Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-08 / 211. szám

Van, aki bevallja, van, aki tagadja „Uram, nagy sze­rencséje van,mert ezt az üveg sört éppen Önnek hűtöttem le ilyen kellemes hő­mérsékletűre. Maxi­mális tiszteletem asz- szonyom, nagyon jó ízléssel választotta ki az Önhöz illő koktélt. Napról napra, hétről hétre így fogadja vendégeit Kovács Miklós, a nyíregyházi Unicum eszpresszó munkatársa. Vala­mennyien szeret­nénk szórakozóhe­lyeinken ily kedves beszédet hallani, hiszen ezek a sza­vak azt jelzik, hogy ott minden a vendé­gért van. Egy kora délutáni órában ülünk le beszélgetni a presszó egyik sarkában. Nem nagyon tartom fel munkájában, ilyenkor még csak 1 -2 vendég tér be egy-egy hideg üdítőre. — Érdekes módon az egész rokonságban senki sem dolgo­zik a vendéglátóiparban, én is teljesen véletlenül ismerkedtem meg ezzel a foglalkozással — emlékszik vissza pályájának kezdetére. — Éppen elvégez­tem az általános iskolát, ami­kor meghallottam, hogy a Szo­bi Áfész egy felszolgáló tanulót keres. Megbeszéltem a szü­leimmel, s jelentkeztem.így ke­rültem Budatétényre a szak­munkásképző iskolába. A gya­korlatok során rengeteget ta- nultam.Tanulóként felszolgáltam az őszi vásáron, a MOM-ban, a Halászbástyán különböző ren­dezvényeken. Ugyanakkor sokat tanultam Nagy István szakoktatótól is, aki emberileg és szakmailag is a csúcsok csúcsa volt. Úgy szeretném csi­nálni ezt a szakmát, ahogy tőle láttam. A pontosság jellemez­te, soha nem feledkezett el sem­miről sem.Ezt nagyon belénk nevelte, s mindig elmondta, meg­mutatta, hogy mit, miért, ho­gyan kell csinálni. Az első főnökömet,Balogh Miklóst is tisz­telem a mai napig, ő valamikor Budapesten a Berlin étterem teremfőnöke volt. Nem szégyel­lem, tőlük tanultam meg: ha nincs semmi dolgom , akkor feladatom a kabát le- és felse­gítése, a tűzadás, ügyelnem kell arra, kenyér, só mindig legyen az asztalon, a vendég­nek ne kelljen mászkálnia. Nem nagy dolgok ezek, de a ven­dégnek jólesik. Az iskola elvég­zése után Verőcemaroson kezdtem el dolgozni. Még 18 éves sem voltam akkor, ezért a hivatalos szabály szerint estén­ként nem dolgozhattam volna, de szerencsére nem kötött bele senki. Fárasztó munka volt fia­talon az ételek-italok fel­szolgálása, de így legalább már akkor megedződtem. Az első munkanapom óta a mai napig is azt vallom: munkahelyen csak magas szárú cipőben dolgo­zom. Eddig, hála Istennek—el ne kiabájam — az elmúlt 22 év alatt nem volt semmiféle lábfá­jásom. A verőcemarosi étteremben 1968-tól 1978-ig dolgozott, az utolsó két évben már mint ve­zetőhelyettes. Közben megnő­sült, s úgy döntött, követi fele­ségét Nyíregyházára. Otthagy­ta a Börzsöny vadregényes tájait, a Dunya-kanyar mozgal­mas életét, a jó kollégákat, a régi barátokat. Új otthonát, la­kóhelyét nehezen szokta meg, hiszen itt teljesen más a kör­nyezet, a táj. A Szabolcs Szál­lóban helyezkedettt el felszol­gálóként, majd hamarosan egy ötfős brigád vezetője lett, utá­na üzletvezető- helyettes. A köztudatban ez előlépésnek szá- mít, ő azonban erről másképp vélekedik: — Üzletvezető-helyettesként már nem voltam a vendéggel szoros kapcsolatban, s ez nagyon hiányzott. Nem az én világom az, hogy árukkal fog­lalkozzam, számlákkal dolgoz­zam, dolgozókat irá­nyítsak. Verőcén mint helyettes én is dolgoztam, s így ott to­vábbra is kapcsolatban marad­hattam a vendégekkel. A Sza­bolcs Szállóban két évig láttam el a helyettesi feladatokat, s közben azt tervezgettem, ha nyílik egy színvonalas hely, visszamegyek a vendégek közé, mozgalmasabb ott az élet. Akkor készült el az Unicum eszpresz- szó, a tulajdonos ismerte a munkámat, hívott, s én igent mondtam:1985 óta itt vagyok. Szinte mindenki ismer olyan presszót, ahol szerinte a legfi­nomabb fagylaltot mérik, má­sok a habzó sör kedvéért jár­nak törzshelyükre. Nem túlzás, hogy nagyon sokan pedig ép­pen azért jönnek ebbe apresz­A Móra Ferenc Könyvki­adónál megjelent a Tabéry - könyv * szép kiadvány: a borí­tólapon a csúcsai kastély képe, a könyv szedése, nyomása, formája...ínyencfalat. Benne lapról lapra rajzolódik elénk az egyik legvitatottabb magyar múzsának, Boncza Bertának a lelki fejlődése a nagy vágya­kat álmodó ,,Bébé”-től egé­szen a megtört, a negyven­évesen már halált váró asz- szonyig. Boncza Bertáról, Ady Csinszkájáról rengetegen raj­zoltak portrét: Ady Lajos, Ré­vész Béla, Földessy Gyula, Lám Béla, Robotos Imre... Ezek mindegyike vihart kavart. Tabéry Géza könyve úgy vetí­ti elénk, saját élettörténetébe fonva Csinszka alakját, hogy nemcsak megmutatja, hanem meg is érti őt. Csinszkát egyé­ni varázsnak, megismételhe­tetlen csodának fogja fel. Ezt szóba, mert ő itt dolgozik. Arról faggatom, hogy mi a jó felszol­gáló titka? Lelkiismeretesen mindent el kell követni a vendé­gért. A jó fel szolgáló pontos, figyelmes, precíz. Fontos, hogy jó kedélye, hangulata legyen, s ne fapofával várja a vendége­ket. Már az első pillanattól meghatározó az, hogyan fogad­ja a betérőket. Pici kis humort is be kell dobni, de viccelődni, humorizálni csak a kellő tiszte­let megadása mellett lehet. Ugyanakkor sokan meg szok­ták kérdezni, hogy nem fárad­tam-e bele még ebbe a mun­kába. Ha jók a munkatársak, a vendégek, újra lehet töltődni. A mostani munkahelyemről el lehet mondani, hogy kiválóak a kollégák, s megvan a kapcso­latom a vendégekkel is. Sok fiatal jár ide, jó közöttük dolgozni. Megszoktam már, hogy ők szórakoznak, és pedig dolgozom. Épp azért csinálom vidáman, humorizálva, hogy ne érezzem nehéznek, egyhangú­nak a munkámat. Az éjszakai szolgálat egy fokkal problémá­sabb, ugyanis időnként illumi- nált vendégekkel kell foglalkoz­ni. Tulajdonképpen annyira nagy problémát nem jelentenek, ér­teni kell a nyelvükön, tudni kell velük beszélni. Pályagyakorlat, érzék kell ahhoz, hogy tudjon az ember finom stílust váltani éjszakára. Az első főnökömtől tanultam meg azt is, hogy min­dig a vendégnek van igaza. Nemcsak Nyíregyházán hívták már több helyre dolgoz­ni, hanem az ország más váro­saiból is megkeresték. Nincs azonban szándékában elmen­ni innen, jól érzi itt magát. Mint mondja, különben sem szeret vándorolni. Ha nincs esküvő, lehet, hogy még mindig Verő­cemaroson dolgozna. — Azért szeretem a munká­mat, mert a kívülállóként hoz­zájárulhatok a kellemes han­gulathoz. Mindig arra törekszem, hogy a vendégek jól érezzék magukat. S ha ezt sikerült elér­nem, akkor az nekem is meg­nyugvást jelentő öröm. Remé­lem, még sokáig itt dolgozha­tom vendégeim legnagyobb megelégedésére. bizonyítja Tabéry 1957-ben közzétett visszaemlékezésé­nek (Leveleka költő feleségé­ről, Igaz Szó, 1957.11 .sz) egyik jelképe: .....úgy vagyok vele, mint Vajda János pásztorem­bere, aki fiatal korában látott egyszer egy különös, tarka ma­darat, aminek a különleges­sége hosszasan foglalkoztat­ta, de amilyent soha többé nem látott azután. Késő vén- ségében, halála óráján me­gint eszébe jutott, s akkor meg­állapította, hogy az a madár milyen ritka volt!" Ezt az „ egyéni színt” Ber- tukának a családi,,örökség” is biztosította: apja, a könyv utószava szerint „afféle ma­kacs, gőgös, mikszáthi figu­ra", aki hóbortból, saját uno­kahúgát veszi feleségül és neki építi az 1800-as végén a csú­csai várkastélyt.Bertuka any­ját nem ismeri, az belehal a szülésbe, így a ,, várkisasz­Walerian Borowczyk bevallja, a többség tagadja, de mindez a tényeken aligha változtat: az utób­bi idők majdnem teljes mozikíná­latára érvényes lehetne a lengyel származású francia rendező film­jének címe, az Erkölcstelen me­sék. Ha egy történet hősei amorá- lis lények, attól a történet maga akár tanulságai, akár alkotójának figuráihoz való viszonya követ­keztében lehet erkölcsileg maku­látlan, de ez a képlet igen ritkán, vagy csak igen nagy fenntartások­kal érvényesül a mai filmalkotói gyakorlatban. A rajzfilmesből játékfilmessé átvedlett Borowczyk, azon alko­tók egyike, akiknek pályáját, műveit a rokonszenv és az ellenszenv egy­szerre kíséri. Hogy kedveli a ké­nyesnek mondott témákat, arra bizonyság az a két filmje, amiket korábban nálunk is játszottak, a Vér és Liliom, valamint A bűn története. (Egy harmadikat, a Goto, avagy a szerelem szigete címűt a klubhálózatban lehetett látni./ Most bemutatott munkája jóval korábban, 1974-ben készült, s hogy nálunk éppen most került műsor­ra, annak rendkívül egyszerű a magyarázata: a szexualitás külön­böző megjelenési formáinak ábrá­zolása, ezek forgalmazása ma Ma­gyarországon alig ütközik akadály­ba, a kereslet irántuk óriási, így üzleti kockázat gyakorlatilag nincs is. A mű történetéhez tartozik, hogy Franciaországban, ahol készült, jó ideig a tiltó listán szerepelt, nyil­vános vetítését nem engedélyez­ték. A film egy méltatója eképpen vélekedik az Erkölcstelen mesékrő\:„A betiltás feloldozásá- ra magyarázatul szolgálhat a mű lebilincselő művészi vonzóereje, de talán még inkább alkotójának az a a törekvése, hogy túllépve a szabados illusztrálás csinosságán, eljusson az igazi erotizmus szép­ségéig — és komolyságáig, annak a fantáziavilágnak komor varázs­latáig, ahol az érzéki gyönyörök titkos játékokká, ünnepélyekké és rituális szertartásokká, véres vagy szentségtörő orgiákká változnak.” szony” svájci leányintézetben nevelkedik. S a hideg apa és a zárdaszerű leányintézet egyetlen menedéket engedett meg számára: a lélek álmo­dozó álmát az irodalom és a festészet felé. Ezt az utat lát­ta vigasztalónak, itt akart kiemelkedni, belépni a leg­nagyobbak mellé, nem al­kotóként, hanem asszony­ként. Múzsaként, asszony­ként tört a Szép, az Élet felé a magányból. Ha nem volt körülötte „Isten”, teremtett ő magának.llyen dicsfényt húzott „ szerelmeire”: a svájci diákra, a „ szépmű­vészetek” vénlegény pro­fesszorára... De ebből a „dicsfényből” kölcsönzött az író-vőlegény Lám Bélának vagy a csodált színésznek, a Törzs Jenőnek is. Tabéry is „ szépet álmodó” író Bertuska szemében. A könyvben Tabéry adatok­Ennyire szép lenne a menyasz- szony? A film négy önálló epizódból áll.Az első kettő afféle mai törté­net, a harmadik és negyedik törté­nelmi (áltörténelmi) miliőbe vi­szi el a nézőt. Valami azonban mégis összeköti az egyes darabo­kat, s ez a szexualitásnak olyasfaj­ta megjelenítése, amelyben min­den eltér attól, amit — nehéz, ide pontos szót találni —- normális­nak, szabályosnak, megszokott­nak, elfogadottnak szokás nevez­ni. Az első epizód témája az orális közösülés, a másodiké az önkie­légítés, a harmadiké a leszbikus, vérengző perverzitás, a negyediké a vérfertőző szerelem.Csinos kis csokor, bár önmagában témákat minősíteni felelőtlen dolog.Nem az ábrázolt tárgy maga, hanem megközelítésének módja minősíti az alkotót és az alkotást. Beval­lom, éppen ez az a pont, ahol zavart érzek e filmmel kapcsolat­ban, s taszítóvá válik egész világa. Kénytelen vagyok Borowczy- kot idézni, hogy az összefüggések valamennyire követhetők legyenek:,,...mint mindenki, voy- eur-nek érzem magam, sőt, ha hihetek produceremnek, perverz is vagyok (de hol végződik a „normális” és hol kezdődik a perverzitás?), és meggyőződésem, hogy a vágy látványa a lehető legizgalmasabbak egyike.” Hát igen ! Az a bizonyos határ­vonal, ami az erotikát a pomográ­kal bizonyítja, hogy téves az a kép, hogy az ,, Ady-vers” után rögtön jött az „Ady-sze- relem”. Közben egy év telt el, és Bertuka megérezte, hogy Ady oldalán visz az út legma­gasabbra a Széphez. „Sok­kal jobban ismertem benső vívódásában is Bertukát eb­ben az időben, semmint té­vedhetnék, amikor leírom: ez az életkörülményeivel örökké elégedetlen, sokat és nagyon enerváltan képzelődő, asszo- nyian nagyra törő, szeren­csétlen fiatal lány valami örök­lött makacssággal, daccal akarta megmutatni a világnak, hogy odakerül a legnagyobb élő magyar költő oldalára”. Csinszka nem belebó­dult, hanem belelovalta ma­gát Ady nagyságába. A sze­rető szerepe után vállalta a szamaritána sorsát is, őrizve az üstököst a kihunyás évei­ben is. fiától elválasztja, egzakt módon sosem húzható meg, illetve ugyan­azon mű esetében is minden néző — erkölcsi beállítódottsága alap­ján — máshol húzza meg a határ­vonalat. Érdemes emlékeznünk Oshima sokat vitatott filmjére, az Érzékek birodalmára, amellyel kapcsolatosan sok-sol* vitairat született a legszélsőségesebb elmarasztalástól a dicshim­nuszokig. Egy pillanatig sem akarom el­vitatni, hogy a rendező a maga választotta témák filmes megva­lósításában komoly művészi kife­jező erőből tesz tanúbizonyságot. Szimbolikája (ahogy korábbi film­jeiben is) rendkívül erőteljes, szuggesztív; látványvilága, helyen­kénti színorgiája roppant hatásos, de eszmeileg nem elég, meggyő­ző. Ami önmagában — egyszerű élettényként — taszító, amellett minden formai érv kevés. Azt gyanítom, hogy a film ha­zai szereplése a téma ellenére sem lesz egyértelmű siker,, pedig pél­dául Paloma Picasso ruhában, s kiváltképp ruha nélkül nagyon szép (ő alakítja a harmadik epi­zódban Báthory Erzsébet figurá­ját, bár aki a csejtei várúmő hite­les történetét akarja megismerni, annak inkább javaslom a Labirin­tus könyvek róla szóló kötetét). Az erotikus történeteket kedvelők alighanem másfajta mesékhez vannak szokva. Hamar Péter A könyv utolsó fejezetében már egészen más Csinszkát láthatunk, Márffy Ödönné már nem lobog, csak szemléli az életet... Tabéry Géza lélekrajza 1939-ben jelent meg először, közvetlenül Csinszka halála után, a Temesvári Hírlap karácsonyi számának mellékletében, majd 1939- ben könyv alakban Brassó­ban. 1942-ben újra kiadja Nagyváradon, de itt a cím vál­tozik: A csúcsai kastély, azért mert beiktatott egy fejezetet a kastély új lakójáról, Octa- vian Gogáról, a román költő­ről és miniszterelnökről. 1970- ben a Kriterion Könyvkiadó­nál lát napvilágot, de ezt a fejezetet kihagyja Tabéry. A jelen kiadás ennek alapján ké­szült. * Tabéry Géza: A csúcsai kastély kisasszonya.. Könyvespolcunk Lélekrajz Csinszkáról M. Magyar László Jelenet a filmből 10 HnmrarnP07Ón , 1990.szeptember 8. wmamm—m—m—m—m—a wwyjaiin^zay HÉTVÉGI MELLÉKLETE || Kelet Film ____;____,_____——. A KM vendése Az Unicum unikuma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents