Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-01 / 256. szám

1990. november 1. —s Halomsziget E züstösen csil­lámuk már a dér a fü­veken, amint kite­kintek ablakun­kon reggelente a vízimalom szige­tére. S a hozzá si­muló patakocska rohanó locsogását hallom, miközben a délceg nyárfák levélbojtos ágvé­gei bólogatnak mélán felette. S a malomgödör lom­ha vizén, mint megannyi aranyos sajka, millió levél­ke forog, torlódik a le-lecsapó északt szél szeszélyeitől. Emitt-amott fel- félbuggyan a viz, halak néznek fel, * bújnak vissza a mélybe. Túlolda­lon pedig narancs­ba váltottak át a rezgőnyárfák lombjai, összemo­solyognak a fel­bukkanó Nap su­garaival. A pára homályából úgy tisztulnak, derül­nek fel, mint a sí­rásból mosolygás­ba átcsapó kis­gyermek könnyes arca. Fenn a lát­szat, a kényszerült vidámság, lenn egy sóhajtásnyira a vég, az emberek bokáig turkálnak a levélpamlagban. A tölgy dacol, csak egy-egy fikarc­nyit enged, nagy meggondolással ejt le egy-két le­velet. Csupán az égerek néznek még farkasszemet az idővel kopatlan zöld lomjukkal. A jégkorszakból örö­költék kemény jellemüket. A be- hamvasodó akácok zsöndörödő leve­leinek neszeit, mint apró jajdu- lásokat hallgatom, miközben egy-egy északról menekülő vörösbegy perce- gése siratja el a bordó lepelbe bújt gyűrűfa bokrából. Én a természet­tel érzek együtt, a közelgő télre, a megnyugvásra, a megtisztulásra szavazok. Maksj Béla Hátszél Megtépázott választási plakátok, fel nem hasz­nált kopogtatócédulák, te­jeszacskók, újságpapí­rok, sárgult falevelek ka­varognak a levegőben. A nyíregyházi Virág utcán megrázza a régi kis házak rozzant ablakait. Az al­matároló előtti területen a nyargaló őszi szél fel­kap egy szürkés-fekete kátrány papírt, amely ra­gadozó sasra emlékezte - tett. A pályaudvar szeme­tének egy részét a VAS- VILL-Depó köré teríti az ősz hideg és erős fuvalla­ta. Eldobált papirzseb- kendőket, zacskókat, étel­hulladékokat sodor a fu­vallat. Sepreget, helyet­tünk? N. L. Az Iparbank a városért Kollarik István a kamatról, a pénzpiacról I veszélyeztetett tüdő — Az országos rangsorban nálunk a legtöbb a tüdőbe­tegségek száma. Elgondol­kodtató az a megfigyelés, amely a betegség megyén be­lüli eloszlását jellemzi: az okokat még nem ismerjük, de a statisztikai adatok sze­rint Nagykálló, Baktalóránt- háza, valamint Vásárosna- mény környékén a megyei átlagnál lényegesen nagyobb a tüdőbetegségek aránya. Mindezek után talán ért­hető a megyei szakfőorvos öröme: a szűrővizsgálatok számát tekintve Szabolcs- Szatmár-Bereg a legelső a sorban. Jó okunk van a fokozott figyelemre. Kovács £n Magasodó Szalka Mátészalkán a Hild János téren épül a SZAÉV kivitele­zésében az új Állami Biztosító, APEH, fodrászat és ízléses lakások. (Harasztosi Pál felvétele) Kollarik István, az Ipar­bank vezérigazgatója volt Nyíregyháza vendége ked­den. A korábbi pénzügyi kor­mányzat egyik miniszterhe­lyetteséből lett bankvezetőt látogatásának utolsó állomás­helyén, a KISZÖV székházá­ban kérdeztük meg jövetelé­nek céljáról. — Ismerkedni érkeztem. Augusztus 1-jével kerültem az Iparbankhoz, így ez az el­ső alkalom, hogy személyesen ismerkedhessek meg fiók­jainkkal. Különösen jó érzés volt ide jönni, mivel a dr. Szabó Sándorné vezette nyír­egyházi kollégák, bár csak ta­valy fél évkor kezdték meg a működésüket, ennek az év­nek az első kilenc hónapjá­ban már tisztes nyereséget hoztak. — Éppen erre mondják az emberek, hogy olyan magas hitelkamatok mellett, mint amit a kereskedelmi bankok alkalmaznak, nem nehéz nye­reséget termelni és szép iro­daházakat építeni. — A Magyarországon szo­kásos banki gyakorlattól mi sem tudunk elszakadni. A pénzszerzés költségei szá­munkra is ugyanolyanok, mint akármelyik bank szá­mára. Mint másutt, itt is a piac a meghatározó. A pénz­piacon jelenleg hiány van, ípv a keresleti helyzet moti- i - magas „árakat”. 7 —'m a ban­.k azok, jzzák a izok nem nyad egy lyíregyházi még a vá­lj körülmé- ödő pénzin- mis jelenleg aeleti lakás­ermészetesen örülményeket rt már meg- ie... ci lépéseket, a telket meg is vettük a Szarvas utcán. — Tehát önök is építkez­nek? — Mint minden polgári társadalomban, nálunk is a pénzintézetek a gazdasági élet meghatározói. Németor­szágban 1400 állampolgárra jut egy bankfiók. Ahhoz, hogy nálunk is hasonló szín­vonalon lehessen majd fog­lalkozni az ügyfelekkel, 72 ezer ilyen fiókra lenne szük­ség. Egyrészt tehát a kun­csaftokért építkezünk, más­részt pedig a működésünk tisztességes feltételeit is meg akarjuk teremteni. — Milyen üzletpolitikát kíván folytatni egy olyan bank, melynek fö részvényesei kö­zött találni az ipari szövetke­zeteket és egyesüléseket, az OKISZ-t? — A hitelezés feltételeiben az ipari szövetkezetek meg­különböztetésére nincs mód. A vásárosnaményi Vegyesipari Ki szövetkezet tekercselőüzemében beregi lányok, asszo­nyok félszáznyi létszámú csopor betanított munkásként végez tekercselést az Ikladi Műszergyár megrendelésére. Ök tulajdonosi minőségük­ben érdekeltek abban, hogy a részvény árfolyama és az osztalék legyen minél maga­sabb. Bankunk, bár tovább­ra is jó kapcsolatokra törek­szik a klienseinek legnagyobb részét kitevő szövetkezetek­kel, de új stratégiájának lé­nyeges vonása, hogy kitágíta­ni szándékozik üzletfeleinek körét. Hát ezért is szüksé­ges az új épület. — A most kezdődő KISZÖV- megbeszélést megelőzően ta- lálkozott-e valakivel? — Felkerestem a Nemzeti Bank és az OTP igazgatóit, mint bankunk lehetséges együttműködő partnereit. Be­mutatkozó látogatáson jár­tam Nyíregyháza polgármes­terénél, Mádi Zoltánnál, amit olyan szempontból tartok lé­nyegesnek, hogy szeretne bankunk jelentősebb szerepet játszani a város életében. Galambos Béla Új házak Máriapocson Az úttest jobb oldalán szántóföld, bal oldalán szépen sorakozó új házak Máriapocson, a Pócspetri út felé ve­zető út mellett. (Elek Emil felvétele) A félelem is közrejátszik Á napi hajsza oltárán A hatalmas busz méltóságteljesen kanyarodik be a fa­lu közepére. Leparkol, s jó darabig nem mozdul helyéről. Nemcsak ezzel, valamint hófehérre festett színével, hanem az oldalán látható felirattal is különbözik a közönséges bu­szoktól: SZÜRÖBUSZ — olvasható a felirat. Az autóbusz belsejében egy komplex szűrőállomás. Tü­dőszűrést, vizeletvizsgálatot, fogászati ellenőrzést végez­nek a szakemberek, akiknek egy része településenként váltja egymást. Az állandó stáb azonban mindenhová együttjár. Vezetőjük. Mellau Ferenc mondja: A megelőzés ára — Az egészségügyi szűrő­buszok rendkívüli feladatot teljesítenek. Az emberek je­lentős része ugyanis sajnálja az időt az utazásra, s ha la­kóhelyén nem szerveznek számára szűrővizsgálatot, többnyire végképp letesznek róla. Nem ér neki meg egy egész napi utazást, törődést az egészségük. Sajnos ... A busz belsejében — ha szűkösen is, — de minden szükséges megtalálható. — Mivel ezekből a buszok­ból még országosan is kevés van. a gyártók kikérik a vé­leményünket, s hasznosítják a tapasztalatainkat — mond­ja „a fedélzet parancsnoka”, aki régi, megbecsült szakem­bere az egészségügynek. A busznak örül, csak szeretne benne többet dolgozni. — Helybe jövünk, mégsem jön el hozzánk mindenki. Szavait munkatársai — Neu- zer János. Simon Tibor és Szatál Margit is megerősítik. Mint kiderül, rendkívül so­kat számít; ahol a falu veze­tői szívükön viselik az ügyet, időben kiértesítik az embe­reket, nem restellnek néhány jó szót szólni — oda érdemes kimenni, mert ott sokan el­jönnek a szűrésre. Márpedig a megelőzéshez nemcsak korszerű, a beteg­séget idejekorán kimutató műszerek és berendezések, hanem megfelelő kezdemé­nyezés is szükséges. Rtsszabb az átlagnál — Már csak azért is — erősíti meg a fentieket dr. Szűk Béla, megyei tüdőgyó­gyász szakfőorvos —. mert a betegségek korai felismerése rendkívül fontos. Ennek fje­dig azért van elsődleges je­lentősége, mert a tüdőbeteg­ségek száma sajnálatos mó­don újra szaporodik me­gyénkben. 1987-ben például az országos átlagnak három­szorosa volt. A szűrővizsgá­latoknak is köszönhető, hogy ez a szám ma már „csak” másfélszerese az országos­nak. Nem mintha e tény ön­magában okot adna az öröm­re. de e nehéz helyzetben mégis némi remény. Ma ott tartunk, hogy jelenleg 100 tü­dőrákos beteg közül tizenha­tot fedezünk fel még operál­ható állapotban. Ez pedig azért is elgondolkodtató, mert megyénkben évente 400 daganatos megbetegedést re­gisztrálunk, s ez több, mint a tbc-s betegek száma. Mindezek ismeretében talán érthető, ha nagyon fontosnak tartjuk a korai felismerést, a szűrést. Ma már két jól felszerelt speciális busz jár­ja a megyét, s ennek is kö­szönhető, hogy amíg 1983- ban a szűrésre kötelezettek alig hatvan százalékát tud­tuk ellenőrizni, addig 1989- ben már 84 százalékra nőtt ez a szám. Vannak, akik bizonyára unják olvasni, hallani, amit az orvosok és a szakemberek mindmáig kitartóan állíta­nak: nem a gyógyítás, hanem a megelőzés a legfontosabb és legeredményesebb mód­szer a betegségek esetében. S hogy megyénk az egészség- ügyi mutatók tekintetében, az utóbbi évek drasztikus növekedése ellenére is az utolsók közé tartozik? Bizo­nyára nem számít meglepő hírnek. Annál inkább az a megállapítás, amelyet dr. Szűk Béla befejezésül mon­dott: Ktht-AUgyuwnőg

Next

/
Thumbnails
Contents