Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-13 / 241. szám

1990. október 13. HÉTVÉGI MELLÉKLETE Nyílt vita AZ ABORTUSZRÓL Fogy a nemzet — mondják egyesek, túl sokan vagyunk, nehéz a megélhetés — hajtogatják mások. A születésszabályo- I zás, az abortusz azon témák egyike, me­lyekről semlegesen nyilatkozni szinte le­hetetlen. Már csak azért is így van ez, mert néha úgy tűnik, nehéz helyzetekben ez az ügyeletes bűnbak, ha bajban van az ország, ez a téma jó ürügyül szolgál az indulatok levezetésére. így van- e, s ha igen, mi a magyarázat? Erről, s még sok egyébről beszéltünk a téma kapcsán Kissné Sza­bó Gabriella pszichológussal, dr. Zádori Zoltán szülész-nőgyógyász szakorvossal, valamint dr. Orosz Lászlóval a nyíregyházi Görögkatolikus Hit- tudományi Főiskola teológiai tanárával. Szerkesz­tőségünket Kovács Éva, a belpolitikai rovat mun­katársa képviselte. KM: Akad, aki azt állítja: nem kell ide törvény, bízzuk a dol­got a nőkre. Már csak azért is, mert a legjobb törvény mellett is kizárólag ök döntenek. Egy biztos: a szólásmondás sze­rint a nők két dolog miatt min­denre képesek: egyik, hogy legyen, a másik, hogy ne le­gyen gyermekük. K-Sz.G: Nemcsak mint pszicho­lógus, hanem mint nő és anya is mondom: az abortusz törvényre igenis szükség van, de hiba lenne, ha mindent e törvénynek vetnénk alá. Szerintem ugyanis valameny- nyi emberben megvan az igény arra, hogy saját sorsát önmaga intézze. Hiába mondom én a hoz­zám fordulónak, hogy tarsd meg a gyermekedet, meglátod boldog leszel, mint ahogy arról is hiába beszélek a meddő asszonyoknak, hogy az intézetből kivett csecse­mőt is lehet sajátként szeretni. Másik súlyos probléma, hogy a nem kívánt terhességből, hosszas rábeszélés után megtartott gyer­mek sorsát többnyire csak addig tartjuk fontosnak, amíg megszü­letik, holott igazi sikert az hozna, ha gyermekként, serdülőként is törődne vele, aki a világra hozza. Az abortuszt tehát kívülről szabá­lyozni nem lehet, már csak azért sem, mert számtalan szempont, egy csomó kivétel is létezik, me­lyekre a legkörültekintőbb törvény sem lehet figyelemmel. Z.Z: Nem vigasztalhat bennün­ket, hogy a terhességmegszakí­tás ügye a világ minden pontján sarkalatos téma, melyet megnyug­tatóan rendezni szerintem sem lehet. Úgy gondolom, ez csak kis mértékben orvosi probléma, me­lyet nem befolyásol az e tárgyban uralkodó két véglet sem. Az egyik tábor azt mondja: az abortusz szándékos emberölés, eredendő bűn; a másikszerint minden anyá­nak joga van eldönteni, megtartja vagy elvéteti-e gyermekét. A kér­dés megválaszolásában sem egy törvény, sem pedig egy-egy mi­niszter nem illetékes. Úgy gondo­lom, legokosabb lenne a kérdésben népszavazással dönteni. KM: A személyes és társa­dalmi problémák felemlegeté­se mellett szólnunk kellene gaz­dasági kérdésekről is, hiszen a gyermeket nemcsak meg­szülni, felnevelni is komoly fel­adat. Nem hallgathatunk az ab­ortuszt elvégző orvosokról sem, akik számára közel sem egyszerű orvosi művelet a be­avatkozás, sokkal inkább szo­morú kötelesség, amelyre akkor kerül sor, amikor min­den rábeszélés és érv csődöt mondott. O.L: Hogy miért lángol fel a vita újra meg újra? Szerintem azért, mert a kérdésekre soha nem szü­letik világos válasz. Érdemes len­ne elgondolkodni azon is, milyen eszközeink vannak a nők gondol­kodásának befolyásolására. A “szabad orvosok” véleményem szerint a kommunista társadalom­ban komoly önellentmondásba ke­rültek, amely alól az sem mentesí­ti őket, hogy kényszer hatására cselekedtek. A születendő gyer­meknek mindenképpen megvan az élethez való joga, s ebben sem anyagi, sem pedig társadalmi hely­zet nem befolyásolhat senkit. Z.Z: Sajnos, az egyház ezúttal sem veszi figyelembe a körülmé­nyeket. Még mindig jobb, ha orvos végzi el a művi beavatkozást, mint ha valaki más, aki többet árt, mint használ. Az, hogy egy nő megtart­ja-e gyermekét, egyéni kérdés. Az viszont, hogy évente hetven-nyolc- van ezer nő kéri ezt, már ossz tár­sadalmi gond, s a jelen állapotokat is híven tükrözi. O.L: Az orvosok felelősségét mégsem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen néha túlságosan is könnyen hivatkoznak társadalmi vagy egészségügyi okokra, s az anya életének védelmében a gyer­mek halálára szavaznak. Ha sem az orvos, sem az anya nem hibás, akkor felteszem a kérdést: ki fog válaszolni arra, hogy az elmúlt négy évtizedben miért kellett kö­zel ötmillió embernek még szüle­tése előtt meghalnia?! A ma érvé­nyes abortusz törvény nemcsak korábban, napjainkban is elfogad­hatatlan a magyarországi keresz­tény lakosság számára. K.M: Köztudott dolog, hogy a fogamzásgátlás kiterjeszté­se, korszerűsödése jelentősen csökkentené a probléma sú­lyát. A megfelelő szintű véde­kezés azonban még korszerű­nek nevezett világunkban is rendre elmarad. Z.Z: Meggyőződésem, a nők lényegesen többen szednék a fo­gamzásgátló tablettát, ha előtte Dr. Zadori Zoltán de sok előnye is van. Azok a fiatal lányok is védekeznének a nem kívánt terhesség ellen, akik most szégyellnek orvoshoz menni. Tudom, vannak akik most azt mondják: a fogamzásgátlók ter­jesztése egyenesen sarkall a szabadabb nemi életre.Meg­győződésem, a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. O.L: Nemcsak hivatalból, ha­nem személyes meggyőződésből is szeretném kiegészíteni a dok­tor úr szavait. Miközben több íz­ben is szót ejtett az anyák, illetve orvosok jogáról, nem beszélt ar­ról, hogy ez az élethez való jog a magzatnak is legalapvetőbb joga E tényt elismerve a katolikus egyház kétezer éve képviseli azt az állás­pontot, hogy a magzatelhajtás és a csecsemők megölése szégyen­letes bűntett, és ennek a bűnnek felelősségét hordozzák mindazok, akik ebben részt vesznek. Kény­telen vagyok tehát kimondani: az abortusz esetében — a magzat élete szempontjából — igenis élet elleni bűntettről van szó. Ehhez a szemponthoz képest csak másod­lagos dolog, hogy a döntés az anya joga. Szerintem erre a dön­tésre minden nőnek csak addig van lehetősége, amíg teherbe nem esett. Ezután ugyanis kizárólag az élethez való jog dominál. Az egyház már csak hivatalból is mindig a leggyámoltalanabbat, a legkiszolgáltatottabbat igyekszik védelmébe venni. Ezt teszi ebben az esetben is. Az anyák és orvo­sok jogai előtt magának a magzat­nak a jogát tartja elsődlegesnek. Tisztázni kellene azt is, a jelenlegi magyar társadalom garantálni tudja- e azoknak az orvosoknak megkülönböztetés nélküli egyen­A katolikus egyház irányelvei az abortusszal kapcsolatban XII. Pius pápa 119511 “Senki, semmiféle emberi tekin­tély, semmiféle orvosi, fajegész­ségügyi, társadalmi, gazdasági vagy erkölcsi indikáció nem te­remthet vagy hagyhat jóvá érvé­nyesen jogi alapot, amely felhatal­mazna arra, hogy közvetlenül vagy tudatosan kötetlenül rendel­kezzünk az ártatlan emberi élet­tel..., akár eszközként, akár cél­ként. ” A II. Vatikáni zsinat: “Az életet tehát a leggondosab­ban kell óvnunk, már a fogamzás­tól kezdve. Mind a magzatelhaj­tás, mind a csecsemők megölése szégyenletes büntett. ’/Egyház a mai világban, 51/ VI. Pál pápa 11968/ “Mindenképp vissza kell utasí­tanunk... a közvetlen abortuszt / még akkor is, ha gyógyítás céljá­ból történt, mint a gyermekek szá­mának törvényes szabályozási módját. "/Humanae vitae körlevél, 8/ Magyar Püspöki kar, 1956 ok­tóber 25: “Nagyon sok gyermek nem látja meg élve a napvilágot, mert szülei megölik, mielőtt világra jöhetett volna. Nagy bűn ez... Isten törvé­nye nem engedi! És egykoron Isten nem emberi törvény szerint fog megítélni titeket, hanem a sa­ját örök törvénye szerint, amely így szói. “Ne ölj!’’ Természetelle­nes bűn is a magzat megölése, mert Isten az ember természetébe oltotta a szülői szereteted és most maga a szülő fordul magzata élete ellen." nem kellene nőgyógyászhoz menniük. Ez alól az sem mentség, amit olykor hiába magyarázunk. A fogamzásgátlók szedése nem veszélytelen dolog, s csak egész­séges nőknek ajánljuk. Érdemes elgondolkodni azon, vajon nem vállalnánk-e kisebb kockázatot, ha bevezetnénk, ami Svédországban jól bevált gyakorlat: ott már különféle automatákból is lehet fogamzás- gátlót vásárolni. Ennek veszélye, jogúságát, akik lelkiismeretük alapján nem kívánnak terhesség­megszakításban részt venni? Z.Z: A probléma valóban nem egyszerű, s választ a konkrét ese­tek adnak. Kérdezem én, szabad- e kockáztatni egy többgyermekes anya életét, vagy érdemes-e vi­lágra hoznia gyermekét egy tizen­öt éves leányanyának? A döntést persze könnyíti az orvos számára az anyák hozzáállása. Ha ők nemet Kissné Szabó Gabriella mondanak, milyen alapon mond­jak én igent? K.Sz.G: Soha nem értettem, miért vitatkoztak például az olasz parlamentben hónapokig azon, hogy a fogamzástól számított há­nyadik naptól számít a magzat emberi lénynek, meddig szabad, meddig tilos az abortusz, mikortól tekinthető a magzat élő, emberi jogokkal felruházható személynek. Miért érthetetlen számomra az e fölötti vita? Azért, mert a lényeg szerintem nem ez. A probléma nem abban van, hogy a magzat egyhetes korában még megölhe­tő, négyhónapos korában azon­ban már nem. Ez szerintem nem is társadalmi, hanem személyes probléma, amely kizárólag az érin­tett nőre, illetve férfira tartozik, bár utóbbiakról az abortusz kapcsán igen kevés szó esik. A lényeget abban látom, hogy egy nő meg kivánja-e, s meg tudja-e tartani terhességét vagy sem. Orosz Lász­ló az élethez való jogra hivatkozik. Csakhogy ennek a jognak gyakor­lására a születendő gyermek kép­telen. Ily módon joga van ugyan az élethez, de ezzel a joggal mit sem ér, ha anyja nem vállalja, vagy ép­pen vállalja, majd magától eldob­ja. Abban viszont maximálisan egyetértek, hogy mindenképpen a terhesség előtt kell mérlegelni, akar- e valaki gyermeket, vagy sem. Amikor a terhesség bekövetke­zett, akkor sincs jogunk azonban akadályokat gördíteni az egyéb­ként sem könnyű probléma meg­oldása elé. K.M: Nem hangsúlyozhat­juk eléggé, hogy a nem kivánt terhességből született gyer­mekek legtöbbje csecsemőott­honokban, állami gondozás­ban nevelkedik, ahol anyagi­akban mindent, szeretetben azonban csak keveset kaphat. Nem hiszem, hogy az abor­tusz ellenzőinek ez a fajta gyermeknevelés lenne a célja. Z.Z: Épp ez az, s a magyarázat nemcsak személyi, hanem társa­dalmi okokra is visszavezethető. Ma Magyarországon az átlagos lakásméret 40-50 négyzetméter, naponta emelkednek az árak, a nők is reggeltől estig dolgoznak, erősödik az emancipáció. Minde­zekből következik, hogy az asz- szonyok egy-két gyermeknél töb­bet nem is óhajtanak a világra hozni, s csak kevesen vannak azok, akiknek kizárólagos élethivatása a gyermeknevelés. Épp ezért kel­lene elgondolkodni azon, nem lenne-e szerencsésebb és az egész társadalom számára is eredmé­nyesebb az asszonyokat a család felé fordítani, gyermekeik nevelé­sére ösztönözni. Meggyőződésem, hogy az asszonyok fele azért kénytelen dolgozni, mert a másik fele dolgozik. Tudom, hogy ezen sokan felháborodnak majd, de nem hallgathatom el azt a véleménye­met, mely szerint a nők munkájá­nak társadalmi haszna némelykor erősen vitatható. Szerencsésebb megoldásnak tartom azt a társa­dalmi berendezkedést, amely lehetővé teszi a nők számára, hogy gyermekeik megszületése után jó ideig mellettük maradjanak, s rendszeres munkát csak akkor vállaljanak, amikor gyermekeik dr. Orosz László életkora ezt lehetővé teszi szá­mukra. Ha mindezeket megvaló­síthatnánk, talán megszűnne az a különbség, amely például A- usztria és Magyarország között e téren is létezik. A szomszéd országban tíz évvel tovább élnek az emberek, mint nálunk, e tény­“Orvosok, szülők és peda­gógusok egyaránt osztoz­nak abban a felelősségben, hogy az abortusz mind a mai napig a családtervezés és nem a gyógyítás, a betegsé­gek megelőzésének a mód­szere. Ez legalább akkora bűn, mint maga az abortusz. Az oktatás, felvilágosítás és a szabadosság helyett a sze­xuális szabadságra nevelés, nem pedig tiltó rendelkezé­sek és megbélyegzések fog­nak elvezetni oda, hogy min­den nő tudja: a terhességet megelőzni és nem megszakí­tani kell. Beszédes számok bizonyítják ugyanis, hogy az abortuszok száma azokban az országokban csökkent a legmeredekebben, amelyek­ben a törvényes abortusz az igazán átfogó önkéntes, csa­ládtervezési szolgálat része. Sajnos, mi nem tartozunk ezen kevesek közé, és ezért, és így válik a legszemélye­sebb magánügy közüggyé.” Egy hozzászólás részlete a Magyar Hírlapból nek pedig semmi más, mint a tár­sadalmi berendezkedés különbö­zősége, a gazdasági helyzet az oka. O.L: Szerencsés gondolatnak tartom a társadalmi felelősségre irányítani a figyelmet, előtte azon­ban hadd tegyek egy kiegészítést, bár nem szívesen kezdem el a példálózásokat. Zádori doktor a többgyermekes anyák alacsony számára hivatkozott. Én meg arra szeretnék utalni, hogy sokszor keresztelünk olyan negyedik, ötö­dik gyermeket, akinek vállalásá­ról, megszüléséről épp az orvo­sok akarták az anyát különféle okokra hivatkozva lebeszélni. Arra is gyakorta akad példa, hogy a nem kívánt, de mégis világra hozott gyermek utólag öröm a család­nak. Az abortusz kérdést szerintem sem szabad csak személyi pro­blémaként kezelni., s orvosaink becsületének védelme is megkö­veteli, hogy minden egyes eset­ben társadalmi felelősséggel dönt­sünk. Más kérdés, hogy az elmúlt közel négy évtizedben elpusztí­tott ötmillió magzat életével, pon­tosabban halálával egy bizonyos társadalmi berendezkedésnek el kell számolnia, éppen úgy, mint ahogyan sok minden másról is kell mostanában. Az embereknek jo­guk van választ kapni arra, miért kellett jelenlegi lakosságunk majd­nem felének kényszerből meghal­nia. Amíg ez a számadás nem történik meg, társadalmunk ön­magával sem tud elszámolni. K. Sz.G: Hogy ki számoljon el a meg nem született ötmillió mag­zattal, s hogy el tud-e valaki velük számolni, nem tudom. Mint ahogy Kovács Éva azt sem tudom, mit csinálnánk most ezzel az ötmillió emberrel, hol lakna, miből élne, hol dolgoz­na. Ezen a ponton szeretnék em­lékeztetni arra, hogy az elmúlt évben hozzánk érkező húsz ezer, Ro­mániából menekülő magyarnak sem tudtunk helyet, kenyeret adni. Gondolom, a lelkész úr sem azt akarja, hogy nálunk is bevezes­sék a Kínában érvényes népes­ségszabályozást. Z.Z: A tisztességes körülmé­nyek között elvégzett abortusz mellett számomra olykor elegen­dő érv, hogy amikor a kétgyerme­kes anyától azt kérdezem: miért nem akarja megszülni harmadik gyermekét, a válasz legtöbbször az, hogy azért, mert még ezt a kettőt sem tudom tisztességgel eltartani, felnevelni, taníttatni. K.Sz.G: A magzat élethez való jogáról csak egy kiegészítést sze­retnék tenni. Aki hallott már mély­ponton lévő, nevelőotthonban ne­velkedő szipós gyereket kifakad­ni, hogy “ki kérte az anyámat, hogy megszüljön?”, akkor az joggal gon­dolkodik el azon, vajon valóban volt-e joga az anyának a gyermek születéséről igennel dönteni, ha utána egyáltalán nem törődött vele!? Ha döntésének “eredményeként” egy talajtalan, elkeseredett, oly­kor elkallódott emberrel lett több a világban? KM: Pár hónappal ezelőtt az abortusz ügye ismét közép­pontba került, érvek és elle­nérvek ütköztek, s vélhetően nem utoljára. Voltak, akik poli­tikai okokat, mások társadal­mi mélypontot emlegettek. Önök szerint mi a magyaráza­ta az abortusz körül meg­megújuló vitáknak? Z.Z: Nagy társadalmi mozgá­sok idején a téma rendre előbuk­kan, többnyire olyankor, amikor a korábbi társadalmi struktúrákat megkérdőjelező folyamatok zajla­nak. Napjainkban épp ez történik. Gazdasági, politikai, erkölcsi mély­ponton vagyunk, s ez számos dologban megnyilvánul. Számom­ra ez a magyarázata az újra fel­pezsdülő vitának. O.L: Az a véleményem, hogy a kérdés ismételt kiéleződéséhez az utolsó szocialista egészségügyi miniszter által szentesített abor­tusz-törvény is hozzájárult. Ez ugya­nis, mint korábban utaltam rá, Magyarország keresztény lakosai számára elvi szempontból elfo­gadhatatlan, így a törvény felül­vizsgálata, esetleges megváltoz­tatása a lakosság körében megfo­galmazott igény. K.Sz.G: Nehéz helyzetekben némely probléma is súlyosabb­nak tűnik. Az abortusz-kérdés régóta rendezésre vár, nyugvó­pontra azonban csak akkor jutha­tunk, ha megfelelő felvilágosítás­sal, tájékoztatással, korszerű fo­gamzásgátlással sikerül elérnünk: a nők nem kényszerből és rábe­szélésre, hanem belső meggyő­ződésből vállalják gyermekeiket, akiknek nemcsak megszületéséig, hanem életük végéig gondos, tö­rődő anyáik tudnak lenni. Ehhez persze nemcsak egyéni elszánás, hanem megfelelő gazdasági körü- lémények is szükségeltetnek. II Kelet a mBoysropszso 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents