Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-29 / 253. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. október 29. Bemutató a blokád alatt Szomorú volt a hangulat a Bessenyei Színkör színját­szóinak öltözőjében pénteken délután. Az előadás kezdete előtt kiderült, hogy mégsem lesz táblás ház, mert az orosi gyerekek, akik megvásárol­ták csaknem az összes belé­pőjegyet, nem tudnak átjönni a fuvarozók - blokádján. A Kölyökvár nézőterén így csu­pán néhány tucat gyermek és felnőtt örülhetett az amatő­rök játékának. A jubileumát ünneplő szín­kör A farkas kincse című ze­nés mesejátékot mutatta be. Az amatőrök közé is betört a zenés játék színpadra vitelé­nek kényszere, pedig ehhez a feltételek jórészt hiányzanak. Még akkor is, ha Tomasov- szky Pál kiénekelhető dal­lamvilága nem állítja kü­lönösebb nehézség elé a sze­replőket. Az amatőrök ese­tében már a színpadi megszó­lalás is érthetően nagyobb feszültséggel jár, mint a hi­vatásosoknál. Fokozottabban így van ez, ha el kell térni a megszólalás természetes kö­zegétől. Béberné Gergely Ilona, a mesejáték írója ismert mo­tívumokból építkezett. Gergő, a vadász az előadás végére úgy számol le az illúzióival, hogy közben rájön: csak a teljes emberi értékek tehetik boldoggá az embert. Az előadás még nem érett meg, az egyes jelenetek kö­zött az átmenet nem volt zökkenőmentes, elkésett az énekbelépő. Ezek a további előadások során természete­sen megszüntethetők. Ilyés Péter volt Gergő, a vadász. Elnagyolt, megírat- lan, mélység nélküli szerep az övé. Talán ennek is tud­ható be, hogy nem volt túlsá­gosan otthonos benne. Agya- gási Edit, a gonosz szívű csá­szárleány szerepében több­ször tudott meggyőző lenni, a színpadi mozgása, az ének­hangja is jó. A császár, aki öreg is, ütődött is volt egy kicsit, Szántó Sándor sok-sok rutinos gesztusából kelt élet­re. Ugyanígy otthonosan mo­zog a színpadon Kameniczky László is. Neki ezúttal a tor - zonborz erdei ember szerepe jutott. Emlékezetes volt Kö­rei Ágnes az anya alakjában. Az előadást Szántó Sándor rendezte, ö gondoskodott ar­ról is, hogy a díszletek és a jelmezek (amelyek ezúttal tö­kéletesen igaziak voltak) megteremtsék a mesejáték jó Jelenet az előadásból. Agya- gási Edit, Szántó Sándor és Ilyés Péter. (Balázs Attila íelv.) hangulatát, ami nélkül a kö­zönség nem tud együttélni az előadással. Nagy kár, hogy ezúttal nem volt gyerekzsi­vajtól hangos a nézőtér. A délelőtti előadáson ennek is örülhettek a színjátszók. (n. i. a.) Halló! Itt Kalifornia! Tízből a negyedik Vita, harag nélkül Telefonbeszélgetés dr. Balogh Árpád főiskolai tanárral Sokan tudják, hogy dr. Balogh Árpád, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára má­sodszor jutott el a Kaliforniában lévő Berkeley egyetemre: fél éve, hogy az egyetem genetikai és növénybiológiai in­tézetében folytathatja a kutatást. — A korábban megkezdett kísérlet folytatásával, a répá­ban lévő cukor mennyiségé­nek növelésével kezdtünk Kiss Ferenc kollégámmal (Kiss Ferenc is o nyíregyházi tanárképző adjunktusa — mondta telefonbeszélgeté­sünkkor Balogh Árpád —, néhány hete azonban áttér­tünk egy új témára, a ke­nyér minőségével összefüggő fehérjék vizsgálatára több tudóssal együtt. Arról van szó, hogy bár a világon sok búza terem, olyan igazán jó búza azonban, amiből jó ke­nyér süthető, kevés. Ennek a megváltoztatását segítenék elő eredményeink. Szerényen foglalkoztak Természetesen nemcsak a kutatásról váltottunk szót, hiszen néhány napja Ameri­kában és Kaliforniában is járt Antall József miniszter- elnökünk. — Szerényen foglalkoztak az amerikai lapok Antall Jó­zsef látogatásával. Egy San Francisco-i lapban megjelent információ nagy elismeréssel szól a magyar változásokról, ugyanakkor azt is leírja, hogy Antall József nem ré­szesült olyan fogadtatásban, mint Walensa, vagy Hável, jóllehet messze vannak Ma­gyarországtól. ami a demok­ratikus átalakulást illeti. A New-York Times is elisme­rően ír Magyarországról, de valahogy úgy vannak ezzel Amerikában, hogy értékelé­sük szerint Magyarország sí­nen van, nincs rá különösebb okuk, hogy foglalkozzanak vele. De azt is nyilvánosság­ra hozták, hogy Bush meg­ígérte: javasolni fogja a Nemzetközi Valutaalapnak, hogy Magyarországot újabb dollármilliókkal segítse. Tönkramannek? — Itt most két fő téma van. Az egyik az amerikai költ­ségvetés, a másik Irak. Bush bejelentette az adók emelé­sét, s ez nagy port kevert, most mindennap bizonygat­ják, hogy e nélkül a gazdag „tönkremegy”. Azért úgy el­gondolkodom, hogyis men­nek itt a dolgok. Az elnök mindennap — kivétel nélkül — megjelenik a képernyőn, s beszél, papír nélkül és jól és meggyőzően. Ügy látszik, hogy ért a dolgokhoz. A sze­nátorok ügyszint. Az egyik elmondja, hogy „támogatom a Bush javaslatát” és kifejti miért. A másik: „nem támo­gatom” és kifejti miért. De! Nincs ócsárolás, mocskolódás, harag stb., hanem ahogyan mondani szokták, szakmai érv van csak. Vagy ért va­laki ehhez, vagy nem. Ilyen egy képviselő. — Otthonról az utóbbi idő­ben csak egy hír látott itt napvilágot, nevezetesen, hogy Horn Gyula és Németh Mik­lós mennyire haragszanak egymásra. Mégcsak meg sem említették, hogy választás volt. — Szerintem minden költ­ségvetési hiányt elhitetnek a néppel, mert itt az a lényeg, hogy higgye el a nép és ne tüntessen! Persze nem tra­gikus ez, mert pl. megemel­ték a benzinárakat, s rögtön hosszú kalkulálás során be­mutatták a tv-ben, hogy ez augusztusban egy átlag ame­rikainak egész hónapra ve­títve 4,5 dollárral került töb­be. Tehát ha hetente tankol, akkor 10 helyett 11 körül fi­zet. Nem is tudom, mi lesz az áltag amerikaival, aki ha­vonta 3000 körül is kereshet! Szóval így fest a dolog ... Legközelebb december 4-én — A Föld mostanság csen­des. (Azon a napon, amikor Balogh Árpád odaérkezett, hatalmas földrengés rázta meg San Franciscoi.) Az új­ság szerint naponta 20 (át­lagban) mozgást jeleznek a műszerek, tavaly október óta. Az egyik „vidéki újság” be is dobta, hogy december 4-én lesz a következő. Ren­desek voltak, megvárják, míg hazamegyek. Egyébként jól vagyok. Pszichotréning — nem csak gyengéknek Ha Bélát elbocsátják... Simonfalvy Tamás 22 éves, az ELTE szociálpolitika sza­kának másodéves hallgatója számtalan városban megszer­vezett pszichotréning vezetője. — ön a pszichotréninget azoknak ajánlja, akik köz­nyelven szólva szeretnének mindent kihozni magukból. Az ön által vezetett kurzusok megfelelnek ennek az elvárás­nak? — Tökéletesen. Az általam alkalmazott személyiségfej­lesztő program arra szolgál, hogy a mindnyájunkban meglévő energiákat mind nagyobb mértékben felszaba­dítsa, s jó irányba haszno­sítsa. Nem tanácsadás tehát, hanem felelősségvállalás és lelki gyakorlat, amit csiná­lunk. — Mit tud effy kívülálló pél­dául az én eddig szerzett él­ményeimmel kezdeni? — Megpróbálom példán bemutatni. A pszichotréning- re gyakran jönnek fiatalok, mert gátlásosak, nem tud­nak kapcsolatot teremteni Korábbi élményeik akadá­lyozzák meg például őket ab­ban, hogy az utcán, vagy mo­ziban megszólítsanak egy lányt, aki pedig tetszik ne­kik. Ha ez a gátlásosság ref­lexszé válik, az illető egész életében félénk, szorongó marad, s ez számára nagyon súlyos probléma. — Mi a gyógyszer gátlásosság ellen? — Gyógyszer nincs, lehe­tőségek vannak. A foglalko­zásokon olyan speciális lehe­tőséget teremtenek az efféle problémával küzdők számá­ra, amelyben maguk ismer­hetik fel saját problémáju­kat, s annak megoldási lehe­tőségeit is. — Mi a garancia arra. hogy majd az élet is úgy reagál, mint a pszichotréningen megis­mert gyakorlat? — Az átlagembernek mond­juk 100 egységnyi pszichikus energiája van. Szakmai ku­tatások bizonyítják, hogy eb­ből a száz egységből jó ha 20-at, 25-öt tud hasznosítani. A tréning célja épp az, hogy a szunnyadó energiákat is fölszabadítsuk. A másik probléma, amit bizonyára ön is ismer, hogy manapság mi­lyen gyakori a letargia, a fá­sultság. Ez annak az oka is, hogy az emberi kapcsolatok elhidegülnek, kiürülnek, az emberek nem tudnak, vagy már nem is akarnak egymás megismerésébe vagy megtar­tásába energiát fektetni, mert úgy érzik, fölösleges. — Miért csoda, ha valaki, sok-sok negatív élmény hatá­sára fásult lesz? — Vegyünk például egy Béla nevű embert, akit húsz év után elbocsájtanak állásá­ból. Két dolog következhet be. Egyik, hogy az illető úgy dönt, ez neki fáj, inni kezd, családjával is konfliktusba kerül. Nem elég a munkanél­küliség, még lelki talaja is oda. A másik eset az, ami­kor fáj ugyan a dolog, de emberünk azt mondja: jó, ez most így van. Én viszont meg fogom mutatni, hogy lesz új állásom, s kétszer annyi pén­zem. — S ha mondjuk ebben a megyében egyáltalán nincs munka? — Tudom, hogy ez most errefelé, sajnos, gyakori. A csapda azonban ott van, hogy az egyénnek először a dön­tését kell meghoznia, s ha a döntés pozitív, akkor jön az energia, s utána a siker. Is­meri a történetet, amely ar­ról szól, mit kell tenniük azoknak, akik rajta vannak egy névsoron, de nem akar­ják. hogy felolvassák a ne­vüket? El kell érniük, hogy az ő kezükben legyen a pa­pír! Nincs más megoldás, te­hát akarni kell! — Önnél bevált ez a mód­szer? — Tökéletesen. Nekem ma már elegendő energiám van arra, hogy amit kitaláltam, megvalósítsam. A pszichotré­ning már országos hálózat lett, s jelenleg negyven asz- szisztens is segíti a munká­mat. Kovács Éva Múltunkról kritikusan A tízkötetes Magyaror­szág története legutóbb megjelent negyedik köte­téről nyitottak vitát októ­ber 26-án, pénteken Nyíregyházán, a tanár­képző főiskolán. Hasonló szakmai tanácskozásra ko­rábban már volt példa, a könyvsorozat előző da­rabjairól is kifejthették vé­leményüket a történészek. A kötetviták jó alkalmul szolgálnak az eltérő vé­lemények, felfogások be­mutatására, a nézetek üt­köztetésére, az összefogla­ló munka megjelenése óta született új kutatási ered­mények ismertetésére. A Magyarország törté­nete negyedik kötete Bu­da visszafoglalásától, 1686-tól 1790-ig, II. József haláláig mutatja be nem­zetünk múltját. Ebbe a bő évszázadba olyan jeles események tartoznak, mint a török kiűzése, a Rákóczi-szabadságharc, a királyi hatalom és a rendiség között a szatmá­ri békével létrehozott félévszázados kompro­misszum és a felvilágosult abszolutizmus negyedszá­zada. A kétnapos vitát Varga János, a történettudomány doktora vezette. Pénte­ken a felkért bírálók, a történettudomány jeles művelői mondták el véle­ményüket a kötet egyes fejezeteiről. Szóltak a tö­rök uralom magyarorszá­gi utóhatásairól, a visz- szafoglaló háborúkról, a demográfiai viszonyok alakulásáról, a független­ségi harc és haladás XVIII. század eleji össze­kapcsolódásáról. Hallha­tott a közönség arról mi jellemezte a Habsburgok külpolitikáját, milyen he­lyet foglalt el hazánk az akkori Európában, hogyan fejlődött a mezőgazdaság és az ipar, változott a fa­lusi életmód. Szombaton délelőtt folytatódott a vita Ma­gyarország XVIII. századi történetéről. Szó volt a felvilágosult abszolutiz­mus gazdaságpolitikájáról, a művelődési és iskolapo­litika alakulásáról, a tár­sadalom és életmód for­málódásáról, a paraszti és nemesi kultúra jellemzői­ről. A kétnapos tanácsko­zás a kötet szerkesztőjé­nek és szerzőinek vála­szával zárult. R. G. Templomszentelés Újkenézen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az utóbbi időben több új templom épült. Az újkenézi római katolikus egy­házközséget is az a vágy ve­zérelte, hogy a településen templom legyen. 1989-ben hozzá is kezdtek az építke­zéshez. A rendelkezésre álló pénz hamar elfogyott, de a hívek segítőkészsége nem csökkent. Ennek eredménye­képpen — terv szerint — október 28-án délután fél há­romkor felszentelhették a templomot. Nagy ünnepe ez a kis tele­pülésnek, hiszen azt is jelzi- az itt élők nem adják meg önmagukat a sorsnak. A köz­ség elődje — Cserepeskenéz — 1888-ban a nagy árvíz so­rán elpusztult. A lakók kény­telenek voltak magasabb fek­vésű területet választani. Ebben a helyzetben sietett segítségükre gróf Forgács László, aki erdőterületéből házhelyeket adományozott. Itt épült fel az újkenéziek római katolikus temploma is. Az újkenézi római katolikus templom

Next

/
Thumbnails
Contents