Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-16 / 243. szám

1990. október 16. Kelet-Magyarország 3 Nyugdíjast „vásárolt” a Taurus Szívbeteg férfi panaszolja: két hónapja nem jut a megfelelő gyógyszerhez, mert minden patikából sajnálkoz­va küldik el. Hiánycikk a ke­resett készítmény. Mit te­gyen? ö nem ér semmit az­zal, hogy mindenütt lepecsé­telik a receptjeit, és újabb egy hónapig körözheti az egészségi állapotát úgy-ahogy rendben tartó tablettákat. Legyinthetünk az ügyre, nem első és nem is utolsó ilyen esetről van szó. Hozzá­szokhattunk már, ha egyálta­lán hozzá lehet szokni; nemcsak olajat, cukrot, va­jat kell időnként nélkülöz­nünk, hanem a betegeknek szükséges gyógyszereket is. Ugyanakkor — háborog to­vább az említett panaszos — a boltok tömve márkás ciga­rettákkal, több száz forintos italokkal. Vajon a kormány­zat miért ezekre adja a va­lutát, miért nem a külföldi gyógyszerek beszerzésére for­dítja a rendelkezésre álló szűkös keretet? A betegek biztosan a szó­ban forgó férfi véleménye mögött sorakoznak fel. Aki bekerült valaha egy gyógy- intézménybe, csak az bizo­nyíthatja hitelesen, mennyi­vel szerényebb manapság a betegek ellátása. A radiátor langyos, az étkezés minimá­lis — biztos pótolják a láto­gatók —, importgyógysze­rek hiányoznak, hogy a leg­ismertebb gondokat említsük. Aki viszont (még) egészsé­ges, joggal várja el: az alap­vető élelmiszerek mellett kí­náljanak a boltok márkás luxuscikkeket is. Akinek vas­tag a bukszája, ne kelljen Pestig vagy Bécsig furikáznia a jobb cuccokért. Igazságtalan lenne bárme­lyik fél oldalára állni, hi­szen évekkel ezelőtt sürget­tük a kereskedelem irányító­it: az olcsótól a drágáig kí­náljanak széles választékot. Ez úgy látszik, megvalósult, az persze más kérdés, hogy a valódi olcsó áru már fehér hollónak számít. S hogy miért nincsenek jobb, korszerűbb gyógysze­rek? Mondhatnánk, hogy a minisztériumok a rendelke­zésükre bocsátott valutake­retet saját belátásunk szerint használják fel. így előfordul, hogy pirulára már nem, ital­ra még jut valuta. A vevő ebből annyit érzékel; kiszá­míthatatlan, miből, mikor, mit kell nélkülöznie. Megol­dást a jelenlegi átmeneti idő­szakban nehéz lenne találni. Remélhetően, a piacgazda­ság általánossá válása után úgy porciózzák ki a valutát, hogy amit igazán fontosnak tart a közvélemény, gond nélkül jusson rá való. Tóth Kornélia A kulcs: átprogramozni a fejeket Egy amerikai nyugdíjas szakembert „vásárolt meg” három hónapra a Taurus Gumiipari Vállalat, hogy bu­dapesti és nyíregyházi abroncsgyárában olyan módsze­reket tanítson be a dolgozókkal, amelyekkel növelhe­tő a termelékenység és csökkenthetők a költségek. Nem szokványos módon került Magyarországra Richard E. Fricke úr, hiszen a Taurushoz egy amerikai szerve­zet közvetítette ki. Erről és háromhónapos munkájáról kérdeztük a nyíregyházi gyárban a tengerentúli szak­embert. — A tízezer önkéntes tagot tömörítő Nemzetközi Szol­gáltató Műszaki Testületbe jelentkeztem, amely nyugdí­jas szakemberekből áll. Fel­adatuk: szaktudásukkal a fejlődő országok iparát segí­teni. A testületet amerikai és külföldi cégek szponzorál­ják, valamint jelentős ösz- szegeket kapunk alapítvá­nyoktól is. Például a Rocke - feller-Alapítvány, amely Lengyelországot és Magyar- országot segíti, évi 800 ezer dollárral járul hozzá a költ­ségekhez. Az a cég, amely a felkérést elküldi a testület­hez, hogy valamilyen szak­embert alkalmaz, vállalja a költségeket is. Ha csőd szé­lén álló vállalatról van szó, akkor a testület fizet. Ugyan­úgy a feleségem költségeit is a testület finanszírozza. A Taurus 6 hónapra kért fel, de alapszabályunk szerint 3 hónapnál hosszabb időt nem tölthetünk el egy helyen. Nemzetközi tapasztalat — Három éve nyugdíjas, előt­te 37 évet a gumiiparban dol­gozott. Nyugdíjasként melyik országban dolgozott? — Sri Lankán egy termé­szetes kaucsukot feldolgozó gyárban voltam. Oda már a korábbi tapasztalataim fel- használása mellett a szak- irodalmat is át kellett tanul­mányozni. Az ott töltött idő eredményes volt, hiszen a testület által támogatott 700 vállalkozás közül a Sri Lan- ka-i a legjobbak közé ke­rült. Ott egyébként egy má­sik hasonló szervezettel, az ENSZ keretében működő UNIDO-val is szerződést kö­töttem. Ebben a szekcióban csak 70 éves korig tevékeny-- kedhetnek emberek a külön­böző szakterületen, a másik testületben viszont nincs meghatározva a felső korha­tár. Ezen kívül még három­szor voltam Törökországban az állami tulajdonban lévő abroncsgyárban. Egyedül a minősig — Nehezen lefordítható ma­gyarra az ön szakmája: in­dustrial engineer, ami röviden ipari mérnököt jelent, ön sze­rint miért érkezett ilyen meg­hívás Magyarországról? — Az Önök hazájában az egyetemeken nincs ilyen kurzus, ezért gondolt ilyen képzésre a Taurus. A testü­letben hárman rendelkezünk ilyen szakképesítéssel és mi­vel én dolgoztam a gumi­iparban, engem jelöltek ki a munkára. — Hogy értékeli a nyíregyhá­zi gyár technikai színvonalát? — Kellemesen csalódtam, bár az amerikai sajtóban több cikk is megjelent a ma­gyar abroncsgyártó Taurus jó munkájáról. A technoló­giai színvonaluk magas, a gondok a termék minőségé­vel vannak, amelynek nagy része nem a gépi színvonal­lal, hanem a dolgozók hoz­záállásával függ össze. Sok apró kis dolgon múlik a mi­nőség javítása, a termelé­kenység növelése és a költ­ségek csökkentése. Ahhoz, hogy a termék még jobb le­gyen, más gondolkodásmód­ra kell tanítani a dolgozókat. Egyik példa: ha a padlón egy keverékdarab látszik, ne lépjen rá a munkás, mert az a cipőjén lévő szennyező- anyaggal együtt kerül a ter­mékbe, ami rontja a minő­séget. Az ilyen gondatlanság elkerülésére a szemléletnek kell. változni, mert szerintem a fizetéssel nincs gond. tolnák a versenyt — Merné-e ajánlani bárme­lyik amerikai cégnek egy ve­gyes vállalat alakitását nyír­egyházi gyárral? — Azonnal. Nagyon jó vé­leménnyel vagyok az itteni termelésről, bármelyik kül­földi abroncsgyártó céggel versenyezve megállnák az it­teniek a helyüket. — Ha a három hónap kevés a módszerek és eszközök megta­nításához, visszatér-e Magyar- országra? — Ha hívnak, igen. — Mivel tölti Nyíregyházán szabadidejét? — Olvasok, nézem a tévét és jó éttermeket keresek. Ed­dig hármat találtam. Máthé Csaba EGYEDI KONYHABÚTOROK. A bevezetés időszakában a mátészalkai EUROMOBIL Rt. több mint ötszáz egyedi konyhabútort gyárt. Képünk a bútorok szerelésének utolsó fázisát mutatja be. (H. P. felvétele) Menedzser dán mádra Egy szervezet megváltoz­tatásához a dolgozók körül­belül hatvan százalékának beiskolázása kell — vallják a Számaik Oktatási Iroda ke­retében működő Manage­ment Laboratórium szakem­berei. Ezért szerveznek tan­folyamot, amelyet a Time Manager névre hallgató dán cég előadója tart. A cél: az egyéni teljesítőképesség fo­kozásával jobb gazdasági eredmények elérése, az em­berek közötti kapcsolatte­remtés készségének fejleszté­se, új szemléletű menedzser­kultúra megteremtése. A szeptemberi bemutatók után tegnap és ma már szeminá­riumokon vettek részt a je­lentkezők a Budapest Kong­resszusi Központban, de a novemberben, illetve decem­berben esedékes programok­ba még bárki bekapcsolód­hat. Kaput nyit Olcsvaapáti Nem pénzfeldobással döntenek Meglehetősen nehéz megközelíteni Olcsvaapátit, a kom­pot javítják, s autóval csak kerülővel lehet eljutni ebbe a szép kis községbe. Bizony kiesik az útvonalból ez a közel 500 lelket számláló falucska, így jobban magára is van utalva. Ezt is végiggondolta Halász Csaba, olcsvaapáti új pol­gármestere. amikor megvá­lasztása után néhány nappal már azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy az üresen maradt iskola épületeit használatba szeretné venni. A történet néhány évvel ezelőtt kezdő­dött, amikor — a község la­kói többségének a véleménye ellenére — úgy döntöttek, hogy körzetesítik az iskolát és a gyerekeknek Panyolára illetve Nábrádra kell majd járniuk, hogy az általános is­kolát elvégezhessék. Megmaradt viszont az apá­ti iskola két épülete négy tanteremmel, két szolgálati lakással. (Az egyik lakásban ottmaradt a tanár, a másik máig üres.) Különösen a Bajcsy-Zsilinszky úti szép iskolát sajnálták sokan, hi­szen a viszonylag új. tetsze­tős épületet néhány éve újí­tották fel. De kellő renoválás után a másik épület is alkal­mas akár tanításra is. Talán azért is, mert a közös tanács Panyolán volt, nemigen fog­lalkoztak az épületek hasz­nosításával, a rossz nyelvek szerint némelyik tanterem­ben dohányt tároltak. Halász Csabával, az új polgármesterrel először kör­bejárjuk a volt iskolaépüle­teket, bekukkantunk a tan­termekbe is, és csak azután hozakodik elő a tervével: vissza szeretné állítani a tan­tirésén áll a szép iskolaszárny. Fehérgyarmaton kapott iparengedélyt egy kisiparos, aki síremiékjavítás és -tisztítás mellett márvány házszámtábla készítésével is foglalkozik. f gyik központi napila­punk olvasója leve­let közölt, amelyben az ún. vagyondézsma be­vezetését javasolja. Ennek értelmében mindenkinek szét kellene néznie a háza táján, rpennyit változott a „vagyonnövekménye” 1947- hez képest (nyaraló, lakás, családi ház, gépkocsi, telek stb.). A személyi jövede­lemadóhoz hasonlóan ön­ként be kellene vallani, hogy ki mit szerzett tisz­tességesen. Amit csak úgy „mellékesen” szerzett, az után fizessen dézsmát. (Megjegyzendő — olvashat­juk a továbbiakban — a személyi jövedelemadóhoz hasonlóan sávos rendszer­ben kellene fizetni, s azo­kat lehetne a befolyt ősz- szegből kártalanítani, akik­nek ingatlanjait 1947 cs 1988 között államosították, elkobozták vagy kisajátítot­ták. Mivel minden ésszerű, hasznos, az állampolgár tisztességét, becsületét védő javaslattal egyet szoktam érteni, még akkor is, ha lassan már az üres zseb a tét, szeretném továbbfej­leszteni azt az ötletet. Adó­politikánkban még igen sok a hézag. Van néhány elgondolásom arra vonat­kozóan, hogy az üres ál­Adóprések, adótippek lamkasszába hogyan gurul­hatna több forint. Íme, a következő szenzációs ötle­tek születtek meg elmém legmélyebb pontján, transz­cendentális meditáció köz­ben. 1. Azokat az újságírókat, akik rosszat írnak a kor­mányról, a pártokról, a magyar valóságról, helyte­lenítik az áremeléseket, honoráriumuk sávos levo­násával (kizárólag önkéntes bevallás alapján) kellene emlékeztetni arra, hogy az elcsépelt témákat ne fesze­gessék, ne rontsák a köz­hangulatot, a lerágott cson­tot ne rágják tovább. Eset­leges igény esetén, állami támogatásból gumicsontot lehetne nekik kiutaltatni. 2. Akiknek van mit aprí­tani a tejbe, azoknak nyil­ván van tejük is és kenye­rük is. Szegény államkasz- szánkban pedig nem tejel a kölcsönkapott dollár. Ezért indokoltnak látszik a tejbe- aprítók adójának bevezeté­se. 3. A munkanélkülieket szaglótanfolyamokra kell beiskolázni, hogy az eddig holtnak hitt adóforrásokat kiszagolhassák. Például pénzszaga van a nyugdíjas Kati néni szalmazsákjának, mit rejtenek Pista bácsi (szölő)tőkéi, hány futam után adóznak a kéjnők stb. 4. önkéntes bevallás alapján, sávosan mindenki fizethetne vágyadót. Ha valaki egy házra vágyik, kocsit szeretne, a gyereké­nek ruhát akar venni, ké­rem, lehetséges, , de előre fizesse be a vágyadót. Ter­mészetesen erre még jön az áfa és a folyamatos ár­emelkedés. 5. A legnagyobb fogás azonban az lenne, ha emel­nék az éhbér árát, s ennek megfelelően az adóját is. Részletekkel, sajnos, pilla­natnyilag nem szolgálhatok, mert olyan béréhségem van, hogy sürgősen le kell ad­nom ezt a cikket. Majd egy következőben talán részle­tezem ... (Kérem a kiadót, hogy a kötelezően előírt adót önkéntes bevallásom alapján szíveskedjen levon­ni. Köztudomású, hogy az államnak még nagyobb szüksége van rá, mint ne­kem.) Saiga Attila termeket a tanítás szolgála­tába. Miért járjanak a gye­rekek a szomszédba? ígére­teket is kapott, iparosok is segítenék társadalmi mun­kával a tantermek, az iskola rendbe hozását. Kérdés, hogy lesz-e annyi gyerek, akikért érdemes újra megnyitni az iskola kapuit, hiszen a köz­ségben alig több, mint 20 ál­talános iskolás korú gyerek tanköteles. Mindenesetre a község népe dönt majd er­ről, méghozzá hamarosan. Talán kivitelezhetőbbnek tűnik Halász Csaba másik öt­lete, mely szerint a megüre­sedett iskola a falusi turiz­must szolgálhatná. A festői szépségű környék, a csönd, a két folyó közelsége miatt Olcsvaapáti ideális kiránduló- hely, s a helybeliek szerint az itteni Tisza-part vetekszik az ugornyaival, előnye vele szemben az, hogy nem annyi­ra felkapott, és itt még a szennyezett Szamos sem öm­lik a Tiszába. Bizonyára szí­vesen keresnék fel turisták, kirándulók, ha olcsó szállás­helyet is kapnának. Kivite­lezhető, jó tervnek látszik, s talán valamelyik idegenfor­galmi szerv is kap az ötleten és társul a megvalósításban. Olcsvaapáti tehát kaput kíván nyitni. Néhány év múlva meglehet, újabb ven­dégcsalogatóval szolgálhat ez a szép szatmári táj. (bodnár) Patikapanasz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents