Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-16 / 243. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. október 16. A pátoszt nem szabad eltnlozni — mondta a honvédtábornok utódja Vécsey Károly szobrának avatási ünnepségén Nyíregyhá­zán jelen volt az egyik ma élő leszármazott, Vécsey László is családjával. Ezt az alkalmat felhasználtuk arra, hogy a történelmi múltról, a jelenről, a hagyományokról beszélges­sünk. — A sajtó különbözőképp je­lölte meg az ön rokonságát a honvédtábornokkal . . . — Valóban, a rádióban és az újságokban az hangzott el, hogy egyenesági leszárma­zottja vagyok az aradi hős­nek. Ez nem igaz, mert an­nak a Vécsey-ágnak a Ká­roly nemzedékét követően nem maradt utóda. A Vécsey kiterjedt nemesi család volt, a meglévő két ág a XVII. században vált el a Károly- féle grófi vonaltól, ?kkor volt közös ősünk. Tehát ro­konságunk elég távoli. — Gondolom, azért a hagyo­mányok ápolása nem merült feledésbe . . . — Természetesen nem. Az én generációm azonban eb­ből a szempontból elég sze­rencsétlen korban nőtt fel, mert az ötvenes, hatvanas években nem volt ildomos erről a témáról beszélni. En­nek ellenére tudtam az ara­di hősről, nyilván adott er­kölcsi tartást, mint ahogy ez általában érvényes az elő­dökkel kapcsolatban. Jobban el tudja helyezni magát az ember, ha tudja, honnan jött, honnan származik. De min­denki éli a saját életét, nem lehet belőle múzeumot csi­nálni, vagy a pátoszt eltúloz­ni. Voltak a családban má­sok is, akik ha nem is olyan híresek, de példaértékűek le­hetnek: jogászok, egyházi méltóságok. Egyébként is jel­lemző volt a Vécseyekre a monarchiabeli pályafutás — amelyet ma már másként, re­álisabban értékelünk —, a fi­úk közül többen katonák vagy papok lettek. Családunk egy része felvi­déki magyar, édesapám test­vérei ma is ott élnek. Apám a II. világháború idején ka­landos körülmények között jutott el a mai Magyarország területére, a szadai rokonok­hoz. — Ki az, aki leginkább magá­ra vállalta a hagyományok ápolását? — Péter bátyám a fő csa­ládtörténész, aki a Vécseyek egy másik ágához tartozik. Sajnos, elég kevés tárgyi em­lék élte túl a világháborút és az ötvenes éveket, bár azért maradtak meg iratok, port­rék, magánlevelezések, me­lyek rendszerezve levétárba kerühetnének. Bízom benne, hogy eljön az idő, amikor lesz mód a feldolgozására. — Es ön? — Eredeti szakmám építő­mérnök, de több mint két éve — hogy aktívan politi­zálhassak — orosz és angol szakfordítóként keresem a kenyerem. A Gödöllő mellet­ti Szadára költöztünk, s rendbe téve anyai nagyszüle- im házát, ott lakunk. A fiam­mal már az ötödik Vécsey- generáció él folyamatosan Szadán. — Mi az az ösztönzés, üze­net, amit akár a Vécsey-hagyo- mányok szellemében is megfo­galmazna? — Az, hogy a történelmi változásokat hozó időkben meg kell szabadulni a kor­látoktól, nem szabad tétováz­ni, vagy gyávaságból mérle­gelni a lehetőségeket, hanem hitünk szerint szabadon cse­lekedni, vállalva akár a ko­molyabb következményeket. S ezt nem csak mint Vécsey- leszármazott, de mint a Ma­gyar Köztársaság polgára is így gondolom. Kováts Dénes Az orvos igazol Megyénkben sajnos nagyon sok beteg, megrokkant, vagy élemedett korú ember kényszerül állandó gyógyszerszedés­re. Többnyire a létminimum alatt élnek, kenyérre, tejre, némi húsra alig telik forintjaikból, nemhogy méregdrága gyógyszerekre. Nekik valóságos „mentőöv” a közgyógyellá- tási igazolvány, amiről a Minisztertanács 25/1990. (II. 13.)- as számú, új rendelete szól. Néhány an máris szorongva kérdik: vajon ezután segítenek nekem? gyógyellátási igazolvány leg­feljebb három évig, az ala­nyi jogon kapott a jogosult­ság megszűnéséig, vagyis visszavonásig érvényes. Mi csak azt kívánjuk, hogy a lehető legkevesebb ember szoruljon gyógyszerekre, gyógyszersegélyre ... Tóth M. Ildikó Otthon és kereset nélkül „Segítőházat” álmodnak — Azért vagyunk, hogy ne légy egyedül, hogy dol­gozhass, hogy ha adsz, kapjál is... — ezek a sorok fogják meg a járókelők szemét Nyíregyházán, az utcák plakátjain. A ránk nehezedő szegény­ségben súlyosbodik azok helyzete, akik eddig is alig tudták megteremteni a min­dennapra valót. Már-már sokkoló a valóság: a munka- nélküliség, a pénztelenség, a családi cívódások feszültsé­geben tipródnak az emberek. A rászorulókon a nyíregyhá­zi családsegítő központ segé­lyekkel, tanácsadásokkal és egyéb eszközökkel próbál se­gíteni. Ami csak pillanatnyi megoldásokat jelent. Mun­kájukat szeretnék kiszélesí­teni, elképzeléseiket egy pá­lyázatban beküldték a mi­nisztériumba, ahol terveik megvalósításához egymillió 200 ezer forintot kaptak. „Segítőház” lesz a neve annak az intézménynek, melynek működését ebből az összegből finanszírozzák. A mindenki otthonának terve­zett épületbe betérhet majd az, akinek nincs szállása, nincs mit ennie. De innen indul el az a kis csapat is, akik az egyedül élő magate­hetetlen emberekről akarnak gondoskodni. Átmeneti hajlék Megyénkben a szociálisan hátrányos helyzetben lévők az országos átlagtól nagyobb számban élnek. A segítőház­ban helyet kapnának azok, akik átmenetileg hajléktala­nokká váltak: szülők kita­gadták, olyan idős ember, akinek például eltört a lába és folyamatos felügyeletet igényel a betegség idejére. Egy-két hétre azok is meg­húzódhatnának, akik munkát kaptak, de albérletet még nem. Szükséges lenne, hogy a büntetésvégrehajtási inté­zetből szabadultak is — akik­nek nincsen hová menniük — egy ilyen otthonban né­hány napig lehetnének. A szervezők olyan házban szeretnék megkezdeni mun­kájukat, amihez egy udvar is tartozna, így nyáron a fel­ügyelet nélkül maradt gye­rekekre is tudnának vigyáz­ni. S természetesen szüksé­ges, hogy egy vizesblokk és egy konyha is tartozzon az épülethez. Az egyházakkal és más szervezetekkel együtt ingyenkonyhát indítanának; ezzel megoldva közel 500 rá­szoruló ember napi egyszeri étkeztetését is. Szívesség-baiik A segítőházon belül mű­ködő HELP klub tagjai el­sősorban az egészségügyi fő­iskolások közül verbuválód­nak, akik kijárnak segíteni idős embereknek fát vágni, bevásárolni... vagy pedig egyszerűen csak beszélgetni. Orvosokat is szeretnének megnyerni, akik egészségügyi tanácsokat adnának és díj­talanul recepteket írnának fel. A bizonytalanság légköré­ben a fiatalok sajátos ka­paszkodókat keresnek, me­lyek számukra fontosak, de rajtuk kívülállóknak mind­ez meghökkentő. Legyen az zene, öltözködés, viselkedés. A segítőház nem irányítot­tan, de törődni akar az ő sor­sukkal is. Szerveznek példá- lu angol teaházat, ahol az USA-ból érkező mormon egyház fiataljaival csak an­golul lehet majd társalogni A „Szívességi bank” pedig úgy működne, hogy például valaki megcsinálja a csepe­gő vízcsapot, míg cserébe vigyáznának a gyerekére. A fejekben épül A pályázattal megnyert százezrek már augusztusban megérkeztek a megyei ta­nácsra, de a „segítőház” még csak az elképzelésekben lé­tezik. A szakembergárda fel­állt, várják a rajtot, — köz­tük szociológusok, pedagógu­sok, óvónők — de már a támogatók is felsorakoztak, az ifjúsági centrum jelentős feladatot vállalt magára. E nemes célnak egyelőre csak egy része állja meg a helyét. A „ház” még hiányzik — az első követ pedig az önkor­mányzatnak kell lerakni. Bojté Gizella Bár a rendelet a réginél több terhet ró az igazolványt kiállító helyi tanácsokra, és a körzeti orvosok adminiszt­ratív munkáját is megszapo­rítja, aggodalomra nincs ok. Immár alanyi jogon — vagyis jövedelemigazolás nélkül — jár a gyógyszersegély a rend­szeres szociális segélyben, sorkatonai családi segélyben, központi szociális segélyben részesülőknek, a pénzellátást kapó hadigondozottaknak, a rokkantsági járadékosoknak, az I—II. rokkantsági csoport­ba tartozó nyugdíjasoknak, az ideiglenesen intézetbe utalt, vagy intézeti, állami nevelt kiskorúaknak, illetve azoknak, akik után a szülő, eltartó magasabb összegű családi pótlékot kap. Nekik a tanácsoknál csupán a fenti feltételeket kell hiva­talos papírral igazolni. Alanyi jogon Kérni kell Ahogy Bódi Andrásné, a nyíregyházi megyei városi tanács szociálpolitikai cso­portjának vezetője elmondta, a közgyógyellátási igazol­ványt méltányosságból is megadhatják mindenekelőtt a beteg, nyugdíjkorhatárnál magasabb életkorú, a min­denkori öregségi nyugdíj legkisebb összegét (augusz­tus elsejétől a 4600 forintot) el nem érő jövedelmű ké­relmezőknek, valamint a há­rom, vagy több kiskorú gyer­meket nevelő nagycsaládo­soknak, ha a gyógyszerek költsége miatt a megélheté­sük kerülne veszélybe. A méltányosságot kérő egészségi állapotát, a gyógy­kezeléshez szükséges gyógy­szerek, vagy gyógyászati se­gédeszközök becsült összegét a körzeti, illetve a kezelő­orvos közli a tanács szak- igazgatási szervével. A be­teg a közgyógyellátási iga­zolványt köteles bemutatni az orvosak, aki viszont a vényre rá kell, hogy írja az igazolvány számát, ugyanis most már az így rendelt or­vosságok, gyógyászati segéd­eszközök ára után a tanács térítést fizet a társadalom- biztosítási szervnek. A leg­magasabb évi térítés egy be­teg után ma kétezer-kétszáz forint lehet, egyébként a rendszeres szociális segély legnagyobb havi összegének a fele. Az alanyi jogon gyógyszersegélyben részesü­lők gyógyszereinek és gyó­gyászati segédeszközeinek költségeit pedig a társada­lombiztosítási szerv fedezi, valamint ellenőrzi az orvosi vények hitelességét, jogszerű­ségét. Legfeljebb három évig A régi, szeptember har­mincadikén lejárt közgyógy­ellátási igazolványokat nem újítják meg. A rendelet által előírt igazolványokat a ta­nácsok szociálpolitikai fel­adatokat ellátó szakigazgatási szervénél adhatják ki kére­lemre, orvosi igazolásra és méltányosságkérés esetén még szükséges a jövedelem­igazolás is. Ez utóbbi köz­A tárgyalóteremből Motorkerékpár-bűvölet A fiatalkorú ft. Imre és B. Zsolt vásárosnaményi lako­sok motorkerékpár-bűvölet­ben éltek. A két fiatalember tavaly december 9-én este a Vásá- rosnamény és Vidéke Áíész műszaki boltja bázisraktárá­nak ajtajáról a vaspántot le­csavarozták, s a helyiségből két BMX-kerékpárt és egy Lutznik táskavarrógépet, összesen csaknem 22 ezer fo­rint értékben eltulajdonítot­tak. 1990. január 3-án éjjel az áfész-raktár épületéről a la­katot lefeszítették, s a házból 4 Romét segédmotor-kerék­párhoz tartozó szerelő egy­ségcsomagot, két visszapil­lantó tükröt, kerékpár-kulcs- készleteket, továbbá gyújtó- gyertyát loptak el. Három Romét motorke­rékpár pedig talán kivívta haragjukat, mert az üléshu­zatukat csavarhúzóval fel­hasították. R. Imre és B. Zsolt 1989. december 15-én este a vásá­rosnaményi Sportbüfébe tör­tek be, ahonnan italfélesége­ket és cigarettát vittek el. És ismét a járműbűvölet.. . A két fiú ez év január 6-án elhatározta: megszerzik B. István segédmotor-kerékpár­ját. (Azt már korábban ki­nézték maguknak, de a meg­vásárlására nem volt pén­zük.) Késő este bementek B. István udvarába, s a szerszá- moskamra ajtajának lefe- szítése után a segédmotor- kerékpárt eltulajdonították. A Nyíregyházi Városi Bí­róság R. Imrét és B. Zsoltot a folytatólagosan, nagyobb értékre, dolog elleni erőszak­kal elkövetett lopásért egy év és 2 hónap fiatalkorúak fogháza büntetésre ítélte, melynek végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztet­te. Az ítélet jogerős. (csgy) Sietők a nyíregyházi sé tálóutcában.( Fotó: H. P.) LAKÁSKERESŐK FIGYELMÉBE! VÁSÁROSNAMÉNY Központjában épülő társasházhoz 1+1/2 szobás és l+2x 1/2 szobás lakásokra JELENTKEZŐKET VÁRUNK! Bővebb felvilágosítás: VÁSÁROSNAMÉNY, Dózsa Gy. út 35. sz. Tel.: 71-204 Pénz az építőknek Munkanélküli-segélyüket kiegészíthetik október 1-jé- től azok, akik az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsé­géhez tartoznak. A kiegészí­tés a mindenkori minimál­bér tíz százaléka, jelenleg havi 560 forint. Az igénylést az alapszervezeteknél, vagy a megyei szövetségnél (Nyír­egyháza, Szabadság tér 11.) lehet benyújtani. A munkanélküliek segé­lyezése az ÉFÉDOSZ és a csatlakozó szervek által lét­rehozott alapítvány hozadé- kából történik. Az alapít­ványból segély annak jár, aki munkanélkülivé válásá­nak időpontjáig egyéves fo­lyamatos tagsággal rendelke­zik. Pályakezdőknél egy is­kolai évet vesznek figyelem­be. Segélyt kap az a pálya­kezdő, aki munkát vállalni saját hibáján kívül nem tud és erről a munkaerő-szolgá­lati irodán a javaslattevő alapszervezet meggyőződött. Mentőöv a gyógyszersegély

Next

/
Thumbnails
Contents