Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-01 / 256. szám

2 Kelat-Magyarortzág 1990. november 1. te igazság w érvényesíthető A címzett A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Krúdy Színpada is bemutatóra készül. Carlo Gozzi A szarvaskirály című darabját mutatják be. amelyet Lendvai Zoltán főiskolai hall­gató rendez — képen középen —, mellette Duró Győző dramaturg a darab próbáján. (Elek Emil felv.) ismeretlen Szilágyi Józsefük hét éve hadakoznak igazukért. Kocsis Antal nyíregyházi kisiparos parkettába szobájukat. Két hónap után a lakkréteg repe­dezni kezdett, a „lécek pedig folyamatosan távolodtak egy­mástól”. Hosszas keresgélés, levelezés után a parkettás garanciában kijavította a hi­bákat. Az öröm nem tartott sokáig. A parketta tovább „száradt”, 1985-ben újra fel­szedték és lerakták. Ez két hónapot bírt ki. Így az első osztályú tölgy­fa parketta helyett javított, „újrarakott” került vissza. Reklamációjukkal megke­resték a nyíregyházi KI- OSZ-t. ök illetékességből a debreceni társszervezethez fordultak. Az 1986-ban (!) megtartott tárgyaláson — a „szakvéleményt” figyelmen kívül hagyták — a kisiparos­Oratóriomest Az Országos Filharmónia kedd esti bérleti hangverse­nyén, a nyíregyházi római katolikus templomban Dvor- zsák: „Stabat Ma tér”-je hangzott el. A mű előadója a Hamelni Marktkirche Kóru­sa és a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar volt. Szólisták: Nor­ma Enns (szoprán), Gabriele Binder (mezzoszoprán), Fü- löp Attila (tenor) és William Reimer (basszus). — A nagy létszámú appa­rátus karnagya, és az egész hangverseny lelke, Hans Christoph Becker-Foss volt, Dvorzsák zenéje igazi ro­mantikus alkotás, olyan mű, melyet jóleső érzés hallgatni, még akkor is, ha a szövegi tartalom és a felhangzó ze­ne olykor ellentmond egy­másnak. A mű hallgatása után nem a fájdalom és a le- hangoltság, hanem a felemel­kedettség lesz úrrá a hallga­tón. Hans Christoph Becker- Foss karnagy olaszos tempe­ramentummal vezényelte, de nemcsak vezényelte, hanem élte is át a művet. Bár ap­róbb hiányosságok, hangzási arányok még csiszolásra szo­rultak volna — fúvósok visz- szafogása különösen vokális részeknél, melegebb, teltebb vonóshangzás kérése, noha ez részben a vonósok kevés számával is magyarázható — ezt a hosszú alkotást két próbával így megszólaltatni, mindenképpen elismerést ér­demel. A kórus kultúráltan pontosan puhán énekelt. A karmester az énekkar állandó vezetője. Ennek ellenére nem éreztük azt, hogy a kórust helyezi előtérbe, sőt helyen­ként még több is lehetett volna. A zenekart legalább olyan fontosnak tartotta, mint az énekkart. Különösen megkapó volt az utolsó két tétel felépítése, a nagy dina­mikai kontrasztok szembeál­lítása, gazdag, nemes érzelmi töltéssel. A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar németországi kap­csolata több éves múltra te­kint vissza. Egyik évben me­gyénkben, másik évben Né­metországban találkoznak és muzsikálnak együtt. Ezen ta­lálkozások hasznossága nem merült ki a személyes kap­csolatok kiépítésével, hanem új szint jelent városaink kul­turális életében. Nyíregyháza után ez a hangverseny Nyír­bátorban és Debrecenben is elhangzik. Reméljük, hogy ez a kapcsolat, még több a kedd estihez hasonló koncertet fog eredményezni. Babka József Aszály sújtotta idegenforgalom? Spórolós vendégsereg Az ősz az idegenforgalomban utószezonnak számít. Túl a nagy nyári rohamokon az ered­mények számbavétele mellett megkezdődik a jövő tervezése. A NYlRTOURIST-tól Po- hareczki Sándorné megbízott kereskedelmi vezető össze­gezte ta tapasztaltakat: nyá­ron á szálláshelyek kihasz­náltsága jobb volt, mint ta­valy. Befejeződött a szat- márcsekei fogadó felújítása, minőségi változás történt az Igrice nyaralófaluban és a Fenyves turistaházban. Októ­ber 15-ével bezárták a léte­sítményeiket, az idelátogató turistákat fizetővendég-szo­bákban és szállodákban he­lyezték el. Napjainkban első­sorban a Szovjetunióból és esetleg Lengyelországból érkeznek csoportok. Folya­matosan szerveznek ők is a környező országokba egy-, háromnapos bevásárló-, Tö­rökországba ötnapos turista- utakat. A jövőre nézve, üz- letpoliikájukban továbbra is alkalmazkodni kívánnak a piaci igényekhez, amit nagy­ban befolyásol majd az ál­lam „szabta” lehetőség. Az IBUSZ megyei Utazá­si Iroda igazgatója, Kalotay László, október végi helyzet- értékeléséből megtudtuk: az utószezon forgalma megfelel az elmúlt évek hasonló idő­szakának. Az igenyelt nyu­gati és keleti valutákból megfelelő mennyiséggel rendelkeznek. Javasolják a kiutazóknak: lehetőleg an­nak az országnak a pénzne­mét vigyék magukkal, ahová mennek, mert a kinti átvál­tásnál jelentős összeget von­nak le. Az üzemanyagtalo­nokat továbbra is a határ- állomásokon vásárolhatják meg a gépkocsi-tuíajdonosok. Molnár László né, a KÉ­MÉ V TOURS irodavezetőjé­nek véleménye szerint: gyen­gébb évet zártak, mint 1989- ben. Ennek okait elsősorban a szovjet kishatármenti for­A tárgyalóteremből Jelenleg is tart megyénk­ben a rézlopási láz. A rend­őrség, az ügyészség, a bíró­ság, meg talán a károsultak is megpróbálkoznak valami­lyen ellenszerrel, reméljük, sikerrel. Ezek után nézzük, néhány embert a „rézláz” hogyan ke­rített hatalmába, s az alatt miként viselkedtek? A 29 éves Bascsur János nyíregyházi lakos tavaly ja­nuárban kihasználta azt, hogy a Debreceni Postaigazgató­ság Távközlési Üzeme Nyír­egyházán nagy mennyiségű és értékes kábeleket tárol. Mivel azok viszonylag köny- nyen hozzáférhetők voltak, ezért elhatározta, belőlük so­rozatosan lop és a zsákmányt hulladékgyűjtő kisiparosok­nak értékesíti. Bascsur a lét- fenntartását ily módon igye­kezett biztosítani, s rend­szeres haszonszerzésre töre­kedett. A bűncselekmények elkövetésében többen segí­tettek neki. 1989. február közepén az említett üzem kerítését ki­bontották. majd a területre mentek, ahonnan 7920 forint értékben 199 méter kábelt elvittek, s azt áron alul el­adták. Hasonlót tettek feb­ruár 23-án és március első napjaiban is, de ez utóbbi alkalomkor már kézikocsit is vittek magukkal. A távközlési üzem telepé­re a múlt év áprilisában két­szer is „ellátogattak”. Ugyan­ebben a hónapban Nyíregy­házán, a Sátor u. és a Tokaji út kereszteződésében tárolt, s beépítésre előkészített 100 méter kábelt a kábeldobról elloptak. Ez a vízügyi igaz­gatóság tulajdona volt. A vádlottak mindent összevet­ve több tíz ezer forint kárt okoztak. A Nyíregyházi Városi Bí­róság Bascsur Jánost a foly­tatólagosan, üzletszerűen, részben dolog elleni erőszak­kal nagyobb értékre elköve­tett lopásért egy év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. A társai is elnyerték büntetésü­ket. Az ítélet jogerős. (csgy) galom korlátozásában és az úgynevezett szocialista or­szágok valutáinak beváltási megszorításában látják, ügy­feleik szívesen veszik igény­be a belföldi utak szervezé­sénél szolgáltatásaikat. Az idén nőtt az eladott nyugati pénz mennyisége. 1991-től azt várják, hogy enyhüljenek a drasztikus intézkedések, me­lyek sújtották ebben az év­ben az idegenforgalmat Nem csökkent a vasúton utazók és kirándulók száma — tudtuk meg Bártfai Valé­riától, a MÁV TOURIST ve­zetőiétől. Sokan mentek vo­nattal például Németország­ba, vagy nyáron a bolgár tengerpartra. Különleges­ségnek számított az Ameri­kai Egyesült Államokba ter­vezett „guruló szállodás” program. Az ő bonyolításuk­ban vett részt egy magyar diák, az egyik USA-állambe- li egyetemen szervezevt an­gol nyelvkurzuson, összes­ségében bevételeik nem csök­kentek, annak ellenére, hogy az embereknek egyre keve­sebb pénz jut utazásra. Siska Zoltánná, az EX­PRESS Utazási Iroda kiren­deltségvezetője arról számolt be, hogy a belföldi turiz­mus, a megyén kívüli tanul­mányi kirándulások, az or­szágjáró túrák száma nem csökkent, szemben a külföl­di csoportos társasutakkal. Fellendült viszont a családi, nyári tengerparti üdülés. Pél­dául Görögországban hét nap személyenként 4,5—5 ezer forintba került, ami manap­ság kedvezőnek bizonyul. A valutaeladás őket is sújtotta. Kedvezőtlenebbnek érté­kelte a jelenlegi helyzetet Kiss Gyula, a COOPTOU- RIST irodavezetője. Tavaly minden állampolgár, a jog­szabálynak megfelelően har­mincezer forintért vehetett valutát, az idén háromeze­rért. Ez 10 százalékra redu­kálta a forgalmat. 1989 első kilenc hónapjához viszonyít­va, ’90-ben az iroda bevétele negyedére csökkent. Kurió­zum. hogy szeptemberben és novemberben mindössze egy (!) ügyfelük ment tár- sasútra! Ók nem szerveznek úgynevezett „cscncselő”-já­ratot. amit elsősorban a ma­szek irodák hirdetnek. összességében: általában gondokkal küszködnek az utazási irodák. Az ország­nak szüksége van a fontos árbevételre, ezért csak bízni lehet, hogy az új idényben, új törvények adnak lehető­séget a fellendülésre. D. M. nak adtak igazat. (Bár a megjelentek közül senki sem látta az elvégzett munkát.) A szobát továbbra sem lehet lakni, ezért a tulajdonosok a hiányosságok „igazolására” az ÉMI debreceni szervezeté­től műszeres vizsgálatot kér­tek. A megállapításuk: a padló, a szigetelés megfelelő, a parketta nedvességtartalma viszont magas. Ezek után természetes, hogy olvasóink ügyvédhez fordultak. A nyíregyházi bí­róság ítéletében „fizetésmeg­hagyást” adott ki. (A kisipa­ros nem reagált.) 1987-ben (!) kérték a „végrehajtást”, s le­foglaltak egy személygépko­csit. A mester erre perúj ra- felvételi kérelmet nyújtott be. Ezt a bíróság elfogadta. S az Ismételt, többszöri tár­gyalásokon, mindkét félnek a megegyezést „sugallták”. Mivel ez nem jött létre, köte­lezték a munka végzőjét a budapesti ÉMI-vizsgálat eredményének beszerzésére. Meglepetésükre hónapok múlva egy nyíregyházi szak­értő „szemrevételezte” a par­kettát. A véleménye nem volt egyértelmű. Közben azzal is telt az idő, hogy a bíróság elrendelte: panaszosunk ke­ressen másik szakembert, aki elvégzi a javítást. 1989-ben (!) végre ítélet született. Olvasóinknak hat év után igazat adtak. De idő­közben a kisiparos visszavon­ta iparát, felszámolta vagyo­nát, a lefoglalt személygép­kocsit eladta és eltűnt szem elől. A végrehajtók értesítést küldtek. „Az eljárás a pontos cím közléséig szünetel”. Mindez azt jelenti: Szilágyi- éknak kell felkutatniuk az adóst. Panaszlevelükre a bí­róság elnökétől megtudták: „Nincs mit tenni, mindenki szabályosan járt el.” Olvasónk ezek után teljességgel tanács­talan, papíron igaza van, aminek nem lehet érvényt szerezni. Az 1975-ben alkotott tör­vényszerű rendelet már kibo­csátásakor korszerűtlen volt — ezt szerkesztőségünk jogá­sza is megerősítette —, és lényegében az adósnak ked­vez. Nem védi és nem bizto­sítja a végrehajtást kérők érdekeit. Hivatalból — a le­rótt illeték ellenére — nem tesz intézkedéseket, nem ku­tatja fel az adóst, nem deríti fel munkahelyét és a lefog­lalható vagyonát. Így a leg­több esetben a végrehajtás eredménytelen. Dankó Mihály Nagy az öröm Kispaládon. A megvalósulás küszöbére érkezett a cseppnyi község régi álma. hamarosan kö- vesút köti össze a Hódo­sokkal. Megnyílik majd az út Kis- és Nagyhódosnak, Rozsálynak, Jánknak. Csen- gernek. A múltkorában arra téved­tem, s nem győztem szégyel- ni magam. Még én hittem magamról, hogy ismerem Szatmárt! Hogy tudom, mer­re kell keresni a hollófészke­ket, merre virágzik az őszi kikerics, hogy hol vannak a legszebb tájak. Most azt mondom, itt, a Paládok és a Hódosok között. Álltunk barátommal a fé­lig már elkészült műút vé­gén, s nem tudtuk, merre kapjuk a tekintetünket, öreg tölgyek, sudár kőrisek, hara­goszöld juharfák, s messze, kömyes-körül a máramarosi hegyek. Nézelődtünk, s közben Joó György, a magosligeti „Bol­dog ember” járt a fejünkben. Lépkedett ezen az úton ő is épp eleget. De persze csak nyáron, meg ilyen csontszá­raz őszutón. Mert télen, plá­ne meg tavaszon emberfia itt el nem ment. Nemhogy kocsin, vagy szekeren. de még gyalog sem. Ma viszont fürgén szalad­hat az autó, a széles útra tán még egy repülő is nyu­godtan leszállhat. Mondom, az útból hiányzik még egy darab, a hódosi Túr-híd vagy két kilométerrel még odébb van, ám a paládiak emiatt nem bánikódnak. Pontosabban emiatt nem. Csupán a saját főutcájukat sajnálják. Mert mi történt? A nagy útépítő, anyaghordó gépek mind egy szálig ezen az utcán dübörögtek végig, s közben alaposan megdolgoz­ták az itteni aszfaltot. S mire végeztek az országútiak ki- kátyúzták a paládi főutcát. így aztán, most az itteni gazdák egyik szeme nevet, a másik meg sír. S a krónikást kérik, mondja el helyettük is a nagy kérést: jó lenne, ha helyrehoznák azt az utat. Ha befoldoznák a nyáron ejtett lyukakat. Mert ők a saját erőforrásaikból erre aligha képesek. B. G. Erőgépkezelőként dolgozik Molnár Ferenc, a kisvárdal Vil­lamos Szigetelő és Fékbetét Gyárban. Otthon, Petneházán — most, hogy a mezőgazdasági munkákban nincs nagy szük­ség az erőgépekre — traktorát átalakította fűrészgép haj­tására. Képünkön: deszkavágás közben. (Harasztosi Pál fel­vétele.) Nem a világ vége Vendégroívészek a színházban „Rézláz” megyéikben

Next

/
Thumbnails
Contents