Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-03 / 232. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. október 3. Az áram miatt gntaatés? Igazságkeresés egy építkezés körül Suliból hazafelé. (B. A. felv.) Csörrenésre várva Öröm kétezer nyíregyházi családnak Csaknem kétezer család jut telefonhoz jövő év első felében Nyíregyházán, ugyanis — ahogy arról már lapunkban is többször írtunk — két konténer-telefonközpontot telepítenek a városba. A gyártó BHG december 31-re ígérte a konténerek szállítását, de amint azt Estók Jánostól, a nyíregyházi tanács főelőadójától megtudtuk: szóbeli ígéretet kaptak arra, hogy az egyiket még októberben szállítja a BHG. A gerinchálózat terve már elkészült, és megoldották a szakemberek a Ságvári kertvárosban a konténer energia- ellátását is. Ez azt jelenti, hogy 1991. első negyedévében, de legkésőbb az első félév végéig, vagyis határidőre megcsörrennek a telefonok a lakásokban. Jó tudniuk azoknak a leendő konténer-telefontulajdonosoknak — mivel korábbi lakásukban telefon volt, de onnan új helyre költöztek — érvényes áthelyezési kérjl- mük van a postánál, egyénileg kell visszaigényelniük azt az összeget, amit a korábbi készülékért a postának fizettek. Ezt írásban kell kérniük, és nem szükséges a befizetést igazoló csekk, elegendő az is, ha az illető tudja, melyik évben történt a befizetés. Előfordulhat, hogy valaki már befizette a konténertelefonra a 30, illetve az 50 ezer forintot, s közben valamilyen ok miatt elköltözik, vagy már elköltözött lakásából. Kérheti, hogy az új címére kössék be a készüléket. Csak akkor van baj, ha ott nincs rá műszaki lehetőség. Ilyenkor valaki más kapja majd meg a telefont. Eddig körülbelül tízen mondták vissza igényüket, jobbára szomszédjuk, rokonuk javára, s csak egy esetben egészségügyi okok miatt. Nyilván több száz igénylő él Nyíregyházán, akinek nem sikerült bekerülni a szerencsés konténeres telefonosok közé. s alig várja a helyi központ bővítését. Erre a kérdésre azt a választ kaptuk, hogy a posta a hagyományos központ bővítését 1994- re tervezi, viszont közben az illetékes minisztérium országos pályázatot hirdetett a hálózat felújítására, bővítésére, elektronikus telefonközpontok telepítésére. Ha ez a terv valamilyen szerencsés oknál fogva nálunk is megvalósulhatna, akkor 1993 végétől Nyíregyházán egy tízezres kapacitású központtal (amely bővíthető 40 ezresre) bonyolíthatnánk le telefonjainkat. (cs. k.) zódik — folytatta Angyal László. — A tanács P. János házának építését leállíttatta, valamint menteni a menthetőt. a TITÁSZ-tól a vezeték áthelyezését megrendelte. Annak az áramszolgáltató vállalat eleget is tett. (P. János felépítette házát.) Azonban a TITÁSZ egy közbenső, de nem tökéletes megoldást ért el, vagyis -a vezeték most már mondhatni egyik épületre sem nagyon, de mindkét házra kissé veszélyes. — Mi lenne a legjobb megoldás? — Az, ha a TITÁSZ a vezetéket áthelyezné, amihez Szekeresék mellett van is egy üres telek. Tehát a gond műszakilag megoldható, de a vita a költségek viselésén van, ugyanis arra ez ideig senki sem hajlandó. Ezután László József, az OTP megyei igazgatóságának lákásépítési- és értékesítési osztályának helyettes vezetőjét kerestem fel, elmondta: a területet a tap ács rendezési tervével összhangban az OTP parcelláztatta, melyet a tanács — mint építési hatóság — észrevétel nélkül jóváhagyott. Így, a telek értékesítésének nem volt akadálya, tehát az OTP nem hibás. Döitsön a bíróság Végül utam Taraszovics Tamáshoz, a TITÁSZ üzemviteli csoportjának vezetőjéhez vezetett. — A döntés a bíróság dolga. Szerintem az ügyben a különböző felek érdekei időben változtak — mondta. — Szekeres József és a szomszédja nem nézték meg kellően, hol vesznek telket. A vásárlónak, az eladónak, és az építési hatóságnak körültekintőbben kellett volna eljárnia. Valamelyik ház tervezője sem teljesen vétlen. Az értékesítés során a telekeladó és a vevő nem a konkrét, szemmel jól látható állapotot, hanem a pillanatnyi érdekét vette figyelembe, amely később megbosszulta magát. A TITÁSZ a tanács megrendelésére — a kompromisszumkeresés jegyében — a hálózatát úgy módosította, hogy mindkét telken építhessenek lakóházat, ami meg is történt. A TITÁSZ a vezeték újabb áthelyezését, vagyis az érintett területről való eltüntetését saját költségén nem tudja vállalni. A peres ügy létrejöttében sem érzi magát felelősnek. Egyelőre ennyit sikerült megtudnia. Valószínűleg a hibák halmozódtak, ami arra vall, hogy több illetékes a döntés előtt nem ismerte meg kellően a műszaki és egyéb adottságokat. Hogy ki miért, és mennyiben felelős, azt utólag sziszifuszi munka kideríteni, de reméljük előbb-utóbb a bíróságnak sikerül. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy a bírósági tárgyalásokon az alperesek is megjelenjenek. Ugyanis az évek során ez gyakran nem történt meg. Cselényi György Szekeres József, Nyíregyháza, Legyező utca 100. szám alatti lakos harca kissé a Dávidéhoz és Góliátéhoz hasonló. Szekeres József a Nyíregyházi Városi Tanáccsal és a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalattal évek óta perben áll. ítélet még nem született, mert a tárgyalást valamilyen oknál fogva már többször elnapolták. Ez történt szeptember 24- én is. Szekeres Józsefet a több évi pereskedés igencsak megviselte. Félő, ha nem is az áram, de előbb, vagy utóbb a guta üti meg. Szekeres József 1979-ben az OTP-n kérészül a nyíregyházi Legyező utcán építési telket vásárolt, melyre 1982- ben házat épített, s abba 1983-ban be is költözött. Az épület közvetlen közelében (a tetőtől 3,8 méterre) egy nagyfeszültségű elektromos vezeték húzódik, amely a ház építési engedélyének kiadásakor, illetve a létesítmény megépítésekor a háztól még jóval távolabb volt, vagyis az később került közelebb. Elsikkadó felelősök Szekeres József az épület mögött 1984-ben melléképületeket, nyárikonyhát és ólakat akart építeni, de a tanács a vezeték közelségére, biztonsági okokra hivatkozva, arra nem adott engedélyt. — Ezek után bírósághoz fordultam — mondta a ház- tulajdonos, Szekeres József —, s az illetékeseket az elektromos vezeték áthelyezésére, vagy a károm megté- ríttetésére kértem. Annál is inkább, mivel a házat felértékelték, melynek során a bíróság által kirendelt szakértő megállapította: a vezeték a házamra veszélyes. A TITÁSZ szakértője pedig elmondta, a vezeték a házamra nem, de a megépítendő melléklétesítményekre már veszélyes (lenne). De mit szól mindehhez Angyal László, a Nyíregyházi Városi Tanács vb-hivatala műszaki osztályának vezetője? — A probléma ott kezdődik, hogy a területet az OTP készítette elő, parcellázta, közművesítette és értékesítette. Ekkor a szóban forgó légvezeték már a területen volt. Az OTP szakemberei múlasztottak, hiszen Szekeres József szomszédja, P. János telkére vonatkozóan a szolgalmi jogot nem jegyezték be. Ha ez ellenkezőleg történik, akkor mindkét ház tulajdonosa tisztában lett volna azzal, hogy az ingatlanuk nem lesz tejes értékű. Fizetni senki sem akar — A gond akkor vetődött fel, amikor Szekeres József szomszédja a házát lealapozta, s egyértelművé vált, hogy a vezeték az épület fölött húKálmánházán nemrég épüli római és görög katolikus templom, közös udvarban. (H. P.) Az énekes lemezről álmodik Az igazi magyar nótában benne van bánatunk, öröm- münk, amire sokszor szeretnénk rázendíteni kis társaságokban, egy pohárka bor mellett, de nem nagyon sikerül. Egy-két dallamot eldúdolunk és kész. Nem való ez nekünk, csupa érzelem, giccs — vágjuk ki magunkat. Sarkadi László Bökönyből származik s jelenleg egy kereskedelmi iroda dolgozója. Élete viszont attól teljes, hogy népdalokat és magyar nótákat énekel. — Nem azért nem énekelünk nótákat, mert ez giccs, hanem mert nem ismerjük azokat. Én ebben nőttem fel. A földön mentem az anyám után, s kapálás közben daloltunk. Most, mikor meglátom a tévében a „Lagzis Laj- csikat” vagy az utcákon a kazettákat, majd belehalok. Tiltakozók, kapálózok ellene. Tönkreteszik ezt a művészetet, mert a nótákat ismerni és énekelni, kincset jelent. Sajnos, ezeket teljesen átírják, feldolgozzák és szériában dobják a tömeg elé. S az emberek azt fogadják el, amit kínálnak nekik. Én nem azért csinálom, hogy pénzt keressek, hanem mert szeretem. Egy fellépés esetén, ha előre kifizetnek, lámpalázas vagyok. Annak a dallamnak és szövegnek belülről kell jönni. A magyar- nóta-előadóművész engedélyt 1985-ben szereztem meg. Ezzel hivatásosként léphetek fel bárhol. De a legszívesebben az idős emberek előtt szerepelek. Mikor látom, hogy könnybelábad valakinek a szeme, érzem velem van. Az érzelmeket pedig ne szégyelljük! Engem bánt, mikor a magyarságunkat a külföldiek a gulyáslevessel, a Hortobággyal azonosítják. Mi az ezeréves hagyományainkkal, a népművészet kincseivel élhetünk tovább. Sajnos, ma már nem furcsájuk, ha egy szellemi munkás elmegy kőművesnek, mert megélni csak így tud. A bökönyi születésű Sarkadi Lászlónál nem így történt. Mint fizikai munkás, lakatosként jelentkezett a főiskola könyvtár-ének szakára. S közben szólóénekes volt egy pávakörben és játszott egy popegyüttesben is. — De szép is volt a kis boszorkánycsapat! A „Hexer”- be úgy csöppentem bele, hogy az egyik tagjuk elment aratni, közben a bálra összegyűlt a falu ifjúsága, így hát valakinek dobolni kellett. Azóta már megtanultam zongorán, furulyán, hegedűn is játszani. A gyerekeim lassan már utolérnek. Mindig azt mondom nekik: higy- jenek a tanítójuknak. tiszteljék, nézzenek fel rá, hiszen ez mindkettőjüknek fontos. Én mindig is pedagógus akartam lenni, de sajnos. ennek a pályának nincs tekintélye. Különösen nincs az énektanárnak. Pedig nagyon nehéz vállalni azt, hogy ki- állsz a katedrára, és ismereteket adsz át emberpalám táknak. Látni a kis nebulókat kipirult arccal énekelni — az csodálatos érzés. Számokat, betűket beverhetsz egy fejbe, de maradandó, kedves élményt nyújtani, érzelmeket kelteni nehéz dolog. Sajnos, azt meg kell jegyezni, hogy ha érzelmekben szegények vagyunk, az ország is szegény marad. Ezért gyönyörű a népdal és a magyar nóta. S ha csak a négy fal között és a családomnak énekelek, ezzel is adva valami szépet, elmondhatom, hogy érdemes volt. Gyűjtöm is ezeket a népdalokat, és nekem is van harminckilenc saját nótaszerzeményem. A kedvencem „őszi szél sír az erdőben, zokogását hallom. Esteledik, rám borul a könnyesszemű alkony ...” Minden fellépésemkor szinte elkerülhetetlen, hogy ne énekeljem el azt a nótát, amely úgy kezdődik: „Nótáskedvű volt az apám ...” Majd ha lesz egy kis pénzem, lemezt is csináltatok. Persze mindez csak egy szép álom. Bojté Gizella Két kis füzet Nem túl nagy időeltéréssel két megyei füzet jelent meg a közelmúltban, amelyekre azt szokták mondani, inkább a szakembereket érdekelheti. Mégis úgy tűnik, érdemes legalább címszavakban közhírré tenni, mert nemcsak krónikái értékei vannak, a jelenlehez és a jövőhöz is van egy kis közük. Az egyik füzet a Historica Medica sorozatban jelent meg — Orvostörténeti értekezések Szabolcs-Szatmár- Beregbői — és a megyei kórház történetét dolgozza fel, a két szerző: Fazekas Árpád és dr. Vágvölgyi János. A másik füzet a megyei tanács és a megyei tudományos koordinációs bizottság ötödik kiadványaként látott napvilágot, „Mérlegen az iskola autonómiája” címmel, a szerző Vass Lajosné dr. A kötet adalékokat közöl a szakmailag önálló iskola megteremtésének elméleti és gyakorlati kérdéseihez. „Nótáskedvű volt az apám...“ Kórházkrónika - Autonóm iskola HITEL.! AKCIÓ! ^ I KFT E Csak üzletünkben vásárolhat 24 havi hitelakcióra a Japán csúcstechnika műszaki termékeiből, újdonságaiból. Megérkeztek a TECHNICS szórakoztató elektronikai - berendezések! Egy- és kétkazettás deck-ek 18 000,—36 000.— Erősítők 17 750,-35 0P0.— }\| Rádiók i4 000,—35 000,— Lemezjátszók 8 400,-15 000,— -w CD lemezjátszó 16 000,— JL H HITACHI-ELEKTRONIKA Nyíregyháza, Búza u. 38. f'i Tel.: 10-573. 1 PANASONIC S
