Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-19 / 271. szám
1990. november 19. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Válaszol Hán László újságíró A polgármester, a főépítész, a képviselő véleménye Világkiállítás Nyíregyházán? Illúziók nélkül, de nem elvetve Van gondunk bőven, bizonyára ezért jött kevés kérdés a sporttal kapcsolatban. Elsőként régi levelezőpartnerünk, a tiszacsé- csei sportmindenes, Tukacs László jelentkezett. Elsőként azt kifogásolja, hogy a községi, nagyközségi tanácsok irányítják a helyi sportot, intézik az igazolásokat, átigazolásokat. Sajnos az egyéb bokros teendők mellett nemigen érnek rá ezekkel az ügyekkel foglalkozni, így ezek az átigazolások a területileg illetékes szövetségek számára szinte ellenőrizhetetlenné váltak. Miért nem rendelkezik az illetékes törvény úgy, hogy ezeket a feladatokat a szövetségek intézzék? — A megyei vb sportfelügyelőségének tanácsosa, Bige Lászióné a következő választ adta: A jelenlegi igazolási, átigazolási jogszabályok államigazgatási feladatkörbe tartoznak. Várhatóan, mint annyi más jogszabály, ezek is módosulni fognak és a szövetségekhez kerülnek. Az erre vonatkozó tervezet már elkészült, a jóváhagyásra vár. Oláh József személyesen keresett fel és mondta el panaszát. Shotokan-karate klubot vezet Nagykállóban, és a tanítványok közül többen is a Korányi gimnázium tanulói, egyben kollégisták. És itt van a gond, mert az utóbbi időben a kolisokat nem engedik edzésre, pedig hamarosan övvizsga közeleg. Sérelmezi, hogy a sportolni vágyókat nem engedik ki a koliből, másokat viszont igen. Lipták Lajos kollégium- igazgató szerint szó sincs sportellenességről. Annyi történt, hogy a kollégisták fegyelmezetlenek voltak, amiért büntetést kaptak. Ezért nem mehettek ki egy ideig sem edzésre, sem másra. Az igazgató úr örülne annak, ha a diákok tudnának egymásra hatni, hogy ne legyen szükség ilyen fajta büntetésekre. Egyébként sem ellenzi azt, ha sportolnak a diákok, sőt örül neki. M. L. nyíregyházi sportkedvelő már látta a Bujtosi Szabadidő Csarnok decemberi müsorkinálatát, amelyben nem szerepel a kézilabda Nyíregyháza Nagydíj. Litsván Lajos igazgatótól megtudtam, hogy bekövetkezett az, amitől már hetekkel ezelőtt tartottam. A Nagydíj korábbi időpontját az NYVSC NB I-es csapatának bajnoki sorsolása miatt el kellett halasztani november végéről. A december derekára módosított időpont azért nem jó, mert a bujtosi csarnok már jóval korábban lekötötte a nemzetközi teremcross-versenyt. Mivel nem sikerült megoldást találni, a kézilabda nagydíj helyszíne az Epreskert ucai iskolában lesz. A másik halyett is fizetnalc Tiszta vizet a számlára Kisvárdáról a Mártírok útjáról kaptunk levelet egy olvasónktól, aki azt panaszolja, a Kisvárdai Lakásszövetkezet január elsejétől számláz emelt vízdíjat, holott a rendelkezések értelmében csak április elseje óta kell többet fizetnünk a vízszolgáltatásért. Jogos-e ez? A kérdéssel az illetékest, Poncsák Lászlót, a Lakszöv kisvárdai ügyvezetőjét kerestük meg, aki elmondta: küldöttgyűlésen korábban egy főre egy hónapra harminc forintos átalányt szavaztak meg. Februárban jött a rendelet a vízdíj emelkedéséről, míg korábban 5,80 volt a víz- és csatornadíj Kisvárdán, most 16,50, ez körülbelül 300 százalékos növekedés. Ezért emeltük háromszorosára a vízdíjat a közös költségekben. Erről minden lépcsőházban kifüggesztettük a tájékoztatót, s a családokra — a lakásban lakók száma alapján — kivetítettük, kinek mennyit kell fizetnie egy hónapban. Sajnos, azt tapasztaltuk, hogy ezek a tájékoztatók nagyon hamar eltűntek a hirdetőkről, gyanítom, azok vitték el, akik nem jelentették pontosan, hányán laknak a lakásban, s nem ákarták, hogy lakótársaik előtt kiderüljön a turpisság — vagyis hogy a többiek helyettük is fizetnek arányosan. — Á korábbi harminc forint az épületek nagy részénél már alig fedezte a költségeket, s a mostani számlákból is úgy látjuk: nem ösztönözte takarékosságra a fogyasztókat a vízdíj emelkedése. Ráadásul időközben más közüzemi díjak is emelkedtek (pl. szemétszállításé), s ezeket nem is módosítottuk. Az év végi elszámolásnál ki fog derülni, mi marad, s az nyilván a következő év költségeire fog átmenni. Hozzáteszem: átalánydíjnál igyekszünk előre tervezni, hogy elkerüljük azt, ha mégis magasabb a számla, utólag kelljen egy nagyobb összeget beszedni. (cs.) Mint szombati lapunkban foglalkoztunk már vele, péntek reggel a Kossuth rádióban azt nyilatkozta Gazdag István tudománytörténész, a világkiállítás előkészítésével foglalkozó független szakértői csoport tagja, hogyha Budapest nem vállalja, a világkiállítás színhelyéül a Nyírség is elképzelhető, ahol az építkezést megkönnyítené, hogy nem kell bontani és jól beilleszthető Kelet-Magyarország továbbfejlesztése az ország távlati terveibe is. A szenzáció erejével ható bejelentésről kértünk véleményt a legilletékesebbektől. Mádi Zoltán Nyíregyháza polgármestere. — Nem tudok erről érzelemmentesen beszélni. A világkiállítás nem a Nyírségi Ősz lenne. Olyan mértékben előkészületlenül és váratlanul ért az ötlet, amit tulajdonképpen nem is tudok egészen komolyan venni és egy kicsit felelőtlenségnek tartok ilyen megnyilatkozást. Itt arról van szó, hogy Budapest sem meri elvállalni a világkiállítás házigazda szerepét. Hogyan mernénk mi, amikor Nyíregyházán az utak burkolatát sem tudjuk rend- betenni, mert annyi pénzünk sincs. Mondhatnám legyen a Balatonnál, Szegeden, Pécsett, vagyis a nálunk jobb infrastruktúrával rendelkező országrészeken, de nem mondom, mert nem akarok hasonló hibába esni, mint a rádióban nyilatkozó tudomány- történész. — A világkiállíta.-, megrendezése komoly szakma, a marketingmunka csúcsa, és mi még az alapjainál sem tartunk. Nagyon rossz érzéseim vannak ennek kapcsán. Ugyanakkor szívesen venném, ha különböző vállalkozók megyénkbe, Nyíregyházára jönnének, itt fektetnék be pénzüket, s ezzel érdemi : változásokat hoznának városunk életébe. Sajnos mit ott tartunk, hogy a saját Ti- sza-partunkat nem tudjuk rendbetenni. Hogy lehet így egy világesemény megrendezéséről álmodozni. Dr. Vincze István megyei főépítész: — Már az elmúlt hét végi interjú során beszéltünk arról, hogy a térséget a tervezett világkiállítás alközpontjaként képzelem el, azzal a kitüntetett szerepkörrel, hogy Közép-Kelet, illetve Kelet- Európa országainak bemutatkozása részben megyénkben történhetne. A KárpátETIKA A friss B-kategóriás (úrvezetői) jogosít- “ “ vánnyal rendelkezőt akkor éri az első nagy meglepetés, amikor szabályosan parkoló automobiljához utazási tervekkel közeledvén meglepetve látja, hogy annak háta mögé keresztbe — útját sorompóként teljességgel elzárva — beállt egy másik. Épp így jártam én a minap. Első felindulásomban arra gondoltam, visszamegyek a céghez, ahol tanultam, és jól megmondom: engem bizony átvágtak, hisz nem tanítottak meg mindenre. Mert leszúrt Rit- bergerrel Ladát még csak az elméleti oktatáson sem ugrottunk át. Aztán tovább gondolkodtam, s eszembe jutott, mindent megtanulni csak a gyakorlatban lehet, forgalmi helyzetet pedig nagyon sokfélét prodúkálnak közlekedő társaink. Ez pedig forgalmi helyzet, méghozzá három pontos . . . Lemértem a távolságot, s szomorúan tapasztaltam, nincs elég hely a nekifutásra, helyből kell felpattanni. Féltettem a kocsit. Beültem hát, s vártam egy darabig. Mert aki csak úgy hirtelenjében leparkol mögém, bizonyára siet. Talán vissza is. Aztán ahogy ott üldögéltem, egyre bánatosabb lettem, majd hirtelen felindulásból megnyomtam a dudát. És lön! Pillanatokon belül előkerül egy fickó, s inár messziről kiabál: — Jövök már! — Épp ideje! — félelem bőszen, minden nőies bajomat félretéve. — Cirka félórája várom. — Miért nem dudált hamarabb? — kérdi most már ő is mérgesen. — Mert azt nem szabad — próbálom felvilágosítani, hisz megtanultam: „hangjelzést adni balesetveszély esetében a baleset megelőzése érdekében mindig és mindenütt szabad. Lakott területen kívül emellett még az előzési szándék jelzése céljából is szabad. Egyéb okból (például megérkezés, üdvözlés) hangjelzést adni nem szabad." (tk. 98. oldal, lapalja.) — Az hülyeség — állapítja meg — én itt lakom. — Avagy ilyen nálunk ma az autós etika — ezt már csak magamban mondtam, mert még attól is tartottam, nekemjön. Cservenyák Katalin medencében a világháborút követő békeszerződések során kialakított határok megszüntették az évszázados gazdasági körzetek együttdolgozását, lehetetlen helyzetbe hozták az egymásra épülő kereskedelmi kapcsolatokat, tehát az egyébként önellátásra képes határmenti régió fejlesztése az izolációk révén háttérbe szorult. — Nemzetközileg sem ez lenne az első eset, hogy a világkiállításhoz kapcsolódó fejlesztési források lendületbe hozzák egy egyébként háttérbe szorult térség fejlődését, jobban kiegyensúlyozzák az adott ország területi aránytalanságait, megteremtik a felzárkózás lehetőségét. Ezért van leírhatatlan jelentősége a tervezett autópályák találkozási pontjának, a globális közműrendszerek jelenlétének, a Szovjetuni j- beli légi közlekedési adottságok és saját lehetőségeink összehangolásának, a széles nyomtávú vasút jelenlétének, de ide sorolnám a vízi- utak távlati koncepcióját, illetve ilyen jellegű' adottságainkat is. — összességében, tehát nem tartom irreálisnak a gondolatot, mert a vázolt területfejlesztési szervezetek áz ország gazdasági kibonta kozását is nagymértékben segíthetik, azzal összhangba hozhatók. Dr. Takács Pétét -történész kandidátus, a kormányzópárt országgyűlési képviselője: — Nagyon szép illúzió, aminek annyiban van realitásalapja, hogy Magyarország 93 ezer négyzetkilométerével bármelyik térségben fölvállalhatja a világkiállítást. A Nyírség, mint a világkiállítás központja Záhonyig kapcsolná be Magyarországot Európába. A társadalmi-politikai lobbik és a negyven éve megmerevedett Pest-központúság, amelyiknek történelmi gyökerei 1848-ig nyúlnak visz- sza, ilyen szemléletbeli áttörést lehetetlenné tesz a mai politikai vezetésben. Ezért legjobb, ha a világkiállítást egyáltalán nem rendezzük meg. Mert, ha Pesten megrendezik, Magyarország gazdaságilag, társadalmilag három olyan régióra fog tagozódni, amely az ország egyes térségei és e régiók lakói között végzetessé mélyítik a szakadékot. Az észak—déli sáv és a Nyírség között a Pesten megrendezett világ- kiállítás eredményeként olyan lesz a távolság, mint Jugoszláviában Szlovénia és Macedónia között. Ügy hiszem a nyírségiek nem zárkóznának el attól, hogy a világkiállítást akár Nyíregyháza, Nyírbátor,* vágy Kjs- várda rendezze meg, de ez ma Magyarország * politikai és társadalmi gyakorlata mellett illúzió. Balogh József Nyíregyházi panoráma a Szarvas uca felől. (H. P.) írás és szándék Ú gy tűnik, szelet vetettem, s vihart arattam. November 10-én jelent meg „Finy- nyás főrendőr” címmel egy dolgozatom, melynek visszhangja minden várakozásomat meghaladta. Az elismerő szavakat mellőzendő most csak azoknak hadd válaszoljak, akik legszívesebben a pokolba kívántak volna, vagy legalábbis Ku- waitba, hogy kiéljem „militáns” hajlamaimat. A biztonság kedvéért még egyszer elolvastam a szóban forgó írást és újból elcsodálkoztam bírálóim következtetésein. A cikkben ugyanis egyetlen mondat sem hiányolta az erőszakot, a karhatalom bevetését; abban csupán annak következményeit próbáltam villanásszerű - en vázolni, hogy mi lesz ebben az országban, ha egv rendőr megtagadja az el sem hangzott parancsot. Tanulság, hogy még egyértelműbben kellett volna ezt hangsúlyoznom, elkerülendő a félreértéseket. Tehát: az én nézetem szerint, ha a rendőr válogatni kezd a feladatai között, előbb-utóbb eljuthat odáig, hogy önállósít-- ja magát, és saját belátása szerint dönt olyan ügyekben is, mely nem az ő dolga. A levélírók szerint, ha az én álláspontom diadalmaskodna, a diktatúra küszöbére érkeznénk. Nekem viszont az a meggyőződésem, ha a tábornokok kezdenek el a saját1 fejük irtán menni,1 még nagyobb lehet a diktatúra vészéivé. Ellentétben a levélírókkal megkímélem most az olvasót a történelmi példák felsorolásától. Sohasem álltam az erőszak pártján, de sokakkal együtt vallom, egy megfelelő törvények • szabályozta rendre minden társadalomnak szüksége van. S itt a törvények által szabályozott renden- van a hangsúly. A blokád idején lapunkban, is helyt adtunk a jogos követeléseknek, s azoknak a véleményeknek is, melyek tiltakoztak égy egész ország megbénítása ellen. Társadalmi igény az is, hogy mielőbb legyen törvényén' alapuló tekintélye rendőrségünknek, erősítve ezáltal á közbiztonságot. Remélem, így már világosabbá vált az én eredeti célom, álláspontom: Balogh Géza Nyomravezető kerestetik Eldugták a turult A közelmúltban írtam a nyíregyházi turulmadárról, amiről legújabban kiderült, hogy rétisas. Valamikor dísze volt a Nyírvízpalotának — akárcsak a palota a városnak —, de szorgos kezek az ötvenes években úgy eldugták, hogy nyomát sem lelni, a palota meg úgy lepusztult — főként belülről —, hogy alig ismerne rá a | tervezője. Ném egy telefont kaptam azóta, s volt, aki személyesen is felkeresett. Mindenki állítja.1 megvan az a madár valahol, nem igaz, hogy MÉH-be vitték, vagy beolvasztották. Még olyan is volt. aki határozottan állította, neki valaki mondta annak idején — még a nevét is elárulta annak az embernek —. hol a turul, de ő már bizony nem emlékszik rá. De hogy egy pincében van, az teljesen biztos. Megkerestem azt az embert, akinek a nevét mondta, ő viszont semmire nem emlékszik. Eddig jutottam. Van néhány tippem néhány pincére. De tartok tőle, egy ilyen nagy madár egy akármilyen pincében is elég feltűnő lenne — feltéve, ha be nem falazták. Az is eszembe jutott, hogy még mindig vannak, akik félnek. Isten tudja, mitől, de teljességgel elképzel- hetetlennnek tartom, hogy az ötvenes-hatvanas években kevésbé érdekelte volna az itt lakókat, hová tűnt a turulmadár, mint most, 1990-ben. Ráadásül akkor talán inkább kellett félni, ha ilyenről kérdezősködtek, mint manapság. Éppen ezért azt kérném: ha bárki bármit tud a turulmadárról, és a nyomára vezetne, névvel vagy név nélkül segítsen megtalálni. Jutalmul csak azt tudom ígérni, hogy végre helyére kerülhet a szobor mindnyájunk, és a városunkba látogatók gyönyörűségére. Cs. K.
