Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-25 / 250. szám
2 Kelet-Magyarorazág 1990. október 25. Szolgáltatás, ajánlás, segítség Az oktatás nagy leckéje „Á, ezek azt se”, „ma nincs, aki”. Bárcsak olyan egyszerű lenne az oktatás káoszának feloldása, mint ez az „apa— fiú” párbeszéd sejteti. De a kérdés, a kétkedés jogos, sőt az iskola, az oktatás iránti elvárás is. Mindannyian olyan pedagógusokat képzelünk gyermekeink mellé, akik az egyetemeken, főiskolákon kapott alapismeretek és készségek mellett naprakészen, s tudatosan formálják csemetéink gondolkodását. a kérdés a hogyan! Naprakészség, tudatosság. Sokkal könnyebb követelni, mint teljesíteni. A pedagógus, az iskola egyedül nem is képes rá. Amikor a tanterv (ha egyáltalán van), csak tág kereteket adhat, mikor az újabb és újabb ismereteket kell valahogy a régiek közé beépíteni, amikor a tananyag bővebb, mint a reá szánt idő. A logikai menetben most itt következne a nagy felismerés, hogy „na, ezért hozták létre a pedagógiai intézeteket 1985-ben”. Biztos. De valahol sántít az okfejtés. A pedagógiai intézetek nehezen találnak magukra. Okait Kuknyó Jánossal, a megyei intézet vezetőjével kerestük. — Nem az a kérdés, vajon kell-e a pedagógusnak továbbképzés, szaktanácsadás, pályaválasztási segítség, szakkönyvtár, az iskolák közötti információcsere. A kérdés a hogyan! Hogyan valósítsuk meg? Nagyobb területet szolgáljon egy nagy intézmény, vagy legyen megyei szintű, vagy menjünk közelebb az iskolákhoz, s legyen városi? Az lenne a legjobb, ha a szakmai szolgáltatás minél közelebb kerülne az iskolához, hogy hamar és könnyen elérhetővé váljon. De a szakértelem így nem biztosítható olyan magas fokon, mintha csak néhány központot létesítünk; az országban. Nem lehet tucatszámra találni olyan szakembereket, akik a magyar oktatásügyet teljes egészében átlátják, tantervek készítésére, fejlesztésére képesek, az érté— Na fiam, mondd csak, mikor volt az abád- szalóki veszedelem? — Honnan tudjam azt, papa! Nem tananyag! — Hogy-hogy nem tananyag? Ezek azt se tudják, mit kell tanítani! — Képzeld, könyvünk sincs! (Utózönge a konyhában a vacsora és a mosogatás között.) — Bezzeg a mi időnkben, tudták mit kell tanítani! Ma nincs, aki megmondja?” kelési rendszerekben jártasak, és bármikor tájékoztatást tudnak adni a pedagógiai kísérletek állásáról, közvetlen alkalmazásuk lehetőségeiről. Hát honnan is lennének, amikor nincs ilyen irányú képzés. Tehát a szolgáltatás legyen közel, a szakértelem csak nagyobb egységben biztosítható. Szakembereket! De heenaa? Az ellentmondást 10 éve nem tudja megoldani az épp aktuális kormányzat, s a pedagógustársadalmat is állandó vitára készteti kezdettől fogva. Amely vitában tagadhatatlanul vannak olyan hangok is, hogy egyáltalán nincs ránk szükség — Oka? — Nem tudunk megfelelni az elvárásoknak. Állandó létbizonytalanságban vagyunk, így nagyon nehéz igazán neves szakembereket megnyerni arra, hogy a munkatársunk legyen. Minderre talán jó példa, hogy korábban doktori címmel öt munkatársunk rendelkezett, ma már csak egy. — Tehát a kormányzat meg akarja szüntetni a megyei intézeteket? — Szó sincs róla, határozottan kijelentették, hogy szükség van az iskoláknak szakmai infrastruktúrára, jelenleg ez csaknem egybe esik a pedagógiai intézetekkel. Csak szerintem nincs átfogó elképzelésük az oktatás rendLakáskeresők figyelmébe! VÁSÁROSNAMÉNY és NYÍREGYHÁZA KÖZPONTJÁBAN ÉPÜLŐ TÁRSASHÁZI LAKÁSRA JELENTKEZŐKET VARUNK! GARANTÁLJUK: — a még ez évben érvényes kedvező hitelfeltételeket, — a fix árat, — a befejezési határidő pontos betartását. A lakásokat szerkezetkészen (vakolva, közművek beállásával) adjuk át, így lehetősége van a szakipari munkák egyéni ízlés szerinti kialakítására. Érdeklődni: VÁSÁROSNAMÉNYBAN DÓZSA GYÖRGY ÜT 35. sz. Tel.: 71-204, NYÍREGYHÁZÁN MEZŐ ÜT 18. sz alatt. szeréről és az ónkormányzatra akarják bízni a döntést. Pedig nekünk semmi közünk valójában a hatalomhoz, mi magunk se vagyunk „hatalom”, hanem az iskolákkal teljesen egyem angú partner. Ajánlás, ajánlás, ajánlás — Mi szolgáltatunk, mi ajánlunk. Például most a szegedi egyetem által készített vizsgarendet az általános iskolák számára. Ha nem tudjuk megoldani saját erőből, mi szívesen segítünk vizsgatematikával, értékeléssel. — Mi lesz a továbbképzésekkel? ön is tudja, mekkora nyűgnek érzik a pedagógusok, amikor semmi hasz- nosíthatót nem hallanak az előadásokon. — Harmincegynéhány kurzust ajánlottunk. Hangsúlyozom, ajánlottunk. S ahogy a beérkező több mint ezer jelentkező mutatja, a pedagógusok elfogadták ezt a formát. ★ Mielőtt még a sanda gyanúként felmerülne valakiben, határozottan kijelentem, hogy szükségesnek tartom a pedagógiai intézeteket. De sem én, sem a jelenlegi vezetés, illetve a munkatársi gárda nem gondolja azt, hogy tökéletes a mai formában. Attól a működési módtól, amelyet lehetőségként magában hordoz, még nagyon távol áll. A merev struktúra lazítása azonban már az első lépés. Lehetne. Tapolcai Zoltán ImhIhmu A DOTE Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolai MílUI Tanrargy az apoiao. karának védőnő szakos hallgatói, a különböző ápolási eseteket, a valóságot megközelítő környezetben sajátítják el. Képünk az ápolástan órán készült, ahol a vérnyomásmérést gyakorolják a jövő diplomás védőnői. (B. A.) Ott, az ég felé szállt a fohász Méltó emlék a múltnak A milotaiak mindig is büszkék voltak múltjukra, történelmükre. A múlt hagyományainak ápolása talán összetartó erőként is hozzájárult ahhoz, hogy ez az ősi, határszéli település még ma is virágzó kis község. Bizonyára azt is mindenki tudja, hogy hol lehetett az a középkori templom, amelynek az alapjait a régészek most kezdték feltárni. Ehhez azt is tudni kell, hogy a régi Milota egy kicsit arrébb, közvetlenül a Tisza partján feküdt. Az áradások miatt Miénk E-misszió Az E-misszió fantázianevet találták ki a nyíregyházi környezetvédők, akik Pet- rilla Attila kezdeményezésére két éve alakították meg szervezetüket. Hogy alig hallott róluk a városlakó, az nem csoda, hiszen az ő céljuk nem a látványos, de kevés eredménnyel járó magamutogatás, hanem inkább a csendes, de hatékony munkaigaz, egy kis pénz nekik is jól jönne propagandára, de a Magyar Természetvédők Egyesülete — amelyhez tartoznak — sohasem volt túlfizetett egyesület. Az E- missziónak tagja lehet bárki, általános iskolástól kezdve nyugdíjasig, aki szeretne részt venni megyénk természeti értékeinek feltárásában, meglévő kincseinek ápolásában. A hangos tüntetések helyett inkább azért dolgoznak, hogy a városkörnyéki mocsáras területek élőhelyeinek kiemelkedően gazdag növény- és állatvilága megmaradjon, hogy sikerüljön elérni egy-egy terület, vagy akár egyetlen fa védetté nyilvánítását. Így vált védetté például egy Balkány melletti mamutfenyő is. Felmérték a megye kastélyparkjait, s szomorúan vették tudomásul, hogy a már védett parkokon kívül nincs más, amit azzá lehetne tenni, mert az elhanyagolt kastélyok gondozatlan parkjaiban alig maradt fa, szinte mindet kivágták. Az egyesületnek két szakköre is van, az egyikben az általános iskolások, a másikban a 14 éven felüliek tevékenykednek. Kedvező jel, hogy egyre több szülő érdeklődik irántuk. Ebből is észrevehető, hogy az emberek kezdik felismerni a környezetvédelem jelentőségét, fontosságát, bár ezek még csak az első lépések. A szakköreikkel hiányt szeretnének pótolni, hiszen elég sok iskolában nincsenek ilyen irányú foglalkozások, klubok. A gyerekek keveset hallanak a környezet- védelemről. Ezért az E-misz- szió idősebb tagjai szívesen vállalják azt is, hogy előadásokat tartanak az iskolákban (diaképekkel, videóval, hanganyaggal) Magyarország, megyénk növény- és állatvilágáról, a környezetvédelemről. Terveznek egy természet- védelmi tehetséggondozókört is, azoknak, akik kiemelten, alaposabban szeretnék a környezetvédelmet megismerni. Ebbe a csoportba hatodik osztályos kortól lehet jelentkezni, s csak 10—15 gyerekkel foglalkoznak majd az oktatók, mert igazán eredményes munkát ilyen kis létszámú csoporttal lehet végezni. A tanárok mindegyike csak a saját szakterületéről tart majd előadást, tehát sok neves szakértővel találkozhatnak a gyerekek. Külön érdekessége lesz ennek a szakkörnek, hogy nemcsak a tudomány oldaláról közelítik meg a természetet, hanem a környezetvédelmet összekapcsolják az irodalommal, a zenével, a képzőművészettel. Az érdeklődők Nyíregyházán a Kö- lyökvárban találják meg az egyesület képviselőjét. Tóth Enikő aztán a XVIII. század vége felé felkerekedett a falu, és védettebb helyen épült újjá. A vallásos református község itt új templomot is épített magának 1793-ban. A régi, temető melletti templom lassan elhagyottá vált, ám még egy múlt századi térképen is feltüntették, tehát még megvolt. Az idősebbek még a romjaira is emlékeztek, sőt nem kis megbotránkozást keltett, hogy az 50-es évek elején a romokat elkezdték széthordani út- vagy iskola építésére. Hogy pontosan mikor épült a régi templom, nem tudni, ám az bizonyos, a tatárjárás előtti, hiszen Milota létéről 1181-ből való feljegyzés tanúskodik, melyben a cégényi monostor birtokaként emlegetik. A megtalált romok pedig Árpád-kori építkezési módról tanúskodnak. Az ásatás során most az is kiderült, hogy nem is akármilyen templomban tisztelték errefelé az Urat, hiszen nem döngölt alapozású, miként a szegényebb falvakban „divat” volt, hanem kővel alapozták. Az ásatás azért is fontosnak bizonyult, mert fényt derített arra is, hogy hajdanán Milota rangos település volt. A megtalált faragott kövek is erről vallanak. A feltárással a milotaiak méltó emléket szeretnének állítani a múltnak. Az ásatást végző múzeum azt javasolja, hogy a templom alapjait úgy tárják fel, hogy bárki képet alkothasson a régi épületről, ugyanakkor itt helyeznék el a második világháborús emlékművet, a milotaiak életének oly szomorú eseményét. Talán nincs is olyan család a községben, amelyet valamilyen módon ne érintett volna tragikusan a háború. Az elesettek mellett még hetvennégy személyt hurcoltak el a malenkij robotra, akik mind odavesztek. Néhány zsidócsaládot is elvittek. Természetesen róluk is megemlékeznek. Németh Péter muzeológus kintjártamkor éppen a templom szentélyét kereste. Az ásatás során már kiderült, mekkora lehetett a templom, sőt a kutatás nem várt leletet is eredményezett, megtalálták a Tarpay földbirtokos család egyik tagjának a sírját. (A fölötte lévő sírt előzőleg már kirabolták, de a tolvajok nem gondolták, hogy a sír alatt még egy sír található.) A szentély viszont szép kegyeleti hely lenne. Ott, ahol az ég felé szállt a fohász, ott helyeznék el azoknak a neveit tartalmazó emléktáblát, akiket a II. világháborúban vagy az elhurcolás következtében a milotaiak elvesztettek. A település évezredes történelmében, így kerülne egymás mellé a távolabbi és a közelebbi múlt, illetve a múltat méltón tisztelő jelen. Bodnár István A tárgyalóteremből A lopásvágy fogságában Elmondható, hogy a 36 éves Kondor Albert nagykál- lói lakost a lopásvágy tartotta fogva. Ugyanis különböző holmik eltulajdonítása miatt már többször állt bíróság előtt. Azonban a történtekből Kondor mit sem tanult, hiszen 1989. szeptember 15-én ismét megsértette a törvényeket. Ittasan egy tégladarabbal betörte Nyíregyházán a Vöröshadsereg út 10. sz. alatti cukrászda ablakát. Az ablakszámyakat levette, s egy vasrácsot is le akart feszíteni, de akkor egy házaspár megzavarta. A tettes a helyszínről elmenekült. Kondor tavaly október 5- én délelőtt 10 óra körül szintén illuminált állapotban bement egy nagykállói ház udvarára, ahol a lakás bejárati ajtajának üvegét betörte, s amikor a keretből az üvegdarabokat szedte ki, egy, a szomszédban lakó férfi megzavarta őt. Kondor innen is kereket oldott. A múlt év október 25-én ittasan egy lezáratlan kerékpárt ellopott. Csaknem egy hónap múlva pedig egy nyitva hagyott lakás verandájáról egy üres gázpalackot tulajdonított el. Mindezekért a Nyíregyházi Városi Bíróság Kondor Albertet — mint különös visz- szaesőt — 8 hónap börtön- büntetésre ítélte. (Cs. Gy.) BaBaaääaaäJtCäa aááaaáaááaáaaR■aaálaaa atfa>KaalaBal*aaaaaaaaaaaaSaáuí a Ja !ajBaaaaaata
