Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-29 / 229. szám
A KM vendége A világjáró főagronómus A világhírű Philip Morris cég európai főagronómusa, Henk Faber nem először járt Nyíregyházán, illetve megyénkben. Érthető, hiszen a dohányipari mamutvállalatnak érdekletsége van Szabolcsban. Elég ha csak azt mondjuk, hogy a hazai dohánynak jóval több, mint a felét Szabolcsban termelik. S Faber úr befolyásolja a termelést és a nyíregyházi feldolgozást is.,A világot járt ember kedvező véleményt alakított ki megyénkről. Mi is szimpatikusnak tartjuk őt, azért is beszélgettünk vele legutóbbi ittj ártakor. Az amerikai cég európai fő- agronómusának professzoros a külseje. Inkább tanárnak, vagy orvosnak nézné az ember. Pedig sok évig a mezőgazdaságban dolgozott, gyakorló dohánytermelőként is sikereket könyvelhetett el magának. Beszél angolul, németül, franciául, s egy afrikai törzs nyelvét is jól megérti. Utóbbi érthetővé válik, ha közöljük: 18 évig Dél-Afrikában termelte a füstölni valót, csak aztán jött át Svájcba, hogy cége egyik európai irányítója legyen. Főleg Magyarország és Olaszország a munkaterülete, de korábban megfordult valamennyi kontinensen. (Szerényen mondja, hogy olaszul nem tud igazán.) Magyarországon szinte kizárólag Szabolcsot és Bács-Kiskun megyét látogatja'rendszeresen. Szenvedélyes dohányos, gyakran ráfüstöl. Természetesen a drága amerikai cigarettát, a Marlborot szívja. Naponta több dobozzal. Ily módon jó reklámja cégének. Előrebocsátottuk neki: mi nem akarunk reklámot csinálni sem a dohányzásnak (ez különben is tilos), sem a Philip Morrisnak. Sőt, első kérdésünk így hangzik: „Az egészségügyi dolgozók és a környezetvédők szerte a világon kampányt indítottak a dohányzás ellen. Sok helyről ki is tiltották a dohányzókat. Ezek után adódik a kérdés: csökken-e a világban a dohányzók száma, következésképpen van-e jövőjük a szabolcsi dohánytermelőknek?” A válasza ez volt: „A dohányzók száma és az elfüstölt dohány mennyisége stagnál. Mert az emberek egy része dohányzással vezeti le idegességét, sokan élvezik a márkás dohányt és cigarettát”. Érthető a válasz, s azt is tudjuk, hogy van miért idegeskedni szerte a világban. Faber úr is hangsúlyozza, hogy a dohánytermelés valutát hoz Magyarországnak és forintokat a szabolcsi termelőknek. Ittjártakor, beszélgetésünk előtt a nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál termelőknek és feldolgozóknak videofilmes előadást tartott. Előadásában hangsúlyozta: a termelők a várt bevételüknek akár a 25 százalékát is elvesztik, ha nem szakszerűen dolgoznak, ha nem tartják meg az igen szigorú technológiai előírásokat. Kezdő és haladó termelőknek idézünk az előadásából: „Van már gyökémövelő vegyszer. Ezzel erősödik a növény és ellenállóbbá válik a szárazsággal szemben. Ezen a vidéken ezt különösen fontos szem előtt tartani. A tetejezést időben kell elvégezni. A dohányvirág látványos, de el kell távolítani, még akkor is, ha munkaigényes az eltávolítás. A kereskedelmi termelésben nincs helye a dohányvirágnak. Tavaly vírus támadta meg a termést, most az aszály. Vírus és poloska ellen a legmegfelelőbb szereket kell kiválasztani. Az egyfajta és egyforma termést könnyebb betakarítani. Aki nem időben takarítja be a dohányát, annál tapasztalható a súly- és minőségvesztés. A szárítás előtti szakaszban is szükség van a dohánynak egyfajta nedvességre, öntözésre. Erről sokan megfeledkeznek. A jó gazda a palántázástól a leadásig sokat beszélget a dohánnyal. A dohány jobb mint a rossz feleség, mert nem beszél vissza”. Faber úr az ófehértói dohány- termelőkhöz is ellátogatott, de korábban több helyszínen szerzett tapasztalatokat. Ezért is voltunk kíváncsiak: milyennek látja megyénkben a dohánytermelés technikáját? Válaszából kiderült, hogy a szabolcsi föld és a klíma hasonlít az észak-olaszországi földhöz és klímához. Az összehasonlítást jó hírként könyvelhetjük el. Nálunk is sok a napsütéses órák száma, de sajnos, a csapadékos napok száma kevés. Az olaszoknál kifejlett az öntözőrendszer, Szabolcsban még nem. Pedig — hangsúlyozta a főagronómus — az öntözőberendezés ára pár év alatt megtérül, ha a termelőknek több lesz az exportképes dohánya. Ami a gépesítési szintet illeti, megyénk nem tartozik az élvonalhoz. Ám Faber úr tudja, hogy a nyolcvanas években nálunk is végbement egy figyelemre méltó műszaki fejlesztés, amikor a termesztés komplex gépesítését tűzték ki célul. Jó partner volt a Dohánykutató Intézet nyíregyházi részlege, ahol kipróbálták és alkalmazzák az univerzális kanadai dohányművelő gépsort. Ofehér- tón — a főagronómus látogatásának színhelyén — már kipróbálták a sokat tudó bolgár és jugoszláv gépeket. A szárítóberendezések is elteijedtek a háztáji kisgazdaságokban, főleg Levelek, Nagykálló, Nyírbátor és Ófehértó térségében. A világ minden részére kiterjedő cég európai főagronómusa ismételte, hogy ő elsősorban a termeléshez ért, de a fermentálás, a feldolgozás sem idegen tőle. A nyíregyházi fermentálót európai színvonálúnak tartja. Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy éppen ittjártakor kezdték a nyíregyházi üzemben az új amerikai gépsor és a hozzá kapcsolódó olasz gép próbáját. Már korábban is látott hasonló gépeket Amerikában, illetve Olaszországban. Reméü, hogy a számítógép által vezérelt amerikai gépsor zaj- és pormentesen dolgozik majd és minőségi munkát végez Nyíregyházán. A Philip Morris európai cigarettagyáraiba eljut a feldolgozott szabolcsi dohány. Keveréknek használják. A szabolcsiak érdeke és országos érdek is, hogy minél több legyen az exportminőségű termék. A cég szigorúan megköveteli a hibátlan árut. Igaz, a főagronómus és munkatársai már a feldolgozásra alkalmas dohány kiválasztásától figyelemmel kísérik a gyártást. Szakmai tanácsaikkal, különösen a feldolgozási paraméterek helyes kiválasztása és alkalmazása területén sokat segítenek a nyíregyháziaknak. A jó tanácsok megtartása után könnyebb az értékesítés a szigorú dohánypiacon. Végül arra kértük lapunk ritka vendégét: mondjon néhány mondatot a magánéletéről. Elmondta, hogy a magyar ételeket szereti, de a magyar nyelvet nem tudja és már nem is akarja megtanulni. Amerikában is, Svájcban is van egy kényelmes otthona. Fák és virágok környezetében él, de ott érzi jól magát igazán, ahol dohány illat veszi körül. Nábrádi Lajos Film Tiltakozom! ALICE IGAZÁN JÓL EREZHETNÉ MAGÁT a vajúdó földtörvény viharai és a konvertibilitás reménye közepette éldegélő magyar állampolgárok vendégeként, mert mi ez, ha nem csodaország? Ékesszóló bizonyítéknak elég legyen említeni annyit: nálunk az utóbbi időkben művészi tökélyre fejlesztettük a tiltakozás intézményét. Sőt: nehéz emlékeztetni olyan tiltakozásra, amivel szemben a kontratiltakozás ne született volna meg, s a szociológusok biztos tudnak példát arra, hogy már a rekontra vagy a szubkontra is megszületett egyik-másik esetben, s a kártya szaknyelve hál’ Istennek bírja további kifejezésekkel egészen a fedáksáriig. Bár a társadalmi mozgások tálcán kínálnak jónéhány esetet, amelyek megérnének néhány mondatot, maradjunk meg a rovat megszabta keretek között, a filmek világában! Ez a terület sem mentes a tiltakozó mozgalomtól! Az első számottevő eset Scorsese alkotása, a Krisztus utolsó megkísérlése nyomán bontakozott ki. A filmet magát többnyire nem ismerő, inkább az erről szóló híradásokat olvasó vallásos fanatikusok Pesten, s tán más vidéki városban is tiltakozó tüntetést szerveztek, táblákat cipeltek, egyházi énekeket daloltak a mozi előtt. A másik, figyelmet érdemlő tiltakozás pedig el is érte célját: a Filmintézet meghirdette programjában, hogy az általa működtetett Mátra-Örökmozgóban bemutatja Harlan 1940-ben készült filmjét, a Jud Süsse -t két alkalommal, de a magyar zsidóság erőteljes fellépése következtében elállt szándékától. Az ügyet cifrázza az, hogy mindkét vetítési alkalom egybeesett volna zsidó egyházi ünnepekkel. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy ez az egybeesés a véletlen műve, abban pedig egészen biztos vagyok, hogy a műsorszervezők agyában még csak a szikrája sem volt olyan gondolatnak, hogy e film bemutatásával az antiszemitizmus szolgálatában álljanak. Kétségtelen, hogy a Jud Süsse a bemutatáskor a német fasizmus közvetlen céljait szolgálta, de ma már ez a film kortörténeti dokumentum elsősorban, s a korszellem megismertetése szempontjából műsorra tűzni érdem, nem pedig bűn. A TILTAKOZÁSHOZ ÉRDEMES azonban egy adalékot hozzáfűzni: a Jud Süsse a közelmúltban megjelent regényalakban, a pesti aluljárókban hegyek álltak belőle. Százezer pélRövidesen a mozikban: Szolgalélek, színes szovjet film dány könyv szemben kétszer háromszáz férőhellyel. Ki itt a győztes? Egyébként nem a tiltakozás ellen tiltakozom. Volna éppen film- ügyekben miért tiltakoznunk. Neves fdmrendező mesélte a követ-] kező történetet. Kisfia felsírt éj-! szaka, s az anyuka igyekezett megnyugtatni a gyereket: — Mit álmodtál kisfiam? — Nem emlékszem a címére!; — válaszolta a gyerek. Ez a hiteles eset, valahányszor eszembe jut, megborzongat. Egyetlen percig ne higgyük, hogy az a mozgóképáradat, amely gyermekeinkre vagy a fiatalabb korosztályra rázúdul, hatás nélkül marad! Egyetlen személyiség sem kerülheti el, hogy a látvány sokkí- rozó elemei ne írják be magukat a tudatbal NEM ISMEREK EGYETLEN tudományosan hitelesnek tekinthető elemzést, szakmunkát, amely rendszeresen végiggondolta volna azokat a következményeket, amelyeket például a sci-fi-ill. thrillerözön vált ki a legfogékonyabb rétegben. Vagy az ártatlannak tűnő klipek hatását. Igaz ugyan, hogy a klipek sokszor formai bravúrokkal hitelesítik a montázst, de alapkövetelményük, hogy egy- egy snitt csak 3-4 másodperc lehet. Következésképp egyikben sem lehet, elmélyülni, alaposan megszemlélni, mert tovatűnik azonnal, csak a felületet engedi látni, lényegként legíejebb azt a hangulatot emeli ki, amit a zenével együtt kifejez. Innen egyetlen lépés csak az így beidegződött reflexet átvenni a mindennapi élet más helyzeteire. S ha bárki azt hiszi, hogy ez a filosz képzelődése, üljön be néhány iskolai tanórára, s figyelje meg gyermekeinket! Ne kicsinyeljük le a veszélyt! A mozgókép mindenható, és Schwarzenegger, Rambó (stb., a név tetszés szerint behelyettesíthető!) az ő prófétája. Hamar Péter Könyvespolcunk « 99 99 99 Minő muno Könyvreneszánsz tanúi vagyunk. A meglehetősen szürke, és egyoldalú választék után egyre-másra tűnnek fel az árusoknál — sőt utóbb már a boltokban is — olyan kötetek, amelyek megjelenésére belátható időn belül nemigen számíthattunk. Ugyan ki gondolt volna arra, hogy fényes borítóval látja viszont Lin yu tangót, Szolzsenyicint, mikor előbbit utoljára a világháború előtt adták ki, utóbbiról is évtizedek óta hallgat a magyar könyvszakma. Borisz Vian feltámadásáért se fogadtam volna meg egy-két esztendeje egy petákot sem. Most pedig már a második puha fedelű művét vehettem kézbe. Utoljára debreceni diákként kaptam meg valakitől a Pekingi őszt, röviddel után pedig a Tajtékos napokat. Tartalmas bevezetőjük adta tudtuk hogy az írónak vannak még a megismerthez méltó, más művei is, de azokról egészen mostanáig semmit sem tudhatott meg az átlagolvasó. Pedig az a két munka nagyon felcsigázza az olyan embereket, akik nem ijednek meg némi szürrealizmustól, és rokonlélekre találnak az íróban. Borisz Vian bennünk diákokban érzékeny húrokat érintett. A hétköznapok tagadása, az emelkedett líra hétköznapi értékként való elfogadása — legalább egy könyvélmény erejéig. Ez tetszett nekünk. És tetszene ma is, csakhát „megko- molyodtunk”. A vagabund írásművész a feje tetejére állít mindent a már említett két műben. A Pekingi őszben se Pekingről, se az őszről egy szó sem esik. A Tajtékos napok férfi főszereplőjének neve: Anna. Foglalkozására nézve puskacsőnövesz- tő. Itt tér vissza az allegória, Vian sajátos jelrendszere, ugyancsak allegórikusan a valósághoz. Férfiak feküsznek a puskacsőnövesz- tőben, és a gyilkos szerszám keblükből nő. Ami termett, időnként lefűrészelik és elviszik a puskagyárba. Anna „barátunk” teljesen elsenyved ebbéli fáradozásában. A könyv, amiről a hosszú bevezető után szólnék, azt a címet viseli, hogy Öljetek meg minden rohadékot. Azt is hihetnénk, hogy vevőcsalogató provokációról van szó, de Vian esetében ez tévedés. Éppúgy, mint a nemrég megjelent Köpök a sírotokra esetében. Már most felhívom minden potenciális olvasó figyelmét: ez az ember nem ilyen. Ellenkezőleg. Ez az ember egy szűzleány lelkű álmodozó, csak kétségbeesetten igyekszik titkolni. Akadnak persze, akik rávágják, olvasták műveit: sikerrel. Dehát ízlések és pofonok... A gyönyörű kivitelű könyv, melynek még a belső lapjai is égszínkékek, kriminek álcázott vélemény az eugénikáról. Ez a tudomány különösen Hitlernek volt a szíve csücskében. Szép embert nemesíteni, a többi „rohadékot” pedig, mint „selejtet”, megölni. A regény hőse véletlenül maga is szép emberpéldány, ám a természet jóvoltából. Ily módon „bikaként” jön számításba, és a célból a „rossz” professzor elraboltatja, majd párosodásra kényszerítené ugyancsak tökéletes nőkkel. Mégsem örül az ügynek senki, és- ebből valóban krimi kerekedik.; Valószerűtlen viani fordulatok, kísérteties figurák, zaklatott cse-: lekmény, és feloldozás nélküli vég. Aki tehát szokvány bűnügyi történetet vár, csalódott lesz. Aki viszont örül annak, ha valaki megmutatja az embernek a benne is lakó sátánt, annak érdekes szellemi kaland. Annál is inkább, mivel — mint j már említettem — nagyon szép, a puhafedelű kategóriában majdnem bibliofilmnek számító köntösben adta ki kezéből a gyomai Kner nyomda. Vinkó József fordítása méltó Vianhoz, bár a „trágárizmusok” időnként mellbevágóak. Viszont visszaadják a nyomott hangulat mellett azt is, amit Vian minden bizonnyal nagyon fontosnak tartott: láttatja a „szép” embereket, de elülteti az olvasóban a kétséget. Minő műnők, sóhajthatunk rossz szájízzel az utolsó sorokon. Ésik Sándor 10 Mtunnnnrcnn , , 1990.szeptember 29. —A Hldyiffl 1B Mdy HÉTVÉGI MELLÉKLETE
