Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-20 / 247. szám

1990. október 20. Kelet-Magyarorsaig 3 A miniszter mondja s Nyugalom, mezőgazdászok Korszerű kenyérgyár Befejeződött a nyírbá­tori sütőipari üzem re­konstrukciójának első üte­me. A jelentős munkákra 14 millió forintot fordít a Mátészalkai Sütőipari Vál­lalat. Elkészült az új ka­zánház, megszépült az épület, új nyílászárókat kapott az üzemcsarnok. A technológiai soron auto­mata gyorsdagasztó gépet állítottak munkába. A re­konstrukció a folyamatos termelés mellett tovább tart, ezután kerül sor a vezetékes gáz bekötésére, olasz süteménygyártó sor üzembe helyezésére. Rövid idő alatt korszerű lesz ez a sütőipari üzem, innen látják el 24 település la­kóit kitűnő minőségű ke­nyérrel és pékáruval. (Elek Emil felvétele) Karászi tűzfészek Békéért kiált a „kettészakadt" falu Tűzfészekhez hasonlatos hely lett az utóbbi idő­szakban Nyírkárász, szabolcsi kisközség. — Sajnos, annyira összeugrasztották itt az embe­reket a polgármesterválasztás miatt, hogy a falu két táborra szakadt — halljuk Dienes János iskolaigazga­tótól. — Ellenségeskedések vannak, félő, hogyan né­zünk egymás szemébe. Lapunk egy korábbi szá­mában Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszterrel folytatott beszélgetést közöl­tünk, melyet Nagykálló Nyírség Termelőszövetkezet­ben tett látogatásakor készí­tettünk. A beszélgetés során még több fontos kérdésre is kitért, amit az alábbiakban adunk közre. — On lapunkban a jól mű­ködő és az új tipúsúvá átala­kuló szövetkezetekkel kapcso­latos lojalitásáról adott szá­mot. Am milyen a viszonya téeszvezetokkel? — Sokfelé jártam az or­szágban, és számos vezetővel találkoztam. Ügy érzem, hogy a legtöbb helyen konszen­zusra jutottunk. No most nem Nagy-Husszein Tibornak meg Nagy Tamásnak a szélső­séges hangvételére gondolok, mert úgy érzem, ők nagyon elrugaszkodtak, és egy kissé túl dramatizálják a helyzetet. Azzal, hogy ha éhínséget meg cselédséget emlegetnek, nem a megegyezés irányába fogunk elmozdulni. Az ilyen megnyilatkozásoknak nincs alapja. Én tehát nem a szö­vetkezetek ellen beszélek. Ahol gazdája volt a gazdaság vezetése a községnek, a rábí­zott területnek, ott egész más a megítélés, mint ott, ahol ez nem volt így. Már sikerült elérnem a beszélgetések so­rán a legtöbb helyen, hogy a vezetők hajlottak a meg­egyezésre, és várják a bi­zonytalanság megszűntét, szeretnék tudni, ki veszi ki a földjét, és ki akar továbbra is szövetkezetben dolgozni. Sajnos, most ez a folyamat az alkotmánybírósági dön­téssel elhúzódik. — Ez utóbbiról bánhatnánk valamit részleteiben? — Az ellenzéki pártok ál­landóan támadták a kisgaz­dapárt, illetve már a kor­mány földprogramját azzal, hogy nem lehet visszaadni azoknak a földet , akik nem élnek falun, csak azoknak akik megművelik. A kor­mány az alkotmány értelme­zését kérte. Az alkotmánybí­róság két kérdésben foglalt állást. Az egyik a reprivati- zálás, melyet alkotmánysér­tőnek ítélt, mivel nem min­denkinek, csupán a volt föld- tulajdonosoknak szolgáltatna elégtételt. A másik állásfog­lalása arra vonatkozott, hogy a szövetkezeti vagyont nem lehet kártalanítás nélkül igénybe venni. Ez nagyon ér­dekes. Ezért most a kor­mány ismét az alkotmánybí­rósághoz fog fordulni, hogy alapkérdéseket tisztázzon. Az alkotmánybíróság ugyanis a most érvényben lévő jog­szabályokra támaszkodik, amelyek viszont még a Rá­kosi-, és Kádár-rendszerben készültek. A tulajdonkérdést ezek alapján megítélni, és azt mondani a szövetkezeti földekre, hogy „tiszta” tulaj­don, ez egy kicsit furcsa. Én nem hiszem, hogy az állam már ismert korábbi tulaj­donszerzését. az alkotmány- bíróság helyesen tudja meg­ítélni a meglévő jogszabályok alapján. Ezért' ezeket a kér­déseket tisztázni kell majd. Ugyanúgy, mint a kártalaní­tások kérdéseit, melyet, ha előírnak, . úgy gondolom, mindenki vissza fog tudni fizetni annyit, amennyit an­nak idején neki fizettek a földjéért. — Mi az ön személyes véle­ménye az érzelmi vibarokat ki­váltó elszámoltatásról? — Én azt mondom, ha van elszámolni való, el kell szá­moltatni. Azonban nem álta­lánosítva, mert én magam is ismerek sok rendes kommu­nista embert. Nem lehet olyan szélsőségeket hangsú­lyozni, hogy azokkal mind félre. A pártállástól függet­lenül kell megvizsgálni azt, hogy a 40 év alatt kik tolla- sodtak meg, miközben a 3 millió nagyon szegény nyug­díjas réteg kialakult. Az, hogy ennyien ide jutottak, kétségtelenül egy egész poli­tikai rendszer bűne is, amelyből ki kell lépni. Az egész nép élni akar, s ennek érdekében nekünk meg kell találnunk a helyes utat gaz­dasági és nemzeti érdekből egyaránt. — Az agrárértelmiség, amely alaposon megbántva érzi ma­gát, kétségek között van. Egy­részt bizonytalannak érzi a jövőjét, a saját egzisztenciáját, másrészt a közgazdasági kö­rülmények miatt szakmailag is elkeseredett. — Az agrárértelmiség ne idegeskedjen. Ne üljön föl a szélsőséges hangú cikkek­nek. A magyar mezőgazda­ság akárhogyan alakul, le­gyen bár számos kis- és nagyüzem, a hazai agrárér- telmiségre szükség lesz. Itt, kérem, irányítani kell, ha sok lesz az üzemek száma, akkor igen sok szaktanács- adó kell. Szükség lesz számos rendszerszervezőre, integrá­torra, beszerzőre és piacku­tatóra. Tehát mindenképpen szükség van az értelmiségre, aki azért értelmiségi, mert értelmesebb az átlagnál, job­ban látja'a dolgok közgazda- sági összefüggéseit és segíti a társadalmat. — Tudna valami megnyugta­tót mondani a közeljövő mező- gazdaságának közgazdasági kö­rülményeiről? — Kezdem a támogatá­sokkal. Támogatás lesz a jö­vőben is, persze nem az ed­digi formában. Nagyon egy­síkú volt ez a „kedvezőtlen adottságú” termelőszövetke­zetek meghatározás. Olya­nok is megkapták ezt a be­sorolást, „akik” kimondot­tan jó téeszek voltak. A jó kapcsolatok révén sokan ki tudták harcolni a támogatá­sokat, ami rendben is lenne, ha nem másoktól kellett vol­na elvonni. Nagyan hasonló a nádudvari „Vörös Csillag” téesz esete. Tehát egy sokkal igazságosabb rendszert ter­vezünk, ahol a föld aranyko­rona értéke után kapja az egyéni termelő vagy a szö­vetkezet a támogatást, ami­nél mondjuk 19 aranykoro­nától lefelé egy koronánként 350 forinttal csökkenne az adó. Több százmillió dollár hi­tel'áll rendelkezésre. Remé­lem, sikerül a nemzeti bank­kal egyezséget kötni, hogy egy elfogadható, mondjuk 12 %-os kamattal legyen fölve­hető. Legkésőbb a földkér­dés megoldásával egyidőben a forrásokat adó hitelpoliti­kánkat is közzé fogjuk tenni. Galambos Béla — Haladjunk sorjában, mi is történt? : Eleve galibával indult a választás, a képvi­selőjelöltek névsorában ugyanis az egyik független jelölt neve mellett ez állt: Agrárszövetség. Ilyen szerve­zet nem is működik a falu­ban, senki nem tudja, ho­gyan került a név a cédulá­ra. Űj szavazólapokat kellett csináltatni, azokat szombat éjjelre Kovácsné Rutkai Ka­talin vb-titkár Nyíregyházán elkészíttette. „Itt álltak még éjfélkor is..." Szeptember 30-án a kará­szi választópolgárok 62 szá­zaléka járult az urnák elé. A 18 képviselőjelölt közül 9 kerülhetett a testületbe, kö­zülük hét független és két kereszténydemokrata futott be. Polgármesternek Félegy­házi Gábor független jelöl­tet, a volt tanácselnököt vá­lasztották, Nagy János füg­getlen jelölt előtt, akit a ke­reszténydemokraták támo­gattak. A két szavazókor kö­zül az egyikben Nagy János voit az első, de az 1—2. sza­vazókörök összesített szava­zatai után Félegyházi Gábor­nak 43-mal több szavazata volt. Aznap este nagy volt a csetepaté a tanácsháza előtt. — Itt álltak még éjfélkor is, és a személyemet és a munkámat illető, kereszté­nyekhez nem méltó, becsü­letsértő szavakat kiabáltak — mondja a vb-titkárnő —, meg azt, hogy takarodjak el a faluból. Az élen a görög pap járt. Elmondja azt is, utána öten jelentkeztek nála, ha szükség lesz rá, ha jogor­voslásra kerül sor, vállalják, hogy mellette kiállnak, tanú­sítják, mit kiabált a lelkész. Mint kiderül, a keresz­ténydemokrata párt szinte biztos volt a választási győ­zelmében, erős volt a falu­ban az előkészítő munka, fixnek látszott, hogy Nagy Jánosra voksolnak többen. Azóta sem értik, mi történ­hetett, hogy a sorrend meg­változott. Az ő szempontjuk­ból érthető tehát, hogy a vá­lasztás minden egyes mozza­natát kritikusan szemlélik. Polgármesterjelöltjük élt a jogával és betekintett a vá­lasztási dokumentumokba: talált 10 olyan szavazócédu­lát, amelyen az ellenfele ne­ve mellett úgynevezett pipa jel volt — mintha azt su­gallták volna, hogy oda kell szavazni. De miután ez a szavazás végeredményét nem befolyásolta, kifogást nem emelt. A választás után két nap­pal a kereszténydemokrata párt bejelentést tett a szava­zócédulák kiosztásának sze­rintük kifogásolható módsze­re miatt. Konkrétan: a pol­gármesteri szavazócédulából 2250 érkezett Budapestről, a képviselőiből 2089-et nyom­tak pótlólag Nyíregyházán. A KDNP szerint ezeket nem lehetett egyformán elosztani. Miután a szavazáshoz ren­delkezésre állt a szükséges mennyiségű cédula, a válasz­tási bizottság a kérelemmel érdemben nem foglalkozott, ejtette azt. Megsemmisített döntés Ezután a vétózás határide­jének lejárta után egy nap­pal egy állampolgár tett beje­lentést arra ■ vonatkozóan, amit Nagy János polgármes­terjelölt korábban már észre­vételezett. nevezetesen azt, hogy voltak megjelölt szava­zócédulák is. A kifogásra a helyi választási bizottság „el­nöksége” (az meg micsoda? A szerk.) a 2. szavazókor eredményét utólag érvényte­lenítette. és kérte ebben a körben az új választás kiírá­sát. Erre a vb-titkárnő a te­rületi választási irodához for­dult állásfoglalás végett, ahol hivatalból eljárva törvény- sértést állapítottak meg és a döntést megsemmisítették. — Tizenhét éve vagyok a tanácson, de ilyen tűzfészek itt még soha nem volt — töpreng el a történteken Fél­egyházi Gábor. — Két részre szakadva a falu, el se tudom képzelni, hogyan lehet ösz- szehozni valahogy a népet, hogy széthúzás ne legyen ... — Lincshangulat van a faluban a volt tanácselnök és a vb-titkámő ellen — közli Kocsis Imre lelkész. — Már a jelölőgyűlés is botrányos volt. Ha a keresztény etikát és erkölcsöt emlegetik, a mi em­bereinken nem fog múlni a megbékélés ... A falu egyik fele a Keresz­ténydemokrata Néppárt kö­réhez húz. Elnökük Kocsis Imréné, a görög katolikus lelkész felesége. O közölte a következőket: — Nagy János győzelmére számítottunk, volt is esélye. Dehát azt beszélik a faluban, hogy 1 millió forinttal vette meg a volt tanácselnök a né­pet. Én nem tudom mi az igazság, de azt gyűlésen hal­lottam a tanácselnöktől, má­sok is hallották, hogy 105 ez­ret segélyként kiosztott. Ami­kor megkérdeztük, miért csak néhány nappal a szavazás előtt osztott, azt felelte, mert korábban nem volt pénz. És tudták, kinek kell adni. Hegbánta már ezerszer Megkérdeztük a helyi vá­lasztási bizottság elnökét, Demcsák Miklóst is. aki szeptember 30-án a választás érvényességét és eredményét aláírta, majd négy nap múl­va ugyancsak ő az egyik sza­vazókor eredményét érvény­telenítette, és új szavazást kért. — Azzal fenyegetnek, meg­lincselnek, ha nem járom ki, hogy a 2. körzetben új sza­vazás legyen. Hiába mondom, hogy ezt nem lehet... Látszik rajta, megbánta már ezerszer, hogy ezt a vá­lasztási tisztséget elvállalta, dehát ki gondolta, hogy eny- nyi zűrzavar következik be? Mondja, azt is beszélik: id. Félegyházi Gábor szom­bat éjjel még hordta ki a pénzt a házakhoz, hogy hon­nan. miből, azt nem tudja. Mindenfélét pusmognak mindkét oldalon, egyfelől a lelkészre, másfelől a volt ta­nácselnökre és a ub-titkár­nőre. Demcsák Miklósnak a birtokában van egy papír — magam is láttam — amin a 2. szavazókor szavazatszedő bizottságának egyik tagja visszavonja egy korábbi alá­írását, amit kényszerítő ha­tásra tett”. Ki kényszerítette, mivel kényszerítette? Mitől, kitől fél az aláírását visz- szavont személy? — Én is akartam aláírást gyűjteni — mondja Demcsák Miklós —, mert suttogtak itt mindenfélét akkor vasárnap este, hogy egyesek manipu­láltak a szavazócédulákkal. De csak a száj nagy, amikor oda kerül a sor, hogy alá kel­lene írni, akkor már nem me­rik. Feltettük a kérdést Kocsis Imrénének, a KDNP elnöké­nek, hogyan képzelik el a rend helyreállítását a keresz­tény megbékélés jegyében? Két emberünk van a képvi­selőtestületben, plusz még kettő, akiket a választáskor támogattunk. Köztiszteletben álló személyek — van remény a békére... Derüljön ki minden Vajon tehetne-e valamit a falu népének összebékítésé- ért az értelmiségiek? — Még a választás előtt kértem, hogy üljenek le a pártok, és tisztázzák a dolgo­kat — foglalja össze Dienes János iskolaigazgató —, a keresztények pártján kívül a kisgazdáknak és az MSZP- nek van itt szervezete. Most is az lenne a teendő, hogy a három párt megegyezzen, az kihatna a falu hangulatá­ra. Remélem, a tantestület­ben nem alakul ki ellensé­geskedés, én azt kértem, tart­sunk össze. Október 12-én a megyei bírósághoz fordult a karászi ügyben Jakab Ferenc ország- gyűlési képviselő, Kocsis Im­réné választópolgár és Dem­csák Miklós választópolgár. Vajon miként hatott a bíró­ságra az a körülmény, hogy előbbi a KDNP elnöke, utób­bi a választási bizottság esküt tett elnöke! A megyei bíró­ság megsemmisítette a terü­leti választási bizottság hatá­rozatát, arra hivatkozva, hogy nem volt joga hivatal­ból eljárni. Egyben áttette az ügyet a kisvárdai bírósághoz. Kisvárdán másnap, szomba­ton (amely a bíróságon nem munkanap!) ülést tartottak és elutasították a nyírkarászi vb-titkár „kérelmezését”. Hogy milyen kérelem ügyé­ben hozták döntésüket, azt nem lehet tudni — mert ilyen beadvány nincs, a vb-titkár a területi választási bizott­ságtól állásfoglalást kért —, az a háromoldalas fogalmaz­ványból nem derül ki. Ezután következik az októ­ber 28-i szavazás a 2. körzet­ben — mintha eddig mi sem történt volna. Bárhogy ala­kulnak is a dolgok, most már szükség van a nyilvánosság­ra: derüljön ki minden, ami a háttérben történt, amiről csak suttogva beszélnek, és a kimondott szóért ki-ki vállal­ja is a felelősséget. Baraksó Erzsébet Trükkösök ezek a trillás telefonok. Nemegyszer jártam már úgy mostaná­ban, hogy felhív­tam egy hivatalt, s míg kapcsolták az illetékest, kellemes kis dallamokat mu­zsikált fülembe — vélhetően — a szá­mítógép. Eddig még min­dig úgy elmerültem a zenehallgatásban (bevallom, néha még dalra is fakad­tam), hogy vagy el­felejtettem, miért is telefonáltam, vagy a mérgem — ha volt — elszállt semmi perc alatt. Míg lányos zava­romban azon törtem a fejem, vajon mit is akartam, eszem­be villant egy gon­dolat: lehet, hogy ezeket a tréfás kis szerkezeteket épp azért találták ki, hogy én elfelejtsem a bajomat. Ha pe­dig ez bekövetke­zik, nem támadok azonnal a szeren­csétlen hivatal­nokra. Ám volna egy ja­vaslatom: nem ár­tana tovább fino­mítani a dolgot. Esetleg megkér­dezni kapcsolás előtt a kedves ügy­felet, melyik a ked­venc zeneszerzője, nótája, esetleg együttese. Nehogy véletlenül égnek áll­jon a haja valami borzasztóan elvont alternatív púnktól! Mert akkor retteg­het az illetékes. (csk) Trükkös trillák

Next

/
Thumbnails
Contents