Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-04 / 207. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. szeptember 4. „Vágyom, hogy jó ügyvéd legyek' Villáminterjú a Nyírség Szépével Üde színfolt volt szombat este a megyebálon a Nyírség Szépe választás. A csinos lá­bak, karcsú derekak, telt keblek nem hagyták hidegen a férfinézőket. A szép lá­nyok közül végül a zsűri a legszebbnek a 20 éves Acs Zsuzsannát találta, aki Sze­geden másodéves joghallgató. — Hány alkalommal indultál már szépségversenyen? — Életemben először 16 évesen indultam versenyen a Helyőrségi klubban egy An- na-bálon, akkor második let­tem. Részt vettem 1988-ban a Krúdy-teraszon megrendezett Anna-bálon is, azt a ver­senyt megnyertem. S most neveztem be harmadszor szépségversenyre . . . — ... amelyet szintén meg­nyertél. Mi késztet arra, hogy benevezz az ilyen vetélkedőre? — Az elsőn szinte még gyerek voltam, nem készül­tem rá, ott voltam s bene­veztem. A második alkalom­ra már készültem, ezen pe­dig úgy indultam el, hogy nincs mit veszíteni, egy jó játéknak tekintem az egészet. — Hogyan készültél a Nyír­ség Szépe választásra? — Erre sehogyan sem ké­szültem. Utolsó nap jelent­keztem, nem tudott róla senki, még a barátom sem. Behívtak bennünket egy vá­logatóra szombat délelőtt, ott még közel harmincán vol­tunk. Tizenöten jutottunk to­vább, de végül hárman nem jöttek el a döntőre. Amikor túljutottam a válogatón, utá­na árultam csak el ismerőse- imnek, rokonaimnak. — Mit jelent számodra a szépség? — Ez nagyon szubjektív dolog. Ezt én csak úgy érzé­kelem, hogy az utcán meg­néznek az emberek. Maga­mat inkább kedvesnek, ra­gaszkodónak tartom. Az iga­zi szépséget én valahogy úgy képzelem el, mint egy mese­beli királynőt. Nem sokkal az eredményhirdetés után még fel sem tudom fogni ezt az egészet, később, 1—2 nap A Nyírség Szépe 1990-ben: Acs Zsuzsanna. Emil) (fotó Elek múlva tudatosul majd ben­nem, s akkor kezdek büszke lenni rá. — A köztudatban az él, hogy a szépség és az okosság egy­mást kizáró fogalmak . . . — Inkább legyek okos, mint szép. Életem vágya, hogy jó ügyvéd legyek. Ugyanakkor van bennem szereplési vágy, szeretek a középpontban lenni, állítólag ez az oroszlán jegyében szü­letett embereknek jellemző vonása. Említettem már, ne­kem az egész verseny egy jó játék, amely kell az élethez. Ha nem nyertem volna, bár bántott volna belülről, de veszteni akkor |sern vesztet­tem volna sémániv. Akiknek ugyanis eddig tetszettem, azoknak a verseny után is tetszenék. (mml) Neked? la! Itt élünk az „édentől ke­letre”. Az édentől, ahol már bátrabbak a hajlatok, ahol már nem száguld a végtele­nig a tekintet. Itt bújik meg csendes mosolyával ez a kis falucska. Hajdani vízmosás az egyetlen köldökzsinór, ami a külvilághoz köti. Ezen ereszkednek le nagy batyuk­kal a már nehezebben lépe­gető öregasszonyok, vigyáz­va, hogy a kendőbe bugyo- lált üvegekből a vadon sze­dett málna ki ne guruljon, hiszen minden fillér számít, még ha áron alul is veszik a lenti faluban, de fenn a he­gyen nem sok mindenből le­het pénzt csinálni. Igaz, a téli tüzelőre nincs gond. hiszen az erdő még háborítatlan, erdőgazdálko­dás címén nem irtották ki, az eső nem mosta terméket­lenre talaját, úgy van, ahogy megadatott. S a falu népe tudja, mennyit szakíthat ki testéből, hogy máskor is meg­tehesse. Azért, hogy a gom­bák milliárdja ne veszítse otthonát, a szeder, a szamó­ca még teremjen. A csend itt valóban csend, a baglyok fenséges szárnysuhogása töri csak meg néha. Még beszél­hetnék az út közepén háborí­tatlanul növő, majd félmé­teres őzlábgombáról, az ide- oda kanyargó vádcsapások­ról, a bokrok alján sivalko- dó csíkos vadmalacokról, a fenyegetően morgó anyjuk­ról. De minek tenném? Még valaki kedvet kapna arra, hogy egy kis házat vegyen e tájékon. S akkor elszabadulna a pokol. A vízmosást úttá szé­lesítenék, benzinpöfögők küszködnének, rajt az emel­kedővel. Az üdülők 'tennének arról, hogy a csend szilánkokra tör­jön, s az' őslakos csak1 az üres polcokat’ lássa a ’legkö­zelebbi helység boltjában. A mély kutak hűvösé helyett a napon forrósodó víztorony adná klórtól bűzös levét. Ezért nem mondorrr meg, hol van ez az éden! Neked városi ember, neked Soha! Tapolcai Zoltán Kételyek egy dátum körül Volt is, lesz Is fatornya a szamosújlaki templomnak Elég volt a szakértő szem egyetlen pillantása, hogy a szamosújlaki református templomról kiderítse, hajdan katolikus lehetett. Elég volt egyetlen mozdulat, konkré­tabban egy kalapácsütés, hogy az amúgyis máló vako­lat aiól előtűnjön a befala­zott sekrestyeajtó szépen fa­ragott kőíve. Két gyors mé­rés, újabb kalapácsütés s a kis szentségtartó fülke tar­talma is napvilágra került. No az első probléma itt adódott a feltárást végző Sze­kér György építész-kutató előtt. A mélyedésben talált falapon ugyanis 1096-ot em­lít a mester, aki a több mint száz évvel ezelőtti átalakítást végezte. Mit tudott ő. amit a maiak nem? Mit árul el ebből a templom maga? S az írásos dokumentumok? Áhítat Szabó Dénes karnagy úrnak! Tanár úr. én a Pro Musica augusztus 25-i Mátyás- temvlombéli fellépéséről szeretnék írni. Kérem, nézze el. ha mégis elkalandoznék. Azon a szombaton a várban már egy napja állt a bál. a kétszáz éves magyar színjátszást ünnepeltük. Megérdemelte. Az eseményekhez hozzátartozott a tömeg és egy adag harsányság. Még a templomba is beszaba­dult a karnevál, az egyik zászlórúdon csücsülő piros léggömb képében. Az élmények özönéért cserébe szí­vesen viseltem el a tülekedést, a számomra szinte meg­fizethetetlen cikkek csábítását, és vágytam arra. hogy a fővárosban éljek, ahol a legbőkezűbben osztogatják a szellem megannyi kincsét. Mégis megörültem, hogy egy hangversenysorozat zá­rókoncertjén a szereplők között itthoni ismerősöket is látok. így utólag már belátom, hogy az énekkar mun­kája révén hamarabb is rájöhettem volna bizonyos összefüggésekre. Rég tudom, hogy az ön által vezényelt bármelyik kórus képes előcsalogatni az emberekből az áhítatot, a magamutogatás mellőzésével, csupán a zenére összpon­tosítva. Ennek ellenére váratlanul ért a csoda, amit az Önök együttese tett. A lányok olyan tisztán daloltak, hogy már-már azt hittem, az angyalok kara szól. Ez az ön számára természetes. Az is. hogy a kóristák fele a kar­zatról énekel, a fele meg az oltár környékéről, másszor egymással, szemben felelgetnek a muzsikával, harmad­szor karéjban, negyedszer a templom teljes szélességé­ben szétszóródva zengenek. A hangok meg patakzanak a hallgató felé. elöntik, aztán átfolynak rajta, újra kö­zelednek, újra elhaladnak. Tanár úr. én járkálni kezdtem a padsorok mentén, mint egy gyerek Illetlenségnek tartom az ilyesmit, de muszáj volt. A jelenlévő számos külföldi meg egyfoly­tában kattoqtatta a fényképezőgépét, mintha azzal meg lehetne örökíteni ilyesfajta komplexitást. Egyszeriben fenemód büszke lettem arra, hogy onnan jöttem, ahonnan a Pro Musica. A vastapsot követő rá­adás után kedvem leit volna mikrofonhoz lépni, és azt mondani minden világnyelven: Hölgyeim és Uraim! A nyíregyháziakat hallották. Nyíregyháza az ország leg­keletebbre eső megyeszékhelye, ugyanakkor centrum is. A muzsika centruma. Mert a tehetség és a szorgalom átlépi a határokat. Mert ezek a zenészek elhozták ma­gukhoz a nagyvilágot. Ahogy Veres Péter parancsolta.-...., . ............................Gyüre Ágnes Makula nem makulátlan Szokatlan tyúkperben elöntött a minap a Nyíregyházi Városi Bíróság. Szokatlan, hogy az ügy véresen komoly. A tyúkperek ál­talában semmitmondóak, vagy mosolyra késztetők. E per „fő­szereplő je”, amikor tetten érték a kotkodácsoló tyúkok között, nem elszaladt, hanem felkapott egy lécet és táraadott. Makula János tiszavasvári la­kos foglalkozásnélküli és analfa­béta. Élettársa és négy kiskorú gyermeke van, furcso módan ed­dig még nem volt dolga a bűnül­dözőkkel. Mondhatni, hogy ma­kulátlan volt. Am egy éjjel a sötétség leple alatt mint egy ra­vasz róka, egy helybeli lakos udvarára lopakodott azzal a szándékkal, hogy ellop néhány tyúkot. A tyúkok hangoskodásá­ra a tulajdonos és felesége a helyszínre sietett. Makula felvett egy fenyőlécet és nagy erővel ráütött a tulajdonos fejére. A fe­leségét sem kímélte, a jogos tu­lajdonát védő asszony is kapott a léccel. A verekedő tyúktolvajt a bíró­ság tíz hónap börtönbüntetésre ítélte. A böntetés végrehajtását azonban két évre felüfggesztet- ték. Jónás-ügyek Sötét lyuk tátong az ajtó­nyílás mögött. Nyílás, mert sem kerete, sem ajtaja, kö­vetkezésképp függönye sincs. A vaksi mélyedésben ágy­félét fedezek fel, szutykos göncökkel, s rajtuk riadt te­kintetű gyereket sejtek. A la­kásnak semmiképpen nem nevezhető bódéban természe­tesen sem víz, sem villany. Vajon mivel fognak fűteni, ha beáll a hideg? Az ópályi cigánytelepen Jónás Andrásból ömlik a pa­nasz Segédmunkásként az Üt- ás Vasútépítő Vállalat­nál dolgozott, de létszámfe­letti lett, elküldték. Még megnevezett egy-két munka­helyet, de azért tanácsolták el mindenhonnan, mert egyetlen osztályról sem tud bizonyítványt felmutatni. Se­gélyre számít, s valami cso­dára, hogy egyszer rendező­dik a sorsuk. Ezt a „házat” a sógora engedte át nekik, addig az apósáéknál húzták meg magukat. Rogy miért kellett odábbállniuk, arról nem beszél. De ahogy bele­lendül, rögtön azt kérdi, hol jelenthetné fel Pesten -a helyi tanácsot, mert ő úgy érzi, nem tesznek meg értük min­dent. öt gyerekük él, a legkisebb halva született, vagy a vi­szontagságos körülmények miatt nem maradt életben — nem tudni. Kilátástalan sors, az biztos. Szemben emeletes házat épít egy másik cigánycsalád. Nem az egyedülit a telepen. Ám a faluban is több épülő házra mutat kísérőm, Faze­kas György, aki leszázalékolt, nyugdíja mellett a közhasz­nú munkásokat irányítja, ezt is cigány építi, amaz is beil­leszkedik. Fiatal pár Kisgye­rekkel sétál, az udvaron au­tó, s akár hiszem, akár nem, videót néznek este. Ok is ci­gányok. Az csendül ki mondandó­jából, hogy óriási különbsé­geket látni akár egyetlen fa­lun belül cigány és cigány közt. Az egyik iparkodik, megbecsüli a munkahelyét, a keresetéből házat épít, szé­pen berendezi, a kertet meg­műveli, állatot tart, zöldsé­get, gyümölcsöt termeszt. Mj . egy különös átépítés, hiszen írdd és mondd egy méterrel hosszabbították meg a temp­lomot. Növekedett a gyüle­kezet, de többre nem volt pénze a kegyúrnak? Stílusa gótikus, s a kato­likus liturgiának megfele­lően diadalívvel szentélyre és gyülekezeti részre ketté­szelve. A XVI. századi re­formáció aztán puritán te­remtemplommá „rombolja”. Hiszen semmi földi hívság kell, csak az Űr asztala, amely mellett a lelkipásztor prédikál. De a diadalív alap­ját nem verték szét, a mai napig árulkodik. De nemcsak egyedül. Még egy alapot ta­láltak a lelkes falubelieket is munkába fogó kutatók. Ebből látszik, hogy nem ad­ták könnyen templomukat a katolikus egyház hívei. Újra­építették. Az 1589-ből. s az A települést 1240-ben már említi egy katonai térkép, de ezen 'templom nincs jelölve. Talán egy'picinyke kápolna állhatott itt. amit a hagyo­mány a mai ősének tartha­tott. A vizsgálatok a XIV. századra datálják az alapí­tást. Ezt követte száz évvel 1595-ből fennmaradt írásos emlékek (egy zsinati leirat, s egy adófizetési bizonylat) hi­teles tanúi a viaskodásnak. Hajdan a templomtorony igazította útba a messzi ván­dort. Egy-két falu, köztük Szamosújlak kivételével Az 1857-ben felszentelt fatornyá­nak rövid életet szabott az 1865-ös tűzvész. A tervek szerint a feltá­rás után eredeti stílusát je­lezve állítják helyre a templomot. Ehhez természe­tesen hozzátartozik a torony is. amelyhez hatezer zsindely szükséges, s alakra a nyírbá­torihoz lesz hasonlatos. Me- redekebb lesz a tetőszerke­zet, felépül a sekrestye, de látható lesz a papi pihenő­fülke is. Az Ajtai Sándor és feleségének koporsóját rej­tő kripta azonban újra a padlózat rej tekébe kerül, hogy ott aludja ősi szokás szerint örök álmát a földes­úr, háborítatlanul. sem természetesebb, a falu befogadja. Békésen megfér házuk a többieké között. De sajnos, akadnak olya­nok is, akik mindent és min­denkit hibáztatnak sorsuk ki- látástalansága miatt. A gyer­mekekre kapott családi pót­lék jó része a kocsmába ván­dorol, naphosszat ücsörögnek a telepen és életmódjukon nem is akarnak változtatni. A leginkább a gyerekeket sajnálja az ember, hiszen ők belecsöppennek ebbe a kör­nyezetbe és sokuk azt hiszi, hogy ez a természetes. Fel­nőve persze jó esetben ráéb­red, >gy egészen más kör­nyezetben is élhetne és ha rendkívüli akaraterőt merí­tett korábbi életmódjából, el­fogat a a társadalom segítő kezét és kitör a telepről. Szerencsére erre is van pél­da, oem is egy-kettő. De am ;z fehér holló, a Jónás- ügywrkel a társadalom nem tud nit kezdeni. Segíteni ugyanis csak annak lehet, aki maga is tenni kíván sorsának job' fordulásáért. Tóth Kornélia JUTÁNYOSÁN A JUTÁNYOSBAN! Várja vásárlóit boltunk, Nyíregyháza, Ungvár sétány 31. Üj és használt bútorok, műszaki cikkek, új lábbelik KEDVEZŐ ÁRU FORGALMAZÁSA. Használt, bútorait, műszaki cikkeit bizománybán értékesítjük. Becsüsünk hívásra házhoz megy! Telefon: 10-428 (üzenetrögzítő!). Jutányosán a Jutányosban! Keresse fel üzletünket! VÁRJUK: hétfő—péntek 9—18-ig' (27721

Next

/
Thumbnails
Contents