Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-03 / 232. szám

1990. október 3. Kelet-Magyarország 3 Kifogtak az aszályon A kelet kapuja nyugati pénzt hoz Hazánk legnagyobb vállalatával, a MÁV-val, valamint két olasz és egy osztrák céggel kft-t alakított a záhonyi tsz. Egy „hazai” kft.-je is van a termelőszövetkezetnek. Mi több: cipőnagykercskedelmi részleget is magáénak mond­hat. Az aszály ellenére nyereséges az alaptevékenység. Ezek ntán érthető, hogy a nyár közepén, július 1-jén a szövet­kezet dolgozói átlagosan 22 százalék béremelést kaptak. A szövetkezet elnöke, egyben a kft. ügyvezető igazgatója dr. Szabó Ferenc. Vele beszélgettünk az említett, nem min­dennapi témákról. Pályakezdők a katedrán a tanítás öröme — Magyarországon csak az önök téeszének van széles ipar­vágánya. Hogyan jutott eszük­be, hogy itt, a keleti végeken éppen olasz és osztrák partne­rekkel szövetkezzenek? Raktárbál haszoa — A rendszerváltás kez­detén. amikor nyitottabbá vált az ország és a MÁV, akkor tettük meg a kezdeti lépéseket. Az ötlet a Záho­nyi Vasútigazgatóság volt vezetőjétől (azóta vezérigaz­gató-helyettes) származik, amit azonban a mi téeszünk valósított meg. Figyelembe vettük a földrajzi helyzetün­ket. kihasználtuk a vasúttal való jó kapcsolatunkat. Per­sze ismertük az olaszok és az osztrákok igényeit is. Azt is számításba vettük, hogy a meglévő raktárkapacitásunk szezonon kívül nincs kihasz­nálva. A legelső lépésünk éppen az volt. hogy raktárt biztosítottunk az osztrákok­nak. A kezdetnél elhatároz­tuk. hogy hitelből háromezer négyzetméteres raktárát építünk. Ez már kész. Most éppen a Szovjetunióból ér­kezett nyersbőrt, ólmot és re­zet tároljuk itt. Ez az áru már a nyugati partnereinké. De csak akkor dobják piac­ra ezeket az árakat, amikor a legtöbbet kapják értük. Ez a ráció a raktározásban, a tárolásban. Jövőre újabb hatezer négyzetméteres rak­tárát építünk és 15 ezer négyzetméternyi területen szabad térburkolatot alakí­tunk ki. így készülünk a vámszabad terület létrehozá­sára. — A TRANSFER—R Szál­lítmányozási és Kereskedel­mi Kft.-nek egyébként tagja a magyar Lignimpex is. Té­eszünk tehát üzleti alapon szorgalmazta a kft. megala­pítását. Beláttuk, hogy az alaptevékenységből nem le­het jól megélni, fontos a marketing. egyházi konzervgyárral és az Agrobankkal közösen. A kft. zöldség- és gyümölcs- konzerveinek mintegy har­madát nyugati exportra szál­lítja. a többit hazai, illetve szovjet piacon értékesítjük. Használt ruhával több tsz is kereskedik megyénkben. Az új cipőket nagykereskedelmi áron forgalmazzuk. Idén a cipő- és ruhakereskedésünk várhatóan 50—55 millió fo­rint árbevétellel jár. — Teljes a siker? Minden te­vékenységük nyereséges? — Van almánk és más mezőgazdasági termékünk is. Az aszály ellenére az alaptevékenységből 30 milli­ós árbevételt remélünk. A külföldiekkel közös kft. kb. húszmillió, a Szentmárton Kft. 170—180 millió árbevé­telt jelenthet idén. A kocká­zatvállalás. az üzletelés a tsz nyereségstatisztikáján is meglátszik. Három éve van új szemléletű vezetése közös gazdaságunknak. 1937-ben 6 millió volt a tsz nyeresége, 1988-ban 11 millió, tavaly 13 millió, idén is tisztes nyere­séget várunk. Dolgozóink át­lagbére 1987-ben havi 5113 forint volt. most 9260 forint. Örömmel mondhatom, hogy nálunk nincsenek foglalkoz­tatási gondok. Szövetkeze­tünkben száznyolcvan, a kö­zös konzervüzemünkben száznegyven dolgozónkat fog­lalkoztatjuk folyamatosan. Első a szaktudás — Hogyan teremtették meg e szerteágazó tevékenység sze­mélyi feltételeit? — A személyi és tárgyi fel­tételeket egyszerre igyekez­tünk megteremteni. Jó szak­emberekkel vagyok körülvé­ve. A főkönyvelőnk közgaz­dász. A tolmácsolásban egye­lőre a vasútigazgatóság egyik dolgozója segít, da magam is járok német nyelvtanfolyam­ra. Itt. a tsz-központban kul­turált helyet alakítottunk ki, hogy méltó helyen tudjunk tárgyalni a külföldiekkel is. Nábrádi Lajos lelki temr „Az életem eddig becsületben telt el, betartottam országunk törvényeit, — de hiába, most a farkasok közé vagyok dobva. Rettegésben élünk a gyerekkel együtt. Nem tudjnk nyugodtan megenni az ételt, elszívni a ci­garettát. Egy paplan van alat­tam, dunnával takarózom. A fe­leségem is ki van borulva, kés­sel és kővel támadtak meg ben­nünket. Mi csak magunk va­gyunk, sokszor ki sem merünk menni a házból. Ügy érzem, ha kimegyek, sokan vanak, elbán­nak velem. Szerintem a törvény­nek az élő embert kellene vé­deni.” Nagyon súlyos panaszok ezek, melyeket egy cigány férfi mondott el. A saját né­pe, akikért küzdött, és har­colt, támad ellene. Képvise­li őket, foglalkozik gondja­ikkal, tisztelet helyett mégis ellenszenvet kap. Ó nem csa­varog, nem iszik, „kirí a környezetéből”. Mi válthatta ki ezt az el­lenszenvet a szomszédaiból? Talán az, hogy ó vitte vala­mire, s olyan környezetben forog, ahol „nem elsősorban a rosszra, a semmittevésre kapott tanácsot”. Az önkor­mányzati választások idején egyre több cigány képviselőt jelölnek, akik ennek az etni­kumnak az érdekében tenni tudnának. De vajon akarja-e tényleg a segítséget az a kö­zösség például, ahol panaszo­sunk él? ' Bizakodóak, reményte­liéit. Tarsolyukban a diplo­ma, előttük a pálya. A taní­tás örömeit, gondjait még csak most ízlelgetik. Már nem a padokban ülnek, hanem a katedrán. Pályakezdő peda­gógusok. Szűcs Bertalan tanítót a gulácsi általános iskola ud­varán találtuk tanítványai körében. Éppen napközis fel­adatait látta el. Érezhetően otthonosan mozog a gyerme­kek között. — Jól érzem magam itt — mondja. — S tulajdonképpen hazajöttem, hiszen szüleim a szomszédos Tarpán élnek. Kezdő fizetésemből egyéb­ként sem tudtam volna meg­maradni Nyíregyházán vagy valamelyik más városban. Az albérlet manapság nagyon drága, ezért szüleimnél la­kom, onnan járok át dol­gozni. Itt Jobban tisztelik A pályakezdő tanító nap­közis tanár, de az egyik ne­gyedik osztályban alkalma nyílik tanításra is. Sőt ősz­Tempó! Tempó, tempó! Az élet dik­tál. Való ez nekünk? Az úgynevezett váltással ilyen érzés is kavarog bennünk. S hogy bírjuk-e? Attól függ. Például attól is, hol élünk? Az egyik reggel nyolc órá­tól fél kilencig csörgettem a nyíregyházi MÁV informáci­óját. Hiábavalóság volt. A vonat már elment Miskolc felé. Személyvonat fél tizen­kettőkor indult legközelebb. Gyors? — óh, az csak egy álom, de délután négykor mégis csak akad egy. Na, de manapság nem is ez a módi. Miért pont Észak- Keletre akarok én eljutni, mikor Európát máshol jel­zik?! Mégis csak tisztázom ma­gammal: hol élünk mi? — Keleten .. . (bojté) tályfőnöki feladatokat is el­lát. — Más itt, mint a nyíregy­házi gyakorlóiskolában, hi­szen ott talán jobb képessé­gű gyerekek tanulnak. Az it­teniek viszont barátságosab­bak, közvetlenebbek. A taná­rokat itt jobban tisztelik, mint a városban. A múltkor be­szélgettem egy idősebb em­berrel, és olyan jólesett, ami­kor úgy köszönt el tőlem, hogy viszontlátásra tanító úr. Úgy érzem, a gyerekek is megszerettek. — Barátok, szórakozás? Nehezebb dolog. Gul ácson mozi sincs, Vásárosnamény 22 kilométerre van. Nyíregy­háza szinte a világvége. Kár­pótlás viszont a kollegák se­gítőkészsége, baráti keze. Szorongással kezdte Bállá Judit az újfehértói általános iskolában tanít orosz nyelvet és magyart. Beszélgetésünk előtt éppen az egyik negyedik osztályban tartott oroszórát. Zene szűrő­dik ki az ajtón. „Ráhangolás az orosz nyelvre és kultúrá­ra” — mondja. — Tudvalevő, hogy nincse­nek könnyű helyzetben az orosz szakot végző tanárok. Nyíregyházán csak akkor ma­radhattam volna, ha vala­melyik nyugati nyelvből leg­alább középfokú vizsgám van. örültem tehát az újfe­hértói állásnak, végered­ményben nincs messze nyír­egyházi otthonomtól. Az újfehértói iskolában egyébként jól érzi magát, hisz nagyon sók a fiatal kol­léga és az idősebbek is segí­tőkészek. A fizetése bruttó 8100 forint, lehetne több is. Nem tagadja, szorongással kezdte a tanítást, sikerül-e a gyerekekkel közös nevező­re jutni, megtanítani az anyagot. Talán mostanában kezd oldódni a feszültsége. Kár, hogy ▼égé... D. M. Milyen a sült kígyó íze? Világjáró szabolcsiak Új szemléletű vezetés — Üzleti vállalkozás volt az alaptevékenységre épülő kft. megalakítása is. A cipó- és ru- bakereskedés más magyaráza­tot igényel. — Valóban üzleti haszon­nal jár. ha mezőgazdasági termékeinket feldolgozva ad­juk el. Ezért hoztuk létre Tiszaszentmártonban a Szentmárton Kft.-t négy környékbeli tsz-szel. a nyír­A Centrum áruházak monopolterméke a MO­ULINEX család, azonos áron hozzák forgalomba az ország valamennyi áruházában. A nyíregy­házi Centrumban külön részt alakítottak ki e termékek kínálatára. (Elek Emil felvétele) Több hónapig tartó világ­körüli hajóút után Amster­damban repülőgépre szállt, majd Pesten felült a Hajdú- Expresszre. Pont e sorok írója mellé szólt a helyjegye. Láthatóan örült, hogy „szá­razföldi” emberekkel válthat szót. Közlékeny volt és ba­rátkozó. Kérdezés nélkül szinte egyszuszra elmondta, hogy csak Debrecenig le­szünk összezárva a kajütnél is kisebb fülkében. Ott van ugyanis az egyik otthona. De ezer emlék fűzi szülőfalujá­hoz, Űjfehéntóhoz, s majd­nem újabb ezer Nyíregyhá­zához. Sóhajtva mondta, hogy rég elkerült Szabolcsból, s ahogy tengerésztiszt lett messzi vizekre hajózott. Évek óta magyar lobogó alatt szeli a tengereket, az óceánt. Az utóbbi hosszú út alatt kikö­tött Casablancaban, járt ab­ban az étteremben is, amely­nek falát a világhírű Casab­lanca című film jeleneteivel tapétáztak ki. Éppen Kína közelében hajóztak, amikor a pekingi véres diákzavargá­sokra sor került. A műhold segítségével fogták a kínai tévét, amely nyíltan, őszintén sugározta az eseményeket. Japánban másodszor járt és már nem esett le az álla a technikai csodák láttán. Ott, a vonatfülke melegé­ben képzelete Távol-Keletről hazarepült az egyre közelebb lévő kisházába, Fehértóra meg Nyíregyházára. Érdeklő­dött, hogy Nyíregyházán az Árok utcán megvannak-e még a régi kisházak. Mert­hogy az egyikben lakott egy szép barna lány... Az iga­zat mondva kiábrándítottam: törmbházsor, iskola és nyom­da van a házikók helyén. * A Zrínyi utcán összefutot­tam régi ismerősömmel, a konzervgyár egyik mérnöké­vel. Megjegyeztem, hogy jó színben van. „Nem csoda, hisz’ nemrég jöttem haza Vietnamból — válaszolta. Merthogy az ő közreműködé­sével szereltek fel a távoli országban egy új konzerv­gyárat. A széles betonjárdán megidézte a déli rész dzsun­gelét, a kígyófarmot, a ku­tyahúst kínáló éttermet, a szíves vendéglátókat. Próbál­ta velem megértetni, hogy milyen a sült kígyó íze Min­ket közvetlen nem érintő jó hírt is közölt: a vietnami boltokban egyre jobb az el­látás. * A minap meg Záhonyba vitt az utam egy kft. ügyvezetőjé­hez. Mi másról is beszélget­tünk, mint áruról és szállí­tásról. Egyszercsak az ügy­vezető valamiért kinyitotta szekrénye ajtaját. A szek­rényben egy osztrák és egy olasz zászlócska lapuLt. Cso­dálkozást tükröző tekintete­met látva az ügyvezető ma­gyarázta, hogy a közös kft. külföldi vezetőivel, üzletem­bereivel, ha itt tárgyalnak, kiteszik az asztalra a kis zászlócskát. Nem nagyképű­ség ez, inkább a tiszteletadás egyik kifejezése. Hiszen ha az ügyvezető megy az emlí­tett két országba, mindkét helyen a piros-fehér-zöld zászlócskát teszik az asztal­ra. N. L. Apró kis örömök: a gye­rekek csengetés után meg­jegyzik, kár hogy már vége az órának, az egyik rosszul tanuló gyerek ötös dolgozatot ír. Heti 20 órában kell taní­tani, ami legalább a duplá­ját jelenti, hiszen mindenből alaposan fel kell készülni. Am hivatását most még inkább szereti. — Ügy gondolom, a nő és a gyerek valahogy ösz- szetartozik. Jó, hogy gyerekek között lehetek. A beszélgetésünk végén Móriczot idézi: „Én azt ffi- szem, annál nincs nagyobb öröm. mint megtanítani va­lakit arra, amit nem tud.” (búdnár) Felújították a nyírbogdányi ipartelepi óvodát a Tiszai Kő­olajipari Vállalat nyirbogdányi gyáregységének négyszáz- ezer forintos támogatásával. (B. A. felv.) V Álmatlanság Ia«em • szedek nyugtátokat, viszont mint egykori szálkái di­ák, teljes nyuga­lommal mentem ki a MÁV-állomásra és kerestem volna magamnak egy pa­dot, ahol kedve­semről álmodozva bejáró diákként nyugodt lélekkel álmodozhatok. Nesze neked, fejlődés! Csinál­tunk egy új állo­mást. Szép is, jó is, de hol van az a pad, ahová nyu­godtan lefekhetek. Egyrészt: rövidek a padok. Másrészt kényelmetlenek a padok. Harmad- résztf ez a legkí­nosabb:) akkora rend van a padok körül, hogy lefe­küdni se mer rá­juk az ember. Lel­kemben visszasí­rom azt a régi ál­lomást, ahol szál­lodaszaga volt es­te a váróteremnek, ahol az a szeren­csétlen, csóró, sze­gény, félszeszes, vagy egész szeszes ember lekéshette a vonatot. Kérem, ez az új váróterem annyira szép, hogy itt már legfeljebb ülni, de aludni semmiképp sem lehet. Most mit te­gyek? Ülök. Ülök és ábrándozom arról, hogy meny­nyire szerettünk volna valamikor egy modern, új vasúti állomást... Bartha Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents