Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-24 / 249. szám

1990. október 24. Kelet-Magyaronzíg 3 Itt a11-277! Válaszol Tóth Kornélia rovatvezető Közéleti információs rova­tunknak ezúttal többen el­mondták: nem jó ma ha­zánkban munkavállalónak lenni, hát még pályakezdő­nek! Betonbiztos állásokat szüntetnek meg, soha nem látott átalakulás tapasztalha­tó a gazdasági élet szinte minden területén. így aztán érthető, hogy az általános is­kolát, a gimnáziumot, a szakközépiskolát, a szakmun­kásképzőt, az egyetemet, a főiskolát végzett fiatalok gyakorta készülnek kilin­cselni az első állás után. Sajnos, a legtöbb helyen még bíztató szóra is alig futja a hivataloktól. N. Józsefné nyíregyházi le­vélírónk fia agrártudományi egyetemen diplomázott. Azért választotta azt, mert meggyő­ződése szerint egy mezőgazda­ságáról ismert megyében bizo­nyára könnyen elhelyezkedhet. Ennek ellenére mégsem kap ál­lást. Husin Józsefhez, a me­gyei foglalkoztatási központ igazgatóhelyetteséhez fordul­tunk válaszért. O Bármennyire is furcsa, sem a agráregyetemeken, főis­kolákon, sem a műszaki fel­sőoktatási intézetekben vég­zett fiatalokat nem kecsegte­ti állással a megye. Az okoK messze vezetnek. Amíg a földtörvény és ezzel párhuza­mosan a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok fenn­maradása nem tisztázódik, egyetlen cég sem vesz fel diplomás embert. Legfeljebb azt javaslom, próbálkozzon a levélíró fia az úgynevezett gyakornoki foglalkoztatással. Eszerint a diplomás jelent­kezzen az állandó lakóhelye szerinti körzeti foglalkozta­tási központban. Ha 30 napig nem tudnak neki állást aján­lani, akkor az illető képzett­ségére szóló pályázatot ír ki a foglalkoztatási központ. Ha egy cég lát fantáziát az ille­tő felvételében, hat hónapra szerződést köt a fiatallal. A munkáltató mindössze a tár­sadalombiztosítási járulékot fizeti, az ifjú fizetését — amely a minimálbér plusz 20 százalék — a megyei foglal­koztatási központ folyósítja. K. József úgy hallotta: a húsipari vállalatnál szinte min­dig el lehet helyezkedni. Beta­nított munkás lévén mire szá­míthat? — ezt kérdeztük Csá­kányi Györgyné oktatási, sze­mélyzeti és szociális osztályve­zetőtől. Politizálás a munkahelyen? O Tévhit ez, amelyet saj­nos, sürgősen el kell oszlatni. Kizárólag a húsipari szak­munkástanulóknak tudunk állást kínálni, akiket egyéb­ként is társadalmi ösztöndíj­szerződéssel kötünk a válla­lathoz. Évente 25—30 fiatal munkába állításáról van szó. Az egyetemek, főiskolák nap­pali tagozatán évente 2—3 fiatal tanul, akik szintén tár­sadalmi ösztöndíjat kapnak a vállalattól. Elemi érdekünk, hogy akinek a taníttatásába pénzt fektetünk, mielőbb kamatoztassa nálunk a meg­szerzett tudását. Több olvasónk érdeklődését felcsigázta a nyugati országok­ban a munkavállalás. Nemré­giben szerveztek a Dél-Afrikai Köztársaságba, majd Németor­szágba munkástoborzó akciót, sőt a zuhanyhíradó egyenesen amerikai állást kínált valutára éhes honfitársainknak. Kell-e engedély a külföldi munkavál­laláshoz és van-e remény a gyors meggazdagodásra ily mó­don? — továbbítottuk a felve­tést Rusin Józsefhez. — Legutóbb Németország­ba szervezett csoportokat az Országos Munkaerőpiaci Központ. Németül feltétlen beszéljen a jelentkező, bár a nyelvtudásról nem papírt, hanem tényleges ismereteket követelnek meg a precíz né­metek. Ök jönnek kiválaszta­ni a 18 és 40 év közötti je­lentkezők közül, ki az, aki biztosan megállja a helyét idegenben is. Elsősorban a szálloda- és vendéglátóipar­ban, a finommechanikában, a forgácsolásban jártas fiata­lok jelentkezésére számíta­nak. A Dél-Afrikai Köztársaság­ban munkát vállalóknál alapkövetelmény volt az an­gol vagy az ott honos afri- kans nyelv ismerete és így már a legtöbb honfitársunk udvarias elutasító levelet ka­pott a Dél-Afrikai köztársa­ság bécsi nagykövetségétől. Amerikai munkavállalásról hivatalos információt nem si­került beszerezni. Ami tény: megszűnt a munkavállalási engedélyek megyei kiadása. Amennyiben a fogadóország valamely cége biztosít állást és a jelentkező gondoskodik a szállásról is, elvileg nyitva áll előtte az országhatár ... Nagy vihar egy kis faluban Még a helyhatósági választások előtt felröppent Barabáson a hír, hogy a termelőszövetkezetben a fizetéskor az Agrárszövetség belépési nyilatkozatá­nak aláírására kötelezték a dolgozókat. Mivel bizo­nyítékkal senki nem tudott szolgálni, az akkoriban érdeklődő újságíró is csak a szóbeszédről tudta tá­jékoztatni az olvasókat. Aztán pár nappal később levél érkezett a szerkesztőség­be, amelyben az MDF bara­bási szervezetének nevében arról érdeklődtek, hogy mi­lyen jogon vonta kétségbe az újságíró az Agrárszövetséggel kapcsolatos állítás valódisá­gát. Ezek után igyekeztünk mégegyszer utánajárni, mi is történt azon a fizetési napon. Fizetéskor belépés? Szászi Bertalan, a barabási termelőszövetkezet főmérnö­ke lakásában fogad. — Augusztus 10-én men­tem felvenni a fizetésemet, s a pénztárosnő odanyomott a kezembe egy előre kitöltött nyomtatványt, hogy írjam alá — eleveníti fel az esemé­nyeket. — A papírlap az Ag­rárszövetség tagbelépő nyi­latkozata volt. Mindez tehát fizetésosztáskor, vagyis mun­kaidőben történt 15,30 órá­tól. Nemcsak Barabáson, ha­nem Gelénesen és Vámos­atyán is volt kifizetés, a pénz­tárosok ott is figyelmeztették az embereket, hogy ha nem írják alá, felbomlik a terme­lőszövetkezet. Előfordult az is, hogy valaki 4—5 fizetést felvett, s aláírta a többiek he­lyett is a nyilatkozatot. Egyébként van itt több gond is. Nyomozott a gazdasági rendészet is, de mikor a lo­pás, csalás kérdését feszeget­ték, elvették tőlük az ügyet. Tóth Kálmán, az elnök azt hangoztatta, hogy ő mindent elintéz. Amikor márciusban újraválasztották, az egyik embere marékszámra szórta a szavazatokat az urnába. Nem tetszik, amit itt művel­nek, ezért is éreztem úgy, hogy be kell lépnem az MDF soraiba. mj^ivételes ünnepnek ML számított a Molnár család életében a Bessenyei György Tanár­képző Főiskola tanévnyitó ünnepsége. A nagymama ugyanis akkor kapta meg a rubin diplomáját, az unoka pedig akkor kezdte el tanulmányait a főisko­lán. A nagymama és az uno­ka. Molnár Jánosné Tho- ma Anna még a század- fordulón, 1900-ban szüle­tett, az unoka, Molnár Márta hetven évvel ké­sőbb. And néni emlékké­pei már fakulóban vannak a tanári pályáról. Márta pedig csak négy évi tanu­lás után vértezi fel magát annyira szakmai és peda-. gógiai ismerettel, hogy el­kezdhesse a pályát. Molnár Jánosné élete a 20. század minden szörnyű­sége és szépsége. A mo­narchia, a bokrétás Nagy- Magyarország és annak feldarabolása. Két világ­égető háború, bizalomkeltő békével és csalatkozások. A technika diadalának és ijesztő lehetőségeinek ki­lenc évtizede. A debreceni Sveticsben végzett, diplomáját 1920­ban kapta. Perkedpusztán, a világ végén kezdte el a tanítást abban az időben, amikor még csak mutató­ban akadt nő a pedagógu­sok között. A régi-régi Megsárgult fényképeket, iratokat nézegetünk. Egy régi, ki tudja mikor kel<- tezett furcsa, szép dicsé­ret: „A honleányt rheré­nyeknek és a tanító hiva­Rubin diploma időkről már csak a szép emlékek maradtak fenn, tanítványok, akik anyuká­nak szólították, gyönyörű karácsonyi ünnepségek, az írás-olvasás tudományát mohón szomjazó gyerek- szemek. Perkedpuszta után két év Királytelken, azaz a mai Nyírtelken, majd a nyíregyházi római katoli­kus, a későbbi 2-es számú iskola. Nem tudni, hány ezer gyermeket vezetett el a tanulás közös útján. So­kat. Férje is tanár, közös út, közös sors. (Jövőre újabb családi ünnepség, hatvanéves házassági év­forduló.) A négy gyermek közül egy sem lett peda­gógus, ám a tíz unoka kö­zül kettő. (Egy dédunoka is van.) And néni 1959-ben ment nyugdíjba. tás magasztossága átérzé- sének olyan szép példáját adta, mellyel mindenkit elismerésre és hálára köte­lez.” P ersze a tanári pálya eredményességének titkát közhelyekkel nem lehet megfogalmaz­ni. A diploma mellé felso­rakozott arany, gyémánt, vas és rubin diploma is inkább az elmúlt időkről beszél. Helyettük a tanít­ványok — akik már nagy­mamák és idősödő szülők sokaságának hálás pillan­tása jelzi, hogy a munka nem volt hiába való. No, és az unokák hasonló pá­lyaválasztása. Ám az ő történetük már a jövő szá­zadra esik. (bodnár) Ellentét a vezetésben Kun Barabásné, a termelő­szövetkezet főkönyvelője is megerősíti az elhangzottakat. — Sokat nem tudok mon­dani, nem voltam beavatva. Pénzért mentem, s mikor visszajöttem, akkor láttam a titkárságon a sok papírt. Pró­báltam megakadályozni, de erre kevés voltam. A gazda­sági rendészethez írott fel­jelentésnek részben volt alapja. Nem tudom, miért ke­rült más kezébe az ügy, hall­gatnak róla. Kása Lajosnét, az Agrár- szövetség helyi elnökét az almáskertben találom mun­ka közben. — Mikor mindez történt, még nem voltam elnök, csak tag — magyarázza. — Gon­dolom, azért tették ki akkor a lapokat, mert ott lehetett megtalálni az embereket. Csak az írta alá, akik akar­ta, nem volt kötelező. Ez fi­zetéskor történt, s az már a munkaidőn kívül van. A ren­delet ugyanis úgy szól ná­lunk, hogy a bért kifizetni csak munkaidő után lehet. Miközben beszélgetünk, több asszony is közelebb jön, s indulatosan kifakadnak: — Ügy tűnik, a vezetésben van egy MDF—Agrárszövet­ség ellentét. Azt hiszik, csak az elnöknek fontos, hogy a termelőszövetkezet megma­radjon, pedig több száz em­bernek megélhetési forrás. A viszálynak egyébként a dol­gozók isszák a levét. A tsz- tagok ragaszkodnak ahhoz, hogy Szászi Bertalan munka- viszonya szűnjön meg, hagy­ja el Barabást. Sérti a párttörvényt Mint közismert, a pártok működéséről és gazdálkodá­sáról szóló törvény egy éve van érvényben. Ennek egyik pontja kimondja, hogy a pártok munkahelyen szerve­zetet nem hozhatnak létre és nem működhetnek. — Eddig nemigen volt pél­da a törvény megsértésére — tájékoztat dr. Lukács Mihály, a megyei bíróság elnökhelyet­tese. — A barabási ügy azon­ban sérti a párttörvényt, tilos az ilyen magatartás. A hason­ló tevékenység ellen vala­hogy fel kell lépni. A tör­vénysértők ellen ügyészi fel­lépés kell, s az ügyészség dön­ti el mindig, hogy az adott esetekben indít-e eljárást. A megyei rendőr-főkapi­tányságon Vattamány Mária főhadnagy vizsgálótiszt jól ismeri a termelőszövetkezeti ügyet. — Még márciusban köz­érdekű bejelentést kapott a gazdaságvédelmi osztály, az aláíró: az „egyik Varga Jó­zsef téesz tag”. Az ismeretlen levélíró kritizálja levelében Tóth Kálmán elnök munká­ját, sérelmezi a magas pré­miumokat, s több visszaélés­re hívja fel a figyelmet. Bűn- cselekmény alapos gyanújá­val a gazdaságvédelmi osz­tály elrendelte a nyomozást, s a büntető eljárás miatt az ügy átkerült június végén a megyei főkapitányság vizs­gálati osztályára. A kirendelt igazságügyi könyvszakértő minden tételt, iratot, szállítási okmányt el­lenőrzött, de nem talált olyan visszaélést, „fekete üzletet”, ami bűncselekménynek szá­mítana. Sőt, azt állapította meg, ha nem lenne keres­kedelem Kárpátaljával, ak­kor több millió forintos vesz­tesége lenne a termelőszövet­kezetnek. így október elsejé­vel a nyomozást megszüntet­tük bűncselekmény hiányá­ban Tóth Kálmán ellen, bár ez még jogerőre nem emel­kedett. M. Magyar László Rubel helyett dollár A szovjet—magyar kereske­delem éles fordulat előtt áll. Az erre vonatkozó kormány- megállapodás-tervezet értel­mében ugyanis „a külgazda­sági kapcsolatok részvevői 1991. január 1-től teljes kap­csolatrendszerüket illetően piaci együttműködési mecha­nizmusra és konvertibilis va­lutában történő elszámolásra térnek át”. Ami a megváltozó kereske­delmi feltételekhez szükséges „zöld pénzt” illeti, abból mindkét ország szűkében van. Bankjaik egyébként most dolgoznak az új elszámolási rendszer banktechnikai meg­alapozásán. Várhatóan a szál­lítások 40—50 százaléka köz­ponti csatornákon valósul meg majd, míg a fennmaradó hányadot közvetlen vállalati kapcsolatok keretében reali­zálják. I kflrus já követe Magyarországnak! Kézfogás Belgiummal Kevés magyar kórus dicse­kedhet azzal, hogy a belga ki­rály és királyné a legjobb kívánságait fejezi ki egy mű­vészeti csoport sikeres sze­repléséhez, valamint a Belgi­ummal fenntartott kulturális és baráti kapcsolataihoz. Márpedig az ország szélén, megyénk határán működő énekkart ez a nagy megtisz­teltetés érte. A belga királyi pár által a közelmúltban küldött üdvözlet csak egyike annak a sok száz elismerés­nek, amellyel a jubileumát ünneplő csengersimai vegyes kar büszkélkedhet. Túlzás nélkül állítható, hogy Csengersima piros be­tűs ünnepei közé számít 1990. október 20-a, amikor megala­kulásának 25. évfordulóját ünnepelte a vegyes kar. Az asszonyok a kézimunka kiál­lításra a legszebb hímzéseket, keresztszemeseket és szőtte­seket hozták el, s a kórus is már hetek óta hangolt, hogy az esti díszhangversenyen a legjobb formáját hozza. Az ünnepségnek diplomá­ciai jelentősége is volt, mi­vel a belga nagykövet és a francia követségi tanácsos is megtisztelte jelenlétével a határszéli községet. Bizonyá­ra nem is csalódtak. A belga nagykövet és a francia ven­dég, aki családjával jött el, nagy kedvteléssel nézegette a A vendégek megnézték a kézimunka-kiállítást. gyönyörű népművészeti kiál­lítást, amely után igazi ma­gyaros vendéglátásban is volt részük. Wilem Verkammen belga nagykövettől meg is kérdez­tük, miért tartotta érdemes­nek és fontosnak, hogy elfo­gadja a kórus meghívását, és egy egész napot Csengersi- mán töltsön: — Nagyon örültem a meg­hívásnak, amelynek készség­gel tettem eleget, hiszen az országnak erre a részére rit­kán juthatok el, márpedig ahhoz, hogy megismerhessem, hogy milyen is valójában az élet hazájukban, feltétlenül szükségesek a vidéki embe­rekkel tartott kapcsolatok is. Másrészt a csengersimai kó­rus jó követe Magyarország­nak, hiszen már vendégül lá­tott egy belga kórust, s a kó­rus is vendégszerepeit Belgi­umban. Nos, ennek jó lehetősége volt á szombati csengersimai ünnepség. Hajnal Árpád, a kórus kitartó vezetője bizako­dik, talán a kórus fenntartá­sához szükséges támogatást megszüntető vállalatok és szö­vetkezetek is érdemesnek tartják őket a további segít­ségnyújtásra. (bodnár) Tagsági vásár Sóstóhegy és Nyírszőlős területén október 24-től 27-ig — konzervek, — száraztészták — mosóporok — vegyesipai'cikkek AMÍG a KÉSZLET TART! (3609)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents