a céljuk, hogy hazánkban is kiépítse­nek egy olyan gépkocsifor­galmazó hálózatot, amiLyen már több működik Európá­ban. Azt várják el ettől a di­namikusan fejlődő hálóza­tuktól, hogy rugalmasan al­kalmazkodjon az ország gaz­dasági fejlődéséhez. Ennek első lépése volt, hogy még tavaly megnyitot­ták Pesten az első képvisele­tüket Benelux Motor KFT. né­ven. Az 5—10 ezer márka közt beszerezhető gépkocsik­ból nem győznek eleget be­hozni, éppen ezért indokolt­nak tartják jövő év elején Pesten újabb telephelyet nyitni és Debrecenben is lesz Oázis-bázis. Ez utóbbiban hét-nyolc megyéből számíta­nak fizetőképes keresletre. Mint Jean-Charles De Coster úr elmondta: rövidesen tíz (!) telephelyet akarnak Magyar- országon üzemibe helyezni. Ismerve a lakosság egyre gyérülő anyagi lehetőségeit, felmerül a kérdés: lesz-e fi­zetőképes kereslet ennyi Oá­zis-bázis rentábilis működé­sére? A belga elnök úr szerint mindenképpen, mert árban, minőségben, pontosságban szeretnének versenyre kelni a konkurens cégekkel. Kü­lönösen a mezőgazdasági gé­pek lízingelése, a tejipari be­rendezések és járművek for­galmazása terén szeretnék megvetni lábukat a volt ke­leti blokk legnyugatibb or - szágában. Gondolnak arra is: motoros rollereket gyártanak hamarosan Debrecenben és ezekkel a gyermekjátékokkal nemcsak a magyar piacot tudnák ellátni, hanem az it­teni relatíve alacsony mun kabérek miatt számottevő exportra nyílna lehetőségük. Sokoldalúságukra jellemző: szponzorálják az autóver­senyzőket, forgalmaznak ha­jókat és vízisport-eszközöket, foglalkoznak szolgáltatások­kal, árusítanak sportruháza tot, órát, a reklám, a biztosí­tás, a jogi tanácsadás, a ga - raneia már csupán ráadásnak számít az óriásoég életében. Azokat a vállalatokat, in­tézményeket, magáncégeket. várják Debrecenben az Aranytűd elnevezésű kará csonyi vásáron december 3— 23-a között, amelyek műsza ki információtól a vásárlásig szeretnének tanácsot kérni a belga cégtől. A leendő ma­gyar piac fotosságát bizo­nyítja: személyesen Jean­Charles de Coster elnök tájé- katrészeket gyártanak. Ezek koztatja a potenciális ügyfe­leket. Tóth Kornélia Hétvége a tv és a rádió előtt A lkalmam szerfölött kevés, okom pedig éppenséggel semmi mostanában a vidámkodás-- ra. Valami, akár morzsányi derűt kellene lopni leg­alább a hétvégébe — gondolom magamban. De még az időjárás is rossz­kedvűnk közelgő telét idé­zi. Az ablakon kinézni sem érdemes — a nyúlós, nyir­kos köd, a szél, az eső, a sóstói erdő fölött komorló, Hitchcock félelmetes ma­daraira emlékeztető var­júraj látványa is inkább hamvasztja, mint táplálja az életkedv pislákoló para­zsát. Az ember persze próbál­kozik. Újra és újra felte­szi a kedvenc Pink Floyd- lemezt; egy-két órára be­lefeledkezik Rejtő Jenő valamelyik könyvébe (Fü­lig Jimmy, Vtanek úr, vagy Pepita . Őfélia eddig min­dig szívvidító társaságnak bizonyult.) Aztán bekap­csolja a televíziót, hiszen péntek estére bohózatot ígér a műsorújság. A La- biche-egyfelvonásost azon­ban balkézzel választhat­ták a múlt századi francia szerző állítólag majdnem száz(!), kifejezetten mulat- tatásra szánt darabjából. A Gyilkosság a Maxim utcában című játékot ugyanis legfeljebb remek színészi alakításokkal, szi­porkázó rendezői ötletek­kel lehetett volna vérbő komédiává dúsítani. Ezek hiányában viszont bizony vérszegény maradt a pécsi művészek produkciója. Végre pár igazán kelle­mes perc: szombaton dél­előtt, a Magyar Rádió III. Humorfesztiváljának ne­gyedik, egyben utolsó elő­döntője hallgatásakor. Mi tagadás, humorban és hu­moristában (is) fogytán a tartalék. Az ijesztő inflá­ción, a növekvő munka­nélküliségen, az elszegé­nyedésen, a közbiztonság helyett kialakult közbi­zonytalanságon bajos vic­celődni. S oda a humor­nak az a forrása is, hogy segítségével mintegy ösz- szekacsinthattunk a hata­lom háta mögött — amikor már minden kimondható, semmi szükség rá, hogy félszavakból értsük egy­mást. Ez lehet az oka an­nak is, hogy manapság nincsenek viccek, és nem mutatkoznak azok a fiata­lok, akik készek és ké­pesek lennének rá, hogy majdan Hofi, Nagy Bandó, Verebes, vagy Sándor György nyomába lépjenek. E zért is dicséretes a Magyar Rádió erő­feszítése, hogy a humorfesztivállal alkalmat ad egy-egy potenciális utód tehetségének megcsillan- tatására. (A Markos—Ná­das páros is így robbant be annak idején.) A zsűri, azaz Sziláéi György, Moldova György és Árkus József ezúttal egy Maksa Zoltán nevű urat tartott valódi felfedezésnek. A sors iróniája, hogy a fi­gyelemre kétségkívül mél­tó szerző-előadó már a nyolc évvel ezelőtti hu­morfesztivál döntőjében is ott volt... Hiába, mi a nagy felfedezések — és a nagy felejtések országa va­gyunk. Gönczi Mária 4i

Next

/
Thumbnails
Contents