Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-09 / 237. szám

1990. október 9. Kelet-Magyarorsaág 3 A takarmánypiacon végzett ellenőrzések or­szágos tapasztalatairól, a kereskedelmi felügyelő­ség által feltárt visszás­ságokról közöltünk cikket a közelmúltban. Ebből ki­derül, hogy folyamatos drágulás mellett egyre több a kifogásolható mi­nőségű takarmány, gya­kori a súlyhiány. A vásárlókat megkárosít­ják túlszámlázással vagy le­járt szavatosságú tápok el­adásával. Az aszály miatt hatalmas takarmány hiánnyal küszködő országból jelentős mennyiség kerül külföldre a turistaforgalomban, miköz­ben a hazai ellátás veszé­lyeztetett. Ezt szerencsére megszüntette a szakminiszté­rium. Kézenfekvő a kérdés: mi a helyzet a takarmányfronton Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében? Erről a legilletéke­sebbet, az itteni takarmány­forgalomból 70 százalékkal részesedő megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat szakemberét kérdeztük meg. Lapunk számára tájékozta­tást Barátfalvi László takar­mánygazdálkodási üzletágve­zető-helyettes adott. — Vállalatunk igyekezett az év folyamán áremelés nél­kül kiszolgálni a termelőket. A január 8-ai áremelke­dést követően augusztus 1- jéig nem változtattuk árain­kat. Az új kalászosgabona­terméseket viszont már az elmúlt évtizedtől magasabb áron vásároltuk fel, amely költségemelkedést már érvé­nyesítenünk kellett augusz­tusi árainkban. Ekkor az or­szágban utolsóként 10 száza­lék körüli áremelést hajtot­tunk végre. ellenére, hogy az éves táp előállításához szükséges ku­korica rendelkezésünkre áll, arra nem lehet számítani, hogy natúrkukoricát keres­kedelmi forgalomba tudunk hozni. A tápok összetételével kapcsolatban a takarmányo­zási szakember elmondta, azok béltartalmát, emészthe­tőségét törvény, az öt éve életbe lépett „Takarmányo­zási Kódex", valamint az idén hozott takarmányrende- let írja elő. Ebben meghatá­rozták, hogy az egyes állat­fajoknak, illetve azok kor­csoportjainak milyen hasz­nálati értékű tápokat kell előállítani. Abban viszont, hogy ezeket a rendelkezésre álló alapanyagoknak milyen arányú keverésével hozzák létre a vállalatnak szabad keze van. A receptúrát ösz- szeállító szakemberek termé­szetesen igyekeznek az ol­csóbb alapanyagokból dolgoz- ri, hiszen dráguló világunkban csak igy tud a vállalat elfo­gadható árakon termékeivel megjelenni. Végezetül arra a kérdés­re, hogy várható-e a tápok árának emelkedése, beszél­getőpartnerem a következő­ket mondta: — A kukorica árának függvényében kénytelen a tá­pok árát is emelni a válla­lat. A termékeinkbe eddig 780 forintos áron beépített kukoricát, ha 900 forintért vásároljuk is meg, a rárakó­dó költségeink miatt már 1100 forintos értékkel kell, hogy számoljuk, ami termé­szetesen meg fog jelenni a tápjaink fogyasztói árában. Galambos Béla — Az aszály miatti kuko­rica-alapanyaghiány a szat­mári területek jó termésé­nek köszönhetően, vállala­tunknál az ország többi me­gyéjéhez képest csak eny­hébb formában jelentkezik. Ahhoz azonban, hogy az éves termelésünkhöz szüksé­ges 60 ezer tonna kukoricát bizonyosan megkapjuk ha­gyományos termelőinktől, el kell mondjam, jókor jött a takarmányexport központi leállítása — vélekedik Ba­rátfalvi László. — Ugyanis nem kevés külmegyei sze­rencselovag kereskedő cég próbált kukoricát külföldre eladni megyénkből. Amennyi­ben azok az export ügy­letek létrejönnek, úgy min­den bizonnyal kevés lett vol­na az a 20 ezer tonna import kukorica mennyiség, amit mi az információink szerint megkapunk. Azonban annak Mini ii Honi Ede Mégsem jön Horváth Ede Vásárosnaményba. Az elmúlt héten Palicz Zoltán nyíregy­házi építési vállalkozó és a volt Rába gyár vezérigazga­tója között nem jött létre megállapodás, mely szerint Horváth úr átvenné a vásá- rosnaményi Heiner-Művek vezetését. Annyit még sike­rült megtudni, hogy tovább­ra is számtalan ajánlata van az ismert menedzsernek. O Nem lehet tudni, hogy túl messze volt Ménfőcsanaktól Vásárosnamény és emiatt Horváth úr nem vállalta az utazgatást, vagy úgy érezte, hogy nagyobb feladatokra is képes, mint a Heiner-Művek irányítása. Mindenesetre a hírek szerint inkább a fel­hangok, a „vörösbárózás” riasztotta el az ajánlat elfo­gadásától. Sajnálhatjuk, hogy nem jött létre az üzlet, mert valóban nem ártott volna, ha eddigi tapasztalatából, kül­földi ismereteiből nekünk is átadott volna valamennyit- Talán benne láttuk volna azt a személyt, aki egy kicsit felkarolta volna a beregi részt, ötleteivel, tudásával, a külföldről érkezett ajánla­tokkal megpezsdítette volna Vásárosnamény és környéké­nek gazdasági életét. Itt nem arról van szó, hogy hasra kellene esnünk Horváth Ede előtt, mert volt olyan kegyes, hogy az ajánlatok között számításba vette a Heiner- Műveket is, hanem arról, hogy volt egy merész ötlet, mely szerint ide kellene csá­bítani és megfelelő lehetősé­get adni számára. Neki. úgy érzem már nem kell bizo­nyítani, itt nyugodtan dol­gozhatott volna. Sajnos most azok hangja erősödik fel, akik azt szaj­kózzák: ugye megmondtam. Bár ne lett volna igazuk. ÜJ SZÖVETMEGDOLGO- ZÖ üzem épült Nyíregyhá­zán a Taurus Gumiipari Vállalatnál. Az NSZK ZELL cég által gyártott itatósor technológiai előkészítése folyik. Képünkön az itató­sorba történő szövet behú­zását ellenőrzi Glora Johan a német cég szakembere. Húszéves a Kemév A takarmányforgalmazás megyei helyzetével kapcso­latban az üzletágvezető-he­lyettes elmondta, hogy 160 takarmányboltjában a válla­lat éves termelésének felét, 100 ezer tonna tápot értéke­sít. Az eddigi ellenőrzések során hatósági kifogás nem merült fel, de a vásárlók sem éltek panasszal, lega­lábbis a „vásárlók könyve”, mely minden boltban ren­delkezésre áll az esetleges panaszttevőknek, ilyenéről nem tanúskodik. Szavatossá­gi idő lejárta után tápot csak leszállított áron hoznak for­galomba. Nemsokára Vaja is be­kapcsolódik a mátészal­kai telefonhálózatba. Je­lenleg az EPSZER Nyír- gépfu leányvállalatának ellátó- és kivitelező cso­portja dolgozik a kábelek lefektetésénél, valamint a nyomvonal kitűzésén. Képünkön: a posta irá­nyába kitűzik a nyomvo­nalat. (H. P. felvétele) Verseny a maszekokkal __ 99? — Mondjuk*a feketepiacon féláron jutnak üzemanyag­hoz, s így természetesen a feladatnak is olcsóbban képe­sek eleget tenni. Csak ez így nem tisztességes verseny. A világkiállításból talán lesz — Ha most egy fiatal mű­szaki embert útravalóval kel­lene ellátnia, mit mondana neki? Megbecsülni a megrendelőt — A műszaki ismeret ke­vés, mert a sikerhez „bot­csinálta” közgazdásznak is kell lenni. A megrendelése­ket meg kell becsülni, és a kuncsaftot a pénzéért maxi­málisan kiszolgálni. Nélkü­lözhetetlen, hogy a munka­társakban a tulajdonosi szem­lélet erősödjön meg, és akik­kel ez megtörtént, azokat fi­zessék meg. — Hogyan alszik? — Igyekszem kikapcsolód­ni, mert ha az ember mindig a munkával foglalkozna, ab­ba bele lehetne bolondulni Arra vigyázni kell, hogy más­nap frissen ugorhassunk a mély vízbe. Császárszálláson van egy kis telkünk, ahol sok időt töltök. Nyáron a négy unoka nálunk volt. Az­tán szeretek horgászni, bár az idén ritkán került rá sor. Egyébként szép, nagy halakat szoktam fogni. Cselényi György A hírnév építői valami, s ott munkára feltét­lenül számítunk. — A szétszórt munkahelye­ken a gárdát nehéz lehet ösz- szetartani. — Jelenleg a Kemév a leg­kisebb megrendelőnk. Or­szágszerte dolgozunk. Oda megyünk, ahová a megren­delések szólítanak. Az embe­rek ezt nyilván nem szíve­sen csinálják. A kereset el­viselhető, de a bérnövekedés az inflációt nem fedezi. A kollégák bíznak a leányválla­latban és örülnek, hogy van munkájuk. Sokszor azért ka­pok szemrehányást, ha a ka­pacitást nem tudom 100 szá­zalékosan kitölteni. Két kft.-t alapítottunk. Az egyik az Emelőgép Kft., amely 12 au­tódarut bérel, s a piacon azokkal jelenik meg — siker­rel. A másik a Hidrotömlő Kft. A félévet ők is eredmé­nyesen zárták, a bevételük közel 40 millió forint lesz. Az a legnagyobb vágyunk, hogy a nekünk nem kis összeggel tartozó cégek eleget tehesse­nek fizetési kötelezettségük­nek. Húszéves a Kemév, a Kelet-Magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat, melynek nevéhez számos jelentős létesít­mény megépítése fűződik, például a fényeslitkei kocsijaví­tó Nyíregyházán a TITÁSZ-hőközpont, a Sóstói úti 200 ágyas kórház, a Taurus Mezőgazdasági Abroncsgyára, a záhonyi számítógépközpont, több iskola, a szabadidőcsarnok és szin­te vég nélkül sorolhatnánk; köztük külföldi munkákat, mint az orenburgi és a tengizi beruházást. A hét végén szerény meg­emlékezéseket tartottak a vállalat nagyobb munkahe­lyein. Törzsgárda- és igazga­tói jutalmakat adtak át, és köszöntötték azt a nyolc dol­gozót, akik az alapítástól tagjai a KEMÉV-kollektívá- nak. Köztük volt Hermann György, a KEMÉV Gépköl­csönző és Szolgáltató Leány- vállalat igazgatója. Vele be­szélgettünk. ló csapattal Hermann György több év­tizede sikeres vezető. Olyan egyéniség, akinek a tarsolyá­ban mindig van valami új, megvalósításra érdemes el­képzelés. — Az eredmény nem az enyém, hanem a miénk — mondta Hermann György. — Olyan munkatársakkal, csa­pattal sikerült együtt dolgoz­nom, amelyik az elvárások­nak megfelelően tudott mű­ködni. Itt lehetne beszélni arról: hogyan épült meg a tmk-üzem, s azt milyen mű­szaki tartalommal és létszám­mal láthattuk el. Például korszerű, hidraulikus gépeket szereztünk be. A megyében elsőként nálunk jelentek meg nyugati eszközök. Ilyen volt a Yumbo kotró, amely a Ke- mév-emblémában is látható. A sikerünkben, nyereséges munkánkban nem kis szere­pe volt annak is, hogy vala­mikor a szerelői létszámkere­tet a Kossuth Lajos Szakkö­zépiskolában végzett fiata­lokkal tölthettük fel. Ez nagy előny volt, mert az érettségi­zett gyerekek az új hidrau­likus gépek javítását mások­nál hamarabb megtanulták. Olyan közösséget teremtet­tünk, mellyel az együtt elha­tározott célokat nagyjából megvalósíthattuk. A siker titka ennyi, ha ezt egyáltalán sikernek lehet nevezni. A Hermann Györggyel foly­tatott beszélgetésünk fonala hamar a mához ért, ezért megkérdeztük: manapság mi­lyen a piac? — Pénztelen. — válaszol­ta. — Éppen ezért minden­nap meg kell találni azokat a lehetőségeket, ahol munkát végezhetünk. Budapesten lét­rehoztunk egy kirendeltséget, s az havonta közel 5 millió forint árbevételt produkál. És az építőiparon kívül, aki munkát tud adni, bárkinek dolgozunk, így a bányászat, a kohászat, a magánmegrende­lők, valamint kft.-k stb. szá­mára. Hatalmas konkuren­ciával kell megküzdeni. A maszekok és a kisvállalkozók már a miénkhez hasonló gépparkkal rendelkeznek. Cél: a kisvállalkozóknak ver­senytársává válhassunk. Ez nehéz, mert ők a munkákat sokszor áron alul végzik el, mert pillanatnyilag a fenn­tartási és karbantartási költ­ségeik nem ott jelennek meg, ahol kellene. A Tisza örvényeiben C ödör a mederben. Falának surrogva csapódik a víz, ör­vényt kavarva. A buzgá- sok örvényét. Irdatlan erő. Nagyobb, mint a fá­radt emberé. Azé, aki a partról indulva elcsigá­zottan ér a Tisza közepé­re. Mint ahogy Kocsis Mihály, budapesti főmér­nök július 31-én, délután négy órakor. S a negyve­nes évein járó, több mint száz kilós magabiztos úszót elkapta az örvény. És lemerült. Tóth József révész ép­pen felnézett a balsai parton kikötött komp mellett. Látta a furcsán úszó embert. S abban a pillanatban egy gyermek segélykérő kiáltását is meghallotta. Száz méter gyors trapp a parton, messzire repülő nadrág, hirtelen vetődés a vízbe. A huszonkilenc évét a Tisza mellett leélő, éve­kig halászoskodó fiatal­embert nem rántotta kar­jaiba a Tisza. Kocsis Mihállyal azonban azon a július végi napon, má­sodpercenként megtette. Ügy járt le-fel, mint a horgászok úszója nagyka­pás idején. Tóth József odakiáltott a fuldokló­nak, hogy próbáljon el­fordulni tőle, hogy meg­foghassa. Hogy megfog­hassa a haját. De csak a tar fejet markolászták fáradt ujjai. A tarkón levő kétcentis tincseknél emelgette hát, ahogy bírta a nála majdnem kétszer nagyobb férfit. Aki életéért kapálózva majdnem mentőjét is a vízbe fojtotta. Surrogó víz, kapálózó, markoló kezek, vizet taposó lábak, és a sodrás csak vitte- vitte őket egyre lefelé. Az időben érkező csó­nak, az időben kinyúló evezőlapát, az időben az áll alá markoló, a leve­gőre emelő kéz megmen­tette mindkettőjük életét. Tóth József a kime­rültség és a sokkos álla­pot miatt hosszú orvosi kezelésre szorult. De a kétgyermekes családapa, igaz, még egy kicsit re­megő hanggal visszaemlé­kezve, de már biztos kézszorítással vette át tegnap a megyei taná­cson a miniszterelnök adományozta kitüntetést életmentésért. <—t—) Lesz takarmányunk, csak drágábban Tengeriapály

Next

/
Thumbnails
Contents