Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-17 / 270. szám

1990. november 17. II Kelet p a Wagyarorsz3g HÉTVÉGI MELLÉKLETE Romániából jár dirigálni Vendégkarnagy a szimfonikusoknál A román és a magyar változá­sok után úgy tűnik, leginkább a különböző művészeti ágak kép­viselői találták meg leghamarabb az egymás felé vezető utat, hogy a két ország népe közeledhes­sen. Különösen a zenészek és a képzőművészek élnek a termé­szetes lehetőséggel, s örvende­tes, hogy megyénkben is egyre gyakrabban vendégszerepeinek román zenekarok, mutatkoznak be ottani festők vagy fotósok és viszont. A kapcsolatok fejlődésé­nek egyik ékes bizonyítéka, hogy több, mint fél éve román karnagya van a Szabolcsi Szim­fonikus Zenekarnak. Murgu Dorel 31 éves fiatal­ember. A szatmári filharmoniku­sok hegedűse, másodkarnagya. Tavasz óta Szatmárnémetiből jár át Nyíregyházára dirigálni. A tör­ténet még valamikor tavasszal kezdődött, amikor egy román kulturális küldöttség járt Magyar- országon, és szóba került, hogy nincs a Szabolcsi Szimfoni­kusoknak karnagya. Szinte ma­gától jött az ötlet, miért ne segít­se egymást a két zenekar. A nyíregyházi együttesnek egyéb­ként is jól jön a segítség, a 40 éves szatmárnémeti zenekar tagjai hivatásos zenészek, s bi­zony mostanában nem egyszer segítik ki a nyíregyháziakat né­hány vonóssal, vagy fúvós ze­nésszel. Murgu Dorel, amikor felkérték, hogy vállalja el a szabolcsi szim­fonikus együttesnél a karnagyi teendőket, örömmel mondott igent. Némi gondot okozott ugyan a távolság, és a gyakori szatmárnémeti próbák, ám végül is sikerült ezeket egyeztetni, így szerdán és pénteken a menet- rendszerű buszon (vagy saját kocsiján) Nyíregyházára utazik, s itt próbál a szabolcsi zené­szekkel. — Nagyon szeretek itt próbál­ni, rendkívül nagy a fegyelem és a lelkesedés, s könnyű eredmé­nyeket felmutatni a zenében. Gondot okozott ugyan, hogy nyáron néhányan kiváltak a ze­nekarból, ezért néhány román zenészt is hozok olykor magam­mal. Az együttműködés eredmé­nyéről néhány koncert során már a szabolcsi zenekedvelő közön­ség is meggyőződhetett. Leg­utóbb például Dvorák Stabat Ma­terjét mutatta be német vendég- művészek közreműködésével a zenekar. Bár a német karnagy vezényelt, a zenekart Murgu Do­rel készítette fel. Figyelemre méltó a románok és a magyarok romániai együtt­éléséről a magyarul is jól beszé­lő karnagy véleménye. — A román és a magyar em­berek között természetes az együttélés, nem lenne gond. In­kább a politikusok szítják olykor mesterségesen az ellentéteket. A feleségem magyar, a legtöbb dologról egyformán gondolko­dunk. A zene csodálatos dolog. Jó eszköz még a két ország kö­zötti barátság elmélyítéséhez is. S megtudtuk, sajnos gond, hogy Romániában is csökken a koncertlátogatók száma, pedig Szatmárnémetiben gyönyörű hangversenyterem is rendelke­zésre áll. A szatmári és a sza­bolcsi zenekar együttműködése viszont új lehetőségeket teremt vendégszereplésekkel, együtt- játszásokkal is. Érdekes koncertre készül egyébként a Szabolcsi Szimfo­nikus Zenekar. November végén szimfonikus jazzműsorral sze­retnének kirukkolni. Bizonyára sokan lesznek majd kíváncsiak a szabolcsi pódiumon ritkán ját­szott számokra. Készülnek már a hagyományos karácsonyi kon­certre is, a nyíregyházi római templomban a Nelson mise han­golja majd rá a zene barátait a karácsonyi hangulatra. Bodnár István (Szombati OALEQIA Deák Mór: Kodból és homályból jövök a ködből és homályból megyek a ködbe és homályba véletlen élete halála mindenkit titokká varázsol nappalonként az éjszakáim kerestek bennem menedéket sosem találtalak meg téged elsötétedésem lankáin már csak egy lépés és nem látszom ködből tartok homályba ködbe véletlen életemhez kötve mosolygok a vétlen halálon Sipos Nóra rajza: \ Viszonylatok. ! ______________________/ A kisvárdai vár. Szabó Csaba rajza BÜSZKE HAJTAS” Színház opera tagozatának ma­gánénekeseként is sikert sikerre halmoz. 1944-ben végre váro­sunkban, hazai színpadon is sor kerülhet a Rigolettó bemutatásá­ra. Ekkor Király S. már a buda­pesti operaház magánénekese. A jún. 21-i helyi lap örömmel nyugtázza: „Király S. tehetsége nyírségi erőt sugárzó büszke hajtás. Ez a föld termette, Nyír­egyháza nevelte.” A sikersorozatot megszakítja a háború. Harctérré válik ha­zánk, kiürülnek a színházak. Nehéz a háborús esztendők után az újrakezdés, Király Sándornak is. Irigyel antiszemitizmussal vádolják, szemére vetik mély vallásosságát, amelyet édesany­ja, Kitör Rozália oltott a szívébe, támadják vitézi címe miatt, ame­lyet apósa ruházott át rá. Az an­tiszemitizmus vádja alól — hála a kitűnő Székely Mihály írásos, hiteles tanúvallomásának — fel kell menteniük, a többi „vád­pont” miatt feddéssel igazolják. Csak most következett be teljes rehabilitálása. Harmonikus családi élete se­gít abban, hogy elviselje a ne­hézségeket. Felesége, Jászbe­rényi Ilona évtizedekig hű társa jóban, rosszban. Sok öröme telt és telik három gyermekében és unokáiban. 1949-53 között a Gördülő Opera tagjaként vidéki útjai so­rán Nyíregyházára is elkerült a művész. A Toscát játszották, Rigó Magda volt partnernője. A két városunkból elszármazott énekes tomboló sikert aratott. A két művész neve gyakran szere­pel együtt a színlapon. így pél­dául nagy, közös sikert hoz szá­mukra a Pillangókisasszony, a Tosca az állatkerti szabadtéri színpadon, a Parasztbecsület, amelyben Király Sándor Turiddut alakítja megejtően szép énekes-, megrázó játékalakítással. (Szín­ház és Mozi 1950-54-es szá­mai). Új szerepekre is készül. 1957- ben egy riportból kitűnik: d Albert Hegyek alján c. operája tenor­szerepét tanulja. (FSZM 1957. dec. 27. 1959. nov. 6.) Richard Strauss Salome c. operájában Heródest énekli. Az 1960-as esztendő is bővelkedik nagy szerepekben és nagy sikerek­ben. Februárban Edgar Doneux brüsszeli főzeneigazgató opera­házunk vendégkarnagya. Király Sándorra osztják ismét Rada- mes szerepét az Aidában. Az Operaház Csehszlovákia nem­zeti ünnepének előestéjén Su- chon: Örkény c. operáját mutat­ja be. Tibor Fresco a vendégkar­mester. A főszereplő Mátyás Mária és Király Sándor mellett úgyszólván valamennyi karakter­alakítás névszerinti említést is megérdemelne — írja a kritikus a kiváló előadásról. A Margitszi­geti Szabadtéri Színház Tann­häuser előadásán három me­gyénkből, városunkból való éne­kesünk nevével találkozunk: Ki­rály Sándor a címszereplő, Rigó Magda Vénuszt énekli, Gencsy Sári a pásztorfiú alakítója. Ezen a nyáron még egy ősbe­mutató címszereplőjeként is lát­hattuk. Horusitzky Zoltán Bá­thory Zsigmond c. operájában Orosz Júlia, Tiszay Magda, Fa­ragó András, Radnay György osztoznak vele a sikerben. Az 1961-es év a Trubadúrban hoz forró sikert énekesünknek: Király Sándor Manricója osztatlan elis­merést arat. Minden szerepe közül azonban a Bohémélet Ro- dolphe-ja a legkedvesebb szá­mára. Városunkban még egy emlé­kezetes, forró hangulatú előadás címszereplője volt az énekes: Amikor 1960. III. 27-én újjáalakí­tott színházunk megnyitotta ka­puit. „Király Sándor, az Opera­házból érkezett vendégművész, akit szoros kötelékek fűznek Nyíregyházához, a kezdés előtt csak bolyongott a folyosókon, ezt ismételgette: Ilyet még nem láttam! Ez nemcsak szép, ez meleg is, mint az otthon. Büsz­kék lehetnek rá!” Az ünnepi ér­zésektől áthatott közönség mint Bánk bánt köszönthette váro­sunk nagy fiát. Sok-sok szép, nagy szerepet énekelt 30 éven át, nyugdíjba vonulásáig a művész. Hangját lemezek, fényképét a zenei la­pok, s a 75 éves a Magyar Állami Operaház c. album is őrzi. Mű­vészi pályáját — dióhéjban — A Budapesti Operaház 100 éve c. jubileumi kiadvány örökíti meg. 1969-ben csak az Operaháztól vesz búcsút, az énekléstől nem. Éveken át a Rózsák téri görög katolikus templom kántora. Ami­kor szeretett édesanyját temetik, ő látja el a kántori feladatokat, így búcsúzik el attól, akinek az életénél is többet köszönhet: emberi tartást, hitet, életszerete- tet. Király Sándor családcentrikus ember. Budapesten, a Bajza ut­cában lakik. Az Ilka utcai nagy luxuslakást elcserélte két kisebbre, amikor fia házasodott. A fővárosban körülötte van mind­három gyermeke, unokái. Hűsé­ges a városhoz is, amely felne­velte, elindította és segítette pá­lyáján. Nyíregyháza ifjúkora színhelye, a szíve ma is haza­húzza. Két nővére családjával, barátai, iskolatársai élnek itt. Nem feledte őket, minden két hétben hazalátogat. November 25-én tölti be a 80. életévét. Szitha Mária Bán Zsuzsa: BALKEZESEK... Elméletek, elméletek, hogy legyen mivel igazolni, nem hiába élnek... Már a szakemberek. Most például rájöttek, miért fogják az anyák leggyakrabban bal kezükben a csecsemőjüket. Volt abban az agyféltekéken kívül a szívhezközeliségtől kezdve min­den, csak a praktikum nem, ugyanis ezt az elméletet sem anyák gyártották, hanem szakemberek, férfiak. Hát először is, aki próbálta, tudja, hogy a balkezeseket kivé­ve, az ember a jobb kezével csinálja a dolgokat. Például jobb kézzel eteti a kicsit, abban fogja a kanalat vagy a cumisüveget. Vagy a klasszikus kép, az anya bal kezében fogja a gyereket, jobb kezével rántást kever. Mert azzal szokta keverni akkor is, amikor még nem volt gye­reke. -. „ A gyerek sokszor csak azért is sír, hogy törődjenek vele, és megnyugszik, ha felveszik. Na most, ott van az anya, aki főz, közben sír a gyerek. Több eset lehetséges. Abbahagyja a fő­zést, és elkezd a gyerekkel foglalkozni. Nem hagyja abba a főzést, és hagyja sírni a gyereket, hadd „erősödjön a tüdeje”. A szomszédság meg másszon a falra, ha nem tetszik neki. A harmadik megoldás, hogy bal karjába fogva a gyereket, folytatja a munkáját, ha lehet. Ez a leggyakoribb. Az emberek többsége — emberek alatt a nőket is értem álta­lában — jobbkezes. Tehát amelyik kezével tesz valamit, az az elfoglaltabb keze. A másikkal fogja a gyereket, hogy megnyu­godjon. Nem sok köze van ehhez az agyféltekéknek. Állítólag majmoknál is megfigyelték. Akkor már biztos. Ez egy ősi agyfélteke-effektus. Közben egy frászt. A majmok felváltva fogják kicsinyeiket egyik, vagy másik „kezükbe”, ahogy jön. Ha belegondolok, hányféle blődséget találtak már ki a szak­emberek, bele kell borzonganom. Hány mindenről derült ki, hogy egészséges, utána nemsokára az, hogy káros az egészségre! Mi lenne, ha mindig ezeket a szaktanácsokat követnénk? Most előtérbe került a természetgyógyászat például, meg az egészséges életmód, és újra meg újra felmerül a húsfogyasztás ártalmassága. Igaz, ahogyan az árak itt emelkednek, nagyon ár­talmas a pénztárcánkra a húsfogyasztás, azt teljes mértékben elismerem. De. Tanultuk, meg tudjuk is, hogy az állatvilágban vannak nö­vényevők és húsevők. Meg mindenevők, mint az ember is. Az ember mindenevő, s ez a szerencséje, mert a legnagyobb esé­lye van a túlélésre, akármilyen körülmények közé kerül is. Gon­dolom, ez nem véletlen. Azon az alapon, ahogyan a vegetáriánusok elmondják, a hús­evő állatok is nagyon ártanak saját egészségüknek, amikor nem akarják belátni, hogy sokkal egészségesebb lenne magokat meg faleveleket enni. De az istennek se akarják belátni. Képesek elpusztulni, ha nem ehetnek húst. Ilyen makacsok. De mi nem. Közülünk már sokan belátták, hogy dögöt enni gusztustalan is, meg egészségtelen is. Dögöt mondanak, nem húst. Na, még ha élve fogyasztanánk, legalább nem lenne annyi­ra gusztustalan. De dögöt... Fúj! Szegény jó Krúdy Gyulánk hogy szégyenkezne, amikor eze­ket hallaná! Méghogy zónapörkölt, meg velőscsont. Te jó ég! Amikor ott vannak azok a jó magok, meg a csírák, meg a mo- szatok! Azért nagyon jó, hogy mindig újat tanulhat az ember. Mint a jó pap, aki holtig tanul. Egyik nap ezt hallod, másik nap azt. Te úgyis vak vagy, meg süket és tudatlan, még szerencse, hogy vannak okos emberek, akik megmondják. Most is, úgy meg vagyok nyugodva, hogy tudom végre, miért is fogtam olyan öntudatlanul a bal kezemben a gyerekeimet! Mert abban fogtam őket, eltalálták! Mindig bírtam azokat az embereket, akik megmagyarázták, miért vagyok olyan, amilyen. Csodáltam őket. Meghallgattam és bólogattam. Alig tudtam megfékezni magam, hogy kezet ne csó­koljak nekik. Talán csak az tartott vissza, hogy látó szemem van, és így én meg azt tudtam, hogy ők miért olyanok, amilyenek! 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents