Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-16 / 269. szám

1990. november 16.

Kelet-Magyaronzág

3

Ha szinten marad, örülünk

Önállóság és nyitottság

A nagy deficit ellenére optimista

Hatalom helyett szolgálat

A miniszter válaszai lapunknak

A régió tizenhét felsőoktatási intézményének a képviselői a tanárképző főiskola és a ,,JEL-S” oktatói munkaközösség szervezésében szerdán egész napos tanácskozás keretében cserélték ki tapasztalataikat A rendezvényen részt vett és előadást tartott András- falvi Bertalan művelődési és közoktatási miniszter is. A program egyik szünetében a miniszter válaszolt néhány kérdésünkre.

— Előadásában említette, hogy át kell alakítani a magyar közoktatást. Hol tartanak a munkálatok?

— Különféle bizottságok dolgoznak a javaslatokon. lg>’ például létrehoztunk egy felsőoktatási törvényjavaslatot előkészítő tanácsot Mintegy harmincán vesznek részt benne. Feladata elsősorban a szervezőmuka lesz. De hónapok óta folyik az a munka is. amellyel lefordíttatjuk az európai egyetemek szervezeti és működési szabályzatait. Összegyűjtöttük a régi magyar egyetemek ilyen jellegű dokumentumait. Az itt szerzett tapasztalatokat is szeretnénk felhasználni. De az egyes egyetemeken, főiskolákon is foglalkoznak azzal, hogy az elképzeléseket kialakítsák.

’; Ha minden sikerül. 1992 elejére.. végére elkészülnek a törvényjavaslatok, amelyeket széleskörű vitára akarunk bocsátani.

— Miniszter út érzékel valamilyen elbizonytalanodást a pedagógustársadalomban?

— Miért lennének bizonytalanok? Egzisztenciálisan nincsenek veszélyeztetve, inkább a lehetőségek sokasága szédíthet. Ami nem alkotmányellenes minden bevonulhat az iskolákba. Az oktatás felszabadult a kötöttségek alól. Csak sokan — mivel hozzászoktak az irányítottsághoz — nem merik vállalni a felelősséget személyes döntéseikért. A tartózkodást, a félelmet kell legyőzni.

— Van a kormánynak ■ oktatáspolitikai koncepciója?

— A kormányprogramban megfogalmazott irányelvek részletes kidolgozása folyik. Nemcsak a közoktatásbán, hanem a felsőoktatásban is. De nagyon fontos a szakoktatás vagy az iskolákon kívüli ismeretszerzés koncepciójának a kidolgozása is.

— Lesznek olyan nevelési és oktatási kérdések, amelyeket végső soron nem is az iskolának kell majd megoldania. A népfőiskoláknak jelentékeny szerepet kell majd vállalniuk az egész országban. Ebben is sok segítséget kapunk a dánoktól és, a svédektől; 'dé' másoktól- ! is.

— Merre tárt a felsőoktatás?

— A tanszabadság irányába. Nem lesz megkötöttség sem ideológiailag, sem szervezetileg. Legyen szabad választási lehetősége a hallga- tónák. milyen tárgyat tanul és kinél. ' '

— Növelni kell az intézmények önállóságát, de ezt szigorú követelményrendszerrel kell ellenőrizni. Voltaképpen a minisztérium törekvése az. hogy kimenetsza- bályqzás legyen. Csak azt kell megfogalmaznunk, hogy egy bizonyos iskolatípust elvégezve milyen színvonalú, ismeretanyaggal kell rendelkeznie a tanulónak, a hallgatónak.

— Mostanában élénk vita zajlott az ösztöndíjakról. Mi erről az ön véleménye?

— Az állam ki akar vonulni az ösztöndíjaikból. Elég neki az intézmények fenntartása. A hallgatók ösztöndíját vissza kell adni a különféle társadalmi szervezeteiknek, akár az önkormányzatoknak. S ők döntsenek arról, kinek milyen tanulmányok végzéséhez adnak ösztöndíjat. Ez mindenképpen igazságosabb lenne, mint a mostani. Ma már egyre szűkül az a réteg, ahonnan egyetemre érkeznek a hallgatók, mert sokan nem bírják a bejutásért vívott versenyt.

— Milyenek lesznek az oktatásügy költségvetési koncepciói jövőre?

— Nem akarok illúziókat táplálni. Az ágazatoknak körülbelül húsz százalékkal kevesebb jut, mint az idén. Ez alól csak a szociális és az egészségügyi ágazat kivétel. Az, hogy az oktatás szinten marad a többiekhez viszonyítva, már nagy eredmény. A költségvetés kialakításakor a különböző tárcák természetesen harcolnak a saját érdekeik érvényesítéséért. De ennek is vannak határai.

— Az elkészült költségvetést felülvizsgálja a Nemzetközi Valutaalap is, és nem engedi, hogy túlságosan nagy deficitet tervezzünk.

— Előadásában nem pusztán az ismeretek színvonaláról beszélt, hanem arról is, amit nehezen lehet szervezett keretek között elsajátíttatni.

— A modern világ baja nemcsak az ismeretek hiányából, hanem a felkészületlen lélek bizonytalanságából is fakad. Az érzelmileg műveletlen ember depresszióba menekül, intoleráns lesz, nem tűri, hogy másképpen gondolkozzanak körülötte, mert mindig a világ közepe akar lenni. Rengeteg a tennivaló ezen a területen is.

— Lehetetlen meg nem kérdezni. Sokan az Ön távozásáról beszélnek. Mi az igazság?

— Gyakran fölröppennek ehhez hasonló hírek. Nincs alapjuk. De ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben egy racionálisabb kormányátalakításnál, ha az ország érdeke úgy kívánja, he fogadnám el a miniszterelnök döntését.

Nagy István Attila

M

ár hetek óta nagyon üresnek érezte házát, fogta hát magát és elment a csiga a rendelőintézetbe. A sor csigalassúsággal haladt. Végre odaért a kisablakhoZ.

— F ülészetre? — kérdezte a kartonozó hölgy.

— Kérem, nekem nincs fülem — pironkodott a csiga.

— Fogászatra? — kérdezte a hölgy.

— Kérem, nekem nincs fogam — sajnálkozott a csiga.

— Szülészetre?

— Kérem nekem nincs udvarlóm — szégyenkezett a csiga.

— Akkor csigászatra! — döntött a hölgy, és kiállította a kartont.

Csigasor állott a csigá- szat előtt.

— Nyugalom, csigavér — nyugtatta a csüggedt csigákat egy facsiga.

— Búúúúúúúú — búgta a búgócsiga.

— Magának könnyű — mondta a csigabiga.

— Aztán miért? — csodálkozott a búgócsiga, mer még sohasem érezte úgy, hogy könnyű neki.

— Mert, ha gondol egyet,

Űi töltőegység-gépsort helyeztek ütembe a vajai ts* konzervüzemében. ami jelentős minőségi és mennyiségi javulást eredm myeahet Képűnkön at osztrák gyártmányú töltőegység. (II. P. felv.)

Kusza pénzügyeket, sokmilliós deficitet örökölt Nyírbátor polgármestere, új tisztségében kegyetlenebb valóságot talált, mint amit sejthetett. Ennek ellenére sem veszíti ei optimizmusát, és azt tartja; nem az a meghatározó, mit gondolnak róla, hanem az, hogyan fognak a városban élni az emberek.

Petróczki Ferenc vásáros- naményi születésű, Tiszavi- den nevelkedett, Sárospatakon a tanítóképző, majd Nyíregyházán a tanárképző főiskolán végzett pedagógia szakon. Jelenleg a Külkereskedelmi Főiskola áruforgalmi szakának végzős, levelező hallgatója. Harmincöt éves, előzőleg a Biztosítónál dolgozott. Felesége pedagógus, két kisfiúk van.

— Vannak, akik semmi pénzért nem vállalnának el egy ilyen „rázós** tisztségei. Mi volt az, ami önt motiválta?

— A közélet iránt mindig érdeklődtem, noha nem voltam tagja korábban semmilyen szervezetnek. Az MDF- nek vagyok a tagja, a lakiteleki találkozó után léptem be, az MDF indított a választáson. Volt egy kör, amelynek tagjai megtiszteltek a bizalmukkal, és meggyőztek, hogy ezt a feladatot el kell vállalnom.

— Az ellenzéki pártok az utolsó percig nem mondtak neveket. Kiderült végül, kikkel szemben kellett volna megmérettetnie?

Belső ügy

— Erre a bejelentésre nem került sor, nem hozták nyilvánosságra, kikre gondoltak, mivel a választáson az MDF és a kormánykoalíció jelöltjei közül 11-en jutottak be a 19 tagú képviselőtestületbe, és 15-en szavaztak rám.

— Nem vetették még fel azt a kérdést, hogy most már — mint polgármester — lépjen ki az MDF-bőr

— Ezt nem vetette még fel senki, de szerintem a párttagság, egy párthoz tartozás mindenkinek a belső ügye. Megvalósult a többpártrendszer és teljesen fölösleges volna ezzel foglalkozni, ha az a cél, hogy a „szekeret” közösen akarjuk húzni.

— Ez a közös „szekérhúzás” az ön esetében eléggé a mélyvízben kezdődött..,

— Aznap tört ki a taxisblokád, azon a hétvégén egyfolytában hivatalban voltam. Szerencsére különösebb gond nélkül sikerült leküzelbúgja magát — magyarázza a csigabiga.

— Azt hiszi, ez ilyen egyszerű? — kérdezte keserűen a búgócsiga.

— Azt! Búgni akárki tud. Tessék: Búúúúú! — búgta a csigabiga.

— Ez így könnyű! De gondolni egyet és utána búúúúúgni! — búgta a búgócsiga.

— Ne búgjanak olyan nagyot! — figyelmeztette őket az asszisztens, és behívta az éti csigát, a meztelen csigát és azt a csigát, aki már hetek óta üresnek érezte a házát.

— Mi a panasza? — kérdezte a doktor az éti csigái.

— Ennivaló vagyok — panaszolta az éticsiga.

— Valóban ennivaló — állapította meg a csigadoktor, és igazolást adott erről.

— Vetkőzzön le, kérem — kérte az esszisztens a következőt.

A meztelen csiga levet- kőzött, egészen meztelenre.

deni a feszültséget és ebben mind a két félnek szerepe van. Igaz, nem sokat aludtam, vasárnap hajnalban itt az irodában szunnyadtam egy félórát.

— Vajon vannak-e álmatlan éjszakái máskor Is?

— Eddig nyugodt, jó alvó voltam, de bizony most már vannak álmatlan éjszakák is. Az utóbbi időszakban nagyon sokszor felébredek — és nem csak a blokád miatt.

— Milyen érzés volt bekerülni egy ilyen hivatalba, ahonnan korábban botrányok pattantak ki?

Az örökség

— Nem akarom ostorozni a múltat, annak szerintem nincs semmi értelme, inkább előre tekintek. Milyen érzés? Egy devalválódott hivatal roppant feszültségekkel terhes, viszont úgy ismerem magam, hogy a nehéz feladatok elől soha nem futottam el.

— Nyugtalanság, bizonytalanság itt is tapasztalható az apparátusban, a szakemberek egy része szétszéledt. Ml lesz azokkal, akik maradtak, mit tud (gérni leendő munkatársainak?

— Aki képes arra, hogy hatalmi szemlélet helyett szolgálatnak értelmezze az apparátusi munkát, és erre orientálódik, plusz szakmailag alkalmas, annak nincs félnivalója, mert a jó szakemberre szükség lesz.

— Atlátható-e már. mit örökölt az előző rendszertől?

— A .^leltározásban” éppen a pénzügyeknél tartok. Eleinte szinte követhetetlen volt az a kuszaság, ami a pénzügyi helyzetre jellemző. Immár kialakult a tiszta kép: 12 millió hiányzik ennek az évnek a befejezéséhez és olyan elkötelezettsége volt a korábbi vezetőségnek, ami a jövő évre előrevetíti további 50 millió hiányát. Az önkormányzat a több mint 400 milliós költségvetésből január 1-jével 62 milliós deficittel kezd.

— Ez egy kicsit sok. Köztit- dott volt ez eddig?

— Mi a panasza? — kérdezte a doktor.

— Pucér szeretnék lenni. Valami könnyű kis anyagból. Felírták neki.

— És ön? Látom, teljesen el van csigázva — bólogatott a csigász, s megkopogtatta az ürességet érző csiga házát.

— Szabad! — felelte a csiga.

— Tessék befáradni!

A doktor befáradt, a csiga hellyel kínálta.

— Tetszik itt? — kérdezte a csiga.

— Nagyon! — lelkendezett a csigadoktor.

— Itt minden olyan otthonos.

— Maradjon, ha jól érzi magát! — bíztatta a csiga.

— Csigabiga, gyere ki! — hívogatták őket odakintröl.

— Egy fityiszt! — kiabálta ki a csigadoktor, és kényelmesen elterpeszkedett a karosszékben.

— A szarvunkat sem toljuk ki? — kérdezte a csiga.

— Van eszünkben! — nevetett a csigadoktor.

— Kapsz tejet, vajat — búgta a csiga szerelmete- sen, és kisietett a konyhába.

K. J.

— Csak sejtettük.

— Mi lesz a kiút?

— Bízom abban, hogy a térség a hátrányos helyzete miatt kiemelt preferálásban, céltámogatásban részesül és ha nem tudjuk betömni a „lyukakat”, muszáj lesz pénzt felvenni az önkormányzat terhére.

— Akkor viszont jön az adósság. Nem fél attól, hogy Ont Is szidni fogják, mint a kormányt?

— Ez a kormány is eltitkolhatná a problémákat, szórhatná a külföldi kölcsönökből származó pénzt, de csak elodázná a bajt, legfeljebb nem mi fizetjük meg az árát, hanem a gyermekeink, unokáink. Egy-két év nagyon kritikus lesz, dé a későbbiekre nézve optimista vagyok.

Lebontani

a gátakat-* Milyen érvei lesznek az ellendrukkerekkel szemben?

— Mindenkor a korrekt információnyújtást tartom szükségesnek, ismerje meg a lakosság a valódi állapotokat, nehogy azt képzeljék; rózsás a helyzet.

— Mit emelne ki a kezdetek legfontosabb teendői közül?

— A közbiztonság kérdésének rendezését, hogy a nyírbátori polgár nyugodtan merjen kimenni az utcára: erősíteni fogjuk a polgári őrséget. Az első teendők közé tartozik lebontani azokat a gátakat, amelyek a vállalkozások megvalósulását akadályozzák, és megerősíteni azokat a vállalkozásokat, melyektől munkahelyteremtés várható. A vállalkozói szemléletet szeretném minden területen, még az oktatásban is erősíteni — a szürkeállomány hasznosítása nem pénzkérdés. Az egészségügyi központot megfelelő előkészítés után szeretnénk továbbfejleszteni, szeretnénk folytatni a gázprogramot, majd a tragikus helyzetű úthálózat következne. Sajnos, a munkanélküliek száma növekedni fog — fel kell készülni ennek a gondnak a kezelésére. Valószínűleg szükségünk lesz központi támogatásra, az egzisztenciaalapból. Jó hír, hogy az ország 9 településéből Nyírbátor az egyik, amely külföldi alapból kap pénzt oktatási célokra. Tudom, kapcsolatokon keresztül áramlik az információ és a pénz, ezért az ebbéli ismeretségemet igyekszem a tisztesség határain belül a város javára felhasználni.

Baraksó Erssébet